Vendégek nincsenek, csak a cég foglalt le egy csomó bungalót, abban tevékenykedik most az, aki nem ment ki terepre.
Halkan csobog a medence: kedden leengedik a vizét, szerdán takarítják és kezdik feltölteni. Szombat délelőtt érdemes használni, mert szombat és vasárnap "nyílt nap", nem csak a szállóvendégek léphetnek a szálloda területére, hanem kintről bárki. Ilyenkor napközben megtelik a medence, este pedig a bár és az étterem: a medencébe gyerekek, a bárba
Még a meetingünk is átkerül innen a saját ebédlőnkbe.
A csendet most csak az óceán folytonos zúgása és a partról ideszűrődő hangok törik meg.
A kerítésen túl nagyüzem van megint.
Amedig a szem ellát, mindenütt férfiak feszülnek köteleknek, valamit húznak kifelé az óceánból, körülöttük asszonyok, gyerekek: hálós halászat folyik. Már többször láttam ezt a részét, azt viszont még soha, amikor kiviszik a hálókat a vízre és ott leterítik.
Aztán ahogy kihúzzák a hálókat, szétválogatják a halakat és elrendeznek mindent, újra kiürül a part, csak a fövenyen várakozó csónakok (lásd korábbi posztban) utalnak arra, hogy itt történt, és majd újra történni fog valami.
Édekelt a dolog, így aztán ahogy végeztem a kávéval, lesétáltam a partra, lássuk hogyan és miként!
Azt sejtem, hogy be kell vinni a hálókat, széthúzva leengedni a vízbe, a két szélső kötélnek, amellyel majd kihúzzák, közben a parton kell maradnia.
Ennek folyományát láhatjuk, amikoris már kifelé húzzák a hálót.
Közelebb settenkedtem az egyik csapathoz.
Azt már korábban megfigyeltem, hogy egymástól általában 100-150 méterre húzzák a háló jobb, illetve bal oldalát, közben egy-egy nő feltekeri a partra került kötelet, kb. 80 centis tornyokba. Amikor eléri azt a magasságot, akkor kezd egy újabbat. Pár napja 13-at számoltam meg és 5 volt kész, amikor leültem figyelni a munkájukat. A maradék nyolcra több mint 40 percet kellett várni, közben a srácok folyamatosan húzták a kötelet úgy, hogy rongyot csavarnak a kötélre a jobb fogás és a tenyerük kímélése miatt.
Dave említette, egyszer két órán át figyelte a kötélhúzást és még nem volt a háló a parton.
A feszülő kötél irányából tudják azt, hogy mikor kell közelíteni a háló két oldalának húzását, ilyenkor a csapatok elindulnak egymás felé.
Mivel itt már elég közel dolgoztak, sejtettem, hogy nem kell sokat várni. Közben egy csónak is beszáguldott, hogy segítse a parton állókat.
(Itt, mint kiderült, a két csapat nem együtt dolgozott: a baloldaliaknak balra volt a háló másik oldala, a jobboldaliaknak pedig jobbra.)
Itt - a fotó bal szélén - látható a néni, aki feltekeri a köteleket (hátán a pulya, szabócsiasan):
Itt pedig egy másik:
Közben a parton folyik az élet, egyelőre csak a kötélhúzó srácok (és a csévélő nők) dolgoznak. Észrevettem a fövenyen ásott apró lyukakat, és azok lakóiból néhányat:
Itt már látszott az, hogy közel a "vég", megjelent a hálót jelző "bot". Magyarázat a következő fotón:
Az 1-es jelzi a középbóját, a 2-es a háló partról nézve bal oldali kezdetét és kb. berajzoltam a háló elhelyezkedését (ez a 3-as) ebben a pillanatban, a jobb oldali csapat nem fért a fotóra:
Itt már a hálót húzzák a srácok, látszik a jobb oldali csapat is:
Látszik a központi bója és a fehér úszók, amelyek fenntartják a hullámokon a háló egyik oldalát, a másik oldalát súlyok húzzák lefelé. A kettő közé szorulnak be a halak, ha Isten, a párt és a nőtanács is úgy akarja:
Közeledik a háló vége, benne a mai zsákmány:
Tadaaam! Hát ennyi lett az annyi... sok órai munka eredménye:
Most hogy már tudjuk nagyjából azt, hogy mi történik, lássuk élőben:
Ez nem fishing, ez zene!
