Halászok:
Egy csónak, amivel a hálót bevitték (mármint az óceánba):
Egy csónak, amely már régóta aluszik (kissé régiesen, népiesen az értelmező szótár szerint):
Jövünk visszafelé. Meeting, soha jobb helyen, bár az óceán folyamatosan sustorog és dübörög háttérzene gyanánt). Jobbra nézünk: a pool és az étterem, balra nézünk: mókusok, komoly dolgokról értekeznek. Itt van mindenki aki számít, HSE (ez a Healt/Safety/Environment rövidítése, néha QHSE, amikor a Quality is számít - mindig számít), szeizmikus qc (quality control), biztonsági főnök (mert kell), aknakutatók főnöke (mert kell), permit fickók (helyiekkel egyeztetnek), a kutatócsoport képviselői (elvégre ők azok, akik dolgoznak) és ugye én.
No és a szúnyogok.
Szerencsére nem sok akad belőlük itt, mivel a parton állandó a légmozgás és azt utálják, de a szállás/iroda/bungaló echte fából fábrikált zárónyílásain (ajtó, ablak) úgy járnak ki és be, mint holt költők a Parnasszoszra, télvíz idején. Vagy valami ilyesmi.
A kiosztott Insect Killer spray (perfectly perfumed, vagyis bazi büdös) nem megöli, inkább röhögésre készteti őket, ahogy látom.
Szerencsére az ágyam felett függő pöpec moszkitóhálószerkezet távol tartja a kis dögöket. Legalábbis éjszaka, mert azért napközben nem vihetem magammal az ágyat. Vagy a szerkentyűt.
Teljesen más dizájn, mint az, amivel Ghánában volt dolgunk. Az ugye egy teljesen zárt, vékony rudakkal kifeszített ketrecszerűség volt, a zippzáras oldalán lehetett bejutni:
Az angolai verzió inkább papagájketrecre hasonlít, az alja nyitott, és olyan finom szövésű, hogy mindenbe beleakad.
Bebújik alá a menedékre vágyó, eligazgatja maga körül és vidáman tekintget kifelé az éjszakába. A szúnyog érkezik, hirtelen megakad, aztán már hiába hajtogatja azt, hogy ez nem fair, jobb esetben elrepül, rosszabban beleakadnak a lábai és ott hal éhen az áhított nagy test közelében.
Azért néha sajnálom ám őket. Végülis a világunk részei, és lássuk be, nem könnyű nekik. Denevérek, madarak, gekkók - hogy csak néhányat említsek - kedvence, aztán meg itt röpködnek egész nap az orrom előtt, szeretetre éhesen.
Az a kis vér, amit ki tudnak szívni, mit számítana nekem, vagy bárki másnak? Hadd vigye!
Na de az már nem járja, hogy közben belémpumpálja a maga nevelte kis bébiket és aztán emiatt ne tudjak örülni jó ideig a vajpuhára sütött vajhalnak. Vagy krumplipürének (mmmm... tejszínnel kis sajttal megvadítva), a többiről nem beszélve.
Tegnap kellett épp tesztelni valakit, szerencsére negatív lett.
Később kiderült, hogy az az IQ teszt eredménye.
Így hát: puff! Neszeazanyád megy egész nap.
Egyelőre lazán vagyunk, a tábor bár folyamatosan épül, jó ideig nem lesz kész.
Az etetés rendben zajlik, catering cég kis sárga autója (a BOLDOGSÁG sárga
A reggeli mindig tonhalas omlett és egyfajta sült virsli, vagy néha virsli szerű, de szalámi vastagságú valami, hozzá isteni zsömle (tuti kovászos), vaj és gyümölcs, kávé, tea. Táposoknak műzli, vagy mi az ördög az a kukurica/zab pehely keverék?
Most a papaya szezonja van, de sokszor érkezik ananász, banán és avokádó is.
A nap ébredezős részét letudom egy kávéval, kaptam nescaffet és vízmelegítőt, az ebédlőből csak kis tejet viszek hozzá, valamint hozzácsapok még a kínaiaktól kizsarolt és rendszeresen érkező (ehhez mondjuk naponta többször kell a campboss fülét rágni és kullancsként tapadni) ellátmányból:
Délben és este változatos a felhozatal, már ha valaki szereti a halat. Én imádom!
Mellé mindig van rizs, többnyire cukorborsóval (zalai vagyok, na), vagy kideríthetetlen belevalóval megbolondítva, aztán sültkrumpli, és szinte elmaradhatatlan a babból készült ööö... öö.. valami. Leginkább babfőzelékre hajaz, megy minden mellé, ha dobunk egy kanállal a rizs tetejére.
Boci és coca is akad, ragu, steak és csontoskaraj kivitelben, illetve csirkecomb. Utóbbi rántva, sütve, paradicsomos szószban: fini.
Persze ha az ember többre vágyik, ott a bár, az étterem, rendelhet bármit, közben gyönyörködhet a naplementében, abból itt sosem elég...
Altató:
