Ebben két zsoldos írja le a '70-es évek közepétől folyó harcokat, már amelyikben részt vettek. Elég kemény könyv, nem kerülgetik a kását és nem írják körül a dolgokat. Ebben a szar az szar és nem kaki, gyenge gyomrúaknak nem ajánlott.
(Nem a szar miatt.)
A második benyomásom a mindenhonnan összeollózott infó alapján formálódott, részt vettek ebben a magyar nagykövetség honlapjáról, valamint a gugliban található hírekből származó, vagy épp a wikin található leírásokból kimazsolázott mindenféle, aminek a végén azt éreztem, hogy na oda ne...
Aztán még rákerestem Cabindára, mivel ide szólt volna a repjegyem, és az erről összehordott mindenféle anyagból az jött le, hogy itt az olajvállalatok szögesdróttal megerősített és aknamezővel megtápolt kerítések mögött képesek csak létezni, egyszóval most már megduplázódott az érzés bennem, hogy na oda nagyon ne...
Erre most itt flangálok egy pólóban, shortban, papucsban a tengerparton és élvezem a nyugatról érkező szelet, béke van, nyugalom, csend...
Illetve... ööö csend az nincs, mert mint már többször említettem, az óceán dübörög és sistereg nekem. Neked is. Mindnekinek.
Így ni!
Mögöttem egy halászcsónak, akad a világon annál békésebb jármű?
Jó, jó, ne a halak szempontjából nézzük!
Még látszanak rajta a ki tudja hány évvel, évtizeddel, évszázaddal ezelőtt ejtett vésőnyomok, ahogy egyetlen fatörzsből faragták egykoron szorgos és értő kezek:
Most itt áll a fövenyen (homokon), dagálykor került ide és itt várja a holnap reggelt, amikor is ideér a víz és egy könnyed csusszanással újra siklik a vízen, kiszállítva a gondosan belehajtogatott hálót...
A csónak mögött a reszort - tuti van ennek szép magyar neve is -, benne a bár, kóla és sör, nádfedél,, akad ennél békésebb dolog a világon? Sőt, a háttérben barna sör és dobozos tonikok is észrevehetők, ha valaki jó szemű.
Vagy nem olyan jó szemű, ellenben hisz nekem. (A gin az nem látszik, mert azt elvitte a felszolgáló srác, amint belemérte a jéggel és citromkarikákkal megrakott korsókba.)
Aztán a nádtető... építene valaki nádtetős házat, nem is házat, szállodát, úszómedencével, ha nem békés vidék lenne ez? Na ugye.
A népek nyugisak, mosolygósak, barátkozók. Itt is és a dzsungelben is. Tudják ezt a velünk mászkáló katonák is (fiatal kölykök nagy puskákkal), sehol semmi feszkó.
Néhol aknamezőt jelző táblák, de épp azért, hogy oda azért ne menjen ép ésszel és ép lábbal emberfialánya, mifene.
Elefántot is láttak a fiúk pár napja és gorillát is.
Sőt, a bungallók közé egyik este betévedt egy fiatal python.
A naplementék pedig csodásak. Mondom: béke van...
Hogy félelmeinket sutba hajítva miként jutunk el ide?
Hát repülővel!
(Tapasztalt festő mesterek nekivághatnak ketteslétrával is, de most szólok: soká fog tartani!)
A repüléshez pillanatnyilag a következőkre volt/lesz szükség, nyomtatott formában:
- egy 72 óránál nem régebbi negatív PCR teszt,
- egy EU-s covid oltási igazolvány,
- és a vízum.
Az elsőt egyszerű volt intézni, egy parkolóban álló konténerben esett nekem a nőszemély hogy megturkásszon, aztán másnap, az indulás napjának reggelén ott lapult az email fiókomban az eredmény, hogyaszongya: pöcsét és aláírás nélkül is hiteles.
Idebiggyesztem egyfajta mementóként, hogy el ne fújja mind a szél ezt az időszakot, hogy lássuk, volt ilyen is:
A fenti dolgokat a reptéren kérik a beszállókártya kiadása előtt, de átszálláskor már a kutya nem nézte.
Nekem eVízumom volt (a cég intézte), ami nem más, mint Angolában ellenőrzött hivatalos vízum, és emailben csak egy kinyomtatandó szép színes A4-es papírt kapunk, de ezzel már felengednek a gépre. Ezt majd érkezéskor a reptéren kell 120 dollár, valamint kis várakozás ellenében szép - nekem teccik - vízumra cserélni, hogy az bekerüljön az útlevélbe:
Persze az, aki otthon az angolai nagykövetségen megkéri és már így utazik, megspórol egy csomó időt, arról nem beszélve, hogy online be tud checkinelni.
Amit nem kérnek az induláskor a reptéren, de kell:
Online kitölteni az antigén teszt kérő lapot, ezt kinyomtatni. A kitöltés ezen a linken érhető el: LINK
... és a balszélső ablakot választani:
Emellé kell még egy úgynevezett Angola Travel Registration, azzal ijesztgetnek, hogy nélküle, ha nincs kinyomtatva, el se indulj! Marhaság.
Eleve kell a PCR teszt pdf-ben történő feltöltése, tehát addig ki sem lehet tölteni, amíg a teszt ereménye meg nem érkezik. Aztán kitöltés és elküldés után majd még talán valamikor aznap, vagy másnap, vagy sosem, megküldik a kinyomtatandó oldalt...
A lényeg, hogy a kért dokumentumokat feltöltsd, az adatlapot kitöltsd. Ezután nem sokkal kapni fogsz egy tokent és egy kódot, amivel be tudsz majd lépni az oldalra, ellenőrizendő az ügy állását.
Ezt a kódot nyomtasd ki és mutasd meg, ha kérik.
Nem kérik.
Szerintem elég jó a digitális infrastruktúrájuk, minden össze van kötve mindennel és tudják, hogy kitöltötted.
A másik lehetséges magyarázat az, hogy baromira nem érdekli őket.
Az oldal, ahol regisztrálni kell a linkre kattintva jön fel:
LINK
A kód, amely emailban érkezik, valami ilyesmi lesz: CMC/RV/365988
Emellett kérik a sárgaláz elleni oltást igazoló kis sárga könyvecskét: nem kérték.
Mindezekután felültél a gépre és egy darabban megérkezel egy több mint 8 órás (Párizsból volt ennyi) repülés után a luandai nemzetközi repülőtérre, kódnevén LAD-ra.
Egy busz várja a leszálló úri közönséget és egy hangárhoz szállítja, ahol egy lelkes emberke a kezünkben lobogtatott antigén teszt kérő lap alapján jobbra, vagy balra irányít. Ez attól függ, hogy kifizetted előre a kért díjat (kinti ismerős meg tudja tenni), avagy nem.
Mire ideértél, szintén megtapasztalod azt, hogy milyen a 80% feletti páratartalom. Nedves :)
A nem előre kifizetettek sora kb. kétszer olyan hosszú, mint a másik, mivel tökölni kell ugye a kártyás fizetéssel, ergo lassabban halad. Nyugodtan átsorolhaszt - ha tudsz - a már fizetősök sorába, mert onnan is a regisztrációhoz irányítanak, aztán majd fizetsz amint rád kerül a sor.
Ez mondjuk érdekes dolog, mert az enyémet kifizették, mégis kérte a jóember, hogy akkor elő a kártyával. Mutatom neki azt, hogy a dokumenten ott virít a "PAGO" - mint a Neoton dalban: paaaaago-pago -, erre vállat vont és mehettem tovább. Ez felveti ügyeskezű photoshoposokban a lehetőség derengő napsugarát, de mint korábban említettem: digitálisan lehet, hogy jól képzettek...
Itt jegyzem meg, hogy a várakozás alatt, ezen a területen ingyé wifi jár, szóval hegyibe!
Még azt is megjegyzem, hogy a csókosok, jajveszékelők és bánatoskutya képet vágó népek a kordont megkerülve folyamatosan pofátlankodnak előre, ez ellen nem tudunk semmit tenni, csigalom, nyugavér: előbb utóbb mi is sorra kerülünk
A teszt gyorsan és flottul halad, kis orrturkálás után leültetnek, én pl. még ki sem tudtam bányászni az otthonról hozott fasírtos zsömlém, amikor már óbégatta a megafon a nevem.
Nyomás átvenni a negatív teszteredményt, aztán beállni egy újabb sorba, mert egy busz elviszi a felgyülemlett negatívokat az útlevélkezeléshez.
Innen már amolyan igazi, megszokott repteres buli lesz, beállhatunk a vízum ellenőrzéshez (e-Vízumosok előtte balra el és ott egy kis irodában kapják meg a vízumot és pecsétet).
A csomagok már várnak, pöpec kupacokba pakolva, helyi embertől meg kell kérdezni azt, hogy a mi járatunk csomagjai hova pakolódtak a szalagról és kibányászni a sajátot.
Vámellenőrzés: zöld folyosó, átsuttyan a bőrönd a röntgenen és már kint is vagyunk a - még mindig - több mint 80%-os páratartalomban.
Innen már magad uram, ha Olgád nincsen.
Nekem volt.
So far so good - ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna angolul.
Hanem a visszafelé út...
Elvileg/gyakorlatilag perpill akkor is kell majd egy 72óránál fiatalabb PCR teszt a légitársaságoknak, ami itt Angolában olyan 70 ezer környékén kezdődik, de magánklínikák esetén a 4 óra alatt kész teszt esetén meghaladhatja a 100 ezer jó magyar tugrikot is.
Öröm az ürömben az, hogy fizethetünk euróval, vagy dollárral is, haha.
Zene!
