Persze, hiába minden, elfújja úgyis... avagy: minden hiábavalóság, mint tudjuk Heller óta.
Ferihegyen belecsöppentem egy csomó angol főiskolás közé, jó volt látni, - a fenét volt jó látni, inkább amolyan szomorédes volt látni azt, hogy ezek a srácok/lányok mennyire felszabadultak, mennyire mások, mint otthon a mieink...
Aztán meg ott volt a meglepi: meleg kaja a MALEV gépen, bár ez ugye MALEV/BA szóval lehet hogy az ánglusok beszóltak, de mindegy is, kafa volt a szárított bagolyszarral töltött szendvicsek után egy kis melegített akármi.
Danol kijött értem a reptérre, és iszkiri West Sussex vörös téglás imádom házai között a motelba, ahol már várt Tyler Coloradoból (pólóján: Ne bízz olyanban, aki 14000 láb alatt él), és meglátogattuk a következő sarkon a pubot, majd a kofta soron isteni csirkemell hamburgert flamóztunk.
A vietnámi kisvendéglő, és valami pizzéria közé szorult a talponállós, csirkére és bárányra specializálódott menhely, az üzletet hosszában egy üvegezett pult osztotta vásárló és kiszolgáló térfélre, ahol most két kiköpött Kabos tette a dolgát ügyesen, vörös göndör rövid hajjal.
Hol az idősebbet, hol a fiatalabbat figyeltem, ahogy pirultak a zsemléink, sült a bárány, meg csirke kebab a faszénen, sercegett a sültkrumpli a fritőzben. Néha bejött valaki és mindenféle akcentussal diskuráltak, tetszett.
Aztán megkaptuk a miénket, csípős szósszal naná, két dobozos kóla is került a hűtőből, és öt fontossal fizettem a háromnyolcvanért, az apró pedig maradt, mert ahogy Yossarian tette volna, én is beleszerettem a két kis vörösbe. (Neszeneked, kötözködj :)))
Később, este BBC1-en Palin gyerek éppen Budapesten járt :-)
Reggel a szokásos marhaság Gatwick Northon, fogkrém a kis zacskóba, cipő le, majd ajajj, nyitva volt a Dixon.
Megfogadtam pedig, hogy 100 fontnál ma tuti nem költök többet, de a francba, csak rábeszélődtem egy Olympus FE-300-ra (12Mpixel - wow! - három gyufásdoboznyi méretben), akkor pedig már 2GB is kell bele, na meg egy bőr tok, így 250-nel lett könnyebb a kártyám, aztán egy Royal Chivast kellett fölhajtanom Shakernek a ramadan végét megünnepelendő, de az árcimkéjét látva csak egy Regal lett belőle, és így belefért még a két jutányos Bayles is a szatyorba.
A JetAir-en a szokásos menű fogadott:
- hűtött fél literes ásványvíz és sajtos kréker a beszálláskor
- gyümölcskosár a felszállás alatt
- újságok, magazinok, Top gear lett a kiválasztott
- két pici Bayles jéggel
- film Next, Nicholas Cage, tőle bármi (na jó, majdnem bármi) jöhet
- menüből a marhásat választottam, de előétel töltött lazactekercs salátával, aztán utánégetőként joghurt, muffin, valami puding, csoki, sajt, vaj, jam, narancslé, kóla
- duty free cucc, na ez az új Farenheit 32-es nem valami nagy szám, a régi jobb
- két picike Bayles jéggel
És már ereszkedtünk is, alattunk a sivatag, egyre több és több fúrótorony, homokon kanyargó vezeték, olajos vízzel teli gödrök, rozsdásodó roncsok, aszfaltozott utak, forduló Hassi Messaoud fölött, és sima leszállás.
Vendégház, alvás, Vista basic upgrade Premiumra, etetés, alvás, kisgép, és már a sivatagban lépkedtünk a járó motorral ránk váró hófehér Land Cruiserek felé, majd a 60km a dűnék között, külső hőmérséklet most már csak 45 fok egy óra magasságában.
Hát eddig így...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)