imádom,
főleg éjszakai havazásban sétálni
amikor hatalmas puha pelyhekben hull, és csend van mindenütt
az a karácsony
és lépkedsz a szűz hóban és a hajadra telepszik, felfelé tartod a fejed, hogy bekapj egyet, a másik meg a nyakadba hull, megnevettet,
és már táncolszugrálsz, széttártkarokkalvárszvalakit
és ráolvadnak a hópihék az arcodra és fényes lesz tőlük a bőröd
forró márvány
a Hold alatt
de
egyedül sétálni ilyenkor nem szabad
mert
találkozni fogsz a magánnyal
melléd szegődik
és elkísér
egészen az ajtódig,
a szobádba is utánad megy,
melléd fekszik
de nem melegít fel
jégkéktüskék-síkok
mozdulatlan
pedig
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)