Délután egy óra óta homokvihar van itt. Mi 12 után 10 perccel értünk be, gyönyörű napsütésben, vakító kék ég alatt, szellő sem mozdult.
Volt egy háromnegyed órás defektünk, semmi komoly:
két emelő, három kocsi, lapát, deszkák, jackplate-ek, meg mindenféle kartondobozok, a kocsi gumiszőnyegei, hogy egyáltalán megemeljük a batárt. Közben kétszer leszaladt a Land Cruiser az emelőkről, bummbele a homokba, de végül egy csavar hiányával begurultunk a táborba, ahol Mr. Beef Wellington fogadott minket az ebédlőben.
Közben a kocsiablakból lekaptam ezt az úriembert, aki hatalmas csorda teve (vagy teve csorda?) élén ballagott, néha várakozva, hogy beérjék őt a homokvölgyekben éldegélő csenevész apró bokrok között bóklászó, azok leveleit rágcsáló népek. A kút felé tartottak. Lennie kell ott egy kútnak... Hiszen:
"Az teszi széppé a sivatagot- mondta a kisherceg-, hogy valahol egy kutat rejt…"
Mindenki beért időben, aztán az irodai forgófotelben - vagy ban - fekve, (láb az asztalon keresztbe vetve, elvégre ez egy amerikai csoport) hallgattuk jó ideig Joernnel (aki finn/amerikai vezető geofizikus, és nálam rekedt 1 órakkor, amikor is átjött egyeztetni a kihelyezett pontokat) a szél hangjait, billegtünk a konténerrel együtt, és miután bebugyolálta magát egy arab fejvédőnek kinevezett zöld vászonnal - amivel a plottert védem úgy ahogy a por ellen -, majd eltántorgott az örvénylő, kavargó piszkosfehér (van ilyen szín?) porban nyugati irányba és magamra hagyott, végighallgattam négy Led Zeppelin CD-t.
(Mellesleg eredeti funkcióját tekintve az a mintegy 60 centi széles és 2-3 méter hosszú zöld vászon egy arab fejfedő volt, amelynek nem titkolt célja az arc, fej, nyak por elleni védelme.)
A hat órai meetingre átküzdöttem magam azon 15 méteren, amely a főnöki trélertől elválasztott, és wáóó, jött Mars, és Raider (vagy mostanság az Twix?). Aztán sörről is rebegtek a fiúk, de ma nem lesz kiülés a bárba, pedig Montananak szülinapja van, és megígértem, hogy kitekerjük a Chivas nyakát.
Azt még az egyik arab srácnak hoztam, aki a Ramadan végét szerette volna méltóképpen (hehe, na igen) megünnepelni, de közben meghalt az édesapja. Hát így...
Mostanra már kezdett kényelmetlen lenni a hajamban a gipszpor, szerencsére az előbb sikerült eljutnom a fürdőbe (25-30 méter), jó szokásomhoz híven a konténerek mögötti homályban settenkedve, és hát rá kellett jönnöm, hogy basszus, a papucs nem a legjobb lábbeli a szél emelte homokbuckákon - de sebaj jó ninja nem taknyol el csak azért, mert sötét van.
Persze a szél is alábbhagyott vagy 20 perce, még óbégat az antennákon, de már nem emelgeti a képembe a homokot, csak olyan térd magasságban dolgozgat.
Most frissen mosott haj illata (eh, a sampon az) és Fleetwood Mac szól, és Axe illat száll, és a béjb énekli azon a bársonyos hangján, és fekete CK illata, hogy:
Oh, Thunder only happens when its raining
Players only love you when they're playing
Say... women... they will come and they will go
When the rain washes you clean... you'll know...
Holnap kigurulunk újra a flycamp tervezett helyére, kijelölni a lakókocsik, konyha, generátorok, orvosi tréler, üzemanyag, víz, meg az ördög tudja még micsodának a helyét, hogy aztán pár nap múlva majd, amikor költözik a fél tábor, akkor a vontatók rögtön mindent a helyére tudjanak húzni egyfajta gondosan koreografált tánc formájában.
Hát...., time to bed.
Ez meg had szóljon....
Dreams of loneliness...
Like a heartbeat... drives you mad...
In the stillness of remembering what you had...
And what you lost...
And what you had...
Átváltott Foreignerre, I wanna know what love is, hát akkor majd erre alszunk el...
And what you lost..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)