Mert

formáljuk egymást tagadni ne is akard, én téged te engem ő engem és te őt és ő téged és valaki más őt is ettől aztán újraindul a folyamat amikor újra ő téged és engem aztán én téged és te őt és engem bár az hogy újraindul nem a leghelyesebb kifejezés mivel soha meg nem álló körforgása ez az életnek és ha valaki ki is hullik mert elmegy messze nagyon messze akkor sem áll meg mert újak jönnek és kitöltik az űrt és ez az egész egymás formálása gömb lassan mozog egy magasabb dimenziók felé mert máshogyan nem lehet csak előre csak felfelé ha lassan is és nem szabad ellenállni hagyni kell hogy hassanak rád ő is én is és mások és te is ugyanígy elvégzed a feladatod és a folytonosság soha meg nem szakadó szálán mint a Boleroban haladunk pörögve-forogva lassan vonzva és taszítva de egymást soha el nem érve egy olyan pályán amely fenntartja az egyensúlyt a fizika evilági és nem evilági törvényei alapján mert máshogy ez nem létezhet hiszen különben elég lenne egyetlen félreértett mozdulat és megbomlana az egyensúly és elindulna a hasadás az időgömbön belül és lassan távolodnánk egymástól egy soha vissza nem térő pályán és hirtelen rádöbbennénk hogy az űr sötét és hideg mert nem érezzük már a másik éltető melegét szerelmes sugarait hiszen lassan távolodik mindenki mindenkitől és a puha fekete magányba burkolózva forgó távoli csillagok fénye maradna már csak mindenkinek az egyetlen szépség de egy gondolattalan világban nem képes megmaradni az ember hát mondd el nekem hogy mi lesz velünk ha már nem gondolunk egymásra ha hagyjuk hogy lehulljon a szirom a virágról ha becsukjuk az ajtókat ha megöljük a szerelmet ha nem tudunk már könnyet ejteni ha nem látjuk egymás lelkét ha nem törődünk egymással ha nem hallgatunk többé zenét ha