Fél hat, felébredt a tábor, gyülekezik a nép:
Közben MRE-t melegít a reggelihez, kávét készít, pakolja a cuccot:
- személyi nyomkövető (Ez a kis, nokia méretű szerkentyű mindig tudja azt, hogy épp hol vagyunk a beépített GPS alapján, és pár percenként elküldi a pozíciónkat a bázisra, egy szintén beépített iridium műholdas telefonon keresztül. Ott a biztonságiak folyamatosan figyelik a monitor műholdas térképén azt, hogy ki merre jár. Van aztán ezen a kütyün egy piros gomb is, ha ezt megnyomjuk, akkor vészjelet küld nem csak a bázisra, de Dubaiba is ahol 24 órás az ügyelet és küldik a lovasságot, ha kell.)
- rádió adóvevő, ez fontos, mondanom sem kell, hogy miért
- golyóálló mellény, mert hát na, elvégre ez itten Afganisztán
- víz, ebből legalább hat liter
- kaja, ezt könnyű megoldani, MRE és kész. Az MRE az a "Meal, Ready-to-Eat" rövidítése, mi csak Mérinek hívjuk. Ez a hivatalos amerikai katonai fejadag, átlag 1200KCal töltéssel 24 féle alap menűt tartalmaz, amelyek képesek önmagukat megmelegíteni.
Minden menü mellett kiegészítők sora biztosítja azt, hogy a harcos baromijólérezze magát, mint pl. pudingok, shakek, aszalt gyümölcs, sajtkrém, kávé, tea, csoki, sütik, müzlik, felsorolni is sok. Ja és egy külön zacsiban folyadékot is lehet melegíteni, nehogymá hideg legyen az az ice tea. Mivel a DoD-nek dolgozunk, hozzáférésünk van az afgán katonai bázisokhoz, sőt még limitált (de legalább naprakész) műhold fotókhoz is.
Az autók már besoroltak, fontossági sorrendben. Többnyire első a dózer konvoja, majd a kábelesek, vibrósok, műszer és végül a geodéták.
Közben MRE-t melegít a reggelihez, kávét készít, pakolja a cuccot:
- személyi nyomkövető (Ez a kis, nokia méretű szerkentyű mindig tudja azt, hogy épp hol vagyunk a beépített GPS alapján, és pár percenként elküldi a pozíciónkat a bázisra, egy szintén beépített iridium műholdas telefonon keresztül. Ott a biztonságiak folyamatosan figyelik a monitor műholdas térképén azt, hogy ki merre jár. Van aztán ezen a kütyün egy piros gomb is, ha ezt megnyomjuk, akkor vészjelet küld nem csak a bázisra, de Dubaiba is ahol 24 órás az ügyelet és küldik a lovasságot, ha kell.)
- rádió adóvevő, ez fontos, mondanom sem kell, hogy miért
- golyóálló mellény, mert hát na, elvégre ez itten Afganisztán
- víz, ebből legalább hat liter
- kaja, ezt könnyű megoldani, MRE és kész. Az MRE az a "Meal, Ready-to-Eat" rövidítése, mi csak Mérinek hívjuk. Ez a hivatalos amerikai katonai fejadag, átlag 1200KCal töltéssel 24 féle alap menűt tartalmaz, amelyek képesek önmagukat megmelegíteni.
Minden menü mellett kiegészítők sora biztosítja azt, hogy a harcos baromijólérezze magát, mint pl. pudingok, shakek, aszalt gyümölcs, sajtkrém, kávé, tea, csoki, sütik, müzlik, felsorolni is sok. Ja és egy külön zacsiban folyadékot is lehet melegíteni, nehogymá hideg legyen az az ice tea. Mivel a DoD-nek dolgozunk, hozzáférésünk van az afgán katonai bázisokhoz, sőt még limitált (de legalább naprakész) műhold fotókhoz is.
Az autók már besoroltak, fontossági sorrendben. Többnyire első a dózer konvoja, majd a kábelesek, vibrósok, műszer és végül a geodéták.
Általában egy expatra (ezek lennénk mi) három extra kocsi jut biztonságiakkal - most épp ex Delta Force/ex SAS/ex Specnaz-os fiúk vigyáznak ránk, én az SAS-ből leszerelt srácot kaptam. A másik két kocsiban helyi erők utaznak és jobbról, balról biztosítanak minket, egy pedig előttünk halad, ha épp sétálni kell.
Kint forróság, ragyogás és homok fogad, megszokott dolog.
Egyedül a tőlünk délre, a távolban derengő hegyek csipkézett csúcsai jelentenek kis üde foltot, másságot, persze innen elérhetetlenek.
Elindultunk... még visszapillantottam a táborra, a fotón balra a fehér autó zárja el a bejáratot, amolyan mozgó sorompóként. A dombtetőn a kommunikációt biztosító rádiók, valamint repeaterek antennái, a fekete kocsi pedig az egyik kísérőnk, kettő előttünk gurul:
A magunk között csak "beast"-nek nevezett -amúgy Nissan- buggy halkan duruzsolva gyűrte maga alá a homokdűnéket, többnyire lágyan ringatódzott ott, ahol más autók már pattogtak és bukdácsoltak volna. Jobb időkben a svéd hadsereg használta, most a miénk.
Célunk egy légvonalban 24km-re található kontrol pontunk felkeresése volt, de a dózernyomot nem használhattuk mert nem ellenőrizte le senki azóta, hogy pár hete éjszaka mókás emberek oda raktak valamit, amitől egyik kocsink sebváltója kirepült a tetőn. Sajnos magával vitte a sofőrt és a mellette ülő egyik emberünket.
Ezért hát kerülünk.
86km a Garmin szerint.
De nem bánom, mert egyrészt kimozdulunk, másrészt ősi építmények mellett visz a poros földút, hatalmas agyagból emelt erődszerűségek őrzik a múltat, elhagyatottan. Az egyikhez nem tudunk közel menni, mert aknamező húzódik az út két oldalán - még Ivánék felejtették itt -, de a következőnél megállunk. Több kilométer hosszú fal vette körül valamikor régesrég, még műholdról is látszik a monumentális építmény. Akit érdekel, copy/paste a Google Earth-be és láthatja hol álltam épp, amikor a fotó készült:
66.962460°E 37.067025°N
Persze mára már nagy része leomlott, az eső, a szél pusztítja, de ha lehunyom a szemem látom az őröket, hallom a közelgő lovasokat, a szélben lobogó zászlókat...
Fal védte a földeket, lakosokat:
A távolban látszott a központi épületcsoport is, de oda megint csak jobbnak láttuk nem elgurulni... sajnos:
Elértük a sivatagos rész szélét és lekanyarodtunk a földútról, most már árkon-bokron át (ööö... ez csak képletes, mert sem bokrot, sem árkot nem találtunk, ellenben egyre több homokot), de legalább nyílegyenesen.
Csak a Garmin iránytűjére hagyatkozva kerülgettük a homokbuckákat (buckalakót nem láttunk) és alig fél óra múlva el is értük a helyet, ahol a koordináták alapján meg kellett találnunk egy durván 25 centi átmérőjű, a homokba ágyazott betontömböt.
Cobus a biztonságink körbeszúrkálta a helyet IED-et keresve (IED - Improvizált Explosive Device, vagyis rögtönzött robbanó vacakság, és egy ilyen robbantotta az egekbe a fiúkat pár hete), majd miután tisztának találta, felállhattunk a pontra a GPS refivel.
Kaptunk látogatót is... ő pedig almát :)
Előkerült a laptop is:
Aztán mi is ebédeltünk, mint rendesen most is Méri volt a felhozatal (csilis bab, mexikói kukoricával, keksz kenyér, jalapenós sajtkrém, csokis shake, fahéjas rágcsa és kávé):
Szokásos fotózás, mindenkinek nyomtatni kell majd belőle:
Hamarosan indultunk vissz a táborba, egyelőre kerülve a régi dózerolt nyomot, mert ugye erre rakták le anno az IED-et és ki tudja, azóta mi történhetett. De tudtuk azt, hogy szemből a tábor felől már közeledik a recleaning team a bulldózerrel és hamarosan beléjük is futottunk, innentől már használhattuk a frissen kitakarított utat:
Belefutottunk a száraz kis bokorszerűségeket gyűjtő nomádokba:
És elhúztunk a dolgozó vibrók mellett is:
Este bbq-val ünnepeltünk, néha amikor valaki érkezik vagy elmegy, lehetőségünk van Marmal bázison venni ezt-azt, ami többnyire egy-egy nagy doboz fagyasztott t-bone steak vagy sirloni steak, egyenesen Braziliából.
Andy a kanadai geodéta mestere az előkészítésnek és a nyamifinom sütésnek. Persze volt minden mellé ahogy illik: majonézes krumplisaláta (a'la Cobus), vegyes saláta és csöves főtt kukorica... ööö... sör az nem vót (bár pár napja hogyan-hogyan nem sikerült Dudeket organizálni valakinek, ami ugye innen a szomszédból való).
Vegák lapozzanak :)
Steak THE
A pácolás alatt mindennapi életét éli a tábor, van aki cipőt pucol:
Volt aki a tüzet felügyelte:
Volt aki megörökítette a tábort:
Volt aki a tovatűnő eső párafelhőit örökítette meg:
Volt aki az őröket:
guards
Zene!
Kint forróság, ragyogás és homok fogad, megszokott dolog.
Egyedül a tőlünk délre, a távolban derengő hegyek csipkézett csúcsai jelentenek kis üde foltot, másságot, persze innen elérhetetlenek.
Elindultunk... még visszapillantottam a táborra, a fotón balra a fehér autó zárja el a bejáratot, amolyan mozgó sorompóként. A dombtetőn a kommunikációt biztosító rádiók, valamint repeaterek antennái, a fekete kocsi pedig az egyik kísérőnk, kettő előttünk gurul:
KiseroA magunk között csak "beast"-nek nevezett -amúgy Nissan- buggy halkan duruzsolva gyűrte maga alá a homokdűnéket, többnyire lágyan ringatódzott ott, ahol más autók már pattogtak és bukdácsoltak volna. Jobb időkben a svéd hadsereg használta, most a miénk.
The BEASTCélunk egy légvonalban 24km-re található kontrol pontunk felkeresése volt, de a dózernyomot nem használhattuk mert nem ellenőrizte le senki azóta, hogy pár hete éjszaka mókás emberek oda raktak valamit, amitől egyik kocsink sebváltója kirepült a tetőn. Sajnos magával vitte a sofőrt és a mellette ülő egyik emberünket.
Ezért hát kerülünk.
86km a Garmin szerint.
De nem bánom, mert egyrészt kimozdulunk, másrészt ősi építmények mellett visz a poros földút, hatalmas agyagból emelt erődszerűségek őrzik a múltat, elhagyatottan. Az egyikhez nem tudunk közel menni, mert aknamező húzódik az út két oldalán - még Ivánék felejtették itt -, de a következőnél megállunk. Több kilométer hosszú fal vette körül valamikor régesrég, még műholdról is látszik a monumentális építmény. Akit érdekel, copy/paste a Google Earth-be és láthatja hol álltam épp, amikor a fotó készült:
66.962460°E 37.067025°N
Persze mára már nagy része leomlott, az eső, a szél pusztítja, de ha lehunyom a szemem látom az őröket, hallom a közelgő lovasokat, a szélben lobogó zászlókat...
A falFal védte a földeket, lakosokat:
A távolban látszott a központi épületcsoport is, de oda megint csak jobbnak láttuk nem elgurulni... sajnos:
Az erődElértük a sivatagos rész szélét és lekanyarodtunk a földútról, most már árkon-bokron át (ööö... ez csak képletes, mert sem bokrot, sem árkot nem találtunk, ellenben egyre több homokot), de legalább nyílegyenesen.
Csak a Garmin iránytűjére hagyatkozva kerülgettük a homokbuckákat (buckalakót nem láttunk) és alig fél óra múlva el is értük a helyet, ahol a koordináták alapján meg kellett találnunk egy durván 25 centi átmérőjű, a homokba ágyazott betontömböt.
MegjöttünkCobus a biztonságink körbeszúrkálta a helyet IED-et keresve (IED - Improvizált Explosive Device, vagyis rögtönzött robbanó vacakság, és egy ilyen robbantotta az egekbe a fiúkat pár hete), majd miután tisztának találta, felállhattunk a pontra a GPS refivel.
Kaptunk látogatót is... ő pedig almát :)
VisitorElőkerült a laptop is:
Aztán mi is ebédeltünk, mint rendesen most is Méri volt a felhozatal (csilis bab, mexikói kukoricával, keksz kenyér, jalapenós sajtkrém, csokis shake, fahéjas rágcsa és kávé):
KajaSzokásos fotózás, mindenkinek nyomtatni kell majd belőle:
A csapatHamarosan indultunk vissz a táborba, egyelőre kerülve a régi dózerolt nyomot, mert ugye erre rakták le anno az IED-et és ki tudja, azóta mi történhetett. De tudtuk azt, hogy szemből a tábor felől már közeledik a recleaning team a bulldózerrel és hamarosan beléjük is futottunk, innentől már használhattuk a frissen kitakarított utat:
KaravanBelefutottunk a száraz kis bokorszerűségeket gyűjtő nomádokba:
nomadokÉs elhúztunk a dolgozó vibrók mellett is:
VibesEste bbq-val ünnepeltünk, néha amikor valaki érkezik vagy elmegy, lehetőségünk van Marmal bázison venni ezt-azt, ami többnyire egy-egy nagy doboz fagyasztott t-bone steak vagy sirloni steak, egyenesen Braziliából.
Andy a kanadai geodéta mestere az előkészítésnek és a nyamifinom sütésnek. Persze volt minden mellé ahogy illik: majonézes krumplisaláta (a'la Cobus), vegyes saláta és csöves főtt kukorica... ööö... sör az nem vót (bár pár napja hogyan-hogyan nem sikerült Dudeket organizálni valakinek, ami ugye innen a szomszédból való).
Vegák lapozzanak :)
Steak THEA pácolás alatt mindennapi életét éli a tábor, van aki cipőt pucol:
VityaVolt aki a tüzet felügyelte:
WolfiVolt aki megörökítette a tábort:
Itt lakom látod...Volt aki a tovatűnő eső párafelhőit örökítette meg:
As the rain goes byVolt aki az őröket:
guardsZene!
