Csak két napot késtek, gondoltam kaján vigyorral. Mi szerdán szálltunk le Camp Bastionban, a tálibok pedig pénteken támadtak. Persze eleve reménytelen volt a vállalkozás, 18:2-re a jó fiúk győztek. Valami olyasmi lehetett ez is, mint a Brian élete című filmben a Júdeai Nemzeti Front Elit Öngyilkos Alakulata:
- Megmutattuk nekik!
(Hülyék)
Onnan egy kis géppel repültünk tovább és olaszok felügyelte bázison szálltunk le, ahol az új biztonsági népek amerikai főnöke fogadott minket. A rövid eligazítás után (melynek érdemleges része abból állt hogy az amerikai helyett megpróbál olasz fejadagokat szerezni mert annak mindegyikében van egy kis palack bor is) kigurultunk a reptérről. Átszálltunk a helyiek vezette kocsikba, aztán berontottunk a városba, de szó szerint.
A sofőr mellett ültem aki kétségbeesetten próbált lépést tartani az előttünk haladó autónkkal, de vezetési tudását látva elkönyveltem hogy az ezen az -egyébként kilómétereken át nyílegyenes és négy sávos- utcán, ebben a városban és ebben az országban reménytelen. Határozatlanul nyomult előre a jobbról, balról, alulról, felülről előző kocsik, szekerek, tuc-tucok (ez az a háromkerekű indiai motoros riksa), gyalogosok, szamarak és kézikocsik visító, csörömpölő, porzó áradatában.
Azért utólag konstatáltam hogy nem csak én estem át a zabszempróbán az anyósülésen, de hátul a fiatalok is veszettül taposták a féket az öregúr helyett egy-egy meredekebb akció során, vagyis folyamatosan :)
(Ööö... hamarosan lesznek fotók is, amint kitalálom hogy miként kicsinyíthetek windows 8 alatt :))
A város szívében megtaláltuk szerencsére a szállodát és nagyserényen kipakoltunk, tettre készen hogy holnap kicsattogunk a terepre, na de nem oda Buda, mint kiderült. Hála a filmforgató barmoknak (ugye a próféta élete...) a helyzet puskaporos, a konvoj nem indulhat el a felszereléssel, nekünk pedig innen 270km-t kellene minden nap kitekerni, és ugyanannyit vissza. Aknamezőn át :)
Ezért aztán várunk... A szálloda négycsillagos, az etetőhely kulturált, bár minden nap ugyanaz a felhozatal, de a 8-10 féle főfogás, a saláták, gyümölcsök, jégkrém azért elviselhetővé teszi a dolgot. Néha felmegyünk a tetőre, ahonnan belátjuk az alattunk húzódó utcákat, a közeli körforgalmat és a 14 sávos (na jó, 7 ide meg 7 oda) sugárutat.
Északra hegylánc húzódik, valahol mögötte lesz a terület amit pár hete helikopterről néztünk meg.
Ma reggel zöld papagájokat láttunk az ablakpárkányon :)
(Ez a fotó még win8 előtti :))
Ja és a cím? Hát... Harry herceg ott van Bastionban :)
Zene!
Persze úgyis elfújja mind.
Szabadon