2012. szeptember 29., szombat

Idegen földön ha jár...

Ma a papagájok megkiabáltak akkor, amikor negyed hétkor beugrottam a szobába a napszemüvegeinkért.
Tegnap este narancsot és banánt raktak csak ki a majmoknak, így szőlőt nem sikerült felhozni nekik.
Holnap kaptok műzlit, ígértem és lerohantam a lifttel a földszintre, mert már késésben voltunk. Nem szóltunk este a stábnak arról, hogy ma is kiügetünk a prérire, a normál reggeli pedig 6:30-tól jelenik meg a pultokon.
Ma 30 fokot ígért a tegnapi előrejelzés, tőlünk délkeletre a Kabult körülvevő hegyekben pedig havazott.
Lui megkapta sofőrünktől a pakisztáni kendőt, amit tegnap rendelt meg, nekem jó a marokkói laza szövésű fekete.
A mai terv szerint a gugliőrthről levett és GPS-be feltöltött utat ellenőrizzük le, megfelelő-e a nehéz járgányainknak, ha mozgatjuk a tábort. Lesz néhány falu...



Randiztunk a helyi rendőrfőnökkel, kicsi fekete szakállú és hajú emberke szép vágású szemekkel. Ő haladt aztán elöl a rendőrségi pickuppal, amelynek platóján egy Luihoz hasonló kendővel bebugyolált fejű rendőr kapaszkodott a PKM géppuskába.
Átkeltünk pár apró falun, méretre és dizájnra is hasonló volt mindegyik: agyagból tapasztott alacsony házak, egyszínű kopárság, a villanyt még nem vezették be erre. A házak tetején kis kupola, nyilván oka lehetett hogy évszázadokon át megőrizték ezt a formát.
Egy gyors kép az ablakból:



Itt pedig a főutca, könnyű felismerni a burkolatról és a butiksorról:


A környéken néha megjelennek rosszfiúk is, kavarnak aztán eltűnnek északra. Főrendőrünk is megállított egy szakállas legényt és az egyik culáger átkutatta a ruháit, de nem volt nála pukkantyú. Mentünk tovább.

Elértük a vonalat, közben felerősödött a szél, porból készült párába burkolózott minden.
Megkérdeztem apró és szakállas mentorunkat, hogy lehetséges lenne-é, ha valami egérúton kijutnánk a műútra úgy saccperkábé toronyiránt, vagyis minnél előbb, mert a Garmin egyrecsak 17km-re mutatta a jót.
Toronyiránt
Egyrészt vacak az út, másrészt jobb, ha arra nem megyünk az aknamezők miatt,felelte ékes angolsággal.
Így hát berakattam a sofőrrel az alvósutazós farszi cd-jét és elindultunk visszafelé, hogy durván 40km-es zötyögés után elérjük a tegnapi hetivásáros falut.

Most pedig most van, a hírek szerint szerencsések leszünk ha a vibrók ideérnek Kabulból 10 nap alatt...