Persze nem itt, Kurdisztánban:
Mivel a dózerek már egy kilóméterre megközelítették a 116-os vonalat, kitódultunk a táborból. Előttünk szokás szerint az aknakutatók járták a topogóst, nem csak azért mert a szabál az szabál, de senki nem vágyott az emergency service semmiféle formájára (még ha ebbe a hordágyon cipelés is beletartozik). Eltűntek a fák között, de bőszen jelölték a 10m széles sávot amelyet végigellenőriztek a műszereikkel: kék spray a kövekre, kék vagy narancs szalag a fákra, bokrokra.
A fiúk is fölkapták a GPS zsákokat, rádiót (nem szokol), garmint a kézbe, a segítők pedig az egyéb cuccokkal teli hátizsákokat. Mindenkire jut kettő sherpa (ha már hegyezünk :)), egyikük a pontokat jelölő zászlócskákat szúrja le, illetve körbefesti a köveket körülötte, a másik a vizet cipeli, hiszen itt a legfőbb dolog a folyadék ugye (ezt elvileg tudta Erőss Zsolt is).
Sajnos ma reggel nem érkezett jég a hűtőládákba, 10-kor már forrt minden, szerencsére a víz nem romlik meg, csakhát... de higgyétek el, van olyan helyzet ahol a lóhúgymeleg víz is isteni mannává válik, és még Jézus sem kell hozzá (hm... talán ha bort akarnánk... de ebben a forró pokolban ki az a marha aki bort inna... sört azt még csak-csak... jó hideget :))
Mentek. Szótlanul. Lihegve. Már jó ideje maguk mögött hagyták a kocsikat és a lassan munkába lendülő bulldózerek zakatolása is elhalványult, megszűnt, csak a felszerelés okozta neszek, az odébbguruló kövek és a lihegés hallatszott az ösvényen:
A GPS szerint elérték a kitűzendő vonalat, elindultak felfelé, neki a meredeknek. A feladat az volt hogy elérjék a csúcsot, és mivel a gerinc másik oldalán már korábban kitűzték a pontokat, most összekötjük azokkal és jöhetnek a fúrósok, robbantósok, kábelesek. Előző este megnéztem, kb. 600 méter előre légvonalban, és több mint 600m felfelé, vagyis 45 fokos átlag... Na ez az átlag úgy materializálódott, hogy Luinak sokszor be kellett kapcsolnia a négykerék hajtást (néha a felezőt is) és úgy kapaszkodott fölfelé a töredezett pala borította meredek oldalon (aki lát legalább 3 kék jelet, az... nos annak jó a szeme :))
A talaj nem könnyítette meg a dolgát, állandóan kicsúszott, kigördült a bakancsa alól, és hogy élvezetesebb legyen a dolog, a nap is odavágott. 10% páratartalom, rekkenő hőség, minden remeg és porzik, a száj pár lépés után száraz, hiába iszunk bármennyit. 1495m magasan feljutottak a sziklapárkány alá, mely falként tornyosult föléjük, azt majd a hegymászók megoldják.
Könnyű belátni azt, hogy visszafelé sem volt könnyebb az út, egyedül a seggen csúszás lett volna megoldás, ha nem tüskés minden. Néhány esés árán azért lejutottak.
Persze ezt az ereszkedést nehogy összekeverjük egy egyszerű "jussunklevalahogy" féle csápolásos lezúdulásos bukfencezős lejutással, mert ne feledjük hogy 25 méterenként meg kellett állni és megkeresni a kitűzendő pontot úgy, hogy 30cm-es körön belül legyen a GPS antenna a tervezetthez képest. Plusz jegyzetelni minden második pontnál mert az a hegy tetejéről ide helyeződött, vagyis ekkor nem jelent meg a szálkereszt, hanem a távolsági és oldalhibával játszva kellett megkeresni a pont helyét, mert ez szép kifejezéssel inline offset lett.
Közben persze delet ütött, majd lassan egyet is az óra és a nap ettől rendesen beindult, amolyan tarhonyaszárítós stílusba adta elő magát.
A víz már régen elfogyott, szerencsére elérték azt a pontot ahonnan a kocsik felé indulhattak, és tudták hogy a dózerek közben dolgoztak, tehát nem kell 1km-t gyalogolni.
200m után belefutottak a csapatba, a dózer pusher vagy öt méterrel magasabban vezette a nagy dögöket, és amikor mellé értek, ívásszerű mozdulatot tett.
Lui odakiáltotta hogy sajnos nincs vízük, mire a kis ember benyúlt a zsákjába és mint a reklámokban (vagy a mesében? esetleg menyországban?) kihúzott egy jéghideg dobozos kólát és odadobta. Lui úgy elérzékenyült, hogy ha nem lett volna az az öt méter közöttük, odaszalad és megcsókolja :)
Befelé megálltak a kis út menti bazárnál és vett nekem cseresznyét, meg kajszi barackot is egy kilót, hajj!
A táborban a meeting után vettem észre az új kínzó eszközt, ezt a hegymászók szerelték föl, de gondolom az nyilvánvaló. Itt épp James a dokink mutat be fordított denevér állást, megspékelve egy kicsit a gatyalecsusszantós dizájnnal:
Aztán már csak a napijelentés maradt, amit mindenféle pozitív sugarakkal megtámogatva sikeresen lekűzdöttem (köszönet a fotós klub épp aktív tagjainak:)), ó és még valami! Kistow mai napi jelentése is megér egy misét, lefotóztam mielőtt leadtam:
Durva fordításban (ez egy olyan a nap folyamán felmerült problémát leíró kártya, amely azt a célt szolgálja hogy biztonságosabbá tegyük a mindennapi életet az esetleges hibák feltárásának segítségével. Hijjnye de kacifántos:))
Tehát:
A veszély leírása:
Lövések dördültek amikor a 120-as és 116-os vonal között haladtunk.
A veszély oka:
A partizánok (Mindenki tudja ugye azt hogy kik azok? Jóóóó!:))
Milyen módon csökkentette a veszélyt:
Imádkoztam.
És mégegy, ez a hír most esett be... (véletlenek persze nincsenek :)) és aznap épp Londonban leszünk éééés szabadok: Rolling Stones koncert a Hyde parkban... papamm :)
