a) az egyik kocsinkat tartsa bent mert ki szeretnék menni megnézni mit is mind nyeletlenkednek (ajj az a misimackó :)) a terepen a dózernyom felderítők.
b) ha hét előtt felébreszt akkor megölöm, megverem, felnégyelem, halálra csiklandozom és végül de nem utolsó sorban nem adok neki a majonézes tormából.
Mindent elintézett, és felöltözve, az ágyán fekve várta azt a pillanatot amikor a tabletjén a digitális vekker hangtalanul elüti a hetet, ezzel jogot formálva arra, hogy bármilyen módon de lelket verjen belém. Persze nekem meg ketyeg a belső órám, így hát hét előtt előtt öt perccel felnéztem.
A többiek javában mojoltak a laptopokon (Fernando az otthoniakkal beszélget, Kistow is, vagy pasziánszozik mint rendesen), ma a geodézia nem megy sehova, nincs értelme 4.5km-t begyalogolni a hegyekbe, dolgozni fél órát és 4.5km-t kigyalogolni a hegyekből. Fontosabb hogy a dózerek utat csináljanak oda, és sikerült valamiféle elvi helyet találni az összevissza dobált hegyek, csúcsok, szakadékok között, legalábbis a műhold fotókon.
A szépen megrajzolt nyomot felraktam az egyik Garminra, azzal reggel hatkor kiügetett Mohamed, hogy találkozzon az aknakutatókkal. Ezután (illetve miután megreggeliztek a terepen, mert ez amolyan szertartás vagy mi az ördög a bombataposóknál) együtt elindulnak keletre, majd szép ívben lekanyarodnak délre, majd még szebb ívben elkígyóznak nyugatra, hogy aztán elérjék a 116-os vonalat és akkor már túl vannak a nehezén, onnan síma út... ööö... fás domboldal vezet a völgybe, dél felé. Út majd akkor lesz, ha a dózerok(rek) elkészítik. Olyan szép tervnek tűnt. Minden esély megvolt rá, hogy dugába dőljön.
Két bundáskenyér és egy tükörtojás, hozzá tea, majd a kötelező net és kávé után mi is kigördültünk a sorompó alatt, tisztelgett a katona, mi vissza és jobbra kanyarodva elindultunk Amedi felé. A korai nap még csak nyújtózkodott, leengedhettük hát az ablakokat, élveztük a szelet és gyönyörködtünk a hegyekben.
Elhúztunk Szaddam lányának "palotája" mellett, fenn messze és magasan a hegytetőn látszott a papa háza is (vigyázó szemetek...). Befutottunk a kisvárosba, Quadisba, na itt lehet echte Magnum jégkrémet organizálni, éééés -többek között- cseresznyét is a zöldségesnél. Imádom!
Emlékszem arra az időre amikor először indultunk Tunéziába egy hat hónapos munkára és a cég által felkért szakértő, Axman Ági milyen jó tanácsokkal látott el bennünket a piacon történő vásárlással és gyümölcsfogyasztással kapcsolatban: csak neumagnolos víben áztatott datolyát, szőlőt, ilyesmit szabad... még narancsot sem... és így tovább. Szegény, a trópusi betegségekről mindent tudott, de -mint bevalotta- a sivataghoz lövése sincs, gondolta hát: ami megfelelő az üvegházban, az működik a homokozóban is.
Persze nekem aztán mondhatta, mert én születésemtől fogva ha megláttam a poros úton egy félig rágott almát, vagy akár csak egy almacsutkát (minden attól függött persze hogy épp mennyire voltam távol egy egész almától), akkor azt fölvettem, leporoltam és befejeztem azt amit az előző gazdája meghagyott. Az is teljesen természetes dolognak számított nálam, hogy a természettel történő iterakciók során keletkezett horzsolások, vágások és egyebek vérzéseit rászórt porral, homokkal csillapítottam. Az ugye mindig kéznél volt és mit tudtam én akkoriban a tetanuszról? Semmit :)
Nem volt ez másként Tunéziában sem, ahogy megvettem a piacon a szőlőt, datoját, fügét, gránátalmát, mandarint, egyebeket: már zabáltam is. Legfeljebb akkor törölgettem meg az ujjaimmal kissé ha annyira porosnak tűnt, hogy az már bekavart volna az ízvilágba :)
Egyetlen egyszer történt meg az, hogy Józsi barátom odanyújtott nekem egy üvegpoharat, benne neumagnolos vízben ázó datolyákkal, és jó szívvel kínálta, vegyek. Gondolom a "Vidd innen mert lehánylak!" hatott rá, mert többé ilyesmi nem fordult elő. Itt az ebédlőben is utálom a mosott szőlőt, addig nem nagyon tudok vele mit kezdeni amíg papírzsepivel szárazra nem törlöm, legalább is annyira hogy ne lássam a vizet. Ja, és a tiszta szagot is utálom (nem igazán tudom megmondani milyen az, de utálom :))! És azt is amikor a takarítónő elmossa a kávés bögrém! És még azt is, amikor felmosnak, fúú, na azt nagyon utálom! Ez van :)
Ma is csak fölkaptam a kiadagolt szép fekete cseriből két csajkányit, körbekínáltam a kocsiban a srácoknak, aztán: hajdemo, tovább! :)
Nemsokára lekanyarodtunk a műútról és bevetődtünk a hegyek közé. A nap meglehetősen rázendített, a sofőr bekapcsolta a légkondit és felhúzta az ablakokat. Egy órányi zötyögés után megtaláltuk a dózereket, épp autópálya készült:
Az aknakutatók ambulanciás kocsija is ott ácsorgott egy fa alatt, elmondták merre járnak a mieink, úgy tűnt minden a legnagyobb rendben. Ha pedig minden a legnagyobb rendben, akkor tök fölösleges itt bambulni, irány vissza Amedi, mert ebédidő lesz hamarosan. De azért még egy fotó, Lui és az egyik sofőr :)
Felhajtottunk a sziklatetőre épült városba, sajnos az ősi falakból alig maradt valami, a házakból semmi, viszont wise man még élt itt néhány, legalábbis az amelyik elkért 25 ruppót az ebédért, ami a sofőrünk szerint nem ért többet 10-nél. Annyi baj legyen :)
Amikor visszaértünk a táborba és kipakoltunk a kocsiból, levettem az övemről és neki adtam a Gerber multikésfogómifeném, nagyon örült ennek. Én pedig annak örültem nagyon, hogy ő nagyon örül, tehát teljes volt az örömünk. :)
Vacsorára mustárostejszínes halfilét pakoltam a saláta mellé, no és egy kézzel készített, gyúrt hambi pogit, hozzá ahogy illik sült paradicsom karikákat és sült hagymát. Aztán később megjelent a török laktanya felett egy magányos repülő, a víztartály fölött épp ráláttunk ahogy forgolódik:
Később áthúzott felettünk, és mindenkinél megszűnt a net... no comment...
Azonban... és nem mellesleg, ellenben sőt, hamarosan új csapattaggal bővül a magyar maffia, hadd mutassam be mindenkinek:
Nem piskóta :)
Ó, majd elfelejtettem, naná hogy dugába dőlt a tervem, a terv hogy megkerüljük a hegyeket. Legalábbis egyelőre, ugyanis a partizánok csak kapkodják a fejüket hogy egyszer itt tűnünk fel, máskor pedig teljesen máshol, ezért aztán ma újfent megállították Mohamedet és lelkes csapatát, épp ott ahol dél felé vették az irányt :) Holnap ezért egyeztetés lesz a terepen, shrug... :)
És még valami... a filmből a dal... merugye erről szólt ez az egész. Vagy nem. :)
