Reggeli :)

Ülünk Luival az ebédlőben, ami perpill reggeliző, mert hajnali nyolc múlt még csak. Komolyan azt hittem hogy legalább 10 van már amikor kiléptem a sátorból és pofánvágott a fény, de olyan erővel hogy alig láttam valamit a kaviccsal felszórt sátrak közötti részből, miközben a vizescucc felé osontam a ninja csapáson (nem igazán szeretem ha bámulnak egy szál törölközőbe csavarodottan :)). Letusoltam, hajat mostam, borotválkoztam, merugye meg kell adni a módját az útlevél várásnak: ma jön meg 11-kor a kilépő vízummal együtt (mármint ha Allah is úgy akarja - tegyük rögtön hozzá*).
Előttem a Rákóczi paprikás, kezemben darab kenyér és épp azt magyaráztam hogy a margarin nem jó, ugyan nem tudom miért, de nem jó az tuti, mert a vaj az igazi. Legfőképp az, amit előző éjjel köpültek szűzlányok, miközben vidám énekeket mantráztak halkan csobogó hegy patak mentén. Közben a kés élével szép kis csíkot sikerült lekaparnom a hófehér margarinból és rákenni a kenyérre, aztán jött a másik késsel (illő disznóságos késsel nem érinteni nemdisznóságos fogyasztókkal közös kaját) vágott szalámikarika és hami, megint egy falattal közelebb kerültünk a megváltóhoz (ööö... ez most itten szabadon értelmezhető, nekem megvan a jól bejáratott elképzelésem, de azt nem kötöm senki orrára :)).
Lui épp felhagyott a tej kereséssel, mert ugyan három dobozt is felfedeztünk három különböző helyen (hogy pontos legyek egy állt a kávés pulton, egy a mikró mellett lapult, egy pedig a szomszéd asztalon árválkodott), de mindegyik üresnek bizonyult a megemelem, megrázom próba után.
Leült mellém, és ekkor, pontosan ekkor az egyik konyhás srác behozott egy karton tejet, de arra már nem vállalkozott Lui hogy lekűzdje a köztünk és a tejcsi közötti távolságot. Lehetett az vagy 3-4 méterre tőlünk :)
Aztán felhajtottunk egy kis zsebpénzt: összeírtunk pár dolgot amivel kipótolhatjuk kevéske fizetésünk, nekem sikerült is 525 zöldhasút összekaparni azokon az utakon felmerült költségekként, amelyek otthontól a reptérig vezettek, merugye onnantól kezdve minden benne van a szeretet csomagban. A főnök aláírta, lepecsételte, a pénztáros meg kifizette.
Ezután összeállítottuk a time schedule-t, ennek szintén van magyar neve de nem terhelem a központi rendszert azzal hogy megkeressem. Elég az hozzá hogy bárhogy forgattuk, mindig az lett a vége, ide bizony kell még valaki... na de ki legyen az a bátor, terminátor? Persze adta magát, a nevét ugyan nem árulom el csak annyit mondok hogy sz-szel kezdődik és abolcsra végződik. Aztán reméljük a legjobbakat, a többit Allah úgyis elintézi.



* Nem akarta úgy... hát majd legközelebb úgy akarja... ha úgy akarja :)

Addig is valami nyugis zene: