Mármint a szabad világban...
Mert itt ugye ez valami távoli ködbe vesző fogalom, vagy van ilyen nap valahol egy messzi-messzi galaxisban, vagy egyáltalán nem is létezik. A pénteket megismerjük, mert előtte a safety meetingen mindig felhívják a figyelmet a piknikező "vasárnapi" autósokra, akik ilyenkor ellepik a környéket. Aztán új módi itt a réti lakodalom, velük is vigyázni kell: kicipelnek egy csomó széket a zöldbe, aztán ott tartják a lagzit az úttól kissé beljebb, a szabadban. Olcsóság (ugyanakkor egy menyasszonyi smink 200-500US). Még szerencse hogy a teától nem nagyon lehet becsápolni!
Ma pihi van (akkor ez vasárnap? :))
Alszanak a bakancsok, mindenki papucsban flangál, Mari néni pedig a hátsó lábain ugrál, mert micsoda dolog mégis az, hogy dologidőben nem dologcipőben, he?!
Persze tudja ő is mi az ábra, de hár a client, a client! No és az ő dolga hogy vigyázzon ránk, ne essen bajunk, épségben hazajussunk, hogy aztán megismerjük újra az igazi vasárnapot, szóval respect. De a papucs marad :)
Ó, ezt el kell mondanom: tegnapelőtt amikor kirongyoltunk (hogy aztán a partizánok visszaküldjenek mindenkit oda ahonnan jött) megálltunk Amedi magasságában ott, ahol a hegyről lezúduló forrás vízét megregulázzák. A szűk kanyon minden talpalatnyi helye beépült, folyamatosan váltják egymást a kis kebab éttermek, a vízipipa teázók és a bóvli árusok. Az éttermekből jó pár a vízbe telepít asztalokat, ül az ember, eszi a csülkösbabot (már ha hozott otthonról, mert itt tuti olyat nem kap :)) és a lábát bokáig birizgálja a sebesen áramló, kristálytiszta és jéghideg víz. Szerintem ez valamennyire morbid, emellett baromira idegesítő lehet...
Szerencsére normális hely is akad, ide csüccsentük le és néztük amint a haladó ifjúság nagykabátban vidámkodik, pancsol és ugrál azon a helyen, ahol vízgyűjtőt alakítottak ki (és a zakho-i híd kicsinyített mását... nem Mását, hanem a mását... nem, nem a Mását, hanem... amását, na!):
No és itt futottunk bele ebbe a bazsalikom-mag alapú italba, ami leginkább a békanyálra hajaz mind kinézetre, mind viszkozitásra (úgy kell belerázni a szánkba az üvegből), szerencsére az íze az almáé... legalábbis ennek (igaz, fogalmam sincs hogy milyen lehet a békanyál íze... brrrr :)):
A neten utánajárva kiderült hogyan készíthető el otthon: 2 csésze vízbe fél csésze cukor, elkeverni, majd egy evőkanál magot beleszórni (kell még valamiből egy teáskanálnyi, de azt elfelejtettem...:)). 3-4 perc után a magvak megduzzadnak, és a trutyi elnyeri végső formáját. Lehet mézet is hozzáadni, és -mint itt is látható- valamilyen formában egyéb ízesítőket is.
Mára nem is maradt más, mint a virágunk bemutatása, amely az iroda konténere mögött pompázik. A kígyók elleni akció keretében kigyomlálták ugyan a füvet, de ezt meghagyták... azóta öntözöm is, bár tegnap este azt mondta, ugyan már, nincs erre szükségem :)
Ja és még egy dal, Angel :)
És a kérdés: miért cseszi el a képek megjelenítését ez a szép új világ?
