44 fok árnyékban

Lassan minden szétolvad, szétfolyik, a kövek, a fák, a beton, a sátrak, a levegő, sőt a távoli hegyek is beleolvadnak ebbe az amorf masszába amit forróságból gyúr valami nagy, valami láthatatlan. Levegőt - suttogná József Attila - pedig ez itt a táborban még semmi, hiszen tudjuk hogy kint a hőségtől remegő hegyeken emberek dolgoznak rettenetes zajban, súlyos, lassan forgó felforrósodott vasakat emelgetnek. Kört alkotnak, úgy kapaszkodnak bele a fúrót tartó keretbe és vezényszóra felemelik a fejük fölé, egy pillanatra megállnak, majd egy újabb kiáltásra leejtik a fúrót, aztán lehajolnak, majd egyszerre nekifeszülve megint felemelik a fejük fölé és újra meg újra leejtik... felemelik... leejtik... Ezalatt a forgó fúrófejből sisteregve kicsapó sűrített levegő kavarta porviharban, pontosabban kőporviharban állnak, ezért mindenkin ott a védősisak, védőszemüveg, kesztyű és pormaszk. Eleinte csak 1-2m a fúrószár:

De hogy egyre lejjebb haladhassanak, mindig megtoldják, mígnem elérik a 10 méteres mélységet... mennyi is az? Három emelet? na annyit kell megemelni, nem egyszer:

Igazi hősök...

Persze addig még sokminden történik... például a helyszínre kell cipelni a felszerelést és ugye itt nem nagyon vannak utak. Aztán nem árt jobbra balra figyelni a kék jeleket, közöttük biztonságos:

Mert találunk néha figyelmeztető jeleket, erre is és arra is, például sziklára festve:

... vagy kitáblázva:

És emberek egymásra hajigált, fel nem robbant huncutságait:

De ne menjünk ennyire előre, haladjunk szépen, ahogy a csillag azégen, lássuk nagyjából mi is történik itt. Először is a terep: csodálatos, forró, veszélyekkel teli. Nem csak az aknamezők, a meredek csúszós oldalak, gyors folyású hegyi patakok, de kígyók, skorpiók is szép számmal élnek itt:

Persze ha nem ilyen lenne a vidék, akkor mindenki unatkozna, így azonban mivel minden nap emlékeztetnek a reggeli meetingeken a leselkedő veszélyekre, nem lankad a figyelem. N, akkor csapjunk bele a lecsóba (vagy fingjunk bele a nullás lisztbe), induljon a banzáj! :)
Az első csipet-csapat a terepen az aknakutatók, ők jelzik kék festékkel köveken, fákon, bokrokon, arra járó anyókákon az ellenőrzött részt, illik a sávon belül bócorogni:

Őket követik közvetlenül a geodéták, akik kitűzik a geofonpont (érzékelő helyek) és a robbantópont (rezgés keltő helyek) pozicióit a megrendelő (többnyire olajvállalat) adta koordinátákra, legfőképp preciziós GPS-t használva, de vannak területek ahova csak hagyományos (teodolit/távmérő/adatrögzítő alkotta munkaállomásokkal) módszerrel érdemes bevetődni :

Szépséges helyeken kóborolnak a fiúk. Persze meg kell jegyezni hogy sokszor 3-4km-t gyalogolnak csak azért, hogy 4-500m-t dolgozzanak, majd vissza kell baktatni a kocsikhoz:

A hegymászó srácok megjelölik azokat a helyeket, ahova csak ők mehetnek, "Red Zone" ezek becsületes neve. (Van sárga zóna is, oda az ő felügyeletükkel, az általuk kiképzett dolgozók mehetnek):

Ezalatt a kábelek, dobozok, geofonok, műszerkocsi még a táborban pihennek:

Miután a srácok kitűzték a pontokat (színes zászlókkal jelzik, kék a geofon, narancs a robbantó pont) megjelennek a kábeles népek és a fúrós brigádok. Mindenki jön megy, nyüzsög, szervezkedik, matat. Vannak helyek ahova a hegymászók segítenek eljuttatni a felszerelést:

Közben gyönyörködünk azért a tájban (itt épp Amedi egy másik látószögböl):

És virágok tarkítják a hegyoldalakat borító füvet:

Na és a hegymászóink :)

És megállunk ebédelni is:

És azután kötelező a tea :)

Aztán néha eső érkezik, de ez igazán csak tavasszal jellemző:

Aki készül rá... nem ázik meg. Nagyon :)

Néha belefutunk folyókba, vagy olyan helyekbe ahol nem lehet a kábelt lefektetni, ott jól jön a star warsban megismert lézerágyú :) Na jó, lézer link... ööö... laser kapcsolat... pfff... Lézeres adatkapcsolatot létesítő műszereszköz, na! :)

Aztán, ha minden lyuk elkészült, lefúrták, belepottyantották a robbanóanyagot, amikor minden geofon telepítve van és rákapcsolódik a törzskábelre, a kábelek összekapcsolva futnak a műszerkocsiba, na akkor megjelenik a karmester az észlelő, és vezényel: csend! Mindenki csendben marad, mert a geofonok a sétáló ember keltette zajt is érzékelik, akár 10m-ről is. Nem mozdul semmi, és feltűnik a shooter, vagyis a lövő. Rákapcsolja a lőgépet a lyukból kiálló gyutacsvezetékre, majd amikor jelenti hogy kész, a műszer egy speciálisan kódolt rádiójelet küldve felrobbantja a töltetet.

Az ekkor keletkező rezgések tovaszaladnak mint tóba dobott kőtől a hullámok, lefelé száguldanak a mélybe, majd amikor beleütköznek valamibe, doing, visszaverődnek. A geofonok elkapják azt a pillanatot amikor a felszínre érnek megint és küldik a műszerkocsi felé. Mind a 10km-en, merugye 5km balra, 5km jobbra a robbantóponttól az élő terítés (ó de szép szó :)), amelynek minden másfél méterén ott figyel egy geofon.
Nna, hát ezért volt ez az egész fölhajtás, millió verejtékcsepp, elhasznált üzemanyag, fogcsikorgató erőlködés, mosolygós esti zuhany alatt állás, a vacsora, és néha haza, a tábor felé tartva egy fagyi:

Namostmár...

Lassan tényleg visszajöhetne Chaya Törökországból. Negyedévente átlibben üzleti ügyeket intézni (hivatalosan), aminek szerves része a bordélyház látogatás (nagyon nem hivatalosan, főleg a család előtt). Érdekes módon kezelik ezeket a dolgokat és nem csak itt, de Tunéziában és Marokkóban is beszélgettünk erről helyi srácokkal (és gondolom a többi arab országban is hasonló a helyzet).
Merugye nősülhetne még, elvehetne másik három nőt feleségül és akkor még a szabályokon belül tartózkodik, de akkor ugye azt is figyelembe kellene vennie hogy a szabályok szerint ugyanazt kell nyújtania mindegyik feleségnek. Minden téren... Olyan opció nincs a csomagban, hogy beállítjuk a kopottabbat a szekrénybe, oszt néha elővesszük lemolyirtózni. Marad hát az olcsóbb megoldás.
És hogy a nők ehhez mit szólnak? Mármint a kupibajáráshoz? Háááát... nem tudom, de felteszem a szemkikaparás a legenyhébb bűntetési tétel, altáji kezelésekre gondolni sem merek. Csakúgy mint otthon :)

Egy szó mint száz, kellene a srác (ő a sofőröm, fegyverhordozóm, segítőm, minden dolgom intézője itt) mert már ideje lenne kizúdulni a táborból egy kis szabad levegőre, vízparti roston sült lazacra, valami gyümölcsre is vágyom (cseresznyeeeeeeeeeee!!!!) mert itt csak banán van és alma. Vagy néha alma és banán. Esetleg dinnye, bár erről tudni kell hogy felszedi az öntözésére használt vizet, és ugye multkor az a parazitatámadás nem teszi igazán kívánatossá az ilyen dolgokat, legyen bármilyen gyönyörűségesen bársonyosbordó a színe.
Ellenben holnap érkezik Lui a megrendelt Rákóczival és majonézes tormával (a sárrétudvari szőttest ne is említsük :)), ez mindenképp pozitív irányba billenti a lét mérlegének nyelvét, valamint tervezzük hogy holnapután elugrunk Duhokba a kilépő vízumot intézni, ami ugye megintcsak vérvételes marháskodást jelent, amit férfias erővel viselünk majd el. És jégkrémet :)
Persze csak akkor ha ma előre jutnak a fiúk. Újra támadásba lendültünk reggel, aknakutatók, hegymászók (szeizmikus hegymászó, nnna, ez egy szakma, azám!) és mi. Illetve ők, mert én még javában bújtam a takaró alatt reggel hatkor amikor kivonultak, de valaki két percenként benyitott és Fernando..., Fernando..., suttogással ébresztgetett, mígnem fölültem és ékes miabánatosbetegpéklapátelkopottnyelekellene he?! kérdéssel elrendeztem a dolgot. Aztán már nem volt maradásom, mert a zajosabb generátor állt ma üzembe és ott járta dübörgő táncát a sátor közepén.
Az ebédlőben készítettem egy teát, törtem egy darabot a lapos és puha aranybarna kenyérből, kentem rá isteni krémsajtot és jóreggelt kívántam mindenkinek. Persze az egyik sarok mögül rámvetődött Mohamed hogyaszongya töltsem fel a garmint. Érdekes beszélgetés alakult ki:
- Ménem tudtál este jönni?
- Nem tudtam, mert reggel jöttem.
- Ócseszdmeg, ilyenkor én alszom, este gyere!
- Jó! És elemed van?
- Nincs, Te vitted el az utolsót, emlékszel, a sajátomból vettem ki.
Rádugom a GPS-t a laptopra:
- Mit tegyek rá geofon pontokat, robbantó pontokat, vagy mindkettőt?
- Kábeleseknek lesz, csak geofont.
- Jó, rendben.
- Meg robbantót.
- Mindkettőt?
- Nem. Igen.
- Jó, addig egyél magot - nyújtom neki a zacsit amiben lapul még valamennyi szárított barackmag.
Aztán kellene neki a lista a következő vonalról, de elhessegetem, korán van még, majd délután megkapja. Úgyis csak holnapután kezdik ott lerakni a geofonokat, kábeleket, dobozokat, akksikat.

És most: ideje van a kávénak :)

És egy dalnak :)

Such a

És...

Együtt kezdtünk '82-ben, egy autóban, egy szállodai szobában, egy étteremben, egy brigádban, egyforma szó a szánkban...
Pár napja hívtál fel, megérkeztél, Te is itt vagy Kurdisztánban, évek óta először újra 200km-en belül, megbeszéltük hogy találkozunk.
Tegnap este pedig hallgatom a telefonban: Baleset. Lezuhant. Kövek. Betört fej. A kórházba szállításkor még élt...

És
most
megint
csak
egy
dal

maradt.






A halál közöttünk jár, szemmel kell tartani.

Kötelező

Esti mese...

(hosszú ám)
(vagy mély)







Na?
Hosszú?
Vagy mély?

9555

Reggel egy cetli várt a billentyűzeten:
NEED AA BATTERIES
És a korábban este már megfigyelt hatalmas fekete tücsök ücsörgött a fotelomban.
A papírra ráírtam hogy NO PROBLEMO AMIGO, a tücsköt pedig megfogtam (be volt lassulva rendesen, nem tudom a Chivas kupakját hogy a csudába tekerte le) és egyszerűen kitettem az ajtó elé: halaggyá!

Kávé. A szemesnek pontosan 95°C fokos víz kell, vajon a nescaffe is itt érzi jól magát? Sikerült már langyos vízzel is kikevernem, sőt egyszer még Afganisztánban úgy oldottam meg hogy a számba ürítettem az MRE-ben található 3 in 1 zacsit, majd ittam rá vizet. Az elképzelés szerint majd a számban összekeveredik ha ugrálok picit (vagy rázom a fejem :)), megmelegszik (37 fokra kb), mifene... Aki esetleg nincs megáldva meglehetős képzelőerővel -esetleg az empírikus utat jobb szereti- az nyugodtan próbálja ki. Mé (ez is újbeszélül van?) csak nekem legyen szar? :))
Aztán a tejpor/kávé arány... ilyenkor reggel rettenetesen fontos kérdés. Hozhatnék ugyan tejet az ebédlőből, de az olyan mint a Mehemed: sosem látott tehenet. Szaudarábiából (ejj de szép név, gondoljunk csak bele, arááááááábiaaaa...) származik, de hogy miből készül... nem érdekel :)
Mindenesetre borítani szoktam bele rendesen, miközben Buddy Holly halhatatlanját dúdolom, persze a heartbeat-et tejpor-ra cserélve. Fütyülni is tudom :)
(Akinek esetleg nem megy, tessék, nagyon egyszerű: Heartbeat :))

Aztán ez, tegnapról. Legyen kakasjárásom ha tudom mi a franc akart ez lenni:

Ahányszor csak beütöttem valamit a gugli keresőbe, mindig ez az ablak jött föl. Peeersze, majd beszélgetek veled, pubi!

Mi van még... ööö... ó igen, ma levágják a füvet körben a kerítés mentén kívül is, meg belül is, hála a pár napja történt kígyós kalandnak. Persze én nem hiszek abban hogy ez majd távoltartja a kígyóka, javasoltam hogy inkább gyújtsuk föl. Akkor az égett szag hátha, de én is beláttam hogy nem égethetjük le egész Kurdisztánt egy ilyen piszlicsáré ügy miatt. Ugyanis a fű mostanra már pergamen szárazságú (van ilyen? :)).

Aztán, tegnap az is kiderült, hogy Amedi (vagy Amediya) micsoda híresnevezetes hely. Bezony. Van itt minden ősi cucc, sőt még talán az is valószínű, hogy három napkeleti bölcs is innen indult Jeruzsálembe! Ez azért már csak valami, nem? (Egyébként megnéztem a térképen, ha nem is napkeletre vagyunk Jeruzsálemtől hanem kicsit északabbra, mondjuk épp északkeletre, azért csak keletre esik a szent helytől Amedi). Akiket jobban érdekel ez a dolog azok pedig fogják magukat és bepötyögik (zseniknek elég innen copy/paste) a gugliban azt hogy Kurdistan Amedi és aztán átállítják webről fotóra a keresőt, rengetegmindent láthatnak majd. Még talán azt az éttermet is, ahol meg szoktunk állani egy csikken kebabra, bablevessel :)

Anno én is fotózgattam, ha már egyszer körbemértük (sőt egyik control pointunk ott lapul a szomszédságában egy magasabb domb csúcsán), de nekem nem sikerült megfogni igazán:

És tegnap szaporodtunk is, jött egy új geofizikus. Egy német lány érkezett erősíteni a quality controlt. Vacsoránál volt forgolódás az étteremben. Valaki megkérdezte: csinos? Nem figyelsz, mondtam hogy: nééé-met! :)

Most pedig: előre a munka frontján, na nem annyira népünkért és pártunkért, de azért előre! Úgy kb. abba az irányba :)

Idézgetek...

Hát frankó... hogy baszná meg a vörös seggű ördög! (Ha már idézgetek, kezdjük Haumannal. Melyik film is volt? :))

Az ember ücsörög a tisztáson elszórtan heverő fehér kellemesen meleg köveken, szívja magába alulról és felülről az energiákat mint a gyík. Körülötte szépséges, zöldelő fákkal borított hegyek, szürkésfehér sziklacsúcsok, madárdal, felhőtlen kék ég. Jobbra a völgyben egy kis folyó kanyarog, mögötte látszik a bulldózerünk vágta út is:

Aztán ha az ellenkező oldalra pillantunk, ugyan nem térkép e táj (és nem itt született Csokonai Vitéz Mihály), de megteszi:

A statikus a PER009-esen hiba nélkül megyeget, azzal nincs is több dolgunk csak néha meglesni az akksik állapotát (persze fölöslegesen, mert van két belső és egy külső, az elektronika pedig úgyis automatikusan vált ha az éppen használt lemerülne, de mégis... )

Épp felforrt a körbe rakott kövek között lobogó kis tűz lángjai fölött a víz a kopott alumínium kannában. Nescaffe kerül elő, meg tejpor, nem cukrot azt nem, de azért lássuk mi van ma a kávé mellé, hm, valami jordán piskótatekercses süti, hogyaszongya: Swiss roll (sponge vanilla cake filled with orange jam and vanilla cream - ha valaki nyelvet tanul ;))
A kocsi mellett egy terebélyes fa árnyékában két terepszínű ruhás és gépkarabélyos katonával (bár én partizánnak hívom őket, hamár a PKK-t itt nem illik) diskurál a sofőrünk, ők teáznak, papír pohárból. Érdekes, itt a kávénak nincs igazi kultúrája, értem ezalatt azt, hogy pl. Zakhoban sem láttunk kávéházat egyáltalán. A tea -vagy sáj- viszont kötelező kelléke az ebédnek (reggelinek, vacsorának, vagy a csakúgynak).
A zergefüttyös csendbe hirtelen sugárhajtómű egyre erősödő sziszegése keveredik, folyamatosan változik, erősödik, átvált sistergésbe.
A két partizán azonnal felugrik, egykük valamit kiabál a sofőrnek mielőtt gyíksebesen eltűnnek a sziklák között, Mizen pedig passzolja a tőlük kapott instrukciót: fussunk, mert lehet hogy bombát dob a gép!
Na most az ember ilyen esetben vagy úgy tesz mint a Snatch-ben (Blöff vót asszem otthon) a Statham gyerek meg a Graham gyerek, arcukon az ááááoooúúúúúúúvááázze meglepetéssel, vagy úgy mint a Pitt gyerek aki nyugisan vigyorog, amikor épp pofánlövik Ford bácsit a Jaguárból.
Nekünk is ez a két választás maradt, miközben figyeltük a völgyben alacsonyan közeledő török F-16-ost. Legfeljebb hasra vetődhettünk volna a maradék pár másodpercben, de akkor kilöttyen a kávé.
Pár pillanat múlva már fölöttünk dübörgött a szürke gép, jól látszott rajta a hasa alá függesztett póttartály, de a szárnyvégi levegő-levegő rakétán kívül nem cipelt mást. Meredeken fordult és a hajtómű éktelen süvítése fülrepesztő mennydörgésbe csapott át, amikor bekapcsolta az utánégetőt és felhúzott a magasba... pffff. Akarom mondani: aztakurva!

***

Hüh, semmit nem dobott a fejünkre, néztünk össze Kistow-val, akinek csokiskávé-barna bőre mintha kissé megfehéredett volna. A gép gyorsan emelkedett és északra, a határ felé tartott.
Sofőrünk előmászott a kocsi alól, és szorgalmazta a tűnjünkapicsábadekurvagyorsan dolgot, de megnyugtattam, hogy amennyire tudom tűzszünet van, szóval ha ki is nyírnak bennünket, az nem marad szó nélkül :)
Mindenesetre ettől a pillanattól kezdve hegyeztük rendesen a fülünket, és egyfajta gombóc is rezgett ott lent, amit az sem enyhített hogy fél óra múlva megjelent egy drón és lustán körözni kezdett a terület fölött.
Este a táborban hasonló sztorival jött mindenki, aki a hegyekben bóklászott aznap: a hegymászók, az aknakutatók, a fúrósok, a kábelesek és a robbanóanyag töltők.



*** (Ez csak illusztráció, a fényképezőgép sajna a kocsiban volt épp, de ugyanilyen Falcon nézett meg bennünket, nagyon :))

Egyszer

Valamelyik este a Westendben azt játszottam hogy marslakót keresek (földönkívülit, na), merugye Ben Quick óta (ó, az sem ma volt :)) tudjuk hogy közöttünk járnak és az a hely nagyon jó ilyesféle keresgélésre. Hatalmas a tömeg, rengeteg ember (és marslakó) jön megy és nem kell mást tennünk, mint támaszkodni a korláton és csak nyitva tartani a szemünket. Fent voltam a harmadik szinten, és az alattam húzódó emeletet tartottam megfigyelés alatt (naná, mert az átlagember (és marslakó) sosem néz felfelé, de ez éjdzsentes titok ám, nem elkotyogni!).
Ott ült mindjárt egy alattam, úgy két óra irányában a szögletes barna bőrfotelben: öltöny, fehér ing, napszemüveg, és a telefonjával baszakodott és bár nem tudtam kivenni, de nyilván sms-t írt egy másik marslakónak. Csakis földönkívüli lehetett, mert ember nem visel sötét helyen napszemüveget, főleg nem sms íráshoz. Egyet kipipáltam.
Aztán feltűnt egy terhes nő. Ilyenek nincsenek manapság, tuti hogy marslakó.
Jött egy göndör, hátul hosszú hajú, oldalt és elöl rövidre vágott frizurájú, a 80-as évek elejére vagy a hetvenes évek végére saccoltam, amolyan Slades lemezborítón látható fejjel, zöld halásznadrágban, fekete sport cipőszerűségben. Ma már ilyenek nincsenek, csak ugye a marslakók nem haladnak a korral, tuti hogy ő is az volt.
Aztán balról érkezett egy öregúr egy bombázó csajjal, nonszensz, marslakók.
A legalsó szinten az éttermek előtti egyik asztalnál ülve apáca csipegetett a tálcáról, vele szemben egy piros kockás inget viselő nő ült, bányásznak néztem volna, esetleg farmernak valami ausztrál sorozatból, de tudom hogy itt ilyenek nem léteznek, hát ők is lebuktak.
Aztán jött egy bombázó csipőjű lompos járású (mint a juhászkutya, tudjátok, olyan vonszolósan viszi a seggét) lány valami leninsapka szerűségben, ő még megúszta volna a felismerést, de rám mosolygot, pfff... marslakó, mert más nem tenne ilyet.
Észrevettem egy anyát a lányával, a mama fittebb és csinosabb és szexibb volt mint a lánya, kész lebuktak, marslakók.
Aztán bármerre néztem, felfedeztem mindig valami furcsát, egyre félelmetesebb lett a hely, nem néztek ugyan felém, de rám gondoltak, adták-vették az üzeneteket mint King Rémkoppantójában, és próbáltam találni egy, csak egy embert, de nem sikerült és egyre szaporább léptekkel igyekeztem a parkoló felé, az automatánál egy rovarszemű nőstény fordította felém csáprágós fejét, közben hatalmas karmokkal piszkálta ki a mellettem álló gépből a visszajárót, remegő kézzel fizettem és átkoztam magam amiért minden cuccom a kocsiban maradt, de nem állított meg senki amint szinte rohanva értem oda ahol parkoltam, kinyitottam az ajtót, beugrottam és az első dolog az volt hogy bekapcsoltam az álcázót. Ellenőriztem a reaktorokat, a plazmagenerátorokat, a fotonhajtóműveket, lassan felemelkedtem az aszfaltról és két betonoszlop között kirepültem a parkolóból. Valahol a Gellérthegy fölött jártam már és csak akkor kezdtem megnyugodni, bár még mindig kissé idegesen figyeltem a kijelzőket, de minden felderítő műszer zöldet mutatott. Pffff...



Zene!

Ősi kínai

Figyelj, de ne nyúlj hozzá.





És... meditáció...

(Figyeld a hegedűt! De ne nyúlj hozzá...)

A geofizika diszkrét bája

Mert az oké hogy távol vagyunk otthontól, családtól, néha még lőnek is ránk, de az hogy ugyanolyan minden nap hat héten át, az kicsit megviseli az embert. Ezért néha lopunk kis színt a szürkeségbe, hetente egyszer bbq estet tartunk, önként jelentkező mindig akad, hiszen tőlünk jóval nyugatabbra addig nem ember a gyerek, amíg nem tud steak-et sütni. Faszénen :)

Minden az elején kezdődik (ha csak nem a közepébe csöppenünk a dolgoknak), megérkezik a cucc, lessünk csak bele az első dobozba: echte tenderloin file, egyenesen Braziliából (nem argentin, nem argentin... ne kötözködjünk, Afganisztánban meg kell becsülni mindent :)). Illetve hát az amerikai katonai tábor boltjából érkezett, de azért onnan is elég szép utat tesz meg, hogy a sivatagba jusson:

No és a másik dobozban mi van? Hm, valami furcsaság, ilyen otthon nem terem a kertben az tuti! Se szeme, se lába, de ha nem mozog, meg lehet enni - ahogy a népszerű kínai közmondás tartja:

Andy (aki kanadai) nekilátott az előkészítésnek, ami ugye a pácolás, mégpedig nem másban mint a titkos receptje alapján készült szószban (mivel titkos, ennél többet nem tud meg senki róla, sorry). Ebben állt -dehogy állt, feküdt... na jó, pihent- a steak több mint egy napon át, Cobus pedig -aki délafrikai- isteni majonézes krumplisalátát rittyentett később hozzá:

Aztán elkezdődött a sütés, amelynél professzor Jo Libanonból, valamint mindenféle titkos kenceficéi (na erről sem tudunk meg semmit) asszisztáltak, a munkát pedig a parázs végezte (igen, az ott a háttérben ruhaszárító, készülhet jó fotó annélkül? :)):

Közben emelkedett a hangulat, előkerültek a szivarok (titkos helyekről, naná :)), és mint látszik a doki kinyitotta az ambulancia ajtaját is, biztos ami biztos:

Merugye spirituszban* sem volt hiány, colemanokban jég között a többi (a beszerzésük itt aztán tényleg szupertitkos forrásokból lehetséges, szóval... :)). Úgy tűnik rendben megy az alapozás, fogyogat a serital és a zsíroldó:

Hogy aztán jól csússzon az úri népnek a standard csajkás kaja: steak, kukorica, krumplisaláta és egyéb saláta (persze van repeta, amennyi belefér):

No és abból a furcsaságból is valami istencsászáros dolog kerekedett (nem mozgott, megettük :)):

Hát így... hetente egyszer van aki templomba megy, van aki horgászni, van aki pihen, kertet ás, barkácsol. Nekünk ez jelenti az ünnepet. Legalábbis egy éjszaka erejéig...
(Ez a buli még Afganisztánban történődött (ez a magyar folyamatos múlt, én találtam ki :)), de kb. ilyen a menetrendje mindenütt, persze sok függ a resource managertől no és a beszerezhető dolgoktól. Marokkóban pl. rendszeresen kaptunk galambot. Egyiptomban csontos karajt. Türkmenisztánban magyar bacont. Pakisztánban kínait. Ománban... hát ott baromi nagy pizzákat a Pizza Hut-ból. Grúziában isteni virsliket. Algériában hamburgert (nem a Pizza Hut-ból :)). De számomra, ha visszagondolok az évek során eltöltött péntekekre, a legeslegeslegeslegjobban bejövős a jacked potatoes, persze csak ha úgy készül ahogy a séfünk csinálta, Egyiptomban, hajj!)



* Aki jobban megnézi a piafelhozatalos fotón a seritalt és utánajár, valami ilyesmit talál:
KINI Entreprises Ltd is a Ugandan based firm distributing alcoholic and non-alcoholic beverages (private brand) worldwide. Our main market is currently Africa but we are rapidly expanding our clientele. The grand majority of our products are produced in Germany, while our spirits are distilled and bottled in Scotland and our carbonized soft drinks are produced in Dubai.
És hogy miként került ide Afganisztánba? Na az a rejtély titka :)

Olvasni is engedd...

Tegnap este felfedeztem a torrentről letöltött elektronikus könyveket a külső vinyón (több száz író rengeteg munkája), így aztán egyszerre olvastam Ciolkovszkijt, Einsteint, Isaac Babelt és Fa Nándort. Bár Nándiról ugye mindenki tudja hogy körbehajózta a földet, a könyve valamilyen oknál fogva nem került eddig a kezembe (technikailag most sem :)).
Végigolvastam hát, de a másik három is ott kavargott végig a hajója fölött az indiai óceán fagyos és viharos éjszakájában, mint áttetszõ hatalmas halfarkasok: a Holdon ébredés, egy levél a porosz akadémiának '33 környékén, és a Lovashadsereg.

Persze, otthon sincs sok könyvünk most, amolyan átutazóban... még polc sincs... de azért ott van minden a kezünk ügyében, ami kell:

Este

Az imént megszólalt a sziréna, amiből ugye nekünk kettő van: az egyik vinnyog mint a fábaszorult fa szú, persze jóval hangosabban, a másik olyan rendes békebeli légiriadósos hogyaszongya: jaaaaajjjjjjjaaaaaajjjjjaaaaaajjj.
Az előbbi a mi tűzriadó szignálunk, az utóbbi a katonák tűz van babám zenéje, vagyis hogy rossz fiúk ólálkodnak a környéken. Ez most a második fajta volt, a jajjgatósos, na és balról hátulról jött ahol a század katona táborozik.
Kinéztem az ajtón, az összes geofizikus (ezek érdekes népek, őseik barlanglakó informatikusok lehettek akik aztán valamilyen jobbhanemtudunkróla módon kereszteződtek a lajhárral) kirontott mint anno Zínyi a törökre és most ott toporgott és szaladgált a kivilágított főterünkön, kiváló célpontot mutatva mindenféle jött-ment orvlövésznek. Hogy kicsit javítsak az adrenalin szintjükön még odaordítottam:
- We're under attack!!!
Aztán persze lekapcsoltam a villanyokat és a légkondit az irodában ahogy előírták ilyen esetre (hogy a légkondit miért, azt máig nem tudom: melegben lapuljon az ember az asztal/ágy alatt?), de nem lőttek sehonnan így nem izgultunk, Mr. Tarak folytatta az adatfeldolgozást a monitor fényénél, én pedig a geofizikusokon röhögtem hogy mit is nyeletlenkednek ottan (ez a Misimackóból). Közben feltűnt pár hálóinges helyi úriember is sietős léptekkel (már amennyire ezt a hálóing és a homokon csattogó Ho-Si-Minh papucsok lehetővé tették) a tűzriadó pont felé tartva. Azt hiszem a muzikális hallásuk alulképzett szirénaügyileg.
Jones a vezetõ geofizikus éppen befejezte a felizgató köröket és forszázzsal meglódult a pm iroda ajtaja felé, a keze már majdnem elérte a kilincset amikor abbamaradt a szirénázás.
Nnna... próbariadó.
Hát ilyen egy szokványos este itt, híradó és időjárás jelentés nélkül, de legalább jön a rádió Dabas és a kecskeméti Gong is :)

Esik

Imádom.
Olyan ez itt a tegnapi 42 fok után, mint a hűvös bársony ami símogat.
Olyan mint rock koncertek sora után Vivaldi.
Nem is kell több szó.
Megyek is ki, sétálni alatta, kincs ez itt :)

Hogyaza!

Először fölállt a hátamon a szőr, aztán egy hátraarcos nagyugrással kivetődtem a fűből a kavicsra, mert jobb a békesség. Épp pár napja ijesztgették a népeket itt a kígyókkal, főleg az itt Kurdisztánban előforduló fajokkal. Ugye léteznek a mérgesek és a nem mérgesek. A mérgeseket könnyű felismerni keskeny szájukról és állandóan összeráncolt szemöldökükről. Közülük az igazán mérges az, amelyik az erdőszélen földhöz vágja a kalapját, köpködi és megtapossa.
Akkor, az este folyamán többek között szó esett valami olyasmiről is, hogy él itt egy olyan faj ami némiképp hasonlít a csörgőkígyóra, csak épp más hangot adva hívja fel a figyelmet arra, hogy hékomám, ne közelebb, mert ütök ám de hirtelen! Leginkább olyasmire számíthatunk -magyarázta a doki-, mint amikor két papírlapot összedörzsölük... olyan zizegős, zsizsegős, izős, na.
Így aztán nem kellett percekig azon agyalnom hogy mi a fene mocorog ott a fűben előttem, de nem ám! Szédületes mire képes az ember ha arról van szó, hogy az irháját mentse! :)))

Ez a fotó még Marokkóban készült, Gábor (vagy Vincent, mert együtt autóztak a bulldózer kreálta nyomon) követte el, amint az egyik kobra szereti a másik kobrát. Megenni.

Az alábbi viperát pedig én fotóztam még anno Algériában, szépséges :)

Aztán: tegnap egeret láttak az egyik sátorban, ahol pedig egér van ott hamarosan kígyó is lesz, tartja a népi mondás mindenfelé, ahol egerésző kígyókat láttak valamikor. Ezt mi sem erősíti meg jobban, mint az iménti kaland, mert ez a kerítésen belül történt. Tehát a kígyók már itt vannak, na nem a kamrában mert ott az oroszok ugye, de meglehetősen közel.
Szerencsére a dokinknál akad ellenméreg, ez valamennyire megnyugtató. Bár univerzálisnak hívja, az már nem annyira :)

Pulp fiction(s)

"Olga," at length he said, "why torture yourself in this way? You love me, and could never survive a parting. Take me, therefore, as I am, and love in me just so much as may be worthy of it."
Without raising her head, she made a gesture of refusal.

Nézegettem a könyveket a polcokon, az a faszkalap -mit tegyek, nekem már mindig az lesz mert elcseszte a legelején- Coelho újabb irománnyal gazdagította a hülyék könyvtárát, aztán belefutottam az Aisha, a Próféta szerelmébe, pontosabban a borítójába mert a vörös és fekete gyönyörű mint mindig, na de mit keresett ott az a szamurájkard, legyek négylábú ha értem (el kellene olvasnom hogy megtudjam?), persze amit kerestem az nem bújt sehol, Lángoló part vagy valami ilyesmi, ajándék, nyugi, no és Musashit sem találtam, ellenben Lem összes III. kötetet igen, így sem rossz.
Vonnegut már nem ír, Brautigan sem, aztán Adams, Lem és Mailer is elhallgatott és Ian Wattsontól sem látok egy ideje, pedig tőle akár rosszat is... Hát marad Niall Barr most erre a maradék két hétre, aztán majd jöhet Zajcev könyve ha Gary megkapta az Amazontól, mielõtt elhagyta Texast.

Memento mori...

Angel.

Hallgasd...



Négy éve történt, majdnem sikerült lemaradnom mert túlbúkolták a gépet, de a harmadik sorban azért még jutott hely.
You.
Are.
My.
Angel.
A gépen ülve a felhõkre lenézve azon gondolkodtam: valyon milyen lehet meghalni?
Nyugodt, fájdalmas, fájdalommentes, elalvós, házasságos?
Tegnapelõtt Bea rosszul érezte magát, vizet akart tölteni de mellé ment mert akkor már rengeteg poharat látott, így hát a szomszédos ágyon (ez az a szoba ahol a halni várók...) fekvõ segített neki, de mire átadta volna a poharat
Love you love you loveyou loveyou loveyouloveyouloveyou
ráborult az ágyra és halott volt, még egy hangos sóhaj sem...
You are my Angel
come from way above.
Ha megfulladunk az más, még harcolunk, akarjuk azt a következõ lélegzetet, de ha meghalunk akkor már nem kell az utolsó utáni levegõvétel, nincs kínlódás, légszomj, vágyódás a valami után.
Her eyes...
És mivel már régen elváltak, két pici maradt utána. És mivel már négy éve rákos volt, számukra minden nap ajándéknak számított. Kaptak a picik több mint ezernégyszáz napnyi ajándékot, hogy aztán az legyen mindenük.





Ha lenne menyország, akkor 10ezer méterrõl lenézhetnénk rá... õk pedig akik ott vannak, lenézhetnének a Földön maradottakra.
De számukra micsoda kín lenne az...
Angel.

crapbook

Az úgy indult, hogy mafia war, farmville, cityville, frontier, chiefville...
Aztán hoppáhirtelen: ezek itten ugráltatnak engem! Nnna, azt már nem :)
Eladtam mindent farmville-ben, és csak M.-tól kapott állatokat és fákat tartottam meg. Amíg tele nem lett a térkép, ami ugye most úgy néz ki mint a vízözön után a paradicsom, persze a vadállatok és a szúnyogok nélkül: szelíd barmok, kacsák, ludak, bárányok, macskák, lámák, lovak és csudás növények, virágok, bokrok, gyümölcstől roskadó fák (ja, mer nem szüretelek :)) szemkápráztató egyvelege. Így is marad :)
Frontier valami is volt, itt is eladtam mindent, aztán rájöttem hogy ha lerakok csirkéket, birkákat, akkor ott nem növöget a fű, meg a szikla, meg a fa (mer ezek beleptek ám mindent ha nem ástál mint egy vakond, vagy nem kaszáltál mint egy vakond (mármint egy olyan vakond, aki ért a kaszálás mesterségéhez), vagy nem vágtad a fákat mint egy hód (akit a vakond fogadott föl, merugye nem konyíthat ő sem mindenhez, elég ha kaszálni tud, az sem könnyű olyan rövid kis kaparó vagy ásó lábacskákkal, higgyetek nekem).
Tehát elhelyezgettem a csirkéket és bárányokat (persze úgy hogy körülöttem ne szarjanak össze mindent), a kis maradék pénzből vettem sátrat, hálózsákot, tábortüzet (azt is vettem, mi azzal a baj, majd tán fát gyűjtök meg minden?), kis tavacskát, és egy kávéfőző kannát, leheveredtem a tűz közelébe, oszt ezzel be is végeztem a ténykedést.
A többi játékban is eljutottam az értelmes szintig, de amint átcsapott volna eztiscsináldmeg meg aztiscsináldmegbe, szépen beintettem :)
Egyedül a mafia war maradt, bár ott is van mindenféle előírás, meg noszogatás, meg terelgetés, de ezekre magasról teszek. A maradék munkát pedig elvégzik a botok :)

Ellenben beléptem fotós csoportokba ahol fotóművészek is hozzászólnak a csetlő-botló kezdők munkáihoz, és ez pl. tetszik. Azóta -ha másra még nem is- de figyelek arra hogy a függőleges függőleges, a vízszintes vízszintes, a bableves meg bableves legyen. Hm... egyik mintha nem lenne odatartozó, de dunsztom sincs melyik.
Aztán felfedeztem egy új funkciót: ha húzom az egeret a név fölé, majd a megjelenő popup ablakban az ismerős fölé, akkor ding, egy kattintással ki tudok rúgni bárkit aki telefossa a falat mindenféle falvédős szarsággal. Ez egy. Vagy vallásos szarsággal. Ez kettő.
Egyelőre ennyi a kritérium :)
Ami viszont újabban feltupírozza a szinapszisaimat az a reklám... a rejtett sunyi geci reklám. Először nem is figyeltem, aztán megnéztem a pofát, hm, hát ez nem is ismerősöm, mit írogat ide? Hess!
És akkor ért a meglepetés: ez egy fizetett reklám, el akarja távolítani? Neeem epilepsziás rohamomban kattintgatok összevissza, tűnés!!! Erre még feljön egy ablak, hogyaszongya válasszak me mié nem teccik ez nekem amit önként és dalolva a pofámba nyomnak? Többnyire a szexuális zaklatást szoktam bejelölni, mert olyan nincs hogy kéretlen baszogatás.
Újabban cifrázzák, mert ezután feljön mégegy ablak, milyen reklámokat szeretne. Akar róla beszélni? NEM! ANYÁD! Hülyefészbúk!!! :)

Ami még rendesen fel tud cseszni az az, hogy amikor arab országokban vagyok, akkor a guglitól kezdve minden (pl az ide történő belépés is) arabul akar velem társalogni. Értem én hogy a seggem akarja mindenki nyalni, de nem kell. Nem rossz az pedig, de megválogatom kit engedek közel :))
Gondolom van valamiféle beállítás erre, csak még nem jöttem rá arra hogy mi az... azt hiszem ebben az hátráltat leginkáb, hogy eszembe sem jut keresni :))))

Más ma már nem is bosszant, persze ezek sem, csak rötyögök rajtuk :) Ééééééés akkor a reggeli/délelőtti kávé (ami kihűlt ahogy látom) mellé egy zöld alma (hogy ezt hogy adta ki az agyam... ott volt az ágyam mellett én pedig hoztam magammal :)) éééééééés: Zeneeeeeeeee

Vagy inkább: ez :)

És hogy fotó is legyen:

Aki tudja mi ez... annak jó. Aki nem tudja mi ez... annak is jó. Mit cifrázzam? :)))

Töp-töröpp :)

Nem is olyan nehéz: minden evés előtt fél liter víz, aztán saláta és roston csirkemell, mozgás, víz, víz, még több víz, semmi cukor vagy cukros izé kivéve az alma, azt minden nap legalább egyet, és éhesen lefeküdni. Megy ez :)
Pölö itt a mai ebéd, citrusosfűszeresomlós csirkemell, olívás kábozdazsalival:

Azonban ha Felipe nem ide jön vissza, akkor ki lesz az a bátor terminátor? Kardinális kérdés ez bizony mondom néktek, mert én elhúzok július első hetében ha törik, ha szakad, vár London és az erdélyi túra a maffiával :).

Ma elutazott Steve, aki kinézetre olyan mint egy kibökött hells angels figura, amint épp lehuppan közénk valami sosem jelent meg easyrideres plakátról, de ha beszélsz vele kiderül hogy bár tényleg ott áll a Harley a garázsban, de egy végtelenül csendes, nyugis srác, aki érdekesstílusú (szerintem) tájképeket fest. Amikor otthon van. Erdőkről, fákról, patakokról, felhőkről:

Pedig ilyen nála a naplemente az erkélyéről nézve, szinte minden alkonyatkor:

Aztán voltunk bazározni is, feltöltendő a whiskey-kályhát, és szerintem ezek fejfedők. Vagy valamik :)

Aztááááán... hm... más nem is nagyon történt itt az utóbbi időben, ha csak az nem hogy most már többnyire 40 fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, napközben, bár az itt megszokott ezidőtájt. Strandidő :)
Oh, és a munkásaink ilyen rotyvácskákkal járnak dolgozni:

Éééééés... most hogy így felébredtem, jöhet az első kávé, bele egy kis -hmmmm... rum híjján- chivas! :)

Kiskertünkben virágzik a traubiszóda

ajj de ismerős ez a népi dal :) A mi kiskerünkben pedig gyűlik az anyag. Ott lent pálduál, ott, majdnem középen, kicsit balra, azt a kerek és likacsos vackot Lui találta. Az aknakutatók után, az ellenőrzött és megjelölt nyomon belül...
Jó, aki ismeri az tudja hogy szebb időkben egy rakéta fúvókájaként funkcionált, ma már csak egy rozsdásodó vasdarab, mementója egy kifacsart világnak. Na de mégis... nem illett volna legalább félredobni, hamár egyszer kutatunk, keresünk?

Ma a kábelesek úgy megindultak, hogy 5 ponttal többet terítettek be mint a kitűzött. Ráadásul hegynek felfelé. Ráadásul neki az aknamezőnek. Az aknakutatók elmentek ugyan 1191-ig, de a geodéták okosan megálltak 1182-nél, erre mit ad a hülyék istene? A kábelesek előrerongyoltak mint Bugyonnij lovashadserege. Csak tudnám hogyan: pontok nem voltak kijelölve, se zászló, se festék, és még a garminokban sem találhattak semmiféle koordinátát. Tudom, mert én töltöttem fel nekik az adatokat. Bravó fiúk! Hm, holnap lesz kis extra hegymászása a mieinknek. 42 fokban...
Most pedig: bedunyha, zenehallgatásosan.
Ide:

A bal oldali Fernandóé, a jobb Kistowé. No és aki felfedezi a hibát, az... aaaz... kap egy dedikált fotót (majd kitalálom hogy miről :))
Jóccaka!