Akkor, az este folyamán többek között szó esett valami olyasmiről is, hogy él itt egy olyan faj ami némiképp hasonlít a csörgőkígyóra, csak épp más hangot adva hívja fel a figyelmet arra, hogy hékomám, ne közelebb, mert ütök ám de hirtelen! Leginkább olyasmire számíthatunk -magyarázta a doki-, mint amikor két papírlapot összedörzsölük... olyan zizegős, zsizsegős, izős, na.
Így aztán nem kellett percekig azon agyalnom hogy mi a fene mocorog ott a fűben előttem, de nem ám! Szédületes mire képes az ember ha arról van szó, hogy az irháját mentse! :)))
Ez a fotó még Marokkóban készült, Gábor (vagy Vincent, mert együtt autóztak a bulldózer kreálta nyomon) követte el, amint az egyik kobra szereti a másik kobrát. Megenni.
Az alábbi viperát pedig én fotóztam még anno Algériában, szépséges :)
Aztán: tegnap egeret láttak az egyik sátorban, ahol pedig egér van ott hamarosan kígyó is lesz, tartja a népi mondás mindenfelé, ahol egerésző kígyókat láttak valamikor. Ezt mi sem erősíti meg jobban, mint az iménti kaland, mert ez a kerítésen belül történt. Tehát a kígyók már itt vannak, na nem a kamrában mert ott az oroszok ugye, de meglehetősen közel.
Szerencsére a dokinknál akad ellenméreg, ez valamennyire megnyugtató. Bár univerzálisnak hívja, az már nem annyira :)
