Tegnap a házamról álmodtam, de furcsa álom volt mert néha sikerült beleszólnom, vagy inkább kérdéseket feltennem.
Egy olyan tizennegyedik században megszokott japán házat láttam, olyat amilyenben a nemesek laktak, a hátsó kertre néző tolóajtó nyitva állt, és a világosbarna lakkozott padló tompán fénylett a mécsesek lágyansárgás lobogásában, az ereszen túl a lassan szálingózó hó vastag takarót terített a kert nyírt füvére, az örökzöld fákra, fehér ragyogásával megszázszorozta a csendet.
Teák illatát éreztem.
Tea szertartások hangjait hallottam a falakból áradni, halkan, lassan, mint ahogy zeneszó siklik hajnali tó felett.
A szoba közepén gyékényszőnyegen egy katana feküdt, tsukával az ajtó felé. A fekete lakkozott saya mellett zöld selyemfonatból készült sageo látszott, lazán hajtogatva helyezték a gyékényre, mintha viselője csak most tette volna le a kardot.
Aztán a tetőt láttam, a jellegzetes ívvel felszaladó tömött nádtetőt, és akkor tettem fel az első kérdést, vajon elég meleg ez itt, nálunk? Majd a másodikat, vagy Japánba költözöm? Körberepültem szellemként az egész házat kívül és belül, minden kis helyiségbe benéztem, megcsodáltam a vékony falak soha nem látott mégis oly jól ismert mintázatát, a furcsa és mégis oly megszokott tolóajtókat és falakat, végigsimítottam a fa erezetén, éreztem az illatát, és a csendben csak hullott a hó, madár sem énekelt, béke és nyugalom lengte körül a házat.
A házam.
Egy olyan tizennegyedik században megszokott japán házat láttam, olyat amilyenben a nemesek laktak, a hátsó kertre néző tolóajtó nyitva állt, és a világosbarna lakkozott padló tompán fénylett a mécsesek lágyansárgás lobogásában, az ereszen túl a lassan szálingózó hó vastag takarót terített a kert nyírt füvére, az örökzöld fákra, fehér ragyogásával megszázszorozta a csendet.
Teák illatát éreztem.
Tea szertartások hangjait hallottam a falakból áradni, halkan, lassan, mint ahogy zeneszó siklik hajnali tó felett.
A szoba közepén gyékényszőnyegen egy katana feküdt, tsukával az ajtó felé. A fekete lakkozott saya mellett zöld selyemfonatból készült sageo látszott, lazán hajtogatva helyezték a gyékényre, mintha viselője csak most tette volna le a kardot.
Aztán a tetőt láttam, a jellegzetes ívvel felszaladó tömött nádtetőt, és akkor tettem fel az első kérdést, vajon elég meleg ez itt, nálunk? Majd a másodikat, vagy Japánba költözöm? Körberepültem szellemként az egész házat kívül és belül, minden kis helyiségbe benéztem, megcsodáltam a vékony falak soha nem látott mégis oly jól ismert mintázatát, a furcsa és mégis oly megszokott tolóajtókat és falakat, végigsimítottam a fa erezetén, éreztem az illatát, és a csendben csak hullott a hó, madár sem énekelt, béke és nyugalom lengte körül a házat.
A házam.
