Nem kétséges, hogy van túlvilág. Csupán az a kérdés: milyen messze van a belvárostól, és meddig tart nyitva?
Váratlan események adódnak. Az egyik ember kísértetet lát. A másik hangokat hall. A harmadik arra ébred, hogy bilibe lóg a feje. Ugyan hányan akadnak közöttünk, akik még sohasem érezték tarkójukon egy jéghideg kéz érintését, mikor épp egyedül voltak odahaza? (Én ugyan nem, hál' istennek, de hányan igen!) Mi lehet e tapasztalatok mögött? Vagy ha nem mögöttük, hát előttük? Igaz-e, hogy egyesek képesek a jövőbe látni, vagy szellemekkel társalogni? És van-e rá mód, hogy az ember a halála után is zuhanyozhasson?… Csupa lélekbe markoló, időszerű kérdés.(Annak, aki nem olvasta volna a könyvet :))
Csapjunk bele:
A TEKERCSEK
A tudósok még bizonyára emlékeznek rá, hogy jó egynéhány évvel ezelőtt egy pásztor, midőn az akabai öbölben bóklászott, egy barlangot talált, s abban számos óriási agyagedényt, valamint két jegyet a jégrevühöz. Az edényekből hat pergamen tekercs került elő ősi, megfejthetetlen írással; ezeket a mit sem sejtő pásztor a maga ártatlanságában darabonként hétszázötvenezer dollárért adta el a múzeumnak. Két esztendő múlva az agyagedények egy philadelphiai zálogházban tűntek fel. Egy esztendő múlva maga a pásztor tűnt fel ugyanabban a zálogházban. Egyikért sem jelentkezett a gazdája. Az archeológusok eredetileg az időszámításunk előtti 4000. esztendőre datálják a tekercsek keletkezését, vagyis azutánra, hogy az izraelitákat jótevőik lemészárolták.
Az írás a sumer, arámi és babilóniai keveréke, és vagy egy ember hosszú időn keresztül végzett munkája, vagy többeké, akik viszont ugyanazt a ruhát viselték. A tekercsek eredeti voltát újabban többen kétségbe vonják, mivel a "Chrysler" szó többször előfordul a szövegben, és az a néhány töredék, amelyet végre lefordítottak, igencsak különös stílusban tárgyalja a közismert vallásos témákat.
A. H. Bauer kutató régész mindazonáltal kijelentette, hogy bár a leletek abszolút hamisításnak tűnnek, mégis, valószínűleg a történelem eddigi legnagyobb szabású archeológiai leletével állunk szemben, eltekintve attól az esettől, mikor a saját mandzsettagombjai kerültek elő egy jeruzsálemi sír feltárásánál. Az alábbiakban a töredékek lefordított szövegét közöljük:
EGY...
Az Úr pedig fogadást tőn a Sátánnal, hogy kipróbálná Jób hűségét, és az Úr, Jób számára teljesen érthetetlen módon, kupán vágta Jóbot, aztán meg fültövön csapta és végül belökte egy sűrű szószba, hogy ragacsossá tegye és elcsúfítsa, majd leöldöste Jób marhájának egytizedét, Jób pedig így kiálta fel:
- Mi okból ölted meg marháimat? Mikor olyan nehezen jut hozzá az ember. Most aztán szűkiben vagyok a marhának és honnét akasszak le újabbakat?
Az Úr pedig előkapott két kőtáblácskát, és Jób orrát közéjük csippentette. Ezt látván, Jób felesége sírva fakadt, az Úr pedig elküldte az irgalom angyalát, aki egy pólóütővel fejbe kólintotta, és a tíz csapás közül reá bocsájtott hatot, egytől hatig bezárólag, és Jób pipa volt, a felesége dettó, és megszaggatta a köntösét, de megstoppolni nem volt hajlandó.
És Jób legelői hamarosan kiszáradának és a nyelve a szájpadlásához tapadt, úgyhogy valahányszor az "empíriokriticizmus" szót kiejtette, kiröhögték.
És egyszer az Úr, miközben épp csapásokat mért hűséges szolgájára, véletlenül túlságosan közel ment Jóbhoz, aki elkapta a nyakát és mondá:
- Aha! Most megvagy! Miért sanyargatod Jóbot, mi? No, ki vele!
És az Úr felelé:
- Izé, te.. . eriszd már el a nyakamat!
De Jób nem könyörült rajta, hanem így szóla:
- Amíg Te meg nem jelentél, jól ment a sorom. Volt mirhám és fügefám temérdek és egy tarka kabátom meg két tarka nadrágom. És most tessék.
És mondá az Úr és hangja mennydörgött:
- Én, aki az eget és a földet alkottam, számadással tartozom-é neked az én útjaimról? Te mit teremtettél, hogy engem kérdőre vonni merészelsz?
- Ez nem válasz - felelé Jób. - És ha már annyira mindenhatónak vallod magadat, jobb, ha tőlem tudod meg, hogy a tabernákulumot egy l-lel írják.
Majd Jób térdre veté magát és így kiálta az Úrhoz:
- Tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség. Jó állás. Ne baszd el.
KETTŐ...
És fölkele Ábrahám az éjszaka közepén és mondá egyetlen fiának, Izsáknak:
-Álmot láték és az Úr hangja azt mondá, hogy áldoztassék fel egyetlen fiam, úgyhogy vedd a gatyádat.
És Izsák remege és mondá:
- És erre te mit szóltál? Úgy értem, mikor ő kirukkolt a dologgal?
- Hát mit mondtam volna? - kérdé Ábrahám. - Ott állok hajnali kettőkor alsónadrágban a Világegyetem Teremtőjével. Kezdjek el veszekedni?
- És azt megmondta, miért akar engem föláldozni? - kérdezte Izsák atyjától. És Ábrahám mondá:
- A hivők nem kérdeznek. Na, induljunk, mert holnap nehéz napom lesz.
És Sára, aki hallá Ábrahám tervét, felettébb ideges lőn és mondá:
- És honnét tudod, hogy az Úr mondá, és nem, teszem azt, az egyik felebarátod, aki elhatározta, hogy jól megviccel, hisz az ilyen viccek utálatosak az Úr előtt, márpedig aki rászedi felebarátját, azt az Úr a pokolra küldi, akár fedezni tudja az útiköltséget, akár nem.
És felelé Ábrahám:
- Mert tudom, hogy az Úr mondá. Mély, zengő, kitűnő minőségű hangja volt, márpedig a pusztában senkinek nem búg így a hangja.
És Sára mondá:
- És te véghezvinnéd-é ezt a marhaságot?
És Ábrahám felelé:
- Tartok tőle, hogy igen, hisz nincs rosszabb, mint kételkedni az Úr szavában, különös tekintettel az ország jelenlegi gazdasági helyzetére.
És Ábrahám elvitte Izsákot egy bizonyos helyre, és hozzáfogott, hogy föláldozza, de az utolsó pillanatban az Úr megállítá Ábrahám kezét és mondá:
- Hát lett volna szíved megtehetni?
És Ábrahám felelé:
- Hiszen te mondád...
- Na és, ha én mondám? - szóla az Úr. - Te meg rögtön beugrasz minden marhaságnak?
Ábrahám pedig röstelkedék.
- Izé... nem egészen...
- Én viccesen javaslom néked, hogy áldoznád fel Izsákot, te meg mindjárt rohansz is.
És Ábrahám térdre borula:
- Az a helyzet, hogy sose vagyok benne biztos, mikor tréfálsz.
És az Úr mennydörgé:
- Semmi humorérzéke. Hihetetlen.
- De hát nem bizonyítja-é, hogy szeretlek, hogy hajlamos voltam odaadni egyetlen fiamat, hogy eleget tegyek a te szeszélyednek?
És az Úr felelé:
- Csak azt bizonyítja, hogy egyesek minden szamárságra hajlandók, ha egy zengő, jó minőségű hangtól kapják az utasítást.
És ezzel az Úr pihenni küldé Ábrahámot, és meghagyá, hogy másnap ismét jelentkezzék.
HÁROM...
És úgy esett, hogy egy emberre, aki ingeket árult, nehéz idők jártak. Sem az árui nem voltak kelendők, sem az üzlet nem virágzott. És ő imádkozott és mondá:
- Uram, miért bocsátál rám ekkora szenvedést? Összes ellenségeim eladják az ő portékájukat, csak én nem. Pont most, a szezon közepén. Az ingeim jófélék. Nézd ezt a nylont. Van közte elölgombolós,nyitott nyakú, egyiket se viszik. Pedig én megtartottam a te parancsolataidat. Miért nincs meg nekem a megélhetésem, mikor az öcsém százezreket vág zsebre a gyerekruha-konfekcióban?
Az Úr pedig meghallgatá az embert s mondá:
- Ami az ingeidet illeti...
- Hallgatlak, Uram - mondta az ember, és térdre borult.
- Tegyél egy krokodilt a zsebek fölé.
- Hogy mondod, Uram?
- Csak tedd, amit mondok. Nem fogod megbánni.
És az ember egy kis krokodilt varrt mindegyik ingre, s ímé, a portékáját vinni kezdték, mint a cukrot, és ő örvendezett nagy örvendezéssel, ellenségei között pedig volt sírás és fogaknak csikorgatása, s egyikük mondá:
-Az Úr irgalmas. Selymes fűre fektet engem. A baj csak az, hogy nem tudok fölkelni.
Törvények és példabeszédek:
A bűnözés törvénybe ütköző cselekedet, kiváltképp, ha partedliben követik el.
És együtt fekszik majd az oroszlán és a borjú, de a borjú nem fog jól aludni.
Akivel nem végez kard vagy éhínség, azt elviszi a dögvész, úgyhogy kár is megborotválkozni.
A született gonoszok bizonyára tudnak valamit.
Aki szereti a bölcsességet, az igaz ember az Úr előtt, aki viszont szárnyassal kínálja a vendégeit, az lehetetlen fráter.
Ó, Uram, ó, Uram! Mit csináltál már megint? (Dezsényi Katalin fordítása)
Váratlan események adódnak. Az egyik ember kísértetet lát. A másik hangokat hall. A harmadik arra ébred, hogy bilibe lóg a feje. Ugyan hányan akadnak közöttünk, akik még sohasem érezték tarkójukon egy jéghideg kéz érintését, mikor épp egyedül voltak odahaza? (Én ugyan nem, hál' istennek, de hányan igen!) Mi lehet e tapasztalatok mögött? Vagy ha nem mögöttük, hát előttük? Igaz-e, hogy egyesek képesek a jövőbe látni, vagy szellemekkel társalogni? És van-e rá mód, hogy az ember a halála után is zuhanyozhasson?… Csupa lélekbe markoló, időszerű kérdés.(Annak, aki nem olvasta volna a könyvet :))
Csapjunk bele:
A TEKERCSEK
A tudósok még bizonyára emlékeznek rá, hogy jó egynéhány évvel ezelőtt egy pásztor, midőn az akabai öbölben bóklászott, egy barlangot talált, s abban számos óriási agyagedényt, valamint két jegyet a jégrevühöz. Az edényekből hat pergamen tekercs került elő ősi, megfejthetetlen írással; ezeket a mit sem sejtő pásztor a maga ártatlanságában darabonként hétszázötvenezer dollárért adta el a múzeumnak. Két esztendő múlva az agyagedények egy philadelphiai zálogházban tűntek fel. Egy esztendő múlva maga a pásztor tűnt fel ugyanabban a zálogházban. Egyikért sem jelentkezett a gazdája. Az archeológusok eredetileg az időszámításunk előtti 4000. esztendőre datálják a tekercsek keletkezését, vagyis azutánra, hogy az izraelitákat jótevőik lemészárolták.
Az írás a sumer, arámi és babilóniai keveréke, és vagy egy ember hosszú időn keresztül végzett munkája, vagy többeké, akik viszont ugyanazt a ruhát viselték. A tekercsek eredeti voltát újabban többen kétségbe vonják, mivel a "Chrysler" szó többször előfordul a szövegben, és az a néhány töredék, amelyet végre lefordítottak, igencsak különös stílusban tárgyalja a közismert vallásos témákat.
A. H. Bauer kutató régész mindazonáltal kijelentette, hogy bár a leletek abszolút hamisításnak tűnnek, mégis, valószínűleg a történelem eddigi legnagyobb szabású archeológiai leletével állunk szemben, eltekintve attól az esettől, mikor a saját mandzsettagombjai kerültek elő egy jeruzsálemi sír feltárásánál. Az alábbiakban a töredékek lefordított szövegét közöljük:
EGY...
Az Úr pedig fogadást tőn a Sátánnal, hogy kipróbálná Jób hűségét, és az Úr, Jób számára teljesen érthetetlen módon, kupán vágta Jóbot, aztán meg fültövön csapta és végül belökte egy sűrű szószba, hogy ragacsossá tegye és elcsúfítsa, majd leöldöste Jób marhájának egytizedét, Jób pedig így kiálta fel:
- Mi okból ölted meg marháimat? Mikor olyan nehezen jut hozzá az ember. Most aztán szűkiben vagyok a marhának és honnét akasszak le újabbakat?
Az Úr pedig előkapott két kőtáblácskát, és Jób orrát közéjük csippentette. Ezt látván, Jób felesége sírva fakadt, az Úr pedig elküldte az irgalom angyalát, aki egy pólóütővel fejbe kólintotta, és a tíz csapás közül reá bocsájtott hatot, egytől hatig bezárólag, és Jób pipa volt, a felesége dettó, és megszaggatta a köntösét, de megstoppolni nem volt hajlandó.
És Jób legelői hamarosan kiszáradának és a nyelve a szájpadlásához tapadt, úgyhogy valahányszor az "empíriokriticizmus" szót kiejtette, kiröhögték.
És egyszer az Úr, miközben épp csapásokat mért hűséges szolgájára, véletlenül túlságosan közel ment Jóbhoz, aki elkapta a nyakát és mondá:
- Aha! Most megvagy! Miért sanyargatod Jóbot, mi? No, ki vele!
És az Úr felelé:
- Izé, te.. . eriszd már el a nyakamat!
De Jób nem könyörült rajta, hanem így szóla:
- Amíg Te meg nem jelentél, jól ment a sorom. Volt mirhám és fügefám temérdek és egy tarka kabátom meg két tarka nadrágom. És most tessék.
És mondá az Úr és hangja mennydörgött:
- Én, aki az eget és a földet alkottam, számadással tartozom-é neked az én útjaimról? Te mit teremtettél, hogy engem kérdőre vonni merészelsz?
- Ez nem válasz - felelé Jób. - És ha már annyira mindenhatónak vallod magadat, jobb, ha tőlem tudod meg, hogy a tabernákulumot egy l-lel írják.
Majd Jób térdre veté magát és így kiálta az Úrhoz:
- Tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség. Jó állás. Ne baszd el.
KETTŐ...
És fölkele Ábrahám az éjszaka közepén és mondá egyetlen fiának, Izsáknak:
-Álmot láték és az Úr hangja azt mondá, hogy áldoztassék fel egyetlen fiam, úgyhogy vedd a gatyádat.
És Izsák remege és mondá:
- És erre te mit szóltál? Úgy értem, mikor ő kirukkolt a dologgal?
- Hát mit mondtam volna? - kérdé Ábrahám. - Ott állok hajnali kettőkor alsónadrágban a Világegyetem Teremtőjével. Kezdjek el veszekedni?
- És azt megmondta, miért akar engem föláldozni? - kérdezte Izsák atyjától. És Ábrahám mondá:
- A hivők nem kérdeznek. Na, induljunk, mert holnap nehéz napom lesz.
És Sára, aki hallá Ábrahám tervét, felettébb ideges lőn és mondá:
- És honnét tudod, hogy az Úr mondá, és nem, teszem azt, az egyik felebarátod, aki elhatározta, hogy jól megviccel, hisz az ilyen viccek utálatosak az Úr előtt, márpedig aki rászedi felebarátját, azt az Úr a pokolra küldi, akár fedezni tudja az útiköltséget, akár nem.
És felelé Ábrahám:
- Mert tudom, hogy az Úr mondá. Mély, zengő, kitűnő minőségű hangja volt, márpedig a pusztában senkinek nem búg így a hangja.
És Sára mondá:
- És te véghezvinnéd-é ezt a marhaságot?
És Ábrahám felelé:
- Tartok tőle, hogy igen, hisz nincs rosszabb, mint kételkedni az Úr szavában, különös tekintettel az ország jelenlegi gazdasági helyzetére.
És Ábrahám elvitte Izsákot egy bizonyos helyre, és hozzáfogott, hogy föláldozza, de az utolsó pillanatban az Úr megállítá Ábrahám kezét és mondá:
- Hát lett volna szíved megtehetni?
És Ábrahám felelé:
- Hiszen te mondád...
- Na és, ha én mondám? - szóla az Úr. - Te meg rögtön beugrasz minden marhaságnak?
Ábrahám pedig röstelkedék.
- Izé... nem egészen...
- Én viccesen javaslom néked, hogy áldoznád fel Izsákot, te meg mindjárt rohansz is.
És Ábrahám térdre borula:
- Az a helyzet, hogy sose vagyok benne biztos, mikor tréfálsz.
És az Úr mennydörgé:
- Semmi humorérzéke. Hihetetlen.
- De hát nem bizonyítja-é, hogy szeretlek, hogy hajlamos voltam odaadni egyetlen fiamat, hogy eleget tegyek a te szeszélyednek?
És az Úr felelé:
- Csak azt bizonyítja, hogy egyesek minden szamárságra hajlandók, ha egy zengő, jó minőségű hangtól kapják az utasítást.
És ezzel az Úr pihenni küldé Ábrahámot, és meghagyá, hogy másnap ismét jelentkezzék.
HÁROM...
És úgy esett, hogy egy emberre, aki ingeket árult, nehéz idők jártak. Sem az árui nem voltak kelendők, sem az üzlet nem virágzott. És ő imádkozott és mondá:
- Uram, miért bocsátál rám ekkora szenvedést? Összes ellenségeim eladják az ő portékájukat, csak én nem. Pont most, a szezon közepén. Az ingeim jófélék. Nézd ezt a nylont. Van közte elölgombolós,nyitott nyakú, egyiket se viszik. Pedig én megtartottam a te parancsolataidat. Miért nincs meg nekem a megélhetésem, mikor az öcsém százezreket vág zsebre a gyerekruha-konfekcióban?
Az Úr pedig meghallgatá az embert s mondá:
- Ami az ingeidet illeti...
- Hallgatlak, Uram - mondta az ember, és térdre borult.
- Tegyél egy krokodilt a zsebek fölé.
- Hogy mondod, Uram?
- Csak tedd, amit mondok. Nem fogod megbánni.
És az ember egy kis krokodilt varrt mindegyik ingre, s ímé, a portékáját vinni kezdték, mint a cukrot, és ő örvendezett nagy örvendezéssel, ellenségei között pedig volt sírás és fogaknak csikorgatása, s egyikük mondá:
-Az Úr irgalmas. Selymes fűre fektet engem. A baj csak az, hogy nem tudok fölkelni.
Törvények és példabeszédek:
A bűnözés törvénybe ütköző cselekedet, kiváltképp, ha partedliben követik el.
És együtt fekszik majd az oroszlán és a borjú, de a borjú nem fog jól aludni.
Akivel nem végez kard vagy éhínség, azt elviszi a dögvész, úgyhogy kár is megborotválkozni.
A született gonoszok bizonyára tudnak valamit.
Aki szereti a bölcsességet, az igaz ember az Úr előtt, aki viszont szárnyassal kínálja a vendégeit, az lehetetlen fráter.
Ó, Uram, ó, Uram! Mit csináltál már megint? (Dezsényi Katalin fordítása)
