Minden az elején kezdődik (ha csak nem a közepébe csöppenünk a dolgoknak), megérkezik a cucc, lessünk csak bele az első dobozba: echte tenderloin file, egyenesen Braziliából (nem argentin, nem argentin... ne kötözködjünk, Afganisztánban meg kell becsülni mindent :)). Illetve hát az amerikai katonai tábor boltjából érkezett, de azért onnan is elég szép utat tesz meg, hogy a sivatagba jusson:
No és a másik dobozban mi van? Hm, valami furcsaság, ilyen otthon nem terem a kertben az tuti! Se szeme, se lába, de ha nem mozog, meg lehet enni - ahogy a népszerű kínai közmondás tartja:
Andy (aki kanadai) nekilátott az előkészítésnek, ami ugye a pácolás, mégpedig nem másban mint a titkos receptje alapján készült szószban (mivel titkos, ennél többet nem tud meg senki róla, sorry). Ebben állt -dehogy állt, feküdt... na jó, pihent- a steak több mint egy napon át, Cobus pedig -aki délafrikai- isteni majonézes krumplisalátát rittyentett később hozzá:
Aztán elkezdődött a sütés, amelynél professzor Jo Libanonból, valamint mindenféle titkos kenceficéi (na erről sem tudunk meg semmit) asszisztáltak, a munkát pedig a parázs végezte (igen, az ott a háttérben ruhaszárító, készülhet jó fotó annélkül? :)):
Közben emelkedett a hangulat, előkerültek a szivarok (titkos helyekről, naná :)), és mint látszik a doki kinyitotta az ambulancia ajtaját is, biztos ami biztos:
Merugye spirituszban* sem volt hiány, colemanokban jég között a többi (a beszerzésük itt aztán tényleg szupertitkos forrásokból lehetséges, szóval... :)). Úgy tűnik rendben megy az alapozás, fogyogat a serital és a zsíroldó:
Hogy aztán jól csússzon az úri népnek a standard csajkás kaja: steak, kukorica, krumplisaláta és egyéb saláta (persze van repeta, amennyi belefér):
No és abból a furcsaságból is valami istencsászáros dolog kerekedett (nem mozgott, megettük :)):
Hát így... hetente egyszer van aki templomba megy, van aki horgászni, van aki pihen, kertet ás, barkácsol. Nekünk ez jelenti az ünnepet. Legalábbis egy éjszaka erejéig...
(Ez a buli még Afganisztánban történődött (ez a magyar folyamatos múlt, én találtam ki :)), de kb. ilyen a menetrendje mindenütt, persze sok függ a resource managertől no és a beszerezhető dolgoktól. Marokkóban pl. rendszeresen kaptunk galambot. Egyiptomban csontos karajt. Türkmenisztánban magyar bacont. Pakisztánban kínait. Ománban... hát ott baromi nagy pizzákat a Pizza Hut-ból. Grúziában isteni virsliket. Algériában hamburgert (nem a Pizza Hut-ból :)). De számomra, ha visszagondolok az évek során eltöltött péntekekre, a legeslegeslegeslegjobban bejövős a jacked potatoes, persze csak ha úgy készül ahogy a séfünk csinálta, Egyiptomban, hajj!)
* Aki jobban megnézi a piafelhozatalos fotón a seritalt és utánajár, valami ilyesmit talál:
KINI Entreprises Ltd is a Ugandan based firm distributing alcoholic and non-alcoholic beverages (private brand) worldwide. Our main market is currently Africa but we are rapidly expanding our clientele. The grand majority of our products are produced in Germany, while our spirits are distilled and bottled in Scotland and our carbonized soft drinks are produced in Dubai.
És hogy miként került ide Afganisztánba? Na az a rejtély titka :)
