do do do, de da da da-
Is all I want to say to you
A lét lépcsőinek úgy a hatodik fokán ülök, dimenziótlanul.
Jobbra fön és mögöttem a légkondi szörcsög, jobbra lent pedig az általa kavart műszél valami viaszsárga lapot billegtet némán, s monoton (bút konokon) és fájón. The Day of Battle nem mozdul már két napja, Rick Atkinson says: nyitni kék.
Az esti beszélgetésünket a megszakadó net sem tudja ketté vágni hiszen itt vagyok velem és Te ott vagy veled hát semmi baj. Persze jobb lenne ha Te itt lennél velem vagy én ott veled, de hát semmi baj. Ha pedig semmi baj akkor mindegy ki hol van.
Az idő kereke egyet klikkel előre, ő is néma, mozdulatlan és fehér
mint
a
szél hajtotta
őszi levél.
Vagy talán azt hiszed a levél mozdul? Kis bolond :)
Bombe Dépoussiérante - olvasom a sárganyelű ecset, az ezüst közepű fekete bőrbevonatú fejhallgató és a légnyomásmérő között álló kék flakonon.
Légnyomásmérő, a víz után a második legfontosabb dolog a sivatagban -mantrázom-, bár a klotyópapír is ott kapaszkodik erősen. Persze a sivatag most délre húzódik tőlünk, van az legalább 100km is szóval itt akkor a víz, budipapír a sorrend, a harmadik pedig a napszemüveg lesz
Julbo, hegymászó szemüveg (nahogymostmár mindenről a hegyek jutnak eszembe :)) lassan öt éve hordom és egyetlen hibája hogy semmi baja, így nem látom okát annak hogy lecseréljem.
Pedig Glenn egyszer még meg is taposta, de a katonai bakancs sem tett kárt benne. Azóta Glennt széttépte egy akna, a szemüveg pedig itt van velem, sorsok... sorsok...sorok...sörök...pörök... per?
Torkot fájdító perben
tanúként egymás ellen
Lassan lecsúszom a harmadik lépcsőfokra, ott szoktam aludni, összegömbölyödve, egyedül, Veled.
homlokod melegében,
homlokom melegében
zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre,
ráhajlunk az időre.
Is all I want to say to you
A lét lépcsőinek úgy a hatodik fokán ülök, dimenziótlanul.
Jobbra fön és mögöttem a légkondi szörcsög, jobbra lent pedig az általa kavart műszél valami viaszsárga lapot billegtet némán, s monoton (bút konokon) és fájón. The Day of Battle nem mozdul már két napja, Rick Atkinson says: nyitni kék.
Az esti beszélgetésünket a megszakadó net sem tudja ketté vágni hiszen itt vagyok velem és Te ott vagy veled hát semmi baj. Persze jobb lenne ha Te itt lennél velem vagy én ott veled, de hát semmi baj. Ha pedig semmi baj akkor mindegy ki hol van.
Az idő kereke egyet klikkel előre, ő is néma, mozdulatlan és fehér
mint
a
szél hajtotta
őszi levél.
Vagy talán azt hiszed a levél mozdul? Kis bolond :)
Bombe Dépoussiérante - olvasom a sárganyelű ecset, az ezüst közepű fekete bőrbevonatú fejhallgató és a légnyomásmérő között álló kék flakonon.
Légnyomásmérő, a víz után a második legfontosabb dolog a sivatagban -mantrázom-, bár a klotyópapír is ott kapaszkodik erősen. Persze a sivatag most délre húzódik tőlünk, van az legalább 100km is szóval itt akkor a víz, budipapír a sorrend, a harmadik pedig a napszemüveg lesz
Julbo, hegymászó szemüveg (nahogymostmár mindenről a hegyek jutnak eszembe :)) lassan öt éve hordom és egyetlen hibája hogy semmi baja, így nem látom okát annak hogy lecseréljem.
Pedig Glenn egyszer még meg is taposta, de a katonai bakancs sem tett kárt benne. Azóta Glennt széttépte egy akna, a szemüveg pedig itt van velem, sorsok... sorsok...sorok...sörök...pörök... per?
Torkot fájdító perben
tanúként egymás ellen
Lassan lecsúszom a harmadik lépcsőfokra, ott szoktam aludni, összegömbölyödve, egyedül, Veled.
homlokod melegében,
homlokom melegében
zárva eleven kőbe,
lélekben összenőve,
gyönyörű csecsemőnkre,
ráhajlunk az időre.
