Tegnap este csokihabos piskótát kaptunk desszertként, ami felidézte ezt:
Hogy ez mi? Kéremszépen, ez egy adag kecsketejes tejszíndesszert, fenyőrügyszirupos szamócával. Azám! Namégegyszer a gyengébbek kedvéért: Kecsketejes tejszíndesszert, fenyőrügyszirupos szamócával :)
Éééééés most mit meg nem adnék egy mignonért. Egy "olyanért"... Persze hogy most! Mikor máskor, majd ha meghóttam?! Még ilyet kérdezni is!!!...
Vagy egy ekler (echler?), fánkért... albán krémesért... Jakó féle marcipántortáért, tiramisuért, truffelért, egy olyan picikemaszatos féléért ám(!), aztán egy rigó jancsi, oroszkrémtorta, gesztenyeszív, édeskettes, habosbabosepertúrókrémtorta, képviselõfánk, mmmmmahh, csokiöntettel extra tejszínhabbal, vagy egy gesztenyével és magozott meggyel töltött majd forró csokival leöntött palacsintáért is halni tudnék, esetleg egy snassz gundellért hamár, de nem ugranék el egy chilis, mozart féle forró csoki elől sem, jaaaj amilyet ott az oldtimer shown kortyolgattunk műanyag pohárból, ááááááhhh, de kár hogy nem hoztam el a Csokoládé című filmet... nagy kár.
Most pedig
már késõ,
és tényleg nincs rosszabb
annál
mint amikor
késõ van.