Mari néni (gy.k.: David a QHSE tisztünk) ma ismét túljutott az agymenés K2-es csúcsán.
Az még csak hagyján hogy a reggeli diliház közepén itt lobogtatott egy observation card-ot (van ez magyarul is csak úgy el kellene magyaráznom azt hogy mi a nyűves galambdúc lenne ez, azt pedig most inkább nem :)), miszerint az egyik csapatunk az aknakutatók előtt merészelt kitűzni pár pontot. Az nem zavarta hogy még a spicli (mármint aki a jelentést írta) is megemlíti: farmland-en történt mindez. Mert a proszídzser így, meg úgy, meg amúgy, sőt, mi lenne ha és a többi hülyeség mind felmerült, Kistow csak mosolygott (ő volt a bűnös :)), én pedig megfelelő komolysággal bólogattam, mert ismerem a mondást már vagy huszonharminc éve: a megértés mindennemű lehetősége kizárt, ha olyan tömeggel állunk szemben, akik áruházi katalógusokból vett fogalmakkal érvelnek.
De a legújabb húzása, na ez Darwin-díjas (illetve csak lenne, ha magára gyújtaná a sátrat). Az történt ugyanis, hogy minden lakóközösség kapott egy kést, jelesül arra az esetre ha kigyulladna a sátor. Az ajtónál. Márminthogy a sátor gyulladna ki és épp az ajtónál. Ekkor ugye kibontjuk a tokból a kést, és kivágjuk hátul a sátrat, végrehajtva egy németesen rugalmas elszakadást a lángoktól, vagyis menekülést.
A dolog először is ott kapott léket, hogy a kés a gyári csomagolásában himbálódzik az egyik keresztrúdon. Aki már kűzdött ilyen ööö... hogyismondjam, vastag és kemény műanyaggal körbevett, befóliázott, körbeolvasztott, rázsugorított cuccal (borotvát, fejhallgatót, apró mütyüröket, ilyesmiket csomagolnak így előszeretettel), az tudja hogy komoly előkészületek és megfelelő szerszámkészlet (egy kés :)) nélkül azt kinyitni kb. olyan reménytelen vállalkozás, mint vizet fakasztani holmi sziklákból. (Jóvan, neki sikerült, okos vagy, és azóta?)
Elképzelem a jelenetet: sötét van, alszik a banda, aztán tűz üt ki valahogy és az ajtó lángokban áll. Fekete-fehér és némafilmekben látható rémülettel az arcunkon a sátor hátsó traktusába húzódunk, kétségbeesetten tátogunk segítségért. A lángok egyre feljebb csapnak ott elöl! Mivel én hátul lakom, van időm menteni a legfontosabbat: kiveszem a bőröndből a Chivas-t. Sajnos Kistow és Fernando ilyesmire már nem képes mivel ők az ajtónál alszanak, oda a nívea testápoló és a ho-shi-min papucs, de legalább még élnek. A helyzet egyre rosszabb, a lángok már a tetőt nyaldossák, ó borzalom, szűzek boldogítója, ne hagyj el minket!!!
Namost, ha ez történne, akkor megvárjuk amíg leég a fél sátor, fejünkre dobunk egy törölközőt merazé a belőtt séró nehogymá pörkölődjön, és kisétálunk a keletkezett résen át. Kés meg anyámkínja... jó hogy kötélhágcsót, mentőmellényt nem kaptunk :)
Azt meg sem említettem hogy ott pöffeszkedik két böhömnagy tűzoltókészülék az ágy lábánál akkora kapacitással, amivel nemhogy egy hatméteres vacak sátrat, de egy egész lakóparkot meg lehetne menteni.
Namégegyszer: pfffff....
És még csak délután 2 óra lesz...
Kávézzunk :)
Az még csak hagyján hogy a reggeli diliház közepén itt lobogtatott egy observation card-ot (van ez magyarul is csak úgy el kellene magyaráznom azt hogy mi a nyűves galambdúc lenne ez, azt pedig most inkább nem :)), miszerint az egyik csapatunk az aknakutatók előtt merészelt kitűzni pár pontot. Az nem zavarta hogy még a spicli (mármint aki a jelentést írta) is megemlíti: farmland-en történt mindez. Mert a proszídzser így, meg úgy, meg amúgy, sőt, mi lenne ha és a többi hülyeség mind felmerült, Kistow csak mosolygott (ő volt a bűnös :)), én pedig megfelelő komolysággal bólogattam, mert ismerem a mondást már vagy huszonharminc éve: a megértés mindennemű lehetősége kizárt, ha olyan tömeggel állunk szemben, akik áruházi katalógusokból vett fogalmakkal érvelnek.
De a legújabb húzása, na ez Darwin-díjas (illetve csak lenne, ha magára gyújtaná a sátrat). Az történt ugyanis, hogy minden lakóközösség kapott egy kést, jelesül arra az esetre ha kigyulladna a sátor. Az ajtónál. Márminthogy a sátor gyulladna ki és épp az ajtónál. Ekkor ugye kibontjuk a tokból a kést, és kivágjuk hátul a sátrat, végrehajtva egy németesen rugalmas elszakadást a lángoktól, vagyis menekülést.
A dolog először is ott kapott léket, hogy a kés a gyári csomagolásában himbálódzik az egyik keresztrúdon. Aki már kűzdött ilyen ööö... hogyismondjam, vastag és kemény műanyaggal körbevett, befóliázott, körbeolvasztott, rázsugorított cuccal (borotvát, fejhallgatót, apró mütyüröket, ilyesmiket csomagolnak így előszeretettel), az tudja hogy komoly előkészületek és megfelelő szerszámkészlet (egy kés :)) nélkül azt kinyitni kb. olyan reménytelen vállalkozás, mint vizet fakasztani holmi sziklákból. (Jóvan, neki sikerült, okos vagy, és azóta?)
Elképzelem a jelenetet: sötét van, alszik a banda, aztán tűz üt ki valahogy és az ajtó lángokban áll. Fekete-fehér és némafilmekben látható rémülettel az arcunkon a sátor hátsó traktusába húzódunk, kétségbeesetten tátogunk segítségért. A lángok egyre feljebb csapnak ott elöl! Mivel én hátul lakom, van időm menteni a legfontosabbat: kiveszem a bőröndből a Chivas-t. Sajnos Kistow és Fernando ilyesmire már nem képes mivel ők az ajtónál alszanak, oda a nívea testápoló és a ho-shi-min papucs, de legalább még élnek. A helyzet egyre rosszabb, a lángok már a tetőt nyaldossák, ó borzalom, szűzek boldogítója, ne hagyj el minket!!!
Namost, ha ez történne, akkor megvárjuk amíg leég a fél sátor, fejünkre dobunk egy törölközőt merazé a belőtt séró nehogymá pörkölődjön, és kisétálunk a keletkezett résen át. Kés meg anyámkínja... jó hogy kötélhágcsót, mentőmellényt nem kaptunk :)
Azt meg sem említettem hogy ott pöffeszkedik két böhömnagy tűzoltókészülék az ágy lábánál akkora kapacitással, amivel nemhogy egy hatméteres vacak sátrat, de egy egész lakóparkot meg lehetne menteni.
Namégegyszer: pfffff....
És még csak délután 2 óra lesz...
Kávézzunk :)
