Lui megtapasztalta Kurdisztánban a hegyekben. Kellett még fél óra a mérés befejezéséhez, de megjelentek a felhők, jöttek, mindent betakartak, kivéve egy kis foltot, felettünk. Aztán amikor azt mondtam ok, kész, bontunk és levittük a műszereket a hegyről, összecsomagoltunk, már kopogott is a szélvédőn az eső.
Plitvicén ugyanígy intézkedtem. Ööö... intézkedtek.
Esett előttünk, esett mögöttünk, esett amíg a kisvonatban ültünk, de amint kiszálltunk, ránk sütött a napocska :)
Tegnap éjjel kettő körül végeztem, vonal leadás miatt extra térképek, no és a halogató taktika miatt felgyülemlett vonalkereszteződés grafikonok elkészítése okán. Ráadásul Jorge a múlt évi napijelentést küldte el, az ország másik végében történt mérésről. Beállítottam ezért az S4-est negyed nyolcra, mivel a client nyolckor küldi el a napijelentést.
Hatkor Mirko a kábeles nép vezére ébresztett, hahó, kellene adat a garminokba. Fasza!
Gondoltam, úgyis mindegy, nyitom az iroda ajtót, azaz nyitnám, de nem tudtam belépni a tömegtől. Meg a sza... ööö... illattól, ami -ezt rögtön megállapítottam- nem igazán hasonlított sem ibolyára, sem havasi gyopárra.
40+ fokon a hegyekben megizzadt férfitestek több napos, ruhába ágyazódott
Feltöltöttem a GPS-eiket, elhúztak, jöhetett Jorge, akit elkaptam még idefelé jövet az ebédlőnél. Aztaleborultszivarvégit, már megint a petroceltic job jelentését küldted el! Futás, még elérem mielőtt kigurulna a kapun, szalad vissza az irodájába, pffff.
Megvan, adatbázisba bevitel, térképező szoftverrel összekapcsolás, frissítés, nézés, hogyazaaaaaaaaaaa! Most meg az aknamezőn fúrtak, hajajj! Irodája - egyeztetés - jujj - nem jó a vonalszám - azt a fűzfánfütyűlő ménesit a kukalopkodóknak! (Persze mindezt spanyolul ám!)
Kijavítva, elküldve, megnyugodva végre épp emelném a számhoz a teám, amit lányos zavaromban a kávé helyett... amikor megszólal a telefonon aShe sells sanctuary a Cult-tól, és Brian a vezető hegymászónk jelentkezik be a hegyről: mondjam már meg neki azt, hogy meddig mentek előre az aknakutatók, nehogy túlszaladjanak.
Megmondom.
Hátradőlök, fogom a teám, olvasnám a híreket, az egérkurzor csárdást jár. Meg keringőt. Epilepsziás rohamokkal egybekötve. Ó, hogy szakadna rád az ég valami jól megtermett kőtörő kalapács formájában, súgom neki, mosolyogva.
Hát így... és már fél kilenc, csatlakozásom van a reggeli kávé felé, szaladok, le ne késsem :)
És béke, és nyugalom, csak a légkondi zúg...
No és a lényeg: persze hogy vannak :)
Kik? Kik... hát akik nem hagyják hogy baj legyen, nem hagyják hogy ne történjen meg az, aminek meg kell történnie. Ha jól belegondol bárki a történésekbe, ha visszagondolja kicsit, vagy kicsit hosszabban az életét, biztosan fel tud eleveníteni olyan esetet, amikor "véletlenül" ez vagy az történt és emiatt aztán egy másik ez meg az is megtörtént.
Véletlenül...
Ugye hogy ugye? :)
És most hívjuk Vonnegutot:
Így megy ez :)
Kis Reggeli Zene :))
"The fire in your eyes
Keeps me alive"
