Nem csak arról van szó, hogy tevék kisebb-nagyobb csordái (hm... nem tudom mi a helyes kifejezés, de tejet adnak ők is, szóval akkor...) bóklásznak föl és alá a homokon, hanem komoly tenyésztésről, valamint a versenyzésre való felkészítésről is.
Az igaz, hogy nem a városok közelében, de az utak mentén elszórtan nagyon sok tevenevelde látható, ahol a majdani teve ügetők hírességei nőnek fel.
(Kocsiból, menet közben...)
Aztán a sivatagban is elég sok ilyen -hogyis mondjam- létesítményt láttunk, távol az utaktól, igazi nyugalomban:
(Az utolsó fotón speciális kandúrok várják hölgytevék látogatását, ha hirdetnék magukat, akár az is lehetne a jelige: "innen élménnyel feltöltve távozol, bééééjb".)
Akadnak itt olyan verseny tevék is, amelyekért millióat kérnek, és nem mongol tugrikra gondolok.
Épp a minap futott bele a geodézia egy fél hektáros bekerített területbe (mi az? 2x2 méteres bekerített terület a sivatagban? homokozó), ahol a két méter magas drótkerítésen belül csak két dolgot láttunk: homokot és 12 darab tevét.
Permitmenünk (ő egyeztet a föld- és egyéb tulajdonosokkal azügyben, hogy bemehetünk-é, kábelt, geofont pakolhatunk-é, vibrálhatunk is é, vagy csak ezt, esetleg azt, vagy egyiket sem) beszélt a tulajjal, mert azért itt nem mászunk át kerítéseken köszönés nélkül.
Kiderült, hogy a 12 tevéből három darab értéke 12millió dirham (kb. 3 misi in dollár), másik négy pedig 3-4 milliót kóstál. Mármint egyenként.
Egyébként nagyon nyugis állat a teve, akkor amikor nem dühös. Épp mint az ember.
A hímek nem tűrnek meg másik hímet a hozzájuk tartozó lyányok közelében, néha emberre is fújni kezdenek. Ilyenkor -nem tudom miként- de megnő a nyelvük, oldalt kidugják a szájukból és félelmetes hangokat hallatva közelednek.
(Épp keresztezi egy csapat az üzemanyagos kocsink előtt az utat)
Emellett nem felejtenek. Így aztán ha valaki kiskorában rosszul bánt vele, jobb ha pár száz méterre távolabb vonul aludni a felnőtt tevéitől a sivatagban, mert az bosszút áll. A harapása nagyon erős, ezt megtapasztaltuk Irakban, amikor a geofonokat úgy roppantották el és belezték ki, mint mókus a vékony héjú diót.
Ha megtámad a teve, egy dolgot tehetünk: futás, közben dobáljuk le egyenként a ruháinkat. Ekkor mindegyiknél megáll és dühözen megrágja, közben abban reménykedhetünk, hogy előbb múlik el a haragja, mint kifogyunk a ledobni valóból.
(Az egyik bulldózer nyomunk közelében)
Sírni is épp úgy tud, mint egy ember, ha épp okot adnak rá, háttal állva szinte megkülönbözhetetlen, ráadásul a könnyei is ugyanúgy potyognak. Ezért aztán nagyon balga az a teve tulajdonos, aki mondjuk úgy vágja le a kis tevét valamilyen okból, hogy az anyja azt látja. A síráson túl ekkor nem hajlandó többé enni, inkább ő is elpusztul...
Mit lehet elmondani még?
Tejet adnak. Marokkóban az egyik geodéta srác állandóan kunyerált a teveterelő tevésztől (juhász nem lehet ugye) és bőszen kínálgatta mindig, de ügyesen hárítottam: felnőtt korában egyetlen állat sem iszik tejet, főleg nem egy másik állatét.
És a szőrük. Tunéziában pöpec teveszőrből készült köpenyeket lehetett venni (Spielberg innen merítette a Jawa cuccot), amely távol tartja a skorpiókat. Sátrak anyagába szőve is kifejti eme kellemes hatását.
Ezt a sok okosságot persze nem a nővérem mondta, hanem egy tevés idegenvezető még valamikor szilvafa koromban, Tunéziában, szóval az ő felmenőit kell emlegetni, ha esetleg valami nem úgy van.
Ma délután, mintha csak tudnák épp miről van nagyba' szó, megjelent egy csapat a táborunk mellett is:
Most pedig, nyugalom...
