Összevetve a "nagy" 3D mérések vibrópontjaival, ahol 50-60 ezer pont már szépségesnek számított, itt közel négymillió van még hátra úgy, hogy már lelőttek több mint 400 ezret, ami kb. azt jelenti, hogy nagyon de nagyon az elején járunk még a projectnek.
Azt már ne is említsem, tőlünk nyugatra a 2-es számú csoport (mi vagyunk az 1-es) dolgozik félig a szigeteken, Abu Dhabi északi részén, félig a tengerben. Ezen felül tőlünk délre laza 240 km-nyire, majdnem a miénkkel megegyező nagyságú területet döngetnek a kínaiak, szintén a helyi állami olajcégnek.
Szóval, franc aki Teslát vesz, egyelőre, hadd morogjon az a V8 vagy V12!
No de nem ilyen egyszerű a dolog - mikor volt az a szeizmikánál? -, mivel a kutatási terület jó része városokat érint, azok épületeivel, közműivel és nem utolsósorban lakóival, akik azonnal rendőrt hívnak itt, ha valami furcsát észlelnek, főleg éjszaka. Mi pedig magyarázkodhatunk az ügyben, hogy miért mozog és csörömpöl a csillár a sötétben - elvesztegetett idő.
És akkor még nem beszéltünk a sejkek elszórtan fel-felbukkanó palotáiról (és a hozzájuk tartozó hatalmas területekről, amelyek fásítva, gyönyörűen parkosítva vannak), vagy a rezervátumokról, ahol teve, gazella, sőt muflon is akad.
De az igazi fájdalom a seggünkben - hogy angolos legyek - nem más, mint egy bazi nagy katonai terület, minden hozzávalóval együtt, úgy mint városok, kiképző központok, laktanyák, repülőtér, gyakorlótér, lőtér, ilyen tér és olyan tér, mifene.
Ez még hagyján, de nem mehetünk a területre pénteken (hétvége, szünetel a háború ugye), nem mehetünk, ha magas szintű látogató tartózkodik ott, vagy épp azért nem mehetünk be, mert csak.
Utóbbi azért mindig megoldódik valahogy, mert előbb-utóbb találunk magasabb rangú emberkét mint a kapus százados, de általában csak 2-3 óra elvesztegetett idő árán, aminek a levét a kábelesek isszák meg. A vibrók napi 10 ezer felett lőnek, szaladni kell elöl-hátul a terítéssel, ebben a zipperben 31 vonalat tol és 31 vonalat húz egy vibró sáv, mindegyik 21km hosszú és 25 m-enként geofoncsoport. Lehet számolni :D.
Két napja megtaposták a harckocsik a kábeleinket, ezzel szép kis fölfordulást okoztak a munkában - a kárról nem beszélve. Emellett a katonai területen kívül is oda kell figyelni arra, hogy merre topognak a lelkes csapatok, előttük folyamatosan szedegeti a UXO brigád az elpotyogtatott kézigránátokat, lőszereket, fel nem robbant tüzérségi cuccokat.
Igaz, a sivatag sem jobb, egy-egy homokvihar után menteni kell a kábeleket, geofonokat a rácsüccsent homok alól:
A markoló leszedi a homokot, és amikor már csak vékony réteg takarja a kábelt, akkor a srácok kihúzzák. Egyszerű.
Eddig 6700 darabot mentettek meg.
Statisztika.
Persze az útcsinálás sem egyszerű itt, nagyjából 12 m széles nyomot, átjárót kell vágni a homokdűnéken a dózerek segíségével ahhoz, hogy két hét múlva még legyen legalább 3 méternyi belőle, és ne temesse be teljesen a szél által mozgatott homok. Ott a távolban látszik is valami ebből, jobbra tőle pedig teve csapat vonul:
Persze ezt nem lehet szavatolni, folyamatosan mennek vissza a dózerek és ilyenkor "recut" szerepel a napi litániában, a termelékenységi rész alatt. Azért itt nem olyan komoly a homok, mint mondjuk a Szaharában volt, egyedül is elboldogul az útcsináló egy nyomon, persze 6 darab dolgozik egyszerre, különböző területeken.
Csak hogy képben legyünk, Algériában, a Szaharában 18 dózerrel dolgoztunk, de az igazi homokozóban volt olyan eset, hogy 56 járta a táncot.
Itt azért az utakra is kerül homok, szerintem a 140-es megengedett sebesség mellett tuti összerántja a seggét mindenki, amikor előzés közben feltűnik valami ilyesmi a belső sávban.
(Sasszeműek kifigyelhették az út mentén - na jó, közepén - a lámpa oszlopokat. Hogy mikor és kinek világítják ki a gyér forgalmú utakat, rejtély.)
Persze a munka nem itt kezdődik, hanem a geodézián. A kapott tervek alapján innen indulnak ki reggelente a brigádok (szigorúan ima és kis agyserkentő beszéd után) és az alábbi GPS szerkentyűkkel oda helyezik a geofonpontokat jelölő karókat, ahol a geofizikusok azt megálmodták. Vagy nem, de arról tudni fogunk, mivel rögzítik is a kitűzött pontok koordinátáit. Mivel főleg pakisztáni vendégmunkások dolgoznak, nem nagyon van gond azzal, hogy ki mikor megy szabira, haza a családhoz, legalább egy évig. Nem könnyű...
(Nem mellesleg a geodézia az egyik lelőhelye a jóféle lavazzából készült kávénak, ott bújkál a kis szerkentyű a sarokban)
A következő lépésben a geodéták kitűzte pontokat megrohanja a kábeles nép, geofonokat telepítenek adott geometria szerint (itt négyzet), a geofoncsoportokat összekötik kábelekkel, a kábelekre mindenféle woodoo dolgokat kapcsolnak, amelyek képesek szűrni, vágni, erősíteni a geofonoktól érkező jeleket, kommunikálnak egymással, a műszerkocsival, szóval teszik a dolgukat. Ezek az úgynevezett geofonvonalak árkon-bokron át egyenesen haladnak, hacsak olyan akadályba nem ütköznek, amit muszáj kikerülni. Ilyenkor kerülnek.
Utak fölött is áthatolnak.
"Paradicsom, bősz káposzta meg nem állít" - dalolta a költő, persze valamiféle tengert emlegetve.
Miután a geofonok telepítve vannak, a vonalak készen állnak, színre lépnek az egyszerűen csak "pénzcsinálók"-nak nevezett pénz csinálók, vagyis a vibrók. Mivel 16 darab dolgozik elszórva egy 21 km széles területen, nem tudtam elcsípni egyet sem munka közben, de a tartalékok a táborban pihennek. Róluk van nagyba' szó, ők a felelősek azért, ha a stelázsin csörögni kezdenek a befőttek és lekvárok. (A szervíz kocsijuk látható a másik fotón)
Itt a vibrók 24 órában dolgoznak a hét, a hónap, az év minden napján, a mérés nem áll le egy napra sem (na jó, szilveszter másnapja ünnep nekünk, a ramadan vége ünnep nekik, olyankor egy nap azért ki szokott esni).
Azonban azért, hogy az eddig felsorolt szorgos tevékenységeknek értelme is legyen, kell még valami, ez pedig a műszer. Bocsánat, a MŰSZER.
Ide futnak be a geofonok jelei a kábeleken, persze szépen összegezve, sorbarendezve, csomagolva ahogy illik, ő vezérli az egész zenekart és rögzít minden rezdülést, hogy aztán a feldolgozó központban majd jól kiszámolják az adathalmazból azokat a pontokat, amelyeket összekötv szép, 3 dimenzóban jelenik meg az, ami alattunk rejtőzik, valahogy így:
Balról jobbra haladva látjuk az akkumulátor töltő kocsit egy csomó akksival (a terepen napelemek is rásegítenek a villanyszámlára). Aztán a generátor kocsi jön, árammal látja el az itt lebzselő népeket, előtérben egy toi-toi (mert tojni necesse est), majd a
A befutó kábelek
A referencia GPS az előtérben
Ki itt belépsz...
Vigyázó szemetek...
A titok az ablakon túl...
Ezzel -elvileg- a terepi résszel meg is volnánk, persze nem teljes a kép, de ne menjünk bele részletekbe, a fő a lényeg.
Azért az sem utolsó szempont, hogy mindehhez jó képet vágjon az ember gyereke, távol otthontól. Ééééés mi hiányzik ehhez? (Na jó, az is, de most másra gondoljunk)
Igen, a kaja. Minden nap akad steak, csirke, hal, tészta, merugye eléggé nemzetközi az internacionálé itt: angol, kanadai, amerikai, horvát, lengyel, indiai, pakisztáni, nepáli, sri lankai, egyiptomi, francia, szaudi népek lakják a tábort, egyik ezt nem eszi meg, másik azt. Egy átlagos vacsi így néz ki:
Sőt, mindig lehet kis echte curryt organizálni a legénységi konyháról, emellett pedig a péntek (vagyis a hétvége) hagyományosan bbq nap a szeizmikánál, de ugye nem főzhetünk, ezért arról is a catering cég gondoskodik. Az utolsón istenien omlósra sikeredett bárány szolgálódott föl.
Aztán... jön az este, legalábbis azoknak, akik nappal tették a dolgukat.
Sivatag, csend, békesség.
Hopp! Még valami: itt is volt ám nyúlünnep. Igaz, olyan kis moderált, de volt:
Zene!
