Azonnal ezek az örök érvényű szavak jutottak eszembe, amikor rákérdeztem arra, hogy mi is ez:
Narancs.
Angolai narancs.
Végülis: nem savanyú, bár előszeretettel nyomom a teámba citrom helyett. Kellemesebbé teszi a szintén helyileg előállított és eper ízű - ezt onnan tudom, hogy elolvastam a filteren a feliratot - gyümölcsteát. Ha gyümölcs, akkor zöldség is, ha zöldség is, akkor kaja.
Ejtsünk pár szót a helyben felszolgált fogásokról, melyeket egy catering cég szállít ki reggel, délben, este, ezzel az autóval:
Neeem, nem a puccos fehér, hanem a kicsi sárga a lényeg, én csak úgy hívom, hogy a nagy boldogság kicsi sárga autója.
A reggeli egyszerű, majdhogynem kontinentális.
Persze mindig van omlett, ami érdekes módon minden nap tonhalas. Kértünk valami változatosságot, hát lett zöldséges is, valamint főttojás (így, egyben: megspórolunk egy szóközt:)).
Mellé sült virsli, sült parizer szerű szalámi és mutatóban valami gépsonkára hajazó felvágott. Utóbbiért reggelente komoly harcok folynak, persze csak úgy úriasan, angolosan, visszafogottan.
Mint mondjuk anno Sztálingrádnál: fegyverrel, ásóval, széklábbal.
Aztán egy ideje kerül méz, narancslekvár és vaj is, persze a tej, mangólé, műzli, tea és kávé mellé.
Pár napja tuti terrorista járt itt: becsempészett egy lekvárt. Reggeli révületben narancsnak néztem, esetleg őszibaracknak, hát vastagon kentem a vajas zsömlére.
Kiderült, hogy grépfrút, hogy rohassza rá a az ég a fundamentumot, vagy a konyhaszekrényt arra az elvetemültre, aki ilyen aljasságot bír elkövetni!
Mindehhez az említett zsömle (zsemlye, tudom ám!) jár, ami meglehetősen finom: vékony, roppanós kéreg és tartalmas belső:
(Délben és este ugyanez kerül kosárba, csak szeletelve)
Az elmaradhatatlan gyümölcstál is tartozék, többnyire avokádó, papaya, banán és ananász kerül felhalmozásra.
Reggeli után kávé, mi más?
Vagy csak úgy a gép előtt a híreket olvasva (közben mantrázom: nem baszom fel magam, ma nem baszom fel magam, ma azért sem baszom fel magam, de azért gyakran, egyre gyakrabban csúszik ki a számon egy-egy acsillagát*!):
Vagy ha nem vagyok túl
Az ebéd és a vacsora már firnyákosabb.
A felhozatal nem nagy, limitált a tálalóasztal mérete, néhány kisebb kiegészítő mellett csak többnyire 3-4 nagy edény fér el rajta.
Az elsőben mindig rizst találunk, de folyamatosan variálják, fehér és barna rizs, benne hol zöldségek, hol magvak. A következő az esetek 99%-ban babfőzelék.
Szerű valami, mert azért íze is van így, önmagában is, talán nem is főzelék, csak sűrűre sikeredett leves? Finom!
Aztán általában hal, illetve csirke több formában, plusz még megjelenik a csontos karaj, a marhaszelet és marhamáj. Utóbbi egészen lapos, fél centinél is vékonyabb féltenyérnyi szeletekben, hagymával, paprika karikákkal, roston sütve érkezik.
Imádom a resztelt májat, ez ugyan nem az de isteni! Csak azt nem tudom, hogy miként szeletelik olyan vékonyra...
A helyi konyhaművészetből is kapunk izelítőt néha.
Egyikről, mint kiderült, nemzeti eledelként beszél és ír a nemzetközi kulinária. Neve kalulu (ejtsd kálulu), helyileg: Calulu de peixe, vagyis hal kálulu. Gondolom itt a calulu annyit tesz, mint Indiában a curry, amit jól félremagyaráztak anno a britek, de az más tészta, most hagyjuk.
A hal calulu tipikus angolai, valamint São Tomé és Principe-szigeteki étel. Szárított és friss hal mellé kerül paradicsom, fokhagyma, okra, édesburgonya és annak levele , spenót, cukkini és közepes tűzön, pálmaolajjal főzik.
Fúndzs (angolul funge, megtaláltam wikin, hehe) jár hozzá, ami magában ízetlen, és az ország déli részén kukoricalisztből, északon pedig a casava lisztjéből készült "puding", számomra kelő kenyér kinézetű és mint olyan nagyon no-no kategória. Ezzel, és a korábban említett babbal tálalják a calulut.
Rákeresve guglival mindenféle puccos formában látható, gondolom mint a paprikáskrumpli egy michellin csillagos étteremben: köze nincs a jó kis házi cucchoz.
Számomra egyfajta zöldséges halászléként értelmezhető, és egyszer ilyen volt:
Máskor pedig ilyen:
Ez pedig a krumplipüré szerű fúndzs:
Egy dolgot nem említenek az útikönyvek: ebbe mindent belefőznek a halból, fejet, csontot, megamivan.
Az első falattal mindjárt bele is állt egy szép darab szállka a szájpadlásomba, kibányászása után már óvatosabban faltam. Felteszem, hogy a halat csak úgy egyben beleteszik, aztán sejtésem szerint baromisoká főzik, mert csontjaira esik szét és a nagy kavarodásban tuti a szánkba is kerül ezekből.
Szóval: óvatosan enni, szűrni a csontokat, mint planktonokat a bálna!
Hasonló szerezemény a kálderádá (rákeresve caldeirada) névre hallgató, szintén hallal/halból készült egytálétel, amit legegyszerűbben talán úgy tudnék lerni, hogy paradicsomos krumplileves, hallal.
Néha ilyenre sikerül:
Néha olaszosra veszik a témát és akkor milánói szerű ragu kerül az egyik nagy tálba, tészta a másikba. Sajt sajnos nem kerül sehova.
Ilyen napokat jelez még a tonhalas penne is, azt egyfajta csavaros tésztával késztik, hogy felvegye a szószt. Ami ugye nincs...
Ellenben valami más van ott, kilétét jóságos homály fedi:
A spagettit errefelé sok-sok sérgarépával tartják autentikusnak.
Végülis semmi baj vele így sem, nem mozog, tehát ehető:
Néha muszáj összeálltani vegyestálat, mindenből egy kicsit, ha már semmi nem felismerhető az aznapi felhozatalban (azt a gyanús, szivacsos képződményt - úgy 2 óra tájékán - azért kihagytam az életemből):
És ha végképp nem találunk fogyasztásra érdemes dolgot, akkor irány az étterem, ahol kiváló a korábban említett steak, vagy rendelhetünk lobstert, esetleg egy egyszerű nyársat bbq módra megpakolva.
Édesség is akad az étlapon, még nem próbáltam, de ugye ami késik, az a máv:
(Korábbi vendég fotója)
Amire ügyelnünk kell az az, hogy ha csak annyit mondunk a picérlegénynek, hogy kóóók, akkor nagy valósznűséggel nem coke lesz az amit kihoz, hanem helyi serital, dobozban:
És végül, de nem utolsósorban, már bátran vásárolgatunk az útszélen árult magyar narancsból: kicsit sárgább, nem olyan édes mint az igazi, de finom!
Zene!
* akurvaanyátokatazt!
