Először is a szarvashusi. Annyi halat és rákot zabáltunk Angolában, hogy megfogadtam, amint hazajutok, vad lesz a menü.
Fogtam a tőröm (igazi férfi nem puskával vadászik, hanem íjjal, vagy a mégigazibb puszta késsel) és leszaladtam a főtérre, de egy fia szarvas nem kószált a környéken, pedig nagyon figyeltem.
Így aztán kénytelen voltam beosonni a lidlibe, ahol szarvast szintén nem találtam, de a hűtőpultban szarvashusit annál inkább.
Ezt kezdtem el szeletelgetni, ezzel megtéve az első lépést a perkelt elfogyasztásának lassan de biztosan közelgő ideje felé:
Aztán jött egy jó adag zsír, kis bacon és a hagyma.
Olaj? Olíva olaj? Szűzen - vagy még jobb: extra szűzen - préselt olíva olaj?
Ne idegesítsetek, nagymagyarember (férfi) nem főz olajban. Szép is lett volna ha Attilának aszongya a sámán:
- Urum, repcebul kifogymuk, mink vogymuk szaruban! (gyengébbek kedvéért: kifogyóban a repce, mi lesz most?)
- Mi lenne, irány a Kárpátok (így hívták vajon azidőtájt is a nagy hegyet?), lesz ott bőven - felelte, mert ő már akkor is a pesti magyart beszélte.
Erre összepakoltak, asszonyt, gyereket, kecskét, birkát és a sajtkészítőket, majd fölkerekedtek.
A többi történelem.
Tehát zsír.
Ha lett volna, kis füstölt szalonnából olvasztom ki, de hát nem volt, maradt a bóti bacon, merazér, na!
Hagyma, jó sok, mert az a perkelt istene - meg a sípcukor -, ahogy Géza barátom mondaná.
Hozzávalók.
Mert mi kell a perkeltbe? Na jó a húson és a vereshagymán kívül: fokhagyma, babérlevél, borókabogyó - mivel ez ugye vad -, só, bors, kömény, valamint por formában édes és csípős paprika. Persze csípősséget lehet szárított, avagy épp friss paprikával is beállítani, aztán meg emberfüggő annak szintje is. Mármint a csípősségnek...
Paradicsom? Zöldpaprika?
Nem lecsó lesz ez vazze!
Azért a jóféle veresbort ne feledjük! Nem csak mellé jó az...
No és a husi... a vérnek is szerepe van ám (aki ettől prüszköl, pofánverem)!
Elindult a tűz (jóvanhát, indukciós, nem gyújthatom fel a konyhát mindennap), olvadt a zsír és a bacon (szalonna ugye), üvegesedett a hagyma. Később szórtam bele kis sót, mert a rossz nyelvek szerint attól majd levet ereszt a hagyma és az jó.
Legyen. Ha nem válik be, legfeljebb majd módosító indítványt nyújtok be, magamnak.
Tuti, hogy elfogadom!
Na és akkor most jön az, ami még nem volt:
Szapora kevergetések között (istenfélők ilyenkor fohászkodhatnak és gondolatban fénylő rúnákat rajzolhatnak a levegőbe, ki tudja, még talán segít is), ha sok - mint jelen esetben is -, akkor két adagban.
A kifőtt hús levét is félretesszük!
Az első adag már pirul ott a jobbszélen, kérgesedik, perkelődik, mellette balra a második fél várakozó állásban, mégmellette pedig az inas/hártyás rész (baromi jó minőségű volt a hús, alig kellett lereszelni valamennyit), Zsuzsikutya nagy örömére:
Hát nem szép? De!
Aztán amikor kérget kapott a husi, zutty bele a hagymába, ami ugye ekkor már a Russell Hobbsban rotyog. Azért azt használom, mert abban még nem égettem le semmit.
Persze bogrács lenne az igazi...
Kap egy újabb deci forró vizet - csak annyit, hogy még épp nem lepi el a husit, mert nem leves lesz ez -, és jöhet bele minden, ami jó.
Mármint a perkeltnek.
Sem több, sem kevesebb!
Itt szokott mindenki átesni a ló túloldalára, mi nem tesszük, de nem ám!
Mesterünk szelleme sem hagyná, aki vigyázón figyeli most is a ténykedésem az égi tűzhely mellől, hiszen ő irányít, vezeti a kezem, pozitív energiákkal bökdös.
Szinte hallom is:
- El ne csessze, maga vadember, mert megrúgom!
Aztán magára hagyjuk, időközönként megkeverjük, ellenőrizzük azt, hogy elég benne a só, elég benne a csípős.
Azért mantrázzuk néha azt is, hogy főjjé wázze, az nem árthat, de közben szigorúan szép dolgokra szabad csak gondolni!
Amikor elfőtte a vizét, megint "megperkeljük", de oda ne égjen!
Neeem, nem szedjük serpenyőbe, csak épp hagyjuk kicsit víz nélkül sülni, szorgos kevergetések közben!
Újra adunk hozzá kevés forrót, csak épp el ne lepje és ezt ismételjük kb. 2-3-szor. Az utolsó vízzel történő felöntés környékén adom hozzá a fokhagymát, mert az úgy jó:
Amikor már a puha/majdnem puha határon járunk, akkor nem vízzel öntjük fel, hanem 3 deci veresborral!
És most már árgus szemekkel figyeljük, mert az alkohol nyilvánvalóan gyorsabban párolog mint a víz, kb. fél óra alatt isteni sűrűségű lesz:
Tányérra vele, és nyami!
Mehet mellé nokedli, tarhonya, főtt pupu, tészta, juhtúrós sztrapacska, vagy csak egy(sok) nagy karéj fehérkenyér, no és csemegeubi, szigorúan a kapros lében álló és apró fajtából!
Akit érdekel eme receptem, íme (kb. 3-4 becsületes adag):
• 1000-1200 g szarvas comb (mert szeressük!)
• 100 g füstölt szalonna/bacon (extra íz miatt)
• 2 evőkanál zsír (mert magyar nem olajjal főz)
• 3 dl vörösbor (száraz, jóféle)
• 2 nagy fej vöröshagyma (akkor jó, ha nem friss!)
• 2 gerezd fokhagyma (jó a vérnyomásnak. is :))
• 1 evőkanál piros fűszerpaprika (édesnemes)
• 0.5 evőkanál piros fűszerpaprika (csípős, de kiválthatjuk mással is, illetve ízlés dolga)
• 5 szem borókabogyó (a vad szereti...)
• 3 db babérlevél (mert kell)
• 1 csipet majoranna (ez csak az én hülyeségem, úgy, mint a kakukkfű...)
• 1 csipet őrölt kömény (nélküle milyen lenne?)
• só, bors ízlés szerint (bors frissen őrölt)
U.i.: Mivel itthon rászabadulhatok a konyhára, lesz még recept.
Ez nem fenyegetés: ígéret!
Zene hozzá:
