Miért is nem úgy van, hogy ahogy terveztem: reggel elautózom itt Dániában Dannemarba, elvégzem a tanfolyamot, a végén megkapom a vizsgáról az oklevelet/igazolást és visszaautózom a vendégházba?
Helyette:
- London.
- London?
- Yes, London. You know: fish, chips, cup 'o tea, bad food, worse weather, Mary fucking Poppins... LONDON!
(Snatch-ből, ugye...)
Tehát vonatjegyfoglalás Koppenhágába, retúr repülőjegy foglalása Gatwickra, vonatfoglalás Newhavenbe, szállásfoglalás Newhavenben, másnap tanfolyam/vizsga, vonatfoglalás Gatwickre, ott szállásfoglalás, reggel reppenés Koppenhágába, vonatfoglalás "haza".
Ja, hogy túl egyszerű lett volna?
Azért az elgondolkodtató, hogy aznap jelentik be a tanfolyam elmaradását, miután megérkezett az átutalás és most egy hétig még rajta ülnek a pénzemen.
Erre mondaná Kohn bácsi: ügyes!
Na, mindegy - hogy az én drágámat idézzem, aki napokon át kutatott, elemzett, szervezett azért, hogy flottul menjen minden. Bízzunk abban, hogy úgy is lesz.
Különben is, az életfilozófiám része: mindennek oka van.
Legfeljebb akkor még nem tudjuk, szóval elfogadás kéremszépen, elfogadás, - avagy in sa Allah -, ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna arabul.
Aztán meg Gatwickon is régen jártam, pedig valamikor havonta reppentünk onnan a Szaharába és vissza az EasyJet, vagy Monarch charter járatain.
Pontosabban Hassi Messaoudba, onnan pedig egy kis géppel (kezdetben Pilatus-szal) a sivatagi táborunkba.
Íme a reppentyű (és a homok):
Hát itt tartunk most.
Hajrá!
