Repülünk, Arthur...

Bár Cseh Tomi Arthurja utazik, de így sem rossz, ráadásul a hajó már bent áll, mint a dalban:
Bent áll a hajó, a hajó a kikötőben
úgy ring, mint Európa, az alvó völgyben

Ma már nem csak a repülőgépeket követhetjük online, de a hajókat is, az enyém tegnapelőtt futott be a kikötőbe, a MarineTraffic szépen mutatja:

És tényleg ott áll a móló mellett:

Hajóra szállunk, de előtte repülünk.
Dánia végülis nincs olyan messze, mintha kétszer olyan messze lenne, de azért nem tudta egy lépésben megugrani a cég, a fapadosokat nem ismerik ugye.
Ráadásul az volt a cél, hogy viszonylag egyszerre érkezzen az innen-onnan összeverődött csapat, hogy a reptérről a bérelt minibusz elszállítson minket egy közeli kisváros szállodájába.
Így aztán Austrian Airlines kis kereplőjével ugrottunk el Bécsig.

Innen:

Ide:

Onnan már egy komolyabb géppel pedig ide:

Ez már a koppenhágai reptér egyik itató/etetőhelye (The Union Kitchen, ha valaki betérne egy himi-hamira).
Egyszer hallottam egy történetet, miszerint valamelyik amerikai államban amiatt panaszkodtak az utasok, hogy sokat kell várni a csomagjukra. Mit tesz az utasok kényelméért egy mindenre odafigyelő légitársaság?
Úgyvan, megoldja.
Szóval fogták, és a poggyászkiadástól legtávolabbi pontra irányították az érkező gépeket: kutyagoljatok, addig sem panaszkodtok!

Úgy tűnik itt is ez az ábra, mert minimum 15 percet (de inkább többet) gyalogoltunk - nem séta tempóban -, mire odaértünk a csomagkiadó szalagokhoz és tényleg: alig egy percet kellett csak várnunk.
Hát nem nagyszerű?
Naugye!

Itt pedig már a másnap reggeli ködben (elég nagy cseppekből állt), a hotel előtt várakozó kocsik: szaladtunk a kickoff meetingnek nevezett találkozóra, ahol megismerkedünk majd a csapattal.

A találkozó egy iskola színháztermében került megtartásra, nagyon szép környezetben, pl. ilyen "pihenő" terek között sétálgattunk a szünetekben:

Közben magvakat és muffinokat csipegettünk, kávézgattunk. Vajon melyikben van a tej?

Volt ebéd is, hogy a legfontosabb momentumot kiemeljem, amolyan dán módra.
Az a paradicsom(os) "leves" (én pl. villával ettem) a rászórt pirított baconnel és snidlinggel istentelenül finom volt!

Hoppá!
Majdnem elfelejtettem, megismerkedtünk a hajókkal (köztük egy kakukktojással)!
Az enyém a Helot lesz:

Aztán bevágódtunk a kölcsönautónkba és kissé elferdítve az eredetit, énekeltük:
Mögöttünk dél, irány észak,
Itt jönnek a tengerészak!

Zene!