És persze ismerné Pompeiust.
Vagy legalább az eredetét ennek a gyakran idézett mondatnak, pontosabban az első részét, merugye a jóember úgy folytatta anno: vívere non est necesse.
Na jó, de tudja ezt a gőzmozdony?
Ezt most én sem tudom hogyan kerül ide Woodytól, de gondolom felsejlett bennem valamiféle gondolat a tudásról így hajnali 9 után, és szerintem a gőzmozdony sem tudja.
A gőzmozdonyok a szárazföldön jártak egy letűnt korban, akkor, emlékszem, a 424-es volt a kedvencem, magyarul, majd berottyantottam 6-7 évesen a gatyámba, amikor ott szuszogott és pöfögött egy alig pár méterre a nagykanizsai állomáson és elfüttyentette magát.
Arra emlékszem, hogy kitéptem a kezem anyáméból és megcélozva a bitonságot nyújtó épületet, semmivel nem törődve, átvágtattam vagy 3 sínpáron.
Szerencsére egy vonat sem mozgott épp akkor, ott.
A rend kedvéért megkerestem egy 424-es fotóját, íme:
Úgy gondolom, hogy ezzel azt akartam jelezni, hogy eddig csak a szárazföldön, többnyire sivatagokban, esetleg dzsungelekben, hegyek között dolgoztunk, most viszont vízre kell szállni.
Méghozzá valami ilyesmi fedélzetén:
Így van ez olyankor, amikor az ember nem elégszik meg a szárazföldön kitermelhető olajjal/gázzal (gy.k. szénhidrogénekkel), de a tengerek, óceánok alatt is keresgél.
A fotón látható hajó persze nem egy komplett szeizmikus jármű, amely a felvételeket készíti, mivel viszonylag sekély tengeren mérünk majd, így a vontatott hidrofonok helyett a tengerfenékre telepített nodok veszik majd a jeleket, amelyeket ez a hajó, népszerű nevén gunboat (magyarul ágyúshajó? hehe) gerjeszt majd.
Persze nem a hajó fog brummogni, hanem az általa vontatott "gun" pukkantgatja a vizet, sűrített levegőt használva, meglehetős szaporasággal.
Jó pár éve Baku környéként mértünk hasonló technikával, csak ott nem kellett hajóra szállni, mivel a navigátorok is a parton ültek egy konténerben, így csak a hajó szaladgált a megtervezett útvonalán és valahogy így nézett ki:
Bővebben itt írtam akkor erről: KLIKK, HA ÉRDEKEL. Mostanra összeakasztottam a nem létező bajszom a hajós tudományokkal, túl vagyok a tengerész orvosi vizsgálaton (innen is köszönöm Dr. Melles Imre főorvos úrnak a korrekt, gyors ellátást), tudom mi az az STCW, elvégeztem jónéhány tanfolyamot is, amelyek szükségesek, ha az ember nem csak utasként szeretne vízre szállni.
Mostanra egy tréning és vizsga maradt, a tengeri túlélés, amit majd Dániában, erre szakosodott társaságnál hajtanak végre rajtam, vagy én rajtuk, vagy valami.
Egy biztos, utálom a vízbe merülést, úszni is csak úgy szeretek (nem szeretek), hogy mellig kiemelkedem a vízből, ha muszáj.
Mint tudjuk, az úszás nem sport: azért úszik az ember, hogy ne fulladjon vízbe.
Ez az én életfilozófiám is, épp meg lehet támadni, de nem érdemes, mert csípek, rúgok, harapok!
Összefoglalva: ilyen az, amikor a sivatagi patkány tengeri medvének készül.
A többit majd meglátjuk.
(Mondta a vak, aztán mégis belesétált a meszesgödörbe.)
Zene!
