Imádtam ott lenni, egyszer körbe is szaladtam egy bérelt Tuareggel.
Na nem egy bácsival, hanem a Volkswagen cég négykerekűjével. Álljon itt egy album, lássuk azt, amit elmondani hosszú lenne...
Agadir, kikötő. Még hajók is épülnek.
A fa, amelynek terméséből sajtolják azt a csoda nedűt.
Persze csak miután "beérett", összeszáradt a külső hély és lepotyogott.
Az első megálló Fez, a híres kézműves város.
A bácsi készített nekem sivatagi sálat. Nem azt, ami a kezében van: feketét.
Az óvárosba nem lehet autóval behajtani, mert még a szamár húzta kordék korában épült, annak megfelelő szélességű utcákkal.
Azóta megszakítás nélkül működik...
A használt alapanyag: galambszar.
Az illatokról ne beszéljünk...
Annak, aki még nem látott igazi sivatagot egy kis izelítő...
Számomra a több éves szaharai és a karakumi kalandozások után csak egy a homok kupac, persze a Dubaiban turistáknak mutogatott "sivatag" is egy vicc.
Na jó, a pesti panellakónak tuti nagy élmény, nem mondom, hogy ne nézzék meg. Ahol mi jártunk, oda úgysem jut el egyszerű turista.
Az elhelyezésre nem volt panasz, a homondomb lábánál rengeteg ilyen hotelszerű vár, vagy vár szerű hotel található, kinézetükben a hagyományos dél-marokkói agyagerődöket (kasbah-okat és kszar-okat) utánozzák.
És igen! Ott a fekete "sál", amit a bácsi készített. Na jó, levágott egy négy méteres darabot a laza szövésű vászonból.
Azóta is használom.
(Pálinkát vigyetek! :))
Barátomnak itt van egy filmes workshopja, special effect supervisor-ként dolgozott nem egy filmen, pl. az Asterix katapultját is ő építette.
De forgatott Clint Eastwoodal, az óráját Di Capriótól kapta, szóval nem mindennapi figura.
Egyébként ezt a körutat ő szervezte, a kocsibérléstől kezdve és mindenütt vártak a spanjai.
Geodéta kocsi a kitűző GPS antennája kilóg az ablakon.
Mert minek gyalogolni, ha máshogy is lehet?
Állítólag vagy százezret engedtek szabadon sok évvel azelőtt, mert annyi volt a taposóakna a környéken, hogy képtelenség volt felszedni mindet.
Rájuk bízták...
Kínált tejjel, de mondtam neki, hogy felnőtt korában egyetlen állat sem iszik tejet.
Főleg nem egy másik állatét.
Lehet, hogy hülyének nézett. :)
Ez nem mondható el a közelünkben egy beduin családról.
Hónapokig sátoroztak egy helyen, aztán pakoltak.
Közben hátratolatott egyik Land Roverük, hogy feldobják a sátrat.
Addig sajnos nem tudták, hogy a föld alatt egy harckocsi elleni akna lapult a sátor közepén.
Akkor meg már késő volt...
Most pedig a nagy kedvenc...
Ugye mindenki tudja, hogy Antoine de Saint-Exupéry valóban szolgált Tarafában (a mai Tarfaya, Marokkóban) az Aéropostale szakaszvezetőjeként/állomásfőnökeként 1927 és 1929 között?
Aztán ott az a légiós erőd (a Cap Juby-n), még áll, bár az időjárás és a tengeri levegő alaposan kikezdte. Így írt erről édesanyjának (Cap Juby, 1927):
"Micsoda szerzetesi életet élek! A világ legeldugottabb szegletében, a spanyol Szaharában. Egy erőd a tengerparton, ahhoz támaszkodik a mi kis kunyhónk, és több száz kilométeres körzetben nincs semmi más! Teljes lecsupaszítottság. Egy deszkaágy sovány szalmazsákkal, egy mosdótál meg egy vizeskancsó. A szoba díszei: az írógépem meg a reptér papírjai.
Egy kolostori cella.
A repülők csak nyolc naponta járnak erre..."
Az emberek földje (Terre des hommes) című könyvében Saint-Exupéry így emlékezik vissza a spanyol erődben eltöltött éjszakákra és a helyszín hangulatára:
"Cap Juby éjszakáiba mint egy toronyóra ütése harsant bele negyedóránként az őrszemek hangja: így figyelmeztették egymást sorjában erős, szabályos kiáltással. Így védekezett a spanyol erőd a lázadók vidékének kellős közepén a rejtelmes, kiismerhetetlen fenyegetések ellen. S mi, a vak hajó utasai, hallgattuk a mind közelebb hangzó, egyre öblösebb kiáltásokat, amint köröket vetnek fölöttünk, mint tengeri madarak. Mégis szerettük a sivatagot.
A sivatag eleinte: csönd és üresség; nem nyílik meg mindjárt az első napon szerelmesének."
Ez a partközeli erőd (a híres Casa del Mar/spanyol erőd) romos állapotban ugyan, de ma is ott emelkedik az Atlanti-óceán szélén, és Tarfaya egyik legikonikusabb történelmi maradványa.
Aztán itt található a híres Saint-Exupéry emlékmű, amely egy szárnyas repülőgépet (a híres Breguet 14-est) ábrázoló szobor. Ez a homokdűnék/tengerpart közelében áll az író és a légiposta-úttörők tiszteletére (az aszfaltcsíkból nem sok maradt, később került rá, mert abban az időben még csak egy döngölt kifutó volt itt...)
A városka, de különösen a kikötő imádnivaló...
Piac.
Parko
És akkor most emlékezzünk a két szépkorúra... ugye mindenki ismeri a dal történetét?
