(Blackmore/Coverdale)
I have often told you stories about the way
I lived the life of a drifter
Waiting for the day
When I'd take your hand and sing you songs then maybe you would say
Come lay with me, love me
And I would surely stay
But I feel I'm growing older
And the songs that I have sung
Echo in the distance
Like the sound of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be a soldier of fortune
Many times I've been a traveller I looked for something new
In days of old when nights were cold
I wandered without you
But those days I thougt my eyes had seen you standing near
Though blindness is confusing
It shows that you're not here
Now I feel I'm growing older
And the songs that I have sung
Echo in the distance
Like the sound of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be a soldier of fortune
I can hear the sound of a windmill goin' 'round
I guess I'll always be a soldier of fortune
Persze úgyis elfújja mind.
2007. december 16., vasárnap
Final countdown
(Hihi, éppen ez szól)
Amolyan napló féle:
Kezdenek elszemtelenedni a népek. Eddig négy terepjárónkat vittek el, kétszer úgy, hogy megállították a kocsit az úton, a sofőrt kiszedték és elhajtottak, kétszer egyszerűen ellopták a Toyotákat, mert ugye a terepjáró nagy érték, mivel itt a Szaharában folyik Algéria és Mauritánia között a barter.
Most azonban bejöttek a sivatagba. Vagy 100km-re vagyunk a műúttól, és a hamarosan induló közeli mélyfúráshoz utat építenek, szóval nem nehéz...
A két GPS operátor meg az egy szem sofőr csak 2km-re dolgozott a flycamptől a dűnék között, amikor két kocsi közrefogta őket, fegyveresek ugrottak ki, annyi idejük nem volt a fiúknak hogy hívják a bázist rádión, összeverték mindhármukat, majd a platón vigyázva rájuk elhajtottak vagy 50km-re, közben a srácok hallották azt, hogy azon tanakodnak: megöljék őket, vagy magukra hagyják...
Végül egyszerűen kidobták őket a homokra.
Az éjszakát a sivatagban töltötték gyaloglással, másnap érték el a homokban épülő utat, ahol felvette őket egy, a fúrásra tartó kocsi.
A sofőrnek súlyos fejsérülése volt a puskatustól, de szerencsére komolyabb baj nem történt.
Másnap megjelent egy szakasz valami különleges alakulatból, spéci kocsikkal, átfésülte a környéket és extra védelmet biztosítottak a srácoknak, mert még volt két heti munka.
Ma elindult az utolsó négy geodéta brigád is Hassiba, 840km-t kell letekerniük a Land Criuserekkel, viszik az összes cuccunkat, remélem meg is érkeznek. Eddig a műholdas telefonon csak a szokásos két óránkénti bejelentkezéseik jöttek.
Holnap itt lesznek a V-SAT rendszerért, agyő internet, kedden pedig lebontják a tábort védő dupla szögesdrótot, beszedik az 50m-enként kirakott reflektorokat, elviszik az őrtornyokat, ledózerolják a sáncot, ami vagy 3m magasságban vett eddig körül bennünket.
Azon a napon mi is elautózunk a 60km-re található leszállópályához, aztán a kis kétmotoros elvisz bennünket Hassiba, ahol lazíthatunk a helyiek ünnepéig, az aid-ig, és valamikor 22-23-a környékén elindulunk dél felé, kb. 340km-re a műúton, majd még 110km a sivatagban az új kutatási területre.
Today evening bbq and beer...
És akkor...
Amolyan napló féle:
Kezdenek elszemtelenedni a népek. Eddig négy terepjárónkat vittek el, kétszer úgy, hogy megállították a kocsit az úton, a sofőrt kiszedték és elhajtottak, kétszer egyszerűen ellopták a Toyotákat, mert ugye a terepjáró nagy érték, mivel itt a Szaharában folyik Algéria és Mauritánia között a barter.
Most azonban bejöttek a sivatagba. Vagy 100km-re vagyunk a műúttól, és a hamarosan induló közeli mélyfúráshoz utat építenek, szóval nem nehéz...
A két GPS operátor meg az egy szem sofőr csak 2km-re dolgozott a flycamptől a dűnék között, amikor két kocsi közrefogta őket, fegyveresek ugrottak ki, annyi idejük nem volt a fiúknak hogy hívják a bázist rádión, összeverték mindhármukat, majd a platón vigyázva rájuk elhajtottak vagy 50km-re, közben a srácok hallották azt, hogy azon tanakodnak: megöljék őket, vagy magukra hagyják...
Végül egyszerűen kidobták őket a homokra.
Az éjszakát a sivatagban töltötték gyaloglással, másnap érték el a homokban épülő utat, ahol felvette őket egy, a fúrásra tartó kocsi.
A sofőrnek súlyos fejsérülése volt a puskatustól, de szerencsére komolyabb baj nem történt.
Másnap megjelent egy szakasz valami különleges alakulatból, spéci kocsikkal, átfésülte a környéket és extra védelmet biztosítottak a srácoknak, mert még volt két heti munka.
Ma elindult az utolsó négy geodéta brigád is Hassiba, 840km-t kell letekerniük a Land Criuserekkel, viszik az összes cuccunkat, remélem meg is érkeznek. Eddig a műholdas telefonon csak a szokásos két óránkénti bejelentkezéseik jöttek.
Holnap itt lesznek a V-SAT rendszerért, agyő internet, kedden pedig lebontják a tábort védő dupla szögesdrótot, beszedik az 50m-enként kirakott reflektorokat, elviszik az őrtornyokat, ledózerolják a sáncot, ami vagy 3m magasságban vett eddig körül bennünket.
Azon a napon mi is elautózunk a 60km-re található leszállópályához, aztán a kis kétmotoros elvisz bennünket Hassiba, ahol lazíthatunk a helyiek ünnepéig, az aid-ig, és valamikor 22-23-a környékén elindulunk dél felé, kb. 340km-re a műúton, majd még 110km a sivatagban az új kutatási területre.
Today evening bbq and beer...
És akkor...
2007. november 17., szombat
Summer's Son - Texas
I'm tired of telling the story
Tired of telling it your way
Yeh I know what I saw I know
that I found the floor
Before you take my heart, reconsider
Before you take my heart, reconsider
I've opened the door
I've opened the door
Tired of telling it your way
Yeh I know what I saw I know
that I found the floor
Before you take my heart, reconsider
Before you take my heart, reconsider
I've opened the door
I've opened the door
2007. november 9., péntek
2007. november 6., kedd
Száraz
Hónap végén költözünk, ezért két kocsival holnapután elindulunk felderíteni egy földutat, amelyen remélhetőleg a teljes csoport végig tud majd vonulni.
A google earthon szépen látszik merre próbálunk eljutni a durván 800km-re található, leendő új bázisunkra .
Először is kikecmergünk a homokból, majd indulunk El Goleától (hopp, 2021-ben már El Menia?), lemegyünk a műúton a
29°39'40"N 2°51'22"E
környékéig, és húzunk délkeleti irányban a földúton, átkelünk az első nagy wadin
29°25'48"N 2°59'59"E
majd az első gerincen
29°11'49"N 3°43'27"E magasságában.
Aztán jön a második nagy wadi
29°06'30"N 3°53'10"E
majd elvileg elérünk egy jól kitaposott utat, és azon a dűnéket:
29°02'29"N 4°11'07"E
Itt kezdődnek a homokdűnék, azoknak nekihasítuk, mert a nyugati oldalon általában kemény a homok, szóval követjük le délnyugatra ezeket a csücsökig, és jön:
28°42'56"N 4°55'13"E
követjük a déli gerincet egészen eddig:
28°26'23"N 4°41'29"E
majd keletre fordulunk.
A következő pont
28°29'17"N 5°20'25"E lesz,
aztán északra fordulunk a műút felé
28°24'56"N 6°06'35"E környékén,
és elérjük az aszfaltot valahol itt:
28°41'18"N 6°30'17"E
Azon haladunk kelet felé, és délnek vesszük az irányt
28°25'51"N 7°33'38"E
Érintjük a majdani repterünket
27°56'54.2"N 7°38'57.1"E környékén,
aztán valahogy beverekedjük magunkat a leendő táborhelyünkre, ami kb. itt lesz:
27°48'59"N 7°46'59"E
Nagyjából így tervezzük:
Easy
Ride :D
A google earthon szépen látszik merre próbálunk eljutni a durván 800km-re található, leendő új bázisunkra .
Először is kikecmergünk a homokból, majd indulunk El Goleától (hopp, 2021-ben már El Menia?), lemegyünk a műúton a
29°39'40"N 2°51'22"E
környékéig, és húzunk délkeleti irányban a földúton, átkelünk az első nagy wadin
29°25'48"N 2°59'59"E
majd az első gerincen
29°11'49"N 3°43'27"E magasságában.
Aztán jön a második nagy wadi
29°06'30"N 3°53'10"E
majd elvileg elérünk egy jól kitaposott utat, és azon a dűnéket:
29°02'29"N 4°11'07"E
Itt kezdődnek a homokdűnék, azoknak nekihasítuk, mert a nyugati oldalon általában kemény a homok, szóval követjük le délnyugatra ezeket a csücsökig, és jön:
28°42'56"N 4°55'13"E
követjük a déli gerincet egészen eddig:
28°26'23"N 4°41'29"E
majd keletre fordulunk.
A következő pont
28°29'17"N 5°20'25"E lesz,
aztán északra fordulunk a műút felé
28°24'56"N 6°06'35"E környékén,
és elérjük az aszfaltot valahol itt:
28°41'18"N 6°30'17"E
Azon haladunk kelet felé, és délnek vesszük az irányt
28°25'51"N 7°33'38"E
Érintjük a majdani repterünket
27°56'54.2"N 7°38'57.1"E környékén,
aztán valahogy beverekedjük magunkat a leendő táborhelyünkre, ami kb. itt lesz:
27°48'59"N 7°46'59"E
Nagyjából így tervezzük:
Easy
Ride :D
2007. november 3., szombat
Olvasgatok
Blogokat. Van aki szenved, van aki oktat, vagy elmagyaráz dolgokat, van aki egyenesen parancsol, a saját énjét tukmálja rád, van aki nyifeg, nyafog, nyüszít, van aki bazmegbazmegol, van aki
Mintha lenne valami, akár csak fikarcnyi értelme is annak, hogy elolvasom Eliotot, megnézem a rézkarcokat, rácsodálkozok többszáz éves kézimunkákra. A sírba mit viszel magaddal ezek közül? Óóóó, persze, igen, ettől több vagy. A sírba mit viszel magaddal? Nem elég, ha jól érzed magad ez alatt a rövid repülés alatt, földtől a földig? A többi nem számít. Csak egy dolog. Mit viszel majd magaddal?
Tegnap megnéztem egy filmet, amit -nem tudom miért- sosem akartam megnézni. Black Hawk Down. Kb. azt kaptam, amit vártam. De hát tudtam előre, azért nem akartam megnézni. Már egy hete tervezem a 12 majmot, de nem, aaaazt nem.
Safety meeting. Máskor soha nem megyek a tv szobába, ahol a könyvtárunk is helyet kapott. Van vagy 20 könyvünk, többnyire reptéri puhafedelűek, egyet fizet kettőt kap akciós marhaságok. Lekaptam ma ezt, és talán elolvasom: Whitley Strieber, The Grays (mert soon to be a major motion picture, ha-ha)
A körte illata betölti a szo... na ezt azért mégsem nevezném szobának
A körte illata betölti a -
A körte illata betölti a helyet ahol
A körte illata betölti a helyet, ahol alszom. Na.
Mintha lenne valami, akár csak fikarcnyi értelme is annak, hogy elolvasom Eliotot, megnézem a rézkarcokat, rácsodálkozok többszáz éves kézimunkákra. A sírba mit viszel magaddal ezek közül? Óóóó, persze, igen, ettől több vagy. A sírba mit viszel magaddal? Nem elég, ha jól érzed magad ez alatt a rövid repülés alatt, földtől a földig? A többi nem számít. Csak egy dolog. Mit viszel majd magaddal?
Tegnap megnéztem egy filmet, amit -nem tudom miért- sosem akartam megnézni. Black Hawk Down. Kb. azt kaptam, amit vártam. De hát tudtam előre, azért nem akartam megnézni. Már egy hete tervezem a 12 majmot, de nem, aaaazt nem.
Safety meeting. Máskor soha nem megyek a tv szobába, ahol a könyvtárunk is helyet kapott. Van vagy 20 könyvünk, többnyire reptéri puhafedelűek, egyet fizet kettőt kap akciós marhaságok. Lekaptam ma ezt, és talán elolvasom: Whitley Strieber, The Grays (mert soon to be a major motion picture, ha-ha)
A körte illata betölti a szo... na ezt azért mégsem nevezném szobának
A körte illata betölti a -
A körte illata betölti a helyet ahol
A körte illata betölti a helyet, ahol alszom. Na.
Ébredés
Egyszer órákon át figyeltem, hogyan vadászik a pók.
Segítettem is neki.
Egyszer órákon át figyeltem, hogyan vadászik a kaméleon.
És ő segített nekem.
Segítettem is neki.
Egyszer órákon át figyeltem, hogyan vadászik a kaméleon.
És ő segített nekem.
2007. november 1., csütörtök
now
To really love a woman
To understand her - you gotta know her deep inside
Hear every thought - see every dream
N' give her wings - when she wants to fly
Then when you find yourself lyin' helpless in her arms
Ya know ya really love a woman
When you love a woman you tell her
that she's really wanted
When you love a woman you tell her that she's the one
Cuz she needs somebody to tell her
that it's gonna last forever
So tell me have you ever really
- really really ever loved a woman?
To really love a woman
Let her hold you -til ya know how she needs to be touched
You've gotta breathe her - really taste her
Til you can feel her in your blood
N' when you can see your unborn children in her eyes
Ya know ya really love a woman
When you love a woman
you tell her that she's really wanted
When you love a woman you tell her that she's the one
Cuz she needs somebody to tell her
that you'll always be together
So tell me have you ever really
-really really ever loved a woman?
You got to give her some faith - hold her tight
A little tenderness - gotta treat her right
She will be there for you, takin' good care of you
Ya really gotta love your woman...
To understand her - you gotta know her deep inside
Hear every thought - see every dream
N' give her wings - when she wants to fly
Then when you find yourself lyin' helpless in her arms
Ya know ya really love a woman
When you love a woman you tell her
that she's really wanted
When you love a woman you tell her that she's the one
Cuz she needs somebody to tell her
that it's gonna last forever
So tell me have you ever really
- really really ever loved a woman?
To really love a woman
Let her hold you -til ya know how she needs to be touched
You've gotta breathe her - really taste her
Til you can feel her in your blood
N' when you can see your unborn children in her eyes
Ya know ya really love a woman
When you love a woman
you tell her that she's really wanted
When you love a woman you tell her that she's the one
Cuz she needs somebody to tell her
that you'll always be together
So tell me have you ever really
-really really ever loved a woman?
You got to give her some faith - hold her tight
A little tenderness - gotta treat her right
She will be there for you, takin' good care of you
Ya really gotta love your woman...
2007. október 31., szerda
2007. október 29., hétfő
Persze
csak az egyik kedvenc könyvem a 44 Augusztusában. A másik a Hogy el ne fújja mind a szél... por, amerikai por...
2007. október 26., péntek
Volt
már úgy, hogy összecsaptak a fejed fölött a hullámok, a rád kapaszkodó ólómgondok pedig egyre lejjebb húztak a szélesedő semmibe, a magasban már csak egyre zsugorodó, enyhe zöldesen derengő foltként remegett a nap, és az utolsó lélegzeted maradékán kínlódtál, de nem adtad fel, pedig mennyivel könnyebb lett volna.
És emlékszel, hogy akkor mi volt az, ami mosolyra késztetett?
És emlékszel, hogy akkor mi volt az, ami mosolyra késztetett?
Egy régi kép...
... valamikor, valahol a Nílus deltájában.
A tábort körülvevő árok innenső felén, az ajtómtól talán 10 méterre egy csacsi áll. Hátára szürkés vászondarabot terítettek, fehér fejét egykedvűen lógatja, látszik, megszokta már a várakozást. Egykedvű nyugalom a csendben.
Az árok túloldalán aratnak: szikár, barázdált arcú apa a megszokott arab hálóingben, fejére tekert színes kendővel - törölközőnek nézném-, mellette tizenéves forma fia farmerban, pólóban, mindketten mezítláb. Derékban hajlanak, megmarkolnak egy köteg rövid szárú búzát, sarlóval levágják az aranysárga kévét, aztán maguk mögé hajítják. Súlyos, párás a levegő, koszos felhők ülnek fejmagasságban és nyomják lefelé az egészet, olyan, mintha valami furcsa nehéz ködben lebegne minden, szürkületbe vesznek a távoli eukaliptuszok, datolya pálmák, vályog viskók.
Forró katlanban lebegünk, minden lélegzetvétel nehéz, és érezni a falu felől idekúszó füst kesernyés illatát. Porzik a főtéren a fekete rögös talaj, elkelne már egy kis eső, de csak izzad a levegő, nem akar eleredni. A mosoda trélerben mindhárom takarító srác ujságot olvas a nyitott ajtó mögött: egyik a mosógépeknél, másik a vasalóállvány mellett, harmadik a szárítógép tetején ül, mélyen belemerülnek a hírekbe. Békés nyugalom, álmosító csend.
Két tréler között a fonott nádfotelben főszakácsunk teázik, valamilyen megmagyarázhatatlan okból kis dunsztosüvegből kortyolgat mindíg, most valami méregerős fekete kemikáliát. Jó arab szokás szerint nyújtja felém, de mutatom a bögrém, én is ilyesmiben mesterkedem. Mosolyog, bólint, és mond valamit franciául. Az ebédlő elektromos szamovárjánál megkutyulom a teát, vágok hozzá valami piskótaféléből: kétféle tészta, a sötétbarna egészen finom, a világosabb mogyoró pedig színben illik hozzá.
Mire visszaérek a lakókocsimhoz, az aratók haladtak vagy húsz métert, és megjelent a marokszedő lány is, bebugyolálva tetőtől talpig ahogy illik, csak ovális arca és kézfeje világlik ki a sötét vásznak közül, no meg a bokája villan néha, ő is mezitláb van. Nézem őket, és emlékszem, a mamámnál is így arattak hajdanán: a férfiak kaszával vágták a rendet, a nők pedig mögöttük kötötték kévébe a levágott búzát, árpát, rozst.
Lehettem vagy nyolc éves, én hordtam a közeli forrásból a vizet: arrafelé homokos a talaj, és az akácfák érnyékában kristálytiszta, jéghideg víz fakadt. Megmerítettem a befont demizsont, vártam, amig megtelik, majd odaballagtam az aratókhoz, körbekínáltam a tikkasztó forróságban, aztán elvonultam az akácfa árnyékába a demizsonommal, amit ott akkurátusan betakargattam mindenféle kockás kendőkkel, és vártam, hogy mikor szólítanak ismét. Néha én is ittam, és ha eszembe jut, most is szomjazom azt a tiszta, hideg vizet...
Nézném őket még, de dolog van, beértek a fiúk, hát becsukom az ajtót, 23 fokra állítom az egyik légkondit, hideg neonfény, a laptoban Led Zeppelin CD pörög, lassan a végére ér, de újra kezdi majd, ma ez megy folyamatosan:...
If there's a bustle in your hedgerow, don't be alarmed now,
It's just a spring clean for the May queen.
Yes, there are two paths you can go by, but in the long run
There's still time to change the road you're on.
And it makes me wonder.
Your head is humming and it won't go, in case you don't know,
The piper's calling you to join him,
Dear lady, can you hear the wind blow, and did you know
Your stairway lies on the whispering wind.
And as we wind on down the road
Our shadows taller than our soul.
There walks a lady we all know
Who shines white light and wants to show
How everything still turns to gold.
And if you listen very hard
The tune will come to you at last.
When all are one and one is all
To be a rock and not to roll.
And she's buying the stairway to heaven.
A tábort körülvevő árok innenső felén, az ajtómtól talán 10 méterre egy csacsi áll. Hátára szürkés vászondarabot terítettek, fehér fejét egykedvűen lógatja, látszik, megszokta már a várakozást. Egykedvű nyugalom a csendben.
Az árok túloldalán aratnak: szikár, barázdált arcú apa a megszokott arab hálóingben, fejére tekert színes kendővel - törölközőnek nézném-, mellette tizenéves forma fia farmerban, pólóban, mindketten mezítláb. Derékban hajlanak, megmarkolnak egy köteg rövid szárú búzát, sarlóval levágják az aranysárga kévét, aztán maguk mögé hajítják. Súlyos, párás a levegő, koszos felhők ülnek fejmagasságban és nyomják lefelé az egészet, olyan, mintha valami furcsa nehéz ködben lebegne minden, szürkületbe vesznek a távoli eukaliptuszok, datolya pálmák, vályog viskók.
Forró katlanban lebegünk, minden lélegzetvétel nehéz, és érezni a falu felől idekúszó füst kesernyés illatát. Porzik a főtéren a fekete rögös talaj, elkelne már egy kis eső, de csak izzad a levegő, nem akar eleredni. A mosoda trélerben mindhárom takarító srác ujságot olvas a nyitott ajtó mögött: egyik a mosógépeknél, másik a vasalóállvány mellett, harmadik a szárítógép tetején ül, mélyen belemerülnek a hírekbe. Békés nyugalom, álmosító csend.
Két tréler között a fonott nádfotelben főszakácsunk teázik, valamilyen megmagyarázhatatlan okból kis dunsztosüvegből kortyolgat mindíg, most valami méregerős fekete kemikáliát. Jó arab szokás szerint nyújtja felém, de mutatom a bögrém, én is ilyesmiben mesterkedem. Mosolyog, bólint, és mond valamit franciául. Az ebédlő elektromos szamovárjánál megkutyulom a teát, vágok hozzá valami piskótaféléből: kétféle tészta, a sötétbarna egészen finom, a világosabb mogyoró pedig színben illik hozzá.
Mire visszaérek a lakókocsimhoz, az aratók haladtak vagy húsz métert, és megjelent a marokszedő lány is, bebugyolálva tetőtől talpig ahogy illik, csak ovális arca és kézfeje világlik ki a sötét vásznak közül, no meg a bokája villan néha, ő is mezitláb van. Nézem őket, és emlékszem, a mamámnál is így arattak hajdanán: a férfiak kaszával vágták a rendet, a nők pedig mögöttük kötötték kévébe a levágott búzát, árpát, rozst.
Lehettem vagy nyolc éves, én hordtam a közeli forrásból a vizet: arrafelé homokos a talaj, és az akácfák érnyékában kristálytiszta, jéghideg víz fakadt. Megmerítettem a befont demizsont, vártam, amig megtelik, majd odaballagtam az aratókhoz, körbekínáltam a tikkasztó forróságban, aztán elvonultam az akácfa árnyékába a demizsonommal, amit ott akkurátusan betakargattam mindenféle kockás kendőkkel, és vártam, hogy mikor szólítanak ismét. Néha én is ittam, és ha eszembe jut, most is szomjazom azt a tiszta, hideg vizet...
Nézném őket még, de dolog van, beértek a fiúk, hát becsukom az ajtót, 23 fokra állítom az egyik légkondit, hideg neonfény, a laptoban Led Zeppelin CD pörög, lassan a végére ér, de újra kezdi majd, ma ez megy folyamatosan:...
If there's a bustle in your hedgerow, don't be alarmed now,
It's just a spring clean for the May queen.
Yes, there are two paths you can go by, but in the long run
There's still time to change the road you're on.
And it makes me wonder.
Your head is humming and it won't go, in case you don't know,
The piper's calling you to join him,
Dear lady, can you hear the wind blow, and did you know
Your stairway lies on the whispering wind.
And as we wind on down the road
Our shadows taller than our soul.
There walks a lady we all know
Who shines white light and wants to show
How everything still turns to gold.
And if you listen very hard
The tune will come to you at last.
When all are one and one is all
To be a rock and not to roll.
And she's buying the stairway to heaven.
2007. október 25., csütörtök
Naplószerű
Csillagidő szerint: ma.
Délután egy óra óta homokvihar van itt. Mi 12 után 10 perccel értünk be, gyönyörű napsütésben, vakító kék ég alatt, szellő sem mozdult.
Volt egy háromnegyed órás defektünk, semmi komoly:
két emelő, három kocsi, lapát, deszkák, jackplate-ek, meg mindenféle kartondobozok, a kocsi gumiszőnyegei, hogy egyáltalán megemeljük a batárt. Közben kétszer leszaladt a Land Cruiser az emelőkről, bummbele a homokba, de végül egy csavar hiányával begurultunk a táborba, ahol Mr. Beef Wellington fogadott minket az ebédlőben.
Közben a kocsiablakból lekaptam ezt az úriembert, aki hatalmas csorda teve (vagy teve csorda?) élén ballagott, néha várakozva, hogy beérjék őt a homokvölgyekben éldegélő csenevész apró bokrok között bóklászó, azok leveleit rágcsáló népek. A kút felé tartottak. Lennie kell ott egy kútnak... Hiszen:
"Az teszi széppé a sivatagot- mondta a kisherceg-, hogy valahol egy kutat rejt…"
Mindenki beért időben, aztán az irodai forgófotelben - vagy ban - fekve, (láb az asztalon keresztbe vetve, elvégre ez egy amerikai csoport) hallgattuk jó ideig Joernnel (aki finn/amerikai vezető geofizikus, és nálam rekedt 1 órakkor, amikor is átjött egyeztetni a kihelyezett pontokat) a szél hangjait, billegtünk a konténerrel együtt, és miután bebugyolálta magát egy arab fejvédőnek kinevezett zöld vászonnal - amivel a plottert védem úgy ahogy a por ellen -, majd eltántorgott az örvénylő, kavargó piszkosfehér (van ilyen szín?) porban nyugati irányba és magamra hagyott, végighallgattam négy Led Zeppelin CD-t.
(Mellesleg eredeti funkcióját tekintve az a mintegy 60 centi széles és 2-3 méter hosszú zöld vászon egy arab fejfedő volt, amelynek nem titkolt célja az arc, fej, nyak por elleni védelme.)
A hat órai meetingre átküzdöttem magam azon 15 méteren, amely a főnöki trélertől elválasztott, és wáóó, jött Mars, és Raider (vagy mostanság az Twix?). Aztán sörről is rebegtek a fiúk, de ma nem lesz kiülés a bárba, pedig Montananak szülinapja van, és megígértem, hogy kitekerjük a Chivas nyakát.
Azt még az egyik arab srácnak hoztam, aki a Ramadan végét szerette volna méltóképpen (hehe, na igen) megünnepelni, de közben meghalt az édesapja. Hát így...
Mostanra már kezdett kényelmetlen lenni a hajamban a gipszpor, szerencsére az előbb sikerült eljutnom a fürdőbe (25-30 méter), jó szokásomhoz híven a konténerek mögötti homályban settenkedve, és hát rá kellett jönnöm, hogy basszus, a papucs nem a legjobb lábbeli a szél emelte homokbuckákon - de sebaj jó ninja nem taknyol el csak azért, mert sötét van.
Persze a szél is alábbhagyott vagy 20 perce, még óbégat az antennákon, de már nem emelgeti a képembe a homokot, csak olyan térd magasságban dolgozgat.
Most frissen mosott haj illata (eh, a sampon az) és Fleetwood Mac szól, és Axe illat száll, és a béjb énekli azon a bársonyos hangján, és fekete CK illata, hogy:
Oh, Thunder only happens when its raining
Players only love you when they're playing
Say... women... they will come and they will go
When the rain washes you clean... you'll know...
Holnap kigurulunk újra a flycamp tervezett helyére, kijelölni a lakókocsik, konyha, generátorok, orvosi tréler, üzemanyag, víz, meg az ördög tudja még micsodának a helyét, hogy aztán pár nap múlva majd, amikor költözik a fél tábor, akkor a vontatók rögtön mindent a helyére tudjanak húzni egyfajta gondosan koreografált tánc formájában.
Hát...., time to bed.
Ez meg had szóljon....
Dreams of loneliness...
Like a heartbeat... drives you mad...
In the stillness of remembering what you had...
And what you lost...
And what you had...
Átváltott Foreignerre, I wanna know what love is, hát akkor majd erre alszunk el...
And what you lost..
Délután egy óra óta homokvihar van itt. Mi 12 után 10 perccel értünk be, gyönyörű napsütésben, vakító kék ég alatt, szellő sem mozdult.
Volt egy háromnegyed órás defektünk, semmi komoly:
két emelő, három kocsi, lapát, deszkák, jackplate-ek, meg mindenféle kartondobozok, a kocsi gumiszőnyegei, hogy egyáltalán megemeljük a batárt. Közben kétszer leszaladt a Land Cruiser az emelőkről, bummbele a homokba, de végül egy csavar hiányával begurultunk a táborba, ahol Mr. Beef Wellington fogadott minket az ebédlőben.
Közben a kocsiablakból lekaptam ezt az úriembert, aki hatalmas csorda teve (vagy teve csorda?) élén ballagott, néha várakozva, hogy beérjék őt a homokvölgyekben éldegélő csenevész apró bokrok között bóklászó, azok leveleit rágcsáló népek. A kút felé tartottak. Lennie kell ott egy kútnak... Hiszen:
"Az teszi széppé a sivatagot- mondta a kisherceg-, hogy valahol egy kutat rejt…"
Mindenki beért időben, aztán az irodai forgófotelben - vagy ban - fekve, (láb az asztalon keresztbe vetve, elvégre ez egy amerikai csoport) hallgattuk jó ideig Joernnel (aki finn/amerikai vezető geofizikus, és nálam rekedt 1 órakkor, amikor is átjött egyeztetni a kihelyezett pontokat) a szél hangjait, billegtünk a konténerrel együtt, és miután bebugyolálta magát egy arab fejvédőnek kinevezett zöld vászonnal - amivel a plottert védem úgy ahogy a por ellen -, majd eltántorgott az örvénylő, kavargó piszkosfehér (van ilyen szín?) porban nyugati irányba és magamra hagyott, végighallgattam négy Led Zeppelin CD-t.
(Mellesleg eredeti funkcióját tekintve az a mintegy 60 centi széles és 2-3 méter hosszú zöld vászon egy arab fejfedő volt, amelynek nem titkolt célja az arc, fej, nyak por elleni védelme.)
A hat órai meetingre átküzdöttem magam azon 15 méteren, amely a főnöki trélertől elválasztott, és wáóó, jött Mars, és Raider (vagy mostanság az Twix?). Aztán sörről is rebegtek a fiúk, de ma nem lesz kiülés a bárba, pedig Montananak szülinapja van, és megígértem, hogy kitekerjük a Chivas nyakát.
Azt még az egyik arab srácnak hoztam, aki a Ramadan végét szerette volna méltóképpen (hehe, na igen) megünnepelni, de közben meghalt az édesapja. Hát így...
Mostanra már kezdett kényelmetlen lenni a hajamban a gipszpor, szerencsére az előbb sikerült eljutnom a fürdőbe (25-30 méter), jó szokásomhoz híven a konténerek mögötti homályban settenkedve, és hát rá kellett jönnöm, hogy basszus, a papucs nem a legjobb lábbeli a szél emelte homokbuckákon - de sebaj jó ninja nem taknyol el csak azért, mert sötét van.
Persze a szél is alábbhagyott vagy 20 perce, még óbégat az antennákon, de már nem emelgeti a képembe a homokot, csak olyan térd magasságban dolgozgat.
Most frissen mosott haj illata (eh, a sampon az) és Fleetwood Mac szól, és Axe illat száll, és a béjb énekli azon a bársonyos hangján, és fekete CK illata, hogy:
Oh, Thunder only happens when its raining
Players only love you when they're playing
Say... women... they will come and they will go
When the rain washes you clean... you'll know...
Holnap kigurulunk újra a flycamp tervezett helyére, kijelölni a lakókocsik, konyha, generátorok, orvosi tréler, üzemanyag, víz, meg az ördög tudja még micsodának a helyét, hogy aztán pár nap múlva majd, amikor költözik a fél tábor, akkor a vontatók rögtön mindent a helyére tudjanak húzni egyfajta gondosan koreografált tánc formájában.
Hát...., time to bed.
Ez meg had szóljon....
Dreams of loneliness...
Like a heartbeat... drives you mad...
In the stillness of remembering what you had...
And what you lost...
And what you had...
Átváltott Foreignerre, I wanna know what love is, hát akkor majd erre alszunk el...
And what you lost..
Dal
Give me back my broken night
my mirrored room, my secret life
it's lonely here,
there's no one left to torture
Give me absolute control
over every living soul
And lie beside me, baby,
that's an order!
my mirrored room, my secret life
it's lonely here,
there's no one left to torture
Give me absolute control
over every living soul
And lie beside me, baby,
that's an order!
Kép
A nedves levelek fekete-zölden csillogtak a vakító holdfényben. Az esőfelhőket tovafújta a keleti szél, de a fényes égbolton csak egy csillag dacolt a Holddal, túlragyogva annak fényét.
Csend. Fénybefagyott idő. Nézte a csillagot, és ott volt vele, csak karnyújtásnyira, lehajolt hozzá, majd felemelte, és tenyerébe vette.
Sokáig, nagyon sokáig beszélgettek.
Beszélgettek-
Aztán darabokra tört a pillanat, és szilánkjai pörögve-forogva szétrepültek a fénysebességgel táguló idogömb lökéshullámaitól hajtva.
Lassan,
mint
egy
éb
re
dő,
levette
szemét
a csillagról,
és magába engedte újra az éjszakát, a levegő, a fák, a sziklák, a hegy, az élőlények hangjait, illatát, újra eggyé vált velük. Nem tartott tovább, mint egy mozdulatlan pillanat.
Aztán-
jobbjában kardjával nesztelen suhanással megindult lefelé a csillogó köveken a keresztút felé
Csend. Fénybefagyott idő. Nézte a csillagot, és ott volt vele, csak karnyújtásnyira, lehajolt hozzá, majd felemelte, és tenyerébe vette.
Sokáig, nagyon sokáig beszélgettek.
Beszélgettek-
Aztán darabokra tört a pillanat, és szilánkjai pörögve-forogva szétrepültek a fénysebességgel táguló idogömb lökéshullámaitól hajtva.
Lassan,
mint
egy
éb
re
dő,
levette
szemét
a csillagról,
és magába engedte újra az éjszakát, a levegő, a fák, a sziklák, a hegy, az élőlények hangjait, illatát, újra eggyé vált velük. Nem tartott tovább, mint egy mozdulatlan pillanat.
Aztán-
jobbjában kardjával nesztelen suhanással megindult lefelé a csillogó köveken a keresztút felé
2007. október 23., kedd
Tágrazárt szemmel
keresem
kutatom
de körbe-körbe repülök
a választ
körbe-körbe
vagy a kérdést keresem
körbe-körbe
keringve a csillagködök, mélyűri örvények, gravitációs anomáliák között,
szingularitás
Solaris
képek, érzések között
körbe-körbe
keringek
néha
egy piknik a senkiföldjén
a senki Földjén
de felröppen és száll
körbe-körbe
és már nem tudom, hogy a kérdést, vagy a választ keresem
talán értelmét vesztette
minden
körbe-körbe
hiszen
közvetlen kapcsolat nélkül
értelmezhetetlenné válik minden
ez nem én vagyok
ez nem Te vagy
nincs mi csak
körbe-körbe
válasz
kérdés
egy és ugyanaz
kutatom
de körbe-körbe repülök
a választ
körbe-körbe
vagy a kérdést keresem
körbe-körbe
keringve a csillagködök, mélyűri örvények, gravitációs anomáliák között,
szingularitás
Solaris
képek, érzések között
körbe-körbe
keringek
néha
egy piknik a senkiföldjén
a senki Földjén
de felröppen és száll
körbe-körbe
és már nem tudom, hogy a kérdést, vagy a választ keresem
talán értelmét vesztette
minden
körbe-körbe
hiszen
közvetlen kapcsolat nélkül
értelmezhetetlenné válik minden
ez nem én vagyok
ez nem Te vagy
nincs mi csak
körbe-körbe
válasz
kérdés
egy és ugyanaz
Ősi
Agyagedény maradványait találtam a homokban, egy cserép tál vagy csupor lehetett. Sima téglaszín kívül-belül a felszíne, közötte fekete, szén szerű égetett anyag, talán fél centi vastag, és szépen látszik a megmunkált perem. Lehet, hogy egy karaván hagyta el egy itt töltött éjszaka után, mert eltört, talán vadászok vizzel tele rejtették el a homokban, hogy visszaúton legyen mit inniuk, talán sokkal régebbi, ki tudja.
Mutattam az egyik beduin sofőrnek, hogy ezt nézd meg komám! Rápillantott, majd kézzel lábbal elmagyarázta, hogy ilyet egészben talált innen vagy 30 km-re, aztán szépen ott hagyta...
Régen elfeledett, ismeretlen emberek szellemei sétálnak a homokon, néha megmutatnak valamit magukból.
Mutattam az egyik beduin sofőrnek, hogy ezt nézd meg komám! Rápillantott, majd kézzel lábbal elmagyarázta, hogy ilyet egészben talált innen vagy 30 km-re, aztán szépen ott hagyta...
Régen elfeledett, ismeretlen emberek szellemei sétálnak a homokon, néha megmutatnak valamit magukból.
2007. október 21., vasárnap
2007. október 20., szombat
képzeld reggel hó esett
imádom,
főleg éjszakai havazásban sétálni
amikor hatalmas puha pelyhekben hull, és csend van mindenütt
az a karácsony
és lépkedsz a szűz hóban és a hajadra telepszik, felfelé tartod a fejed, hogy bekapj egyet, a másik meg a nyakadba hull, megnevettet,
és már táncolszugrálsz, széttártkarokkalvárszvalakit
és ráolvadnak a hópihék az arcodra és fényes lesz tőlük a bőröd
forró márvány
a Hold alatt
de
egyedül sétálni ilyenkor nem szabad
mert
találkozni fogsz a magánnyal
melléd szegődik
és elkísér
egészen az ajtódig,
a szobádba is utánad megy,
melléd fekszik
de nem melegít fel
jégkéktüskék-síkok
mozdulatlan
pedig
főleg éjszakai havazásban sétálni
amikor hatalmas puha pelyhekben hull, és csend van mindenütt
az a karácsony
és lépkedsz a szűz hóban és a hajadra telepszik, felfelé tartod a fejed, hogy bekapj egyet, a másik meg a nyakadba hull, megnevettet,
és már táncolszugrálsz, széttártkarokkalvárszvalakit
és ráolvadnak a hópihék az arcodra és fényes lesz tőlük a bőröd
forró márvány
a Hold alatt
de
egyedül sétálni ilyenkor nem szabad
mert
találkozni fogsz a magánnyal
melléd szegődik
és elkísér
egészen az ajtódig,
a szobádba is utánad megy,
melléd fekszik
de nem melegít fel
jégkéktüskék-síkok
mozdulatlan
pedig
2007. október 17., szerda
Sivatag
Biztosan nem jelent meg sem az otthoni, sem a nemzetközi hírekben, de minden sivatagban dolgozó csoport tud róla...
Három napja két katona és egy civil -akit szerencsétlenségére magukkal vittek- eltévedt, elhagyta a kocsiját, és meghalt valahol a Szahara líbiai részén. Gyakorlatilag hibát hibára halmoztak, és ez bizony még ma is, a műholdak korában, egyenlő a halállal.
Sőt talán ma még gyakoribb, vagy könnyebben megesik, mint mondjuk pár száz évvel ezelőtt... Mert a civilizált népeket senki sem készíti fel a természettel való találkozásra, azt hiszik, hogy itt is megtalálják a közértet a következő homokdűne mögött, vagy azt hiszik, hogy mindig akad elérhető közelségben víz és mindezeken felül nem kell többet várni, mint pár percet, aztán tuti szembe jöjjön valaki.
Ki hibáztatná őket, hiszen ezt szokták meg egész életükben, így éltek születésük óta.
Hát nem - kedves tv néző gyerekek - itt nem így működnek a dolgok.
Ez a fickó itt a fotón
vidáman túlél bármilyen hájtek cuccal felszerelt népeket a sivatagban.
Hogy a kabátja zöld? Kit érdekel itt, ha meleget ad? Hogy buzisan néz ki a fejkendője? Kit érdekel itt, ha védi a forróság (vagy a hideg), a homok, a szél ellen? Azt az ócska botot a kezében pedig több mindenre használja, mint sok panellakó a 20 funkciós svájci bicskát.
Együtt teáztunk. Ő főzte.
Csendben. Ahogy illik.
Ismerek pár arab szót, elég is volt. Tudtuk, hogy a család rendben van, lehet hogy lesz eső -ha Allah úgy akarja-, a tevének semmi baja, nem régen ivott, és a tea erős.
A többihez nem kellettek szavak...
Amikor elváltunk, megengedte hogy lefényképezzem, hát így...
A három egyszer volt emberre visszatérve:
"A halál közöttünk jár, szemmel kell tartani."
És most, zene!
Három napja két katona és egy civil -akit szerencsétlenségére magukkal vittek- eltévedt, elhagyta a kocsiját, és meghalt valahol a Szahara líbiai részén. Gyakorlatilag hibát hibára halmoztak, és ez bizony még ma is, a műholdak korában, egyenlő a halállal.
Sőt talán ma még gyakoribb, vagy könnyebben megesik, mint mondjuk pár száz évvel ezelőtt... Mert a civilizált népeket senki sem készíti fel a természettel való találkozásra, azt hiszik, hogy itt is megtalálják a közértet a következő homokdűne mögött, vagy azt hiszik, hogy mindig akad elérhető közelségben víz és mindezeken felül nem kell többet várni, mint pár percet, aztán tuti szembe jöjjön valaki.
Ki hibáztatná őket, hiszen ezt szokták meg egész életükben, így éltek születésük óta.
Hát nem - kedves tv néző gyerekek - itt nem így működnek a dolgok.
Ez a fickó itt a fotón
vidáman túlél bármilyen hájtek cuccal felszerelt népeket a sivatagban.
Hogy a kabátja zöld? Kit érdekel itt, ha meleget ad? Hogy buzisan néz ki a fejkendője? Kit érdekel itt, ha védi a forróság (vagy a hideg), a homok, a szél ellen? Azt az ócska botot a kezében pedig több mindenre használja, mint sok panellakó a 20 funkciós svájci bicskát.
Együtt teáztunk. Ő főzte.
Csendben. Ahogy illik.
Ismerek pár arab szót, elég is volt. Tudtuk, hogy a család rendben van, lehet hogy lesz eső -ha Allah úgy akarja-, a tevének semmi baja, nem régen ivott, és a tea erős.
A többihez nem kellettek szavak...
Amikor elváltunk, megengedte hogy lefényképezzem, hát így...
A három egyszer volt emberre visszatérve:
"A halál közöttünk jár, szemmel kell tartani."
És most, zene!
When the Moooooon...
Tegnap este lement a net, hát kiültem a bárba Dave mellé, aki addig egyedül sörözgetett.
A bár most nem több, mint négy vagy öt, kocsikból kiszerelt szürke műbőr ülés, körben felállítva mint a régi karavánok szekértáborai éjszakánként, középen egy oldalára állított fa kábeldob kinevezve asztalnak, és egy hasas Coleman hűtő-akármi megrakva jéggel és a helyi sörgyártás 0,33-as dobozolt remekével, ami Tango névre hallgat a keresztségben.
A sunyi kis dög a volume skálán 3.4%-os erővel baszarintja földhöz a gyanútlan fogyasztót. Emellett azért ott leng a White Bull cégér ahogy kell, na és folyamatos harcban áll a homokkal vagy 15 négyzetméternyi fűféle is a tábor felé eső oldalon, amit még Maves az ausztrálbenszülött egyetlennőnk ültetett, és amit azóta esténként felváltva öntöznek a geofizikusaink.
Csak egy, minden valamennyit is magára adó pubban megtalálható felszerelés hiányzott, a sportcsatornára állított tévé, már ha a falaktól, menyezettől, pulttól, lámpáktól, és egyéb, a sivatagban teljesen fölösleges cullangtól eltekintünk. Persze olyan könnyen nem megy semmi, hogy csak úgy odamegyek, beülök és háváj, mert először is a keletre, jó 150m magasan fölénk tornyosuló homokvonulat mögött egyre erősödő ragyogás a fényképezőgépért szalajtott, másrészt pedig nekem kell valami ehető is ahhoz, hogy le bírjam nyelni a sört, hát ezzel együtt elugrottam némi bagettért és sajtért az ebédlőbe is.
A Hold meglepően gyorsan kapaszkodik itt felfelé, így aztán alig fért bele a keresőbe, mire a kézi beállításokkal vacakolva lőttem pár elfogadható képet róla, és a homokdombról, igaz a fénye elnyomott mindent, de hát... no mindegy, itt látható az eredmény: (mármint hamarosan :)
Közben befutott Montana a texasi tááááééééjszóóóólááááéééjsááááéééjval, Steve a skót pattogó elharapott tájszólásával, Tyler Oregonból a szokásos pólójában ("Ne bízz olyanban, aki 14000 láb alatt él"), és Larissa az újzélandi üdvöskénk, aki csak kedden érkezett, és két említésre méltó dologgal rendelkezik: az egyik a minden tekintetet odavonzó, vakítóan fehér mosoly, a másik pedig az itt roppant különlegesnek számító XX kromoszóma.
Kilátás a bárból, napközben )ott a cégéééér!) és este:
Mozi:
A bár most nem több, mint négy vagy öt, kocsikból kiszerelt szürke műbőr ülés, körben felállítva mint a régi karavánok szekértáborai éjszakánként, középen egy oldalára állított fa kábeldob kinevezve asztalnak, és egy hasas Coleman hűtő-akármi megrakva jéggel és a helyi sörgyártás 0,33-as dobozolt remekével, ami Tango névre hallgat a keresztségben.
A sunyi kis dög a volume skálán 3.4%-os erővel baszarintja földhöz a gyanútlan fogyasztót. Emellett azért ott leng a White Bull cégér ahogy kell, na és folyamatos harcban áll a homokkal vagy 15 négyzetméternyi fűféle is a tábor felé eső oldalon, amit még Maves az ausztrálbenszülött egyetlennőnk ültetett, és amit azóta esténként felváltva öntöznek a geofizikusaink.
Csak egy, minden valamennyit is magára adó pubban megtalálható felszerelés hiányzott, a sportcsatornára állított tévé, már ha a falaktól, menyezettől, pulttól, lámpáktól, és egyéb, a sivatagban teljesen fölösleges cullangtól eltekintünk. Persze olyan könnyen nem megy semmi, hogy csak úgy odamegyek, beülök és háváj, mert először is a keletre, jó 150m magasan fölénk tornyosuló homokvonulat mögött egyre erősödő ragyogás a fényképezőgépért szalajtott, másrészt pedig nekem kell valami ehető is ahhoz, hogy le bírjam nyelni a sört, hát ezzel együtt elugrottam némi bagettért és sajtért az ebédlőbe is.
A Hold meglepően gyorsan kapaszkodik itt felfelé, így aztán alig fért bele a keresőbe, mire a kézi beállításokkal vacakolva lőttem pár elfogadható képet róla, és a homokdombról, igaz a fénye elnyomott mindent, de hát... no mindegy, itt látható az eredmény: (mármint hamarosan :)
Közben befutott Montana a texasi tááááééééjszóóóólááááéééjsááááéééjval, Steve a skót pattogó elharapott tájszólásával, Tyler Oregonból a szokásos pólójában ("Ne bízz olyanban, aki 14000 láb alatt él"), és Larissa az újzélandi üdvöskénk, aki csak kedden érkezett, és két említésre méltó dologgal rendelkezik: az egyik a minden tekintetet odavonzó, vakítóan fehér mosoly, a másik pedig az itt roppant különlegesnek számító XX kromoszóma.
Kilátás a bárból, napközben )ott a cégéééér!) és este:
Mozi:
Igen
Ideje van egy találkozásnak,
egy pillanatnak,
egy érintésnek,
egy nyári zivatarnak,
egy beszélgetésnek,
egy hallgatásnak,
egy szerelemnek...
és a szeretetnek....
egy pillanatnak,
egy érintésnek,
egy nyári zivatarnak,
egy beszélgetésnek,
egy hallgatásnak,
egy szerelemnek...
és a szeretetnek....
Így...
Éleslövészeten egyszer egy üteget irányítottam, 152mm-es ágyútarackok bújtak valahol 4-5km-re mögöttem az álcahálók alatt, én pedig a domb ellenkező lejtőjén, az "ellenségre" rálátva lapultam a figyelőponton. Jöttek az adatok: a távmérő katonától a céltávolság, a szögtávcsöves katonától az irány, függvénytábla, ballisztikai tábla, tűzvezető műszer, számoltam mint a güzü, mert csak öt percem volt az első lövés leadására. Aki tüzér volt, az tudja hogy minden kis szir-szar számít a kezdőelemek meghatározásához, mint például, hogy a gránát festett, vagy nem, hogy pillanat, vagy késleltetett gyújtós, hogy húzott acél, vagy öntött acél a teste, a hőmérséklet, a páratartalom, 200 méterenként felfelé kapaszkodva a szélsebesség és szélirány, meg a jó ég tudja mi nem.
Lassan összeállt a Litánia, amit beleénekel az ember a rádióba, a végén a TŰZ paranccsal, aztán vár. Műszerek a cél környékére tapadnak mert tuti nem találod el elsőre, de nem is kell, ha a céltávolság 10 százalékán belül vagy, akkor már kiváló. Érdekes dolog a hang... lassabb mint a lövedék... tehát az első arra utaló hang, hogy mögötted elküldték a gránátot, az a fejed felett elhúzó istentelen sebességgel forgó lövedék süvítése, amely attól függően ütemesen sziszeg vagy lüktetve suhog, hogy távolabbra, vagy közelebbre csapódik majd be.
Aztán a nyugodt, békés, mozdulatlan területen a cél körül valahol hirtelen felvillan egy rövid, vörösessárga izzó csokor, amit ugyanabban a pillanatban szétvágódó koromfekete füstfelhő vált fel, és miközben az lustán emelkedve tovaszáll, a katonák már küldik is a távolság és irány adatokat a becsapódás helyéről, -közben ideér a robbanás reccsenő döreje- felrakod a tűzvezető műszerre azokat, számolod a javítást -közben ideér hátulról a löveg alig hallható hangja-, és Új Litánia, TŰZ.
A belövés után -amit mindig az üteg legjobb, legpontosabb lövege hajt végre-, jöhet az a parancs, amely már mind a hat ágyúnak szól, és akkor aztán igazán megindul a forgalom a fejünk felett, záporoznak a gránátok a célra, és az eltűnik a fortyogó, kavargó, felvágódó füst és poroszlopok között, amelyben apró, rövid, gonosz villanások ugrálnak ide-oda.
A célom egy futóárok volt. Belövés után az első sorozatom telibe találta, mind a hat egyenként negyvenhárom kiló körüli repeszromboló gránát benne robbant.
A kiértékelésnél négyest kaptam, mert nem vettem bele a számításokba a tüzelőállás és a cél magassága közötti eltérést.
Hm... Akkor azt hittem, hogy elfelejtettem azt a kis értéket belevonni a számításokba... Most visszagondolva viszont azt mondom, hogy már akkor tudtam hogy nem kell alkalmazni azt a kis értéket, mert ha beleveszem, akkor nem találom el a célt elsőre.
Hát sose bánd azt, amit tettél, mert ha tudod, ha nem, annak oka volt...
Lassan összeállt a Litánia, amit beleénekel az ember a rádióba, a végén a TŰZ paranccsal, aztán vár. Műszerek a cél környékére tapadnak mert tuti nem találod el elsőre, de nem is kell, ha a céltávolság 10 százalékán belül vagy, akkor már kiváló. Érdekes dolog a hang... lassabb mint a lövedék... tehát az első arra utaló hang, hogy mögötted elküldték a gránátot, az a fejed felett elhúzó istentelen sebességgel forgó lövedék süvítése, amely attól függően ütemesen sziszeg vagy lüktetve suhog, hogy távolabbra, vagy közelebbre csapódik majd be.
Aztán a nyugodt, békés, mozdulatlan területen a cél körül valahol hirtelen felvillan egy rövid, vörösessárga izzó csokor, amit ugyanabban a pillanatban szétvágódó koromfekete füstfelhő vált fel, és miközben az lustán emelkedve tovaszáll, a katonák már küldik is a távolság és irány adatokat a becsapódás helyéről, -közben ideér a robbanás reccsenő döreje- felrakod a tűzvezető műszerre azokat, számolod a javítást -közben ideér hátulról a löveg alig hallható hangja-, és Új Litánia, TŰZ.
A belövés után -amit mindig az üteg legjobb, legpontosabb lövege hajt végre-, jöhet az a parancs, amely már mind a hat ágyúnak szól, és akkor aztán igazán megindul a forgalom a fejünk felett, záporoznak a gránátok a célra, és az eltűnik a fortyogó, kavargó, felvágódó füst és poroszlopok között, amelyben apró, rövid, gonosz villanások ugrálnak ide-oda.
A célom egy futóárok volt. Belövés után az első sorozatom telibe találta, mind a hat egyenként negyvenhárom kiló körüli repeszromboló gránát benne robbant.
A kiértékelésnél négyest kaptam, mert nem vettem bele a számításokba a tüzelőállás és a cél magassága közötti eltérést.
Hm... Akkor azt hittem, hogy elfelejtettem azt a kis értéket belevonni a számításokba... Most visszagondolva viszont azt mondom, hogy már akkor tudtam hogy nem kell alkalmazni azt a kis értéket, mert ha beleveszem, akkor nem találom el a célt elsőre.
Hát sose bánd azt, amit tettél, mert ha tudod, ha nem, annak oka volt...
Nyersen
most hát itt vagy megint
azt mondod, szabad akarsz lenni újra
hát ki vagyok én, hogy visszatartsalak
csak úgy jó különben is, ha úgy játszol, ahogy szeretnél
de nagyon gondosan figyelj
figyeld nagyon gondosan...
magányod hangjait...
mintha a szívdobbanásaid figyelnéd...
mert
az őrületbe kergethet...
ha állandóan arra gondolsz
mi volt a tiéd
mit veszítesz
hogy mi az, ami a tiéd volt
és mi az, amit ebből elveszítesz most
csak akkor dörög, ha villámlik
a játszótársak csak addig szeretnek, amíg a játék tart
hát figyelj
mert jönnek és mennek, vég nélkül
amikor az eső majd tisztára mosdat
meg fogod érteni
most hát itt vagyok megint
látom a jövőt
de megtartom magamnak
egyedül én utazom körbe az álmaid és
van olyan álmod amitől megszabadulnál?
a magányosság álmai például...
mint a szívdobbanás...
őrületbe kergethetnek...
ha állandóan arra gondolsz
hogy mi volt a tiéd,
mit veszítesz,
hogy mi az, ami a tiéd volt
és mi az, amit ebből elveszítesz most
azt mondod, szabad akarsz lenni újra
hát ki vagyok én, hogy visszatartsalak
csak úgy jó különben is, ha úgy játszol, ahogy szeretnél
de nagyon gondosan figyelj
figyeld nagyon gondosan...
magányod hangjait...
mintha a szívdobbanásaid figyelnéd...
mert
az őrületbe kergethet...
ha állandóan arra gondolsz
mi volt a tiéd
mit veszítesz
hogy mi az, ami a tiéd volt
és mi az, amit ebből elveszítesz most
csak akkor dörög, ha villámlik
a játszótársak csak addig szeretnek, amíg a játék tart
hát figyelj
mert jönnek és mennek, vég nélkül
amikor az eső majd tisztára mosdat
meg fogod érteni
most hát itt vagyok megint
látom a jövőt
de megtartom magamnak
egyedül én utazom körbe az álmaid és
van olyan álmod amitől megszabadulnál?
a magányosság álmai például...
mint a szívdobbanás...
őrületbe kergethetnek...
ha állandóan arra gondolsz
hogy mi volt a tiéd,
mit veszítesz,
hogy mi az, ami a tiéd volt
és mi az, amit ebből elveszítesz most
Pillanat
Megint kedvenc fúrómesteremmel ebédeltem, aki olyan magas mint én, ellenben fele olyan átmérőjű, viszont 1.3-szer idősebb.
Csak sültkrumplit és salátát pakoltam a tányéromra, jó lesz az megsózva, borsozva, az öregúr viszont megbuggyantotta rendesen valami főtt tésztával, spagetti szósszal, lasagnával, amire aztán sült bárányt halmozott, de láttam ott fokhagyma gerezdeket is, meg a csoda tudja még mit nem, de mindegy is, engem csak a barihusi kötött le. Olyan puhára sütötték, hogy a fél centi vastag szeletek szétomlottak, szétestek, kis négyzet formákra, ezzel még az ő két foga is megbirkózik.
Rámoltam lassan befelé a hasábokat, pusztítottam a salátát, közben szemeztem az egyik kis kockával, valahol a halom bal szélén, közel a csúcshoz, mert a gazda még visszaballagott a salátákhoz.
Arra gondoltam, hogy ettől a pici hústól csak nem lesz baja a francos fogyókúrámnak, amellett olyan guszta, szinte kínálta magát, szóval eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha lecsórnám onnan, fel sem tűnne, olyan apró darabka.
Még javában birkózott bennem egymással Mr. Pro és Ms. Contra, amikor visszért fúrómesterünk, szinte meg sem állt az asztalnál, lépés közben letette a salátáját, és indult tovább a hűtő felé a spéci festékmaró szószáért, de ahogy elengedte a salátás edényt, azzal a mozdulattal fel is kapta a húsomat, AZ ÉN HÚSOMAT, bedobta a szájába, és... és... és... de miért pont AZT?!
Francba a gondolatátvitellel! :D
Zene!
Csak sültkrumplit és salátát pakoltam a tányéromra, jó lesz az megsózva, borsozva, az öregúr viszont megbuggyantotta rendesen valami főtt tésztával, spagetti szósszal, lasagnával, amire aztán sült bárányt halmozott, de láttam ott fokhagyma gerezdeket is, meg a csoda tudja még mit nem, de mindegy is, engem csak a barihusi kötött le. Olyan puhára sütötték, hogy a fél centi vastag szeletek szétomlottak, szétestek, kis négyzet formákra, ezzel még az ő két foga is megbirkózik.
Rámoltam lassan befelé a hasábokat, pusztítottam a salátát, közben szemeztem az egyik kis kockával, valahol a halom bal szélén, közel a csúcshoz, mert a gazda még visszaballagott a salátákhoz.
Arra gondoltam, hogy ettől a pici hústól csak nem lesz baja a francos fogyókúrámnak, amellett olyan guszta, szinte kínálta magát, szóval eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne ha lecsórnám onnan, fel sem tűnne, olyan apró darabka.
Még javában birkózott bennem egymással Mr. Pro és Ms. Contra, amikor visszért fúrómesterünk, szinte meg sem állt az asztalnál, lépés közben letette a salátáját, és indult tovább a hűtő felé a spéci festékmaró szószáért, de ahogy elengedte a salátás edényt, azzal a mozdulattal fel is kapta a húsomat, AZ ÉN HÚSOMAT, bedobta a szájába, és... és... és... de miért pont AZT?!
Francba a gondolatátvitellel! :D
Zene!
2007. október 12., péntek
Pillanatnyi
Az ágy fölötti lámpa ég. Kis neoncső, kevés fény.
Műanyag redőny a most sötét ablakon-
Valahol balra mögötte a távolban dübörög a generátorunk.
A laptop képernyőjének fénye.
6280-as, kikapcsolva, itt nincs térerő. Na és holnap nem kell ébresztő, ma ért véget a Ramadan, holnap hétkor reggeli, nyolckor ima, mi csak azután jövünk.
Vezetékek, kábelek, egy headset, drótnélküli egér, fal mellett headandshoulders, Craig által itt hagyott SPF 30+ sunscreen lotion, Arko arcbalzsam, fekete CK deo, 5-6 egymásra dobált DVD, fényképezőgép.
Jobbra lent pár Wolverine bakancs, benne holnapra a frissen mosostt fehér gyapjú zokni.
Dzseki a falra akasztott fogason, alatta a Wranglerem, majd hat hét múlva kell csak, de a szekrényben nincs hely. "Nincsen számodra hely" dúdolom.
Mögöttem az ajtó, eső kopogása hallatszik onnan.
Eső esik, eső - furcsa szó ez itt:
eső hull a sivatagra.
És én alszom.
Műanyag redőny a most sötét ablakon-
Valahol balra mögötte a távolban dübörög a generátorunk.
A laptop képernyőjének fénye.
6280-as, kikapcsolva, itt nincs térerő. Na és holnap nem kell ébresztő, ma ért véget a Ramadan, holnap hétkor reggeli, nyolckor ima, mi csak azután jövünk.
Vezetékek, kábelek, egy headset, drótnélküli egér, fal mellett headandshoulders, Craig által itt hagyott SPF 30+ sunscreen lotion, Arko arcbalzsam, fekete CK deo, 5-6 egymásra dobált DVD, fényképezőgép.
Jobbra lent pár Wolverine bakancs, benne holnapra a frissen mosostt fehér gyapjú zokni.
Dzseki a falra akasztott fogason, alatta a Wranglerem, majd hat hét múlva kell csak, de a szekrényben nincs hely. "Nincsen számodra hely" dúdolom.
Mögöttem az ajtó, eső kopogása hallatszik onnan.
Eső esik, eső - furcsa szó ez itt:
eső hull a sivatagra.
És én alszom.
2007. október 11., csütörtök
Röviden
Most jelent meg a faliújságon: Líbiában az egyik csoportot éjjel meglepte a vihar, a szél erőssége meghaladta a 11-est a Beaufort skálán.
Hogy ez mit jelent? A 12 méter hosszú, és 4.5 tonnás lakókonténert 72 méterre görgette.
Az éppen alvó négy ember közül egynek csengettek...
(A halál köztünk jár, szemmel kell tartani...)
Hogy ez mit jelent? A 12 méter hosszú, és 4.5 tonnás lakókonténert 72 méterre görgette.
Az éppen alvó négy ember közül egynek csengettek...
(A halál köztünk jár, szemmel kell tartani...)
2007. október 10., szerda
Hogy el ne fújja mind...
Persze, hiába minden, elfújja úgyis... avagy: minden hiábavalóság, mint tudjuk Heller óta.
Ferihegyen belecsöppentem egy csomó angol főiskolás közé, jó volt látni, - a fenét volt jó látni, inkább amolyan szomorédes volt látni azt, hogy ezek a srácok/lányok mennyire felszabadultak, mennyire mások, mint otthon a mieink...
Aztán meg ott volt a meglepi: meleg kaja a MALEV gépen, bár ez ugye MALEV/BA szóval lehet hogy az ánglusok beszóltak, de mindegy is, kafa volt a szárított bagolyszarral töltött szendvicsek után egy kis melegített akármi.
Danol kijött értem a reptérre, és iszkiri West Sussex vörös téglás imádom házai között a motelba, ahol már várt Tyler Coloradoból (pólóján: Ne bízz olyanban, aki 14000 láb alatt él), és meglátogattuk a következő sarkon a pubot, majd a kofta soron isteni csirkemell hamburgert flamóztunk.
A vietnámi kisvendéglő, és valami pizzéria közé szorult a talponállós, csirkére és bárányra specializálódott menhely, az üzletet hosszában egy üvegezett pult osztotta vásárló és kiszolgáló térfélre, ahol most két kiköpött Kabos tette a dolgát ügyesen, vörös göndör rövid hajjal.
Hol az idősebbet, hol a fiatalabbat figyeltem, ahogy pirultak a zsemléink, sült a bárány, meg csirke kebab a faszénen, sercegett a sültkrumpli a fritőzben. Néha bejött valaki és mindenféle akcentussal diskuráltak, tetszett.
Aztán megkaptuk a miénket, csípős szósszal naná, két dobozos kóla is került a hűtőből, és öt fontossal fizettem a háromnyolcvanért, az apró pedig maradt, mert ahogy Yossarian tette volna, én is beleszerettem a két kis vörösbe. (Neszeneked, kötözködj :)))
Később, este BBC1-en Palin gyerek éppen Budapesten járt :-)
Reggel a szokásos marhaság Gatwick Northon, fogkrém a kis zacskóba, cipő le, majd ajajj, nyitva volt a Dixon.
Megfogadtam pedig, hogy 100 fontnál ma tuti nem költök többet, de a francba, csak rábeszélődtem egy Olympus FE-300-ra (12Mpixel - wow! - három gyufásdoboznyi méretben), akkor pedig már 2GB is kell bele, na meg egy bőr tok, így 250-nel lett könnyebb a kártyám, aztán egy Royal Chivast kellett fölhajtanom Shakernek a ramadan végét megünnepelendő, de az árcimkéjét látva csak egy Regal lett belőle, és így belefért még a két jutányos Bayles is a szatyorba.
A JetAir-en a szokásos menű fogadott:
- hűtött fél literes ásványvíz és sajtos kréker a beszálláskor
- gyümölcskosár a felszállás alatt
- újságok, magazinok, Top gear lett a kiválasztott
- két pici Bayles jéggel
- film Next, Nicholas Cage, tőle bármi (na jó, majdnem bármi) jöhet
- menüből a marhásat választottam, de előétel töltött lazactekercs salátával, aztán utánégetőként joghurt, muffin, valami puding, csoki, sajt, vaj, jam, narancslé, kóla
- duty free cucc, na ez az új Farenheit 32-es nem valami nagy szám, a régi jobb
- két picike Bayles jéggel
És már ereszkedtünk is, alattunk a sivatag, egyre több és több fúrótorony, homokon kanyargó vezeték, olajos vízzel teli gödrök, rozsdásodó roncsok, aszfaltozott utak, forduló Hassi Messaoud fölött, és sima leszállás.
Vendégház, alvás, Vista basic upgrade Premiumra, etetés, alvás, kisgép, és már a sivatagban lépkedtünk a járó motorral ránk váró hófehér Land Cruiserek felé, majd a 60km a dűnék között, külső hőmérséklet most már csak 45 fok egy óra magasságában.
Hát eddig így...
Ferihegyen belecsöppentem egy csomó angol főiskolás közé, jó volt látni, - a fenét volt jó látni, inkább amolyan szomorédes volt látni azt, hogy ezek a srácok/lányok mennyire felszabadultak, mennyire mások, mint otthon a mieink...
Aztán meg ott volt a meglepi: meleg kaja a MALEV gépen, bár ez ugye MALEV/BA szóval lehet hogy az ánglusok beszóltak, de mindegy is, kafa volt a szárított bagolyszarral töltött szendvicsek után egy kis melegített akármi.
Danol kijött értem a reptérre, és iszkiri West Sussex vörös téglás imádom házai között a motelba, ahol már várt Tyler Coloradoból (pólóján: Ne bízz olyanban, aki 14000 láb alatt él), és meglátogattuk a következő sarkon a pubot, majd a kofta soron isteni csirkemell hamburgert flamóztunk.
A vietnámi kisvendéglő, és valami pizzéria közé szorult a talponállós, csirkére és bárányra specializálódott menhely, az üzletet hosszában egy üvegezett pult osztotta vásárló és kiszolgáló térfélre, ahol most két kiköpött Kabos tette a dolgát ügyesen, vörös göndör rövid hajjal.
Hol az idősebbet, hol a fiatalabbat figyeltem, ahogy pirultak a zsemléink, sült a bárány, meg csirke kebab a faszénen, sercegett a sültkrumpli a fritőzben. Néha bejött valaki és mindenféle akcentussal diskuráltak, tetszett.
Aztán megkaptuk a miénket, csípős szósszal naná, két dobozos kóla is került a hűtőből, és öt fontossal fizettem a háromnyolcvanért, az apró pedig maradt, mert ahogy Yossarian tette volna, én is beleszerettem a két kis vörösbe. (Neszeneked, kötözködj :)))
Később, este BBC1-en Palin gyerek éppen Budapesten járt :-)
Reggel a szokásos marhaság Gatwick Northon, fogkrém a kis zacskóba, cipő le, majd ajajj, nyitva volt a Dixon.
Megfogadtam pedig, hogy 100 fontnál ma tuti nem költök többet, de a francba, csak rábeszélődtem egy Olympus FE-300-ra (12Mpixel - wow! - három gyufásdoboznyi méretben), akkor pedig már 2GB is kell bele, na meg egy bőr tok, így 250-nel lett könnyebb a kártyám, aztán egy Royal Chivast kellett fölhajtanom Shakernek a ramadan végét megünnepelendő, de az árcimkéjét látva csak egy Regal lett belőle, és így belefért még a két jutányos Bayles is a szatyorba.
A JetAir-en a szokásos menű fogadott:
- hűtött fél literes ásványvíz és sajtos kréker a beszálláskor
- gyümölcskosár a felszállás alatt
- újságok, magazinok, Top gear lett a kiválasztott
- két pici Bayles jéggel
- film Next, Nicholas Cage, tőle bármi (na jó, majdnem bármi) jöhet
- menüből a marhásat választottam, de előétel töltött lazactekercs salátával, aztán utánégetőként joghurt, muffin, valami puding, csoki, sajt, vaj, jam, narancslé, kóla
- duty free cucc, na ez az új Farenheit 32-es nem valami nagy szám, a régi jobb
- két picike Bayles jéggel
És már ereszkedtünk is, alattunk a sivatag, egyre több és több fúrótorony, homokon kanyargó vezeték, olajos vízzel teli gödrök, rozsdásodó roncsok, aszfaltozott utak, forduló Hassi Messaoud fölött, és sima leszállás.
Vendégház, alvás, Vista basic upgrade Premiumra, etetés, alvás, kisgép, és már a sivatagban lépkedtünk a járó motorral ránk váró hófehér Land Cruiserek felé, majd a 60km a dűnék között, külső hőmérséklet most már csak 45 fok egy óra magasságában.
Hát eddig így...
2007. július 29., vasárnap
Yeats
I KNOW that I shall meet my fate
Somewhere among the clouds above;
Those that I fight I do not hate,
Those that I guard I do not love;
My country is Kiltartan Cross,
My countrymen Kiltartan's poor,
No likely end could bring them loss
Or leave them happier than before.
Nor law, nor duty bade me fight,
Nor public men, nor cheering crowds,
A lonely impulse of delight
Drove to this tummult in the clouds;
I balanced all, brought all to mind,
The years to come seemed waste of breath,
A waste of breath the years behind
In balance with this life, this death.
Somewhere among the clouds above;
Those that I fight I do not hate,
Those that I guard I do not love;
My country is Kiltartan Cross,
My countrymen Kiltartan's poor,
No likely end could bring them loss
Or leave them happier than before.
Nor law, nor duty bade me fight,
Nor public men, nor cheering crowds,
A lonely impulse of delight
Drove to this tummult in the clouds;
I balanced all, brought all to mind,
The years to come seemed waste of breath,
A waste of breath the years behind
In balance with this life, this death.
2007. június 30., szombat
right
Egyszer, valamikor régesrégesrégen írtam egy verset, de senki sem értette, csak néztek furcsán rám amikor elmondtam bárkinek is, hát fölhagytam azzal, hogy a hiábavalóság lehangoló szomorúsága mosolyogjon rám.
De most előkerült valahogy a feledés gondolatpolcainak félhomályos, halk csarnokából. Ott kallódót valahol a végtelenbe nyúló oszlopok véges során, valamelyik lélekpókháló fedte fiókban érintetlenül, tudtom nélküli ébredésre várva. Fogalmam sincs mi hívta elő, de nyilván megvolt rá a pontos, időben és térben meghatározott és megfelelő ok, amit hiába is kutatnánk, legjobb ha nem foglalkozunk vele, egyszerűen ide leírom. Olyan volt ez nekem valamikor, mint Exuperynek az ő nyitott és/vagy csukott óriáskígyója.
Az volt a címe, hogy: Igen.
És így szólt:
Nem
Érdekes lenne leülni valakivel szemben, aki esetleg valamikor írt egy olyan verset, amelynek címe az volt, hogy Nem és úgy szólt, hogy: Igen.
Biztosan szép, csillogó a szeme... csak olyan lehet...
De most előkerült valahogy a feledés gondolatpolcainak félhomályos, halk csarnokából. Ott kallódót valahol a végtelenbe nyúló oszlopok véges során, valamelyik lélekpókháló fedte fiókban érintetlenül, tudtom nélküli ébredésre várva. Fogalmam sincs mi hívta elő, de nyilván megvolt rá a pontos, időben és térben meghatározott és megfelelő ok, amit hiába is kutatnánk, legjobb ha nem foglalkozunk vele, egyszerűen ide leírom. Olyan volt ez nekem valamikor, mint Exuperynek az ő nyitott és/vagy csukott óriáskígyója.
Az volt a címe, hogy: Igen.
És így szólt:
Nem
Érdekes lenne leülni valakivel szemben, aki esetleg valamikor írt egy olyan verset, amelynek címe az volt, hogy Nem és úgy szólt, hogy: Igen.
Biztosan szép, csillogó a szeme... csak olyan lehet...
2007. június 28., csütörtök
gunkata
Amikor lőni kezdetem, egy lövés csak egy lövés volt: irányzék a célon, enyhe nyomás az elsütőbillentyűn, bang!
Aztán tanulni kezdtem a lövést, éveken át gyakoroltam... Hogyan kerülsz egy semmi máshoz nem fogható nyugodt állapotban, hogyan kontrollálod a légzésed, a gondolataid, az egész tested...
Kizársz mindent a világból, csak Te vagy, a Puska, és a Cél. Aztán már csak Te és a Cél.
Aztán már csak a Cél egyedül, valahol a távolban.
Aztán... semmi...
Minden lövés egy 21 másodperces meditáció...
Lenyugtatod magad, koncentrálsz, rengeteg időd van, pontosan 21 másodperc, hát nem kell kapkodni, lelassítod a szívverésed, figyelsz a lélegzetedre, kalkulálod a ritmusát, hogyan mozgatja a tested, a vállad, a kezed, abban van a fegyver, amellyel eggyé válsz, most a szíved ritmusára emelkedik, süllyed... És eljön a tizenötödik másodperc, leállítottad a szíved, leállítottad a lélegzeted, szemed a célon, és az agyad kiadja a parancsot az ujjadnak, enyhe nyomás az elsütőbillentyűn, érzed az első út végét, és ekkor megáll az idő...
A végtelen kérdezi most, készen állsz?
Most még visszafordulhatsz, most még...
Most még a tiéd minden...
A döntés...
Aztán tanulni kezdtem a lövést, éveken át gyakoroltam... Hogyan kerülsz egy semmi máshoz nem fogható nyugodt állapotban, hogyan kontrollálod a légzésed, a gondolataid, az egész tested...
Kizársz mindent a világból, csak Te vagy, a Puska, és a Cél. Aztán már csak Te és a Cél.
Aztán már csak a Cél egyedül, valahol a távolban.
Aztán... semmi...
Minden lövés egy 21 másodperces meditáció...
Lenyugtatod magad, koncentrálsz, rengeteg időd van, pontosan 21 másodperc, hát nem kell kapkodni, lelassítod a szívverésed, figyelsz a lélegzetedre, kalkulálod a ritmusát, hogyan mozgatja a tested, a vállad, a kezed, abban van a fegyver, amellyel eggyé válsz, most a szíved ritmusára emelkedik, süllyed... És eljön a tizenötödik másodperc, leállítottad a szíved, leállítottad a lélegzeted, szemed a célon, és az agyad kiadja a parancsot az ujjadnak, enyhe nyomás az elsütőbillentyűn, érzed az első út végét, és ekkor megáll az idő...
A végtelen kérdezi most, készen állsz?
Most még visszafordulhatsz, most még...
Most még a tiéd minden...
A döntés...
Egy dal, egy szó a szélben, kedves...
Megnyugvás
és
BANG!
Megnyugvás
és
BANG!
Most, hogy már mindent tudok, egy lövés újra csak egy lövés megint...
Lassan, tűnődve
Néha lehívok egy villámot, megállítom a talajtól pár centire, aztán körbejárom, majd belenyomom a kezem a plazmába, és nézem, ahogy hol eltűnnek, hol előbukkannak a karom, a tenyerem, széttárt ujjaim a véletlenszerűen kavargó kékesfehéren vibráló ködszerű anyagban... Minden hiába...
csak csillagpor...
ahogy hátralépek az is lepereg...
Néha szeretném tudni, mi az a fájdalom...
csak csillagpor...
ahogy hátralépek az is lepereg...
Néha szeretném tudni, mi az a fájdalom...
Játszani is engedd
Van az úgy, hogy az ember felül egy homokdomb tetejére, és csak hajigálja a feje fölé két kézzel a homokot, felnéz, bele a visszahulló sárgás felhőbe, de egy homokszem sem érinti, mert elkapja a szél, és tovaviszi.
Olyan rohadt jó játszani a természettel néha... olyasmi ez, mint este a pattogó tábortűzbe bámulni...
fogva tart...
messzire visz...
végtelen messzire szállunk,
pedig 1 centit sem kell mozdulnunk hogy megtaláljuk önmagunk, mégis, ha egyszer rászánjuk magunkat, akkor az lesz a leghosszabb utazás életünk során.
Nem mondom, hogy könnyű lesz, és sokan nem is érnek el odáig,
de érdemes nekivágni,
mert veszíteni nem lehet,
csak nyerni...
Olyan rohadt jó játszani a természettel néha... olyasmi ez, mint este a pattogó tábortűzbe bámulni...
fogva tart...
messzire visz...
végtelen messzire szállunk,
pedig 1 centit sem kell mozdulnunk hogy megtaláljuk önmagunk, mégis, ha egyszer rászánjuk magunkat, akkor az lesz a leghosszabb utazás életünk során.
Nem mondom, hogy könnyű lesz, és sokan nem is érnek el odáig,
de érdemes nekivágni,
mert veszíteni nem lehet,
csak nyerni...
Éberség
A fájdalom nem azért van, hogy szomorúvá tegyen, ne feledd.
Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek... A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel.
Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled.
Magányosságod sírásában ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj!
És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik.
Ez az a pont, ahol az emberek mindig eltévednek... A fájdalom csak azért van, hogy éberebbé tegyen - mert az emberek csak akkor válnak éberré, amikor a nyílhegy mélyen a szívükbe hasít, és megsebzi őket. Egyébként nem ébrednek fel.
Amikor az élet könnyű, kényelmes és zökkenőmentes, akkor kit érdekel? Akkor ki törődik az éberséggel? Amikor a barátod meghal, az egy lehetőség. Amikor a szerelmed elhagy... azok a sötét éjszakák, amikor olyan magányos vagy... annyira szeretted őt, mindenedet kockára tetted érte, és most hirtelen nincs többé veled.
Magányosságod sírásában ott a lehetőség; ha jól használod, tudatossá tesz. A nyíl hegye fájdalmasan éget - használd fel. A fájdalom nem azért van, hogy nyomorulttá tegyen, hanem azért, hogy tudatosabbá válj!
És ha tudatossá váltál, minden szenvedés eltűnik.
2007. június 25., hétfő
csak úgy...
Bölcs Dávid is gondolt bolondot
Meglátva két szép női combot
hitét elhagyta...
Főnökömet is meglegyintette a propaganda, lelkesen ecsetelte nekem egyik nap, hogy mégiscsak van valami a vegetarianizmusban, mert nézzem meg a tehenet. Füvet legel, tejet ad, régen még igavonásra is használták, mennyi terhet elbír.
Vagy például ott van a szirti kecske, hogy az hogyan szökell a sziklákon, pedig nem eszik húst...
Aztán a ló! Hogy az milyen nemes állat, annak micsoda gyönyörű izmai vannak, milyen sebesen vágtat, pedig füvet legel, almát és répát eszik...
Helyeslően bólogattam eközben, és beszúrtam a felsorolásba:
- Vagy a tigris.
- Igen, vagy a tig...... Baszod! Te viccelsz velem?
- Jaaa, azt hittem hülyéskedünk
Meglátva két szép női combot
hitét elhagyta...
Főnökömet is meglegyintette a propaganda, lelkesen ecsetelte nekem egyik nap, hogy mégiscsak van valami a vegetarianizmusban, mert nézzem meg a tehenet. Füvet legel, tejet ad, régen még igavonásra is használták, mennyi terhet elbír.
Vagy például ott van a szirti kecske, hogy az hogyan szökell a sziklákon, pedig nem eszik húst...
Aztán a ló! Hogy az milyen nemes állat, annak micsoda gyönyörű izmai vannak, milyen sebesen vágtat, pedig füvet legel, almát és répát eszik...
Helyeslően bólogattam eközben, és beszúrtam a felsorolásba:
- Vagy a tigris.
- Igen, vagy a tig...... Baszod! Te viccelsz velem?
- Jaaa, azt hittem hülyéskedünk
Beatles The
Szavak szállnak távolodva, hajlonganak, tekeregnek, szerteszét hullanak
Soha meg nem szűnő eső cseppjei kopognak egy papírpohárban
A szomrorúság medencéiben az öröm hullámai hömpölyögnek lassan keresztül a lelkemen, gyengéden megérintve
Tört fényből kivált képek táncolnak, ugrálnak előttem, mint millió csillogó szempár
Gondolatok kószálnak céltalanul mint nyughatatlan szél a sikátorban, vakon kavarognak, és lassan átszelik az univerzumot
Nevetés hangjai, az élet árnyékai csilingelnek füleimben
ébresztgetnek és hívnak magukkal.
Határtalan, halhatatlan szerelem, mely millió napként ragyog körülöttem
hívogat magával újra és újra, csalogat keresztül az univerzumon.
De én csak alszom...
Soha meg nem szűnő eső cseppjei kopognak egy papírpohárban
A szomrorúság medencéiben az öröm hullámai hömpölyögnek lassan keresztül a lelkemen, gyengéden megérintve
Tört fényből kivált képek táncolnak, ugrálnak előttem, mint millió csillogó szempár
Gondolatok kószálnak céltalanul mint nyughatatlan szél a sikátorban, vakon kavarognak, és lassan átszelik az univerzumot
Nevetés hangjai, az élet árnyékai csilingelnek füleimben
ébresztgetnek és hívnak magukkal.
Határtalan, halhatatlan szerelem, mely millió napként ragyog körülöttem
hívogat magával újra és újra, csalogat keresztül az univerzumon.
De én csak alszom...
Whole Lotta Love
Hirtelen rányomtam a hangerőt, és ez most így marad :D
You need coolin', baby, I'm not foolin',
I'm gonna send you back to schoolin',
Way down inside honey, you need it,
I'm gonna give you my love,
I'm gonna give you my love
Mozart meneküüüüüül :DDDDDDD
Wanna Whole Lotta Love?
You've been learnin', baby,
I been learnin',
All them good times, baby, baby,
I've been discerning',
Way, way down inside honey, you need it,
I'm gonna give you my love
I'm gonna give you my love
Az arabok futnak szanaszét :DDDDDDDDD
Wanna Whole Lotta Love?
You been foolin', baby, I've been droolin',
All the good times I've been misusin',
Way, way down inside,
I'm gonna give you my love,
I'm gonna give you every inch of my love,
Gonna give you my love.
Yeah! All right! Let's go!
Beethoven megsüketül :DDDDDDDDDDDDD
Wanna Whole Lotta Love?
Waaaaaaaaaaaaay
dooooown
insiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiide,
wooooooomaaaaaaaaaaan,
Yoooooooouuuuuu
neeeeeeed
looooooooooooooooooooooooooove.
Vajon ki ez a nőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő????????, Shake for me, girl,
I wanna be your backdoor man.
Hey, oh, hey, oh, Oh, oh, oh,
Keep a-coolin', baby,
Keep a-coolin', baby.
Ba-báá-ba-bááá-Bam!
You need coolin', baby, I'm not foolin',
I'm gonna send you back to schoolin',
Way down inside honey, you need it,
I'm gonna give you my love,
I'm gonna give you my love
Mozart meneküüüüüül :DDDDDDD
Wanna Whole Lotta Love?
You've been learnin', baby,
I been learnin',
All them good times, baby, baby,
I've been discerning',
Way, way down inside honey, you need it,
I'm gonna give you my love
I'm gonna give you my love
Az arabok futnak szanaszét :DDDDDDDDD
Wanna Whole Lotta Love?
You been foolin', baby, I've been droolin',
All the good times I've been misusin',
Way, way down inside,
I'm gonna give you my love,
I'm gonna give you every inch of my love,
Gonna give you my love.
Yeah! All right! Let's go!
Beethoven megsüketül :DDDDDDDDDDDDD
Wanna Whole Lotta Love?
Waaaaaaaaaaaaay
dooooown
insiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiide,
wooooooomaaaaaaaaaaan,
Yoooooooouuuuuu
neeeeeeed
looooooooooooooooooooooooooove.
Vajon ki ez a nőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőőő????????, Shake for me, girl,
I wanna be your backdoor man.
Hey, oh, hey, oh, Oh, oh, oh,
Keep a-coolin', baby,
Keep a-coolin', baby.
Ba-báá-ba-bááá-Bam!
Let's all drink to the death of the Clown
Csomagoljunk
legyünk útra készen
mielőtt minden
eltörik egészen
hisz oly kevés
mit vinni kell
egy "megérte"
egy "hinni kell"
egy szerelemtől
fényes pillanat
a sárba süppedt
kő alatt
a sötétben
egy résnyi fény
élétől
megsebzett remény
mert valami
végérvényes rend kell
ha nagy útrakészül már az ember
tudván
hogy akkor sem néz hátra
ha nevét valaki
még egyszer elkiáltja
legyünk útra készen
mielőtt minden
eltörik egészen
hisz oly kevés
mit vinni kell
egy "megérte"
egy "hinni kell"
egy szerelemtől
fényes pillanat
a sárba süppedt
kő alatt
a sötétben
egy résnyi fény
élétől
megsebzett remény
mert valami
végérvényes rend kell
ha nagy útrakészül már az ember
tudván
hogy akkor sem néz hátra
ha nevét valaki
még egyszer elkiáltja
Assassin
-Hé, szeretsz?- kiáltottam a gépkocsi után a fasorban és kiszállt a vékonyhajú nő, lesimítva kezét ágyékán, amit fakó ballonruha takart.
- Ugyan. Sohase láttalak.
- De ismersz?
- Nem mondhatnám.
- Mégis, tudod, hogy a rövid fákkal ékes ligetben régen találkoztunk, kívánatos vagy, szeretném látni meztelen combjaidat, melled vadmálnáját, lábujjaid parazsát.
- Ne beszélj. Úgyis elfeledjük egymást a kéj szédületében és holnap arcvonásaink is semmivé foszlanak. És megoldotta derekán az övet és ötezeréves mozdulattal lépett ki csípőjéből, gyűrűs szoknyája ráncaiból.
Én mondtam a szavaimat:
- Árnyékos szemed fekete ital, ujjaid pergése őszi lomb, bordaíved elevenkagyló, de szeretsz-e?
- Ugyan. Sohase láttalak. Felelte és eloldotta a füvek között a mezítelenség papucsát.
- Liliomos térded úgy nyílik elém, mint régi címerek pajzsa, csak szeress.
- Szép szavad van, de hogy szerethetnélek, hiszen idegen vagy és százszor ismeretlen.
- A kéj órája örök és a szeretés harántcsíkja rózsás köldököd alatt az idők elejéről való, mért ne szeretnél hát? Ismerlek szemeim óta, nyelvem íze, fogaim fehérsége óta.
- Idegen, a lomb beárnyal, - mondta és előttem állt tökéletes mezítelenségében, ahogy egy anya szülte őt a piros napon. - Ne kérdezz, mert a szó fonala emlékekhez gombolyodik, melyek gúzsba kötik lábaim tárulkozását és leejtik karjaim ölelését, gyönyöröm szárnyait.Holnapra úgyis elfeledjük testünk síkosságát, arcunk hevét. Sohase voltál és sohase leszel. De itt az óra. Bőröm ruháját is leoldom, hogy lelkemig érj.
Ma is futok, de nincs hová
Menekülök, nincs is ki elől,
tűzvörös erdőn át szaladok
s nincsenek éjszakáim.
- Ugyan. Sohase láttalak.
- De ismersz?
- Nem mondhatnám.
- Mégis, tudod, hogy a rövid fákkal ékes ligetben régen találkoztunk, kívánatos vagy, szeretném látni meztelen combjaidat, melled vadmálnáját, lábujjaid parazsát.
- Ne beszélj. Úgyis elfeledjük egymást a kéj szédületében és holnap arcvonásaink is semmivé foszlanak. És megoldotta derekán az övet és ötezeréves mozdulattal lépett ki csípőjéből, gyűrűs szoknyája ráncaiból.
Én mondtam a szavaimat:
- Árnyékos szemed fekete ital, ujjaid pergése őszi lomb, bordaíved elevenkagyló, de szeretsz-e?
- Ugyan. Sohase láttalak. Felelte és eloldotta a füvek között a mezítelenség papucsát.
- Liliomos térded úgy nyílik elém, mint régi címerek pajzsa, csak szeress.
- Szép szavad van, de hogy szerethetnélek, hiszen idegen vagy és százszor ismeretlen.
- A kéj órája örök és a szeretés harántcsíkja rózsás köldököd alatt az idők elejéről való, mért ne szeretnél hát? Ismerlek szemeim óta, nyelvem íze, fogaim fehérsége óta.
- Idegen, a lomb beárnyal, - mondta és előttem állt tökéletes mezítelenségében, ahogy egy anya szülte őt a piros napon. - Ne kérdezz, mert a szó fonala emlékekhez gombolyodik, melyek gúzsba kötik lábaim tárulkozását és leejtik karjaim ölelését, gyönyöröm szárnyait.Holnapra úgyis elfeledjük testünk síkosságát, arcunk hevét. Sohase voltál és sohase leszel. De itt az óra. Bőröm ruháját is leoldom, hogy lelkemig érj.
Ma is futok, de nincs hová
Menekülök, nincs is ki elől,
tűzvörös erdőn át szaladok
s nincsenek éjszakáim.
Kajában nem ismerek tréfát
Ugye az eszkimó odaadja az asszonyt, ha kérik, mert mi baja lesz? Legfeljebb mosolygósan jön haza. Odaadja a kutyákat, ha kérik, mert mi bajuk lesz? Legföljebb pihennek majd. De a szánt, azt nem adja oda, mert eltörhetik...
No, hát így vagyok én az étellel, gondoltam ezt így szépen végig, miközben az előbb az ebédlő felé ballagtam.Csak egy szép szelet bélszint (mert imádom), egy sült pipimellett(csak a színe miatt), meg némi rizst halmoztam a tányérra, aztán odaültem öreg, szikár, fogatlan arab fúrómesterünk mellé, aki olajoshallal harcolt éppen, a maga nyugodt, megfontolt módján.
A szardiniákat még meg tudta rettenteni, más húsok csak gúnyosan röhögtek volna a két szem fogán.
Valami piros színű veszedelemből tunkolt, leginkább Bean nagybácsi csipős szecsuánijára emlékeztetett, meginvitált, amit ugye nem lehet nem elfogadni, így kikaptam egyet a karikára vágott bagettekből, és én is tunkoltam a husi mellé.
Gondoltam, hogy csípős, na de ennyire? A festéket lemarta volna a falról, az tuti, de nem mutattam, mégis milyen az, hogy a magyar nem bírja az erőset, hát csak töltögettem szaporán hozzá a DZSÚZos dobozból.
Úgy nagyjából minden falat után egy pohárral.
No, hát így vagyok én az étellel, gondoltam ezt így szépen végig, miközben az előbb az ebédlő felé ballagtam.Csak egy szép szelet bélszint (mert imádom), egy sült pipimellett(csak a színe miatt), meg némi rizst halmoztam a tányérra, aztán odaültem öreg, szikár, fogatlan arab fúrómesterünk mellé, aki olajoshallal harcolt éppen, a maga nyugodt, megfontolt módján.
A szardiniákat még meg tudta rettenteni, más húsok csak gúnyosan röhögtek volna a két szem fogán.
Valami piros színű veszedelemből tunkolt, leginkább Bean nagybácsi csipős szecsuánijára emlékeztetett, meginvitált, amit ugye nem lehet nem elfogadni, így kikaptam egyet a karikára vágott bagettekből, és én is tunkoltam a husi mellé.
Gondoltam, hogy csípős, na de ennyire? A festéket lemarta volna a falról, az tuti, de nem mutattam, mégis milyen az, hogy a magyar nem bírja az erőset, hát csak töltögettem szaporán hozzá a DZSÚZos dobozból.
Úgy nagyjából minden falat után egy pohárral.
2007. június 23., szombat
És lásd, akadt nő, ki érti e szavakat
A világot csak az egyszerű embereken keresztül ismerheted meg. Akkor grafikonok, üzleti mutatók, kimondhatatlan idegen szavak, frázisok nélkül, sallangmentesen láthatod a valóságot, azt ami igazán számít. Beszélgetni idős emberekkel, sétálni régi temető sirjai között, olvasni ki mivel foglalkozott (igen, régen azt is odaírták), elmerülni a múltban, átélni a jelent, érezni a jövőt.
Ezt az érzést csak egy beduin sátor árnyéka alatt, a kézzel szőtt szőnyegeken pihenve, a tapintható csendben méregerős fekete teát kortyolgatva éltem át újra. Ők tudják hogyan kell hallgatni, magunkba merülni, látszólag messze járni, de a kis teáspohár soha nem maradt üres.
Kár, hogy kevesen értik...
Ezt az érzést csak egy beduin sátor árnyéka alatt, a kézzel szőtt szőnyegeken pihenve, a tapintható csendben méregerős fekete teát kortyolgatva éltem át újra. Ők tudják hogyan kell hallgatni, magunkba merülni, látszólag messze járni, de a kis teáspohár soha nem maradt üres.
Kár, hogy kevesen értik...
A mai három
Ne bízz olyanban, aki ha megcsókol, nem hunyja le a szemét.
Mindig tartsd tiszteletben mások álmait.
Ha szomjas vagy, igyál.
Mindig tartsd tiszteletben mások álmait.
Ha szomjas vagy, igyál.
Talán...
... szegények közt a legszegényebb, aki elkótyavetyéli szárnyait, mielőtt megtudná, hogy egyáltalán volt neki, ha nem is repülés céljából, inkább azért,mert akinek szárnya van, csak az marad hűségből a földön.
Face off
- Jó lesz vigyázni - gondolta az áldozat.
- Nem kell vigyázni - mondta a ragadozó.
- Nem kell vigyázni - mondta az áldozat.
- Jó lesz vigyázni - gondolta a ragadozó.
- Nem kell vigyázni - mondta a ragadozó.
- Nem kell vigyázni - mondta az áldozat.
- Jó lesz vigyázni - gondolta a ragadozó.
Elemzés
Kezembe akadt ma egy Vonnegut könyv, nem tudom otthon kiadták-e, és ha igen, akkor milyen címen, mert ez eredetiben "Timequake", amit talán Időrengésnek lehetne ferdíteni.
A szokásos módon kezdődik :)))
(szabadfordításban, de a lényeg érthető :)))
Ernest Hemmingway 1952-ben publikált a Life magazinban egy hosszú novellát, melynek cime "Az öreg halász és a tenger". Egy öreg kubai halászról szólt, aki semmit sem fogott nyolcvannégy napon át. Aztán horogra akasztott egy hatalmas kardhalat. Megölte, és odakötözte kis csónakja oldalához. Mielőtt azonban elérte volna vele a partot, bárhogy is, de a cápák minden húst lerágtak a csontokról.
Akkortájt, hogy a történet megjelent, én Barnstable faluban éltem a Cod fokon. Megkérdeztem az egyik szomszédos halászt, aki abből tartotta el magát, hogy mi a véleménye a dologról. Szerinte a hős tök hülye volt. Le kellett volna csapnia a hús legjavát, berakni a csónak aljára, a maradékot meg had zabálják meg a cápák.
A szokásos módon kezdődik :)))
(szabadfordításban, de a lényeg érthető :)))
Ernest Hemmingway 1952-ben publikált a Life magazinban egy hosszú novellát, melynek cime "Az öreg halász és a tenger". Egy öreg kubai halászról szólt, aki semmit sem fogott nyolcvannégy napon át. Aztán horogra akasztott egy hatalmas kardhalat. Megölte, és odakötözte kis csónakja oldalához. Mielőtt azonban elérte volna vele a partot, bárhogy is, de a cápák minden húst lerágtak a csontokról.
Akkortájt, hogy a történet megjelent, én Barnstable faluban éltem a Cod fokon. Megkérdeztem az egyik szomszédos halászt, aki abből tartotta el magát, hogy mi a véleménye a dologról. Szerinte a hős tök hülye volt. Le kellett volna csapnia a hús legjavát, berakni a csónak aljára, a maradékot meg had zabálják meg a cápák.
Ébredés
Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos, mert nincs olyan
Nem mondhatom el ki vagyok, mert nem tudom ki vagyok
Nem mondhatom el ki vagy, mert nem tudom ki vagy
Nem taníthatlak, mert már mindent tudok
Nem válaszolhatok a kérdéseidre, mert már mindent ismerek
De ha felébredtél, beszélgetünk majd
Nem mondhatom el ki vagyok, mert nem tudom ki vagyok
Nem mondhatom el ki vagy, mert nem tudom ki vagy
Nem taníthatlak, mert már mindent tudok
Nem válaszolhatok a kérdéseidre, mert már mindent ismerek
De ha felébredtél, beszélgetünk majd
Misimesemackó
Orbán János Dénes
A Micimackó székelyföldi bukása után a Csíki Székely Pedagógiai Tanács összeült és megállapította, hogy ebben a formában a Micimackó érdektelen a székely nebulók számára, nem az ő nyelvükön íródott és ráadásul nem hordozza azzokat a morális tanulságokat, melyeket a székely gyermek fejébe kell ültetni, hogy továbbvigye a hírhedt ősi virtust. Változtatni kell! döntötték el a pedagógusok, és a munkát Málna András Alajos csíkszentgölöncséri tanítómesterre bízták. Málna András Alajos mindenekelőtt Misimackóra változtatta a mű címét, mivel a Micimackót túl buzisnak találta. Utána lerövidítette és átdolgozta, mert minek annyit lacafacázni, mikor egyszerűbben és célratörőbben is lehet.
ELSŐ ÉS EGYETLEN FEJEZET,
melyben Misimackó székely módra rendet csál a Gölöncséri Pagonyban
Alig es pitymallott, hogy Misimackó kitüsténkedett a dunyha alól. Fáin, hímzett harisnyanadrágot húzott magára, met rendes székely medve nem menyen ki csóré seggel a zerdőbe, mint a pestiek. Vasalt ing, lájbi, hosszúszárú csizma, rendesen megpucolva, pörge kalap, árvalányhajjal, szóval ahogy kell. Még a bajszát es megpödörte egy kis suviksszal. A csizmaszárba bécsúsztatta a kacorbicskát, met sosem lehessen tudni, mi minden történik.Azzal kilépett a Gölöncséri Pagonyba, hogy ő aztán most rendet csál, met a vacakságból elég vót.
Egyenest a méhekhez tartott. Dógoztak az istenadták, hogy majd megszakadtak belé, csak úgy csepegett róluk a verejték. De azétt ők es vasalt csíkos ingbe' vótak, met a székely mán csak így dógozik.
Mikó meglátták Mackó uramat, megálltak az iparkodásban s nezegették nagy csúful, met rögtön tudták, hogy mit akar.
- Adjon isten magiknak szép jó reggelt - emelintette meg Misimackó a pörgekalapját, ahogy illik. - Aztán azt akartam magiknak mondani, hogy eztántól arrafelé többet nem leszen herregés meg acsarkodás, ha gyüvek a mézért, met istenuccse csúfot csálok magikból, értike-e?
- Hanem aztán ugyanbiza mivel csálja maga azt a csúfot? - röhögtek a méhek. - Ejszen meginn azzal a rozsdás kacorbicskával mind nyeletlenkedik, mint a múltkoriban? Vette-e észre, hogy nekünk küssebb ugyan a bicskánk, de ezerszer annyian vagyunk?
- Há nem mondom, észrevettem - vigyorgott huncutul a bajsza alatt Misimackó - , hanem magik meg észrevették-e, mekkora bünagy permetezőt cepeltem haza tegnap a barassói Praktikerből? No, isten áldja magikat!
Ahajt, egy terebély makkfa alatt Füles, a zákhányos szamár hersegtette a burungot. Mán messzirül láccot a szemin a bestének, hogy meginn zsimbes napja van.
- Na aggyon Isten szép jó napot! - köszönt a medve.
- Há magának lehet, hogy ad, de nekem biztos nem, met engem utál, mint a szart, mint a geszádát, mintha egy ótvaras görény lennék.
- Netené... Há minnyár káromolni kezdi az Úristent, hogy mind a maga faszával veri a csihányt. Hásze hogy a súj suvajsza sze meg, mi maga? Kálvinista, gelevőgyi öszvér? Me asszem, allett, a csíksomlyói búcsún sem láttam az idén... Hanem megfejtem én a maga baját, hitvány guruzsmás fajzatja! Az a baja, hogy nem dógozik, csak mind lopja a napot, hersegteti a lapit, s gugujkodik, mint az eszement. Mars dógozni! A csűrben ott vannak a csebrek, mennyen el velük a méhekhez, s hordja be a mézet. Aztán este a napszámot es megbeszéljük.
- Micsoda?! - visított a szamár. - Méghogy én dógozzak? Ráadásul neked, te senkiházi?
- Hinnye, rusnya fajzatja, há te mit képzelsz? Hogy a szamárcsipogás fölhallaccik a magos mennyekbe? Adok én neked! Azzal Misimackó a kacorbicskával jókora dorongot nyesett, s tángálni kezdte a naplopót. Szaladt is a hitvány dógozni, mint annak a rendje.
- Na azétt... dohogta Misimackó. Méghogy én senkiházi... A senkinek nincs es háza, s akkó hogy legyek én onnan, ha eccer nincs es? Bezzeg az enyim meg akkora, hogy csak a torony még hiányzik róla, hogy templom legyen. Az annya bélésit!
Tigris eppeg a fűben tespedt, és úgy bámult egy nagy veres mezei verágot, mintha ez lenne egy igazi fenevad legfontosabb dóga a velágon.
- Há hallja-e, koma!? - így Misimackó - Aztán egeret fogott-e ma, vagy csak azt a veres verágot mind bámulta, mint Világtalan Ábrahám a tyúkszemit?
- Egeret? Há métt kéne nekem egeret fogni - háborgott amaz.
- Azétt, komám, met tejet nem ad, tojást nem tud tojni, s akkó csáljon maga es valami hasznosat.
- Én? Méghogy én? Ahonnan jöttem, a dzsungelből, én vótam a császár. A császár meg nem fog egeret.
- Komám, a fenét sem érdekli, hogy császár vótál, vagy csíkos lábtörlő. Itt, felénk egy jöttment vagy, akit béfogadtunk, s akkó úgy kell éljél, ahogy itt szokás. Itt pedig csak egy bünagy cirmos macska vagy...
- Micsoda - bömbölte Tigris - méghogy én macska?!
- Abbiza, komám, há mi más? S ha erősebben belégondolok, akkó olyan, mint az oláh macska, hogy megvárja, amíg a székely macska megfogja az egeret, aztán ellopja. Vagy mint a pesti, hogy mind nyivákol s várja az ingyentápot...Megszégyellte magát Tigris, de erőssen. Azt se tudta merre nezzen, hogy a mackó szeme ne mind böködje az övét. El es kullogott, hogy ő aztán nem csak az egeret, de a patkányférget es megfogja ezentúl.
"Na ezt es elintéztem" bőcselkedett Misimackó, s azzal ment tovább.
Egészen Bagolyhoz.
- Mondtam mán, komám, hogy azokat a fránya deák bötűket szedd mán le, s faragd újra rovásírással, ahogy kell, illedelmesen, hogy KPGTSS ZNYD MNDNT. S előre megaszondom, hogy ne mind turálj idegen szavakkal, met isten bizony, hezzád veszek, akármilyen jó komám vagy es - állított bé.
- Nyugodj le, komám! - csitítgatta Bagoly, aki tudta, hogy haragos székely medvével agyarogni nem tanácsos. - Igyunk inkább egy csepp jóféle szilvapálinkát!
- Nem bánom - enyhült meg a bundás.No, szedegették es béfelé az oroszhegyi háziszőttest, s osztották a velág dógait. Bagolynak akkora gülü szemei lettek, hogy mán minnyán csak két nagy szem vót. De mackó uramét es elöntötte a dühü, s úgy forgott, mint Erős Mózsi bicskája az oláh vakbeliben.
- Aztán lesz itt rend! Elég vót a dögségből, a zákhányból, a csemerségből. A méheket, a szamarat meg aztat a rusnya tepelák macskát mán móresre tanítottam. Nyusziékból olyan paprikást rittyentek, hogy Szent Péter is békunyerálja magát ebédre. Hát mit képzelnek, hogy csak úgy szökdösnek, berregnek s eszik hiába az Isten füvit? Azannyuk... Malackából es az lesz, amire az Úristen szánta: füstölt kolbász, tepertyű meg abált szalonna.
- Node komám - mondotta Bagoly - ha mán ilyen szépen elrendezted a dógokat, arra gondótál-e, hogy az életedet es el kéne, s hogy ejszen fehérnép es kellene a házba...
- Azta, komám, hogy neked milyen igazad van... De nem erőst tudok errefelé fáin eladó cinkát...- Hát aztat én se tudok... De ott van Kanga asszonyság... Elvált asszony ugyan, s kölke es van, de rendes, dógos, tisztességes fehérnép.
- Bizony hogy, drága komám. Arról aztán senki nem mondhatja, hogy nem egy tűzrőlpattant jószág, met még most es csak úgy pattog, ahogy halad... S a gyermek es formás, csak egy cseppet mutuj meg sokat nyeletlenkedik, de majd én meghutyuruzom a mogyorófa-vesszővel. No, komám, menyek es, met béültetted a szerelem kukacát a fejembe.
Nagy pukéta virággal állított bé Misimackó a kénguruhoz.
- Kezicsókolom, drága asszonyság.
- Isten hozta, Misimackó. Mi járatban errefelé?
- Nézze, naccsága! Én egyenes medve vagyok, nem mind teketóriázok, hanem megaszondom magának a nagy igazságot a szemibe. Úgy szép az élet, mint a harisnyanadrág szára: párosan. Két bicskával es jobban meg lehet kergetni az oláht, mint eggyel. S egy jóféle vacsora után monyókolás nélkül elszunnyadni szomorúságos, s magamat küpülni bizony restellem, s a Szentírás sem helyesli. Azirányba vónék itt, hogy legyen ízibe az én hites, drága feleségem!
- Azta, de eleresztette kijed a gyeplőt, Mackó Uram - pattant fel Kanga asszon. - Há mit mind képzel? Hogy elvált fehérnép mindenre kapható? Hogy csak úgy béállít ide, egy pukétával, mormog néhány mézes szót, s máris kiküpülöm a locsit? S aztán kimosom a szaros gatyáját, s szülök magának egy szekérderék medvét, erszénnyel, hogy legyen miben vigyék a mézesbödönt az óvodába?
- Hinnye, a ribanc mindenedet, de felvágták a nyelvedet! - turálta fel magát Misimackó. - Ahelyett, hogy örülnél, hogy ilyen derék kérőd akad, azután, hogy kajtár vót a likad, s csak akkó vérezed essze a lepedőt, ha megnyisszented beretvával a peckedet... Há tudod mit? Akkó vegyen el téged az a zsémbes szamár, ugribugrizzál együtt a naplopó macskával vagy pislogjon ki az a rusnya vén Bagoly a bugyellárisodból, a gülü szemivel. Met én innen úgy elmenyek, hogy többet nem lácc...Azzal indult es kifele nagy dohogva, de Kanga asszony elibe került.
- Na jó na, csacsi öreg medvém, ne mind berdózz itten nekem, met csak bezgettelek egy cseppet, hogy nehogy azt mind higgyed, hogy olyan könnyen adom a bugyellárisomat. Hát hogyne lennék a hites feleséged, mán holnap es, ha olyan erőssen akarod.Lett erőst nagy ölelkezés, csókolózás, s isten biza, még monyókolás es lett vóna a dologból, ha bé nem állít Zsebibaba. Márpedig székely a gyermeke előtt nem csálja. Úgyhogy Misimackó uram aztán nagy bódogan hazaballagott. Édesen elaludt, s csak úgy csepegett a nyál a szája széliről, mikó aztat álmodta, hogy Kanga asszony ledobja a karincáját, hogy rejapattanjon a meredo lőcsire. Kanga asszony pattant es, s há, Uram, há nem felrángatta az édes álmából medvénket az a fránya Róbert Gida...
- Misimackó! Mi történt itt? Nem ismerek rá a Gölöncséri Pagonyra...
- Hogy mi történt? - ordította Misimackó. - Az történt, te hitvány, mucskos kölök, hogy végre rendet csináltam a szobádban, és ha ez nem marad így, akkor úgy megsiríttelek egy törpefenyővel, hogy egy hétig állva iszod a bihaltejet. Értetted-e?
Értettétek, büdös kölkök? Rend legyen aztán, ahogy kell, nem ám úgy, hogy ahogy nőttök, egyre kevesebb örömünket leljük bennetek, mint az anyátok picsájában!
A Micimackó székelyföldi bukása után a Csíki Székely Pedagógiai Tanács összeült és megállapította, hogy ebben a formában a Micimackó érdektelen a székely nebulók számára, nem az ő nyelvükön íródott és ráadásul nem hordozza azzokat a morális tanulságokat, melyeket a székely gyermek fejébe kell ültetni, hogy továbbvigye a hírhedt ősi virtust. Változtatni kell! döntötték el a pedagógusok, és a munkát Málna András Alajos csíkszentgölöncséri tanítómesterre bízták. Málna András Alajos mindenekelőtt Misimackóra változtatta a mű címét, mivel a Micimackót túl buzisnak találta. Utána lerövidítette és átdolgozta, mert minek annyit lacafacázni, mikor egyszerűbben és célratörőbben is lehet.
ELSŐ ÉS EGYETLEN FEJEZET,
melyben Misimackó székely módra rendet csál a Gölöncséri Pagonyban
Alig es pitymallott, hogy Misimackó kitüsténkedett a dunyha alól. Fáin, hímzett harisnyanadrágot húzott magára, met rendes székely medve nem menyen ki csóré seggel a zerdőbe, mint a pestiek. Vasalt ing, lájbi, hosszúszárú csizma, rendesen megpucolva, pörge kalap, árvalányhajjal, szóval ahogy kell. Még a bajszát es megpödörte egy kis suviksszal. A csizmaszárba bécsúsztatta a kacorbicskát, met sosem lehessen tudni, mi minden történik.Azzal kilépett a Gölöncséri Pagonyba, hogy ő aztán most rendet csál, met a vacakságból elég vót.
Egyenest a méhekhez tartott. Dógoztak az istenadták, hogy majd megszakadtak belé, csak úgy csepegett róluk a verejték. De azétt ők es vasalt csíkos ingbe' vótak, met a székely mán csak így dógozik.
Mikó meglátták Mackó uramat, megálltak az iparkodásban s nezegették nagy csúful, met rögtön tudták, hogy mit akar.
- Adjon isten magiknak szép jó reggelt - emelintette meg Misimackó a pörgekalapját, ahogy illik. - Aztán azt akartam magiknak mondani, hogy eztántól arrafelé többet nem leszen herregés meg acsarkodás, ha gyüvek a mézért, met istenuccse csúfot csálok magikból, értike-e?
- Hanem aztán ugyanbiza mivel csálja maga azt a csúfot? - röhögtek a méhek. - Ejszen meginn azzal a rozsdás kacorbicskával mind nyeletlenkedik, mint a múltkoriban? Vette-e észre, hogy nekünk küssebb ugyan a bicskánk, de ezerszer annyian vagyunk?
- Há nem mondom, észrevettem - vigyorgott huncutul a bajsza alatt Misimackó - , hanem magik meg észrevették-e, mekkora bünagy permetezőt cepeltem haza tegnap a barassói Praktikerből? No, isten áldja magikat!
Ahajt, egy terebély makkfa alatt Füles, a zákhányos szamár hersegtette a burungot. Mán messzirül láccot a szemin a bestének, hogy meginn zsimbes napja van.
- Na aggyon Isten szép jó napot! - köszönt a medve.
- Há magának lehet, hogy ad, de nekem biztos nem, met engem utál, mint a szart, mint a geszádát, mintha egy ótvaras görény lennék.
- Netené... Há minnyár káromolni kezdi az Úristent, hogy mind a maga faszával veri a csihányt. Hásze hogy a súj suvajsza sze meg, mi maga? Kálvinista, gelevőgyi öszvér? Me asszem, allett, a csíksomlyói búcsún sem láttam az idén... Hanem megfejtem én a maga baját, hitvány guruzsmás fajzatja! Az a baja, hogy nem dógozik, csak mind lopja a napot, hersegteti a lapit, s gugujkodik, mint az eszement. Mars dógozni! A csűrben ott vannak a csebrek, mennyen el velük a méhekhez, s hordja be a mézet. Aztán este a napszámot es megbeszéljük.
- Micsoda?! - visított a szamár. - Méghogy én dógozzak? Ráadásul neked, te senkiházi?
- Hinnye, rusnya fajzatja, há te mit képzelsz? Hogy a szamárcsipogás fölhallaccik a magos mennyekbe? Adok én neked! Azzal Misimackó a kacorbicskával jókora dorongot nyesett, s tángálni kezdte a naplopót. Szaladt is a hitvány dógozni, mint annak a rendje.
- Na azétt... dohogta Misimackó. Méghogy én senkiházi... A senkinek nincs es háza, s akkó hogy legyek én onnan, ha eccer nincs es? Bezzeg az enyim meg akkora, hogy csak a torony még hiányzik róla, hogy templom legyen. Az annya bélésit!
Tigris eppeg a fűben tespedt, és úgy bámult egy nagy veres mezei verágot, mintha ez lenne egy igazi fenevad legfontosabb dóga a velágon.
- Há hallja-e, koma!? - így Misimackó - Aztán egeret fogott-e ma, vagy csak azt a veres verágot mind bámulta, mint Világtalan Ábrahám a tyúkszemit?
- Egeret? Há métt kéne nekem egeret fogni - háborgott amaz.
- Azétt, komám, met tejet nem ad, tojást nem tud tojni, s akkó csáljon maga es valami hasznosat.
- Én? Méghogy én? Ahonnan jöttem, a dzsungelből, én vótam a császár. A császár meg nem fog egeret.
- Komám, a fenét sem érdekli, hogy császár vótál, vagy csíkos lábtörlő. Itt, felénk egy jöttment vagy, akit béfogadtunk, s akkó úgy kell éljél, ahogy itt szokás. Itt pedig csak egy bünagy cirmos macska vagy...
- Micsoda - bömbölte Tigris - méghogy én macska?!
- Abbiza, komám, há mi más? S ha erősebben belégondolok, akkó olyan, mint az oláh macska, hogy megvárja, amíg a székely macska megfogja az egeret, aztán ellopja. Vagy mint a pesti, hogy mind nyivákol s várja az ingyentápot...Megszégyellte magát Tigris, de erőssen. Azt se tudta merre nezzen, hogy a mackó szeme ne mind böködje az övét. El es kullogott, hogy ő aztán nem csak az egeret, de a patkányférget es megfogja ezentúl.
"Na ezt es elintéztem" bőcselkedett Misimackó, s azzal ment tovább.
Egészen Bagolyhoz.
- Mondtam mán, komám, hogy azokat a fránya deák bötűket szedd mán le, s faragd újra rovásírással, ahogy kell, illedelmesen, hogy KPGTSS ZNYD MNDNT. S előre megaszondom, hogy ne mind turálj idegen szavakkal, met isten bizony, hezzád veszek, akármilyen jó komám vagy es - állított bé.
- Nyugodj le, komám! - csitítgatta Bagoly, aki tudta, hogy haragos székely medvével agyarogni nem tanácsos. - Igyunk inkább egy csepp jóféle szilvapálinkát!
- Nem bánom - enyhült meg a bundás.No, szedegették es béfelé az oroszhegyi háziszőttest, s osztották a velág dógait. Bagolynak akkora gülü szemei lettek, hogy mán minnyán csak két nagy szem vót. De mackó uramét es elöntötte a dühü, s úgy forgott, mint Erős Mózsi bicskája az oláh vakbeliben.
- Aztán lesz itt rend! Elég vót a dögségből, a zákhányból, a csemerségből. A méheket, a szamarat meg aztat a rusnya tepelák macskát mán móresre tanítottam. Nyusziékból olyan paprikást rittyentek, hogy Szent Péter is békunyerálja magát ebédre. Hát mit képzelnek, hogy csak úgy szökdösnek, berregnek s eszik hiába az Isten füvit? Azannyuk... Malackából es az lesz, amire az Úristen szánta: füstölt kolbász, tepertyű meg abált szalonna.
- Node komám - mondotta Bagoly - ha mán ilyen szépen elrendezted a dógokat, arra gondótál-e, hogy az életedet es el kéne, s hogy ejszen fehérnép es kellene a házba...
- Azta, komám, hogy neked milyen igazad van... De nem erőst tudok errefelé fáin eladó cinkát...- Hát aztat én se tudok... De ott van Kanga asszonyság... Elvált asszony ugyan, s kölke es van, de rendes, dógos, tisztességes fehérnép.
- Bizony hogy, drága komám. Arról aztán senki nem mondhatja, hogy nem egy tűzrőlpattant jószág, met még most es csak úgy pattog, ahogy halad... S a gyermek es formás, csak egy cseppet mutuj meg sokat nyeletlenkedik, de majd én meghutyuruzom a mogyorófa-vesszővel. No, komám, menyek es, met béültetted a szerelem kukacát a fejembe.
Nagy pukéta virággal állított bé Misimackó a kénguruhoz.
- Kezicsókolom, drága asszonyság.
- Isten hozta, Misimackó. Mi járatban errefelé?
- Nézze, naccsága! Én egyenes medve vagyok, nem mind teketóriázok, hanem megaszondom magának a nagy igazságot a szemibe. Úgy szép az élet, mint a harisnyanadrág szára: párosan. Két bicskával es jobban meg lehet kergetni az oláht, mint eggyel. S egy jóféle vacsora után monyókolás nélkül elszunnyadni szomorúságos, s magamat küpülni bizony restellem, s a Szentírás sem helyesli. Azirányba vónék itt, hogy legyen ízibe az én hites, drága feleségem!
- Azta, de eleresztette kijed a gyeplőt, Mackó Uram - pattant fel Kanga asszon. - Há mit mind képzel? Hogy elvált fehérnép mindenre kapható? Hogy csak úgy béállít ide, egy pukétával, mormog néhány mézes szót, s máris kiküpülöm a locsit? S aztán kimosom a szaros gatyáját, s szülök magának egy szekérderék medvét, erszénnyel, hogy legyen miben vigyék a mézesbödönt az óvodába?
- Hinnye, a ribanc mindenedet, de felvágták a nyelvedet! - turálta fel magát Misimackó. - Ahelyett, hogy örülnél, hogy ilyen derék kérőd akad, azután, hogy kajtár vót a likad, s csak akkó vérezed essze a lepedőt, ha megnyisszented beretvával a peckedet... Há tudod mit? Akkó vegyen el téged az a zsémbes szamár, ugribugrizzál együtt a naplopó macskával vagy pislogjon ki az a rusnya vén Bagoly a bugyellárisodból, a gülü szemivel. Met én innen úgy elmenyek, hogy többet nem lácc...Azzal indult es kifele nagy dohogva, de Kanga asszony elibe került.
- Na jó na, csacsi öreg medvém, ne mind berdózz itten nekem, met csak bezgettelek egy cseppet, hogy nehogy azt mind higgyed, hogy olyan könnyen adom a bugyellárisomat. Hát hogyne lennék a hites feleséged, mán holnap es, ha olyan erőssen akarod.Lett erőst nagy ölelkezés, csókolózás, s isten biza, még monyókolás es lett vóna a dologból, ha bé nem állít Zsebibaba. Márpedig székely a gyermeke előtt nem csálja. Úgyhogy Misimackó uram aztán nagy bódogan hazaballagott. Édesen elaludt, s csak úgy csepegett a nyál a szája széliről, mikó aztat álmodta, hogy Kanga asszony ledobja a karincáját, hogy rejapattanjon a meredo lőcsire. Kanga asszony pattant es, s há, Uram, há nem felrángatta az édes álmából medvénket az a fránya Róbert Gida...
- Misimackó! Mi történt itt? Nem ismerek rá a Gölöncséri Pagonyra...
- Hogy mi történt? - ordította Misimackó. - Az történt, te hitvány, mucskos kölök, hogy végre rendet csináltam a szobádban, és ha ez nem marad így, akkor úgy megsiríttelek egy törpefenyővel, hogy egy hétig állva iszod a bihaltejet. Értetted-e?
Értettétek, büdös kölkök? Rend legyen aztán, ahogy kell, nem ám úgy, hogy ahogy nőttök, egyre kevesebb örömünket leljük bennetek, mint az anyátok picsájában!
Mese
Amikor az első élet megszületett, én ott voltam, vártam.
Amikor az utolsó élet is véget ér, az én munkám befejeződik.
Visszatolom a székeket az asztalokhoz, leoltom a villanyokat, és amikor elmegyek, bezárom magam mögött az Univerzumot.
Amikor az utolsó élet is véget ér, az én munkám befejeződik.
Visszatolom a székeket az asztalokhoz, leoltom a villanyokat, és amikor elmegyek, bezárom magam mögött az Univerzumot.
Jótanácsok
Hogy el ne fújja mind...
egyik kedvenc regényem Brautigan-től (lusta voltam a teljes címet kiírni, persze ez többe került, na de hol van már AZ a lustaság, ami miatt lusta voltam a teljes címet kiírni?)
Persze így is elfújja, akkor hát miért?
Megmagyarázhatnám, de lusta vagyok.
Vagy azt is mondhatnám: a fene tudja.
Különben is, a blog ostoba voltának köszönhetően (már ami az időbeni folyását minősíti), úgyis egyre messzebb kerülünk ettől az első bejegyzéstől, és egy havi fizetésem fölteszem egy törött slicc gomb (valaki tudja még hogy az mi is vót?) ellenében, hogy egy hét múlva már senki nem jut el idáig.
(Most pedig a kedvenc írómtól -a másiktól- jön a zárószó: így megy ez :))
Még valami:
Aki tud és tudja, hogy tud, az veszélyes, attól óvakodjatok!
Aki nem tud és tudja, hogy nem tud, az okos, azt tanítsátok!
Aki tud és nem tudja, hogy tud, az bölcs, attól tanuljatok!
Aki nem tud és nem tudja, hogy nem tud, az hülye, azt hagyjátok...
egyik kedvenc regényem Brautigan-től (lusta voltam a teljes címet kiírni, persze ez többe került, na de hol van már AZ a lustaság, ami miatt lusta voltam a teljes címet kiírni?)
Persze így is elfújja, akkor hát miért?
Megmagyarázhatnám, de lusta vagyok.
Vagy azt is mondhatnám: a fene tudja.
Különben is, a blog ostoba voltának köszönhetően (már ami az időbeni folyását minősíti), úgyis egyre messzebb kerülünk ettől az első bejegyzéstől, és egy havi fizetésem fölteszem egy törött slicc gomb (valaki tudja még hogy az mi is vót?) ellenében, hogy egy hét múlva már senki nem jut el idáig.
(Most pedig a kedvenc írómtól -a másiktól- jön a zárószó: így megy ez :))
Még valami:
Aki tud és tudja, hogy tud, az veszélyes, attól óvakodjatok!
Aki nem tud és tudja, hogy nem tud, az okos, azt tanítsátok!
Aki tud és nem tudja, hogy tud, az bölcs, attól tanuljatok!
Aki nem tud és nem tudja, hogy nem tud, az hülye, azt hagyjátok...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)