Igaz, hogy egyelőre csak a bulldózerek - na és a geodézia - és egyelőre még a városból szaladgálunk ki-be mint a mérgezett egér, de már ez is valami.
Három vibró megérkezett, a maradék kettő és a műszer másik konvojba sorolt be. Merugye itt úgy mennek a dolgok, hogy összeáll 200-300 kamion, teherautó, mifene, és rendőri kísérettel vonul egyik városból a másikba.
Kabul és Kandahar a nagy gyülekezőhely, itt kavarnak a sofőrök egymással, vagyis hogy melyik konvoj indul korábban, melyik a gyorsabb, de a lényeg az, hogy melyiket nem támadják meg.
Az utóbbi egyrészt kiszámíthatatlan, másrészt a valószínűsége majdnem nulla, ezért a gyorsabbra szavaz mindenki, amitől az megduzzad és lelassul.
Murphy dolgozik ám itt is!
Tehát két vibrónk és a műszerkocsink lemaradt, ma pedig hallottuk, hogy azt a konvojt is megtámadták, szóval állnak. Talán egy hétbe is beletelik, mire itt lesznek.
No de mi addig is dolgozhatunk, gyártjuk az utakat a helyiek naaagy-nagy megelégedésére.
Merugye eleve a szamárcsapásokat érdemes úttá alakítanunk, mivel a szamár nem hülye. És most a népek itt örömmel konstatálják azt, hogy a traktorokkal zötyöghetnek végre ott is, ahol eddig csak vágyakozva nézhették azt, ahogy a csacsi üget:
ÚtcsnálókA biztonságiak is teszik a dolgukat, nemrég odajött volna hozzánk egy kis öregúr, szamárháton naná, de az őrök nem engedték. Buborékot vonnak körénk, így a jó öreg csak messziről intett és a szívére tette a kezét. Azért megörökítettem, amikor tovább indult. Sőt még fotó is készült:
PeaceEbédre bevonultunk Luival egy romos kis épületbe a szél elől, megmelegítettük az MRE-t és hajrá. Nekem valami marha ravioli jutott, ő pedig buffaló csirkét evett, ami frankó csípős szószba tépkedett csirkefalatkákat jelent:
LuiDe nem a Funes.
JoeDe nem a Hey :)
A jó hír hogy két nap múlva végre újra a szekértáborba lakhatunk. Francba, annyira unalmas már itt ez a 4 csillagos szálloda. Hiába na, az aranykalitka is csak kalitka :) És akkor most szóljon a Tankcsapdától a SZABADON!!!
