És délután négykor, miután leálltak és megtankoltak a bulldózerek, majd készülődtek az estére, Luitól 100 m-re becsapódott az első aknagránát.
Aztán később még négy érkezett gyors egymásutánban, és akkor már beleszólt a csetepatéba 5-6 Kalasnyikov is a rosszfiúk oldaláról.
Majd nemsokkal ezután megtámadták a másik két bulldózerünket, amelyek három kilométernyire délre táboroztak tőlük, a tábortól pedig négy kilométernyire nyugatra.
Ekkora már a kirendelt helyi véderő összes tagja fent kucorgott a kocsikon, túl sokat olvashattak a rugalmas elszakadásról, azt hiszem. Persze az is lehet, hogy ilyesmire nem szólt a munkaköri leírásuk.
Danko a horvát biztonsági állt csak egyenesen, és a távolba nézett. Lui szólt neki:
- Nem ott csapódott be, hanem itt!
- Tudom, de én azt nézem, hogy honnan lőnek - jött a nyugodt válasz.
Ja, hát megjárta Vukovárt...
Aztán ahogy abbamaradtak a becsapódások, odaugrott a kocsikhoz lerángatta, és harchoz parancsolta a miliciát. :)
Ma éjjel tehát a golyóálló az ágy lábánál lesz, bakancsban alszunk, útlevél a zsebekben!
Remark:
A 82mm-es aknavető maximális hatótávolsága 4200m körül van, kb. ennyit mértem a kilövések és a becsapódások helye között a guglin.
Az első kb. 100m-re vágódott be, ami tüzér szemmel baszottjó előkészítést jelent! Persze aknavetővel lehet pontosan lőni, ha ismeri a nép a terepet, meg a szerszámot. Mindenesetre az tény/szerencse hogy a repeszek nem tettek kárt a fiúkban, mivelhogy Luiék és a bulldózerek a domb tetején álltak, az első lövedék pedig a domboldalba csapódott.
A következők még messzebb.
Talpalávaló :)
