Reggelente úgy 7 óra tájt a zöld lobog (vagy csak lóg), 34 fok van nagyjából, aztán olyan gyorsan kúszik fölfelé a hőmérő higanyszála (ejj de ismerős mondás :)), hogy a sárgát kihagyva rögtön pirosra vált, ezzel egyidőben a minden kocsiban megtalálható rádióban megszólal a QHSE tisztünk, figyelmeztetve arra, amit az ember úgyis érez a saját bőrén, a szájpadlásról, ajkakról nem is beszélve.
Ma ebédre befelé tartva meg is lepődtem, hogy a zöld van fönt, pedig 39 fokot mutatott a kocsi külső hőmérője, azonban mire leállítottam a refit (ne hajtsa a villanyórát) és megfordultam, már a piros lobogott a forró szélben (tőlünk nem messze egy forgó portölcsér járta szeszélyes táncát), a rádióban pedig fölharsant a litánia.
Ebéd. A mai menü:
Aztán persze a kötelező kávé:
Melyet ezzel a szerkentyűvel varázsol a séf annak, aki kéri:
Ééééééés most pihi háromig, mert ez a három óra a leggyilkosabb itt, azután már csak 45 környékén jár a hőmérő higanyszála (ezen mindig röhögök :)).
Viszont ígértem a zászlócskákról fotót, itten van ni!
Persze itt még magukban álldogálnak, épp most rakta le őket Husszein (nem "az", hanem az enyém), de hamarosan érkezik a front crew, vagyis a terítők, vagyis azok a népek, akik lefektetik a törzskábelt, lerakják a dobozokat, akksikat, geofonokat, és akkor már ilyen képet mutat a vidék:
No de ez még odébb van azon a szakaszon, ahol mi járunk :)
Most pedig: pihi! Zenére, amit... :)
