2013. június 19., szerda

Este

Az imént megszólalt a sziréna, amiből ugye nekünk kettő van: az egyik vinnyog mint a fábaszorult fa szú, persze jóval hangosabban, a másik olyan rendes békebeli légiriadósos hogyaszongya: jaaaaajjjjjjjaaaaaajjjjjaaaaaajjj.
Az előbbi a mi tűzriadó szignálunk, az utóbbi a katonák tűz van babám zenéje, vagyis hogy rossz fiúk ólálkodnak a környéken. Ez most a második fajta volt, a jajjgatósos, na és balról hátulról jött ahol a század katona táborozik.
Kinéztem az ajtón, az összes geofizikus (ezek érdekes népek, őseik barlanglakó informatikusok lehettek akik aztán valamilyen jobbhanemtudunkróla módon kereszteződtek a lajhárral) kirontott mint anno Zínyi a törökre és most ott toporgott és szaladgált a kivilágított főterünkön, kiváló célpontot mutatva mindenféle jött-ment orvlövésznek. Hogy kicsit javítsak az adrenalin szintjükön még odaordítottam:
- We're under attack!!!
Aztán persze lekapcsoltam a villanyokat és a légkondit az irodában ahogy előírták ilyen esetre (hogy a légkondit miért, azt máig nem tudom: melegben lapuljon az ember az asztal/ágy alatt?), de nem lőttek sehonnan így nem izgultunk, Mr. Tarak folytatta az adatfeldolgozást a monitor fényénél, én pedig a geofizikusokon röhögtem hogy mit is nyeletlenkednek ottan (ez a Misimackóból). Közben feltűnt pár hálóinges helyi úriember is sietős léptekkel (már amennyire ezt a hálóing és a homokon csattogó Ho-Si-Minh papucsok lehetővé tették) a tűzriadó pont felé tartva. Azt hiszem a muzikális hallásuk alulképzett szirénaügyileg.
Jones a vezetõ geofizikus éppen befejezte a felizgató köröket és forszázzsal meglódult a pm iroda ajtaja felé, a keze már majdnem elérte a kilincset amikor abbamaradt a szirénázás.
Nnna... próbariadó.
Hát ilyen egy szokványos este itt, híradó és időjárás jelentés nélkül, de legalább jön a rádió Dabas és a kecskeméti Gong is :)

Esik

Imádom.
Olyan ez itt a tegnapi 42 fok után, mint a hűvös bársony ami símogat.
Olyan mint rock koncertek sora után Vivaldi.
Nem is kell több szó.
Megyek is ki, sétálni alatta, kincs ez itt :)

Hogyaza!

Először fölállt a hátamon a szőr, aztán egy hátraarcos nagyugrással kivetődtem a fűből a kavicsra, mert jobb a békesség. Épp pár napja ijesztgették a népeket itt a kígyókkal, főleg az itt Kurdisztánban előforduló fajokkal. Ugye léteznek a mérgesek és a nem mérgesek. A mérgeseket könnyű felismerni keskeny szájukról és állandóan összeráncolt szemöldökükről. Közülük az igazán mérges az, amelyik az erdőszélen földhöz vágja a kalapját, köpködi és megtapossa.
Akkor, az este folyamán többek között szó esett valami olyasmiről is, hogy él itt egy olyan faj ami némiképp hasonlít a csörgőkígyóra, csak épp más hangot adva hívja fel a figyelmet arra, hogy hékomám, ne közelebb, mert ütök ám de hirtelen! Leginkább olyasmire számíthatunk -magyarázta a doki-, mint amikor két papírlapot összedörzsölük... olyan zizegős, zsizsegős, izős, na.
Így aztán nem kellett percekig azon agyalnom hogy mi a fene mocorog ott a fűben előttem, de nem ám! Szédületes mire képes az ember ha arról van szó, hogy az irháját mentse! :)))

Ez a fotó még Marokkóban készült, Gábor (vagy Vincent, mert együtt autóztak a bulldózer kreálta nyomon) követte el, amint az egyik kobra szereti a másik kobrát. Megenni.


Az alábbi viperát pedig én fotóztam még anno Algériában, szépséges :)


Aztán: tegnap egeret láttak az egyik sátorban, ahol pedig egér van ott hamarosan kígyó is lesz, tartja a népi mondás mindenfelé, ahol egerésző kígyókat láttak valamikor. Ezt mi sem erősíti meg jobban, mint az iménti kaland, mert ez a kerítésen belül történt. Tehát a kígyók már itt vannak, na nem a kamrában mert ott az oroszok ugye, de meglehetősen közel.
Szerencsére a dokinknál akad ellenméreg, ez valamennyire megnyugtató. Bár univerzálisnak hívja, az már nem annyira :)

Pulp fiction(s)

"Olga," at length he said, "why torture yourself in this way? You love me, and could never survive a parting. Take me, therefore, as I am, and love in me just so much as may be worthy of it."
Without raising her head, she made a gesture of refusal.

Nézegettem a könyveket a polcokon, az a faszkalap -mit tegyek, nekem már mindig az lesz mert elcseszte a legelején- Coelho újabb irománnyal gazdagította a hülyék könyvtárát, aztán belefutottam az Aisha, a Próféta szerelmébe, pontosabban a borítójába mert a vörös és fekete gyönyörű mint mindig, na de mit keresett ott az a szamurájkard, legyek négylábú ha értem (el kellene olvasnom hogy megtudjam?), persze amit kerestem az nem bújt sehol, Lángoló part vagy valami ilyesmi, ajándék, nyugi, no és Musashit sem találtam, ellenben Lem összes III. kötetet igen, így sem rossz.
Vonnegut már nem ír, Brautigan sem, aztán Adams, Lem és Mailer is elhallgatott és Ian Wattsontól sem látok egy ideje, pedig tőle akár rosszat is... Hát marad Niall Barr most erre a maradék két hétre, aztán majd jöhet Zajcev könyve ha Gary megkapta az Amazontól, mielõtt elhagyta Texast.

2013. június 18., kedd

Memento mori...

Angel.

Hallgasd...



Négy éve történt, majdnem sikerült lemaradnom mert túlbúkolták a gépet, de a harmadik sorban azért még jutott hely.
You.
Are.
My.
Angel.
A gépen ülve a felhõkre lenézve azon gondolkodtam: valyon milyen lehet meghalni?
Nyugodt, fájdalmas, fájdalommentes, elalvós, házasságos?
Tegnapelõtt Bea rosszul érezte magát, vizet akart tölteni de mellé ment mert akkor már rengeteg poharat látott, így hát a szomszédos ágyon (ez az a szoba ahol a halni várók...) fekvõ segített neki, de mire átadta volna a poharat
Love you love you loveyou loveyou loveyouloveyouloveyou
ráborult az ágyra és halott volt, még egy hangos sóhaj sem...
You are my Angel
come from way above.
Ha megfulladunk az más, még harcolunk, akarjuk azt a következõ lélegzetet, de ha meghalunk akkor már nem kell az utolsó utáni levegõvétel, nincs kínlódás, légszomj, vágyódás a valami után.
Her eyes...
És mivel már régen elváltak, két pici maradt utána. És mivel már négy éve rákos volt, számukra minden nap ajándéknak számított. Kaptak a picik több mint ezernégyszáz napnyi ajándékot, hogy aztán az legyen mindenük.





Ha lenne menyország, akkor 10ezer méterrõl lenézhetnénk rá... õk pedig akik ott vannak, lenézhetnének a Földön maradottakra.
De számukra micsoda kín lenne az...
Angel.

crapbook

Az úgy indult, hogy mafia war, farmville, cityville, frontier, chiefville...
Aztán hoppáhirtelen: ezek itten ugráltatnak engem! Nnna, azt már nem :)
Eladtam mindent farmville-ben, és csak M.-tól kapott állatokat és fákat tartottam meg. Amíg tele nem lett a térkép, ami ugye most úgy néz ki mint a vízözön után a paradicsom, persze a vadállatok és a szúnyogok nélkül: szelíd barmok, kacsák, ludak, bárányok, macskák, lámák, lovak és csudás növények, virágok, bokrok, gyümölcstől roskadó fák (ja, mer nem szüretelek :)) szemkápráztató egyvelege. Így is marad :)
Frontier valami is volt, itt is eladtam mindent, aztán rájöttem hogy ha lerakok csirkéket, birkákat, akkor ott nem növöget a fű, meg a szikla, meg a fa (mer ezek beleptek ám mindent ha nem ástál mint egy vakond, vagy nem kaszáltál mint egy vakond (mármint egy olyan vakond, aki ért a kaszálás mesterségéhez), vagy nem vágtad a fákat mint egy hód (akit a vakond fogadott föl, merugye nem konyíthat ő sem mindenhez, elég ha kaszálni tud, az sem könnyű olyan rövid kis kaparó vagy ásó lábacskákkal, higgyetek nekem).
Tehát elhelyezgettem a csirkéket és bárányokat (persze úgy hogy körülöttem ne szarjanak össze mindent), a kis maradék pénzből vettem sátrat, hálózsákot, tábortüzet (azt is vettem, mi azzal a baj, majd tán fát gyűjtök meg minden?), kis tavacskát, és egy kávéfőző kannát, leheveredtem a tűz közelébe, oszt ezzel be is végeztem a ténykedést.
A többi játékban is eljutottam az értelmes szintig, de amint átcsapott volna eztiscsináldmeg meg aztiscsináldmegbe, szépen beintettem :)
Egyedül a mafia war maradt, bár ott is van mindenféle előírás, meg noszogatás, meg terelgetés, de ezekre magasról teszek. A maradék munkát pedig elvégzik a botok :)

Ellenben beléptem fotós csoportokba ahol fotóművészek is hozzászólnak a csetlő-botló kezdők munkáihoz, és ez pl. tetszik. Azóta -ha másra még nem is- de figyelek arra hogy a függőleges függőleges, a vízszintes vízszintes, a bableves meg bableves legyen. Hm... egyik mintha nem lenne odatartozó, de dunsztom sincs melyik.
Aztán felfedeztem egy új funkciót: ha húzom az egeret a név fölé, majd a megjelenő popup ablakban az ismerős fölé, akkor ding, egy kattintással ki tudok rúgni bárkit aki telefossa a falat mindenféle falvédős szarsággal. Ez egy. Vagy vallásos szarsággal. Ez kettő.
Egyelőre ennyi a kritérium :)
Ami viszont újabban feltupírozza a szinapszisaimat az a reklám... a rejtett sunyi geci reklám. Először nem is figyeltem, aztán megnéztem a pofát, hm, hát ez nem is ismerősöm, mit írogat ide? Hess!
És akkor ért a meglepetés: ez egy fizetett reklám, el akarja távolítani? Neeem epilepsziás rohamomban kattintgatok összevissza, tűnés!!! Erre még feljön egy ablak, hogyaszongya válasszak me mié nem teccik ez nekem amit önként és dalolva a pofámba nyomnak? Többnyire a szexuális zaklatást szoktam bejelölni, mert olyan nincs hogy kéretlen baszogatás.
Újabban cifrázzák, mert ezután feljön mégegy ablak, milyen reklámokat szeretne. Akar róla beszélni? NEM! ANYÁD! Hülyefészbúk!!! :)

Ami még rendesen fel tud cseszni az az, hogy amikor arab országokban vagyok, akkor a guglitól kezdve minden (pl az ide történő belépés is) arabul akar velem társalogni. Értem én hogy a seggem akarja mindenki nyalni, de nem kell. Nem rossz az pedig, de megválogatom kit engedek közel :))
Gondolom van valamiféle beállítás erre, csak még nem jöttem rá arra hogy mi az... azt hiszem ebben az hátráltat leginkáb, hogy eszembe sem jut keresni :))))

Más ma már nem is bosszant, persze ezek sem, csak rötyögök rajtuk :) Ééééééés akkor a reggeli/délelőtti kávé (ami kihűlt ahogy látom) mellé egy zöld alma (hogy ezt hogy adta ki az agyam... ott volt az ágyam mellett én pedig hoztam magammal :)) éééééééés: Zeneeeeeeeee

Vagy inkább: ez :)

És hogy fotó is legyen:


Aki tudja mi ez... annak jó. Aki nem tudja mi ez... annak is jó. Mit cifrázzam? :)))

2013. június 16., vasárnap

Töp-töröpp :)

Nem is olyan nehéz: minden evés előtt fél liter víz, aztán saláta és roston csirkemell, mozgás, víz, víz, még több víz, semmi cukor vagy cukros izé kivéve az alma, azt minden nap legalább egyet, és éhesen lefeküdni. Megy ez :)
Pölö itt a mai ebéd, citrusosfűszeresomlós csirkemell, olívás kábozdazsalival:


Azonban ha Felipe nem ide jön vissza, akkor ki lesz az a bátor terminátor? Kardinális kérdés ez bizony mondom néktek, mert én elhúzok július első hetében ha törik, ha szakad, vár London és az erdélyi túra a maffiával :).

Ma elutazott Steve, aki kinézetre olyan mint egy kibökött hells angels figura, amint épp lehuppan közénk valami sosem jelent meg easyrideres plakátról, de ha beszélsz vele kiderül hogy bár tényleg ott áll a Harley a garázsban, de egy végtelenül csendes, nyugis srác, aki érdekesstílusú (szerintem) tájképeket fest. Amikor otthon van. Erdőkről, fákról, patakokról, felhőkről:

Pedig ilyen nála a naplemente az erkélyéről nézve, szinte minden alkonyatkor:


Aztán voltunk bazározni is, feltöltendő a whiskey-kályhát, és szerintem ezek fejfedők. Vagy valamik :)


Aztááááán... hm... más nem is nagyon történt itt az utóbbi időben, ha csak az nem hogy most már többnyire 40 fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, napközben, bár az itt megszokott ezidőtájt. Strandidő :)
Oh, és a munkásaink ilyen rotyvácskákkal járnak dolgozni:


Éééééés... most hogy így felébredtem, jöhet az első kávé, bele egy kis -hmmmm... rum híjján- chivas! :)

2013. június 14., péntek

Kiskertünkben virágzik a traubiszóda

ajj de ismerős ez a népi dal :) A mi kiskerünkben pedig gyűlik az anyag. Ott lent pálduál, ott, majdnem középen, kicsit balra, azt a kerek és likacsos vackot Lui találta. Az aknakutatók után, az ellenőrzött és megjelölt nyomon belül...
Jó, aki ismeri az tudja hogy szebb időkben egy rakéta fúvókájaként funkcionált, ma már csak egy rozsdásodó vasdarab, mementója egy kifacsart világnak. Na de mégis... nem illett volna legalább félredobni, hamár egyszer kutatunk, keresünk?



Ma a kábelesek úgy megindultak, hogy 5 ponttal többet terítettek be mint a kitűzött. Ráadásul hegynek felfelé. Ráadásul neki az aknamezőnek. Az aknakutatók elmentek ugyan 1191-ig, de a geodéták okosan megálltak 1182-nél, erre mit ad a hülyék istene? A kábelesek előrerongyoltak mint Bugyonnij lovashadserege. Csak tudnám hogyan: pontok nem voltak kijelölve, se zászló, se festék, és még a garminokban sem találhattak semmiféle koordinátát. Tudom, mert én töltöttem fel nekik az adatokat. Bravó fiúk! Hm, holnap lesz kis extra hegymászása a mieinknek. 42 fokban...
Most pedig: bedunyha, zenehallgatásosan.
Ide:


A bal oldali Fernandóé, a jobb Kistowé. No és aki felfedezi a hibát, az... aaaz... kap egy dedikált fotót (majd kitalálom hogy miről :))
Jóccaka!

M.A.S.H.

Ahogy minden kezdődött:
"Listen," Radar O'Reilly said, his head turning slowly back and forth in the familiar scanning action.
"Listen to what?" Captain Walter Koskiusko Waldowski, the Dental Officer and Painless Pole, asked.
"Henry," Radar O'Reilly said, "is trying for two new cutters."
"I gotta have two more men," Colonel Blake was shouting into the phone, and Radar could hear it.
"What do you think you're running up there?" General Hammond was shouting back, and Radar could hear that, too. "Walter Reed Hospital?"
"Now you listen to me . . ." Colonel Blake was saying.
"Just take it easy, Henry," General Hammond was saying.
"I won't take it easy," Colonel Blake shouted. "If I don't get two . . ."
"All right! All right!" General Hammond shouted. "So I'll send you the two best men I have."

És akkor listen:
The song

"You've gotta understand I'm not working on sick people here. I'm working on hurt young people, with essentially healthy bodies that have been insulted by ammunition."
BJ

"Listen, it's too big a world to be in competition with everyone. The only person who I have to be better than is myself. And in your case, that's enough."
Col. Potter

"Don't mind Pierce and Hunnicutt, they're both first rate surgeons. Sure, they'll show up to role call in their bathrobes. They keep a still in their tent. Once they ran all my underwear up the flagpole. But I want you to understand it's an honor to serve with these men."
Margaret

"Idézet"

MIÉRT KIABÁLUNK AMIKOR DÜHÖSEK VAGYUNK?

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak ...egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte:
“Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?”
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta:
“Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat.”
“De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is” - kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta:
“Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.
Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi.
A szent folytatta:
“Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást.”
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta:
“Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz.”


És még valami:
- Fogj egy tányért.
- Vágd földhöz.
- Eltört?
- Most kérj tőle bocsánatot.
- Ugyanolyan lett mint azelőtt?

2013. június 12., szerda

Incoming :)

Most lett kész az első vonalhálózat durván a magentával (az milyen szín?:)) jelzett részen, a hegytől délre :)


Igen, az ott a Kilimandzsáró meg a hava, pontosan 40248 méterre van a csúcs (vagyis inkább a kráter középpontja) a 003-as vonal 1001-es geofonpontjától. Majdnem marathoni táv :)

És még pár kép a hegyről, thanks to Google Earth:








A többi folyamatban, mert megyünk dél felé, észak felé, mindenfelé még. Merugye jön Tanzánia után Kenya, majd Szenegál és aztán Szomália :)

Még hogy nincsenek :)

Mármint... :)
Lui megtapasztalta Kurdisztánban a hegyekben. Kellett még fél óra a mérés befejezéséhez, de megjelentek a felhők, jöttek, mindent betakartak, kivéve egy kis foltot, felettünk. Aztán amikor azt mondtam ok, kész, bontunk és levittük a műszereket a hegyről, összecsomagoltunk, már kopogott is a szélvédőn az eső.
Plitvicén ugyanígy intézkedtem. Ööö... intézkedtek.
Esett előttünk, esett mögöttünk, esett amíg a kisvonatban ültünk, de amint kiszálltunk, ránk sütött a napocska :)

Tegnap éjjel kettő körül végeztem, vonal leadás miatt extra térképek, no és a halogató taktika miatt felgyülemlett vonalkereszteződés grafikonok elkészítése okán. Ráadásul Jorge a múlt évi napijelentést küldte el, az ország másik végében történt mérésről. Beállítottam ezért az S4-est negyed nyolcra, mivel a client nyolckor küldi el a napijelentést.
Hatkor Mirko a kábeles nép vezére ébresztett, hahó, kellene adat a garminokba. Fasza!
Gondoltam, úgyis mindegy, nyitom az iroda ajtót, azaz nyitnám, de nem tudtam belépni a tömegtől. Meg a sza... ööö... illattól, ami -ezt rögtön megállapítottam- nem igazán hasonlított sem ibolyára, sem havasi gyopárra.
40+ fokon a hegyekben megizzadt férfitestek több napos, ruhába ágyazódott szagá.. illatával mindenkinek volt már dolga ugye? Akkor tudjuk mi a dörgés és a WHATTHEFUCK'SGOINGONHERE und KIFELÉ! egyáltalán nem offenzív kiszólás, már ha az előbbi körülményeket figyelembe vesszük.
Feltöltöttem a GPS-eiket, elhúztak, jöhetett Jorge, akit elkaptam még idefelé jövet az ebédlőnél. Aztaleborultszivarvégit, már megint a petroceltic job jelentését küldted el! Futás, még elérem mielőtt kigurulna a kapun, szalad vissza az irodájába, pffff.
Megvan, adatbázisba bevitel, térképező szoftverrel összekapcsolás, frissítés, nézés, hogyazaaaaaaaaaaa! Most meg az aknamezőn fúrtak, hajajj! Irodája - egyeztetés - jujj - nem jó a vonalszám - azt a fűzfánfütyűlő ménesit a kukalopkodóknak! (Persze mindezt spanyolul ám!)
Kijavítva, elküldve, megnyugodva végre épp emelném a számhoz a teám, amit lányos zavaromban a kávé helyett... amikor megszólal a telefonon aShe sells sanctuary a Cult-tól, és Brian a vezető hegymászónk jelentkezik be a hegyről: mondjam már meg neki azt, hogy meddig mentek előre az aknakutatók, nehogy túlszaladjanak.
Megmondom.

Hátradőlök, fogom a teám, olvasnám a híreket, az egérkurzor csárdást jár. Meg keringőt. Epilepsziás rohamokkal egybekötve. Ó, hogy szakadna rád az ég valami jól megtermett kőtörő kalapács formájában, súgom neki, mosolyogva.
Hát így... és már fél kilenc, csatlakozásom van a reggeli kávé felé, szaladok, le ne késsem :)
És béke, és nyugalom, csak a légkondi zúg...
No és a lényeg: persze hogy vannak :)
Kik? Kik... hát akik nem hagyják hogy baj legyen, nem hagyják hogy ne történjen meg az, aminek meg kell történnie. Ha jól belegondol bárki a történésekbe, ha visszagondolja kicsit, vagy kicsit hosszabban az életét, biztosan fel tud eleveníteni olyan esetet, amikor "véletlenül" ez vagy az történt és emiatt aztán egy másik ez meg az is megtörtént.
Véletlenül...
Ugye hogy ugye? :)
És most hívjuk Vonnegutot:
Így megy ez :)

Kis Reggeli Zene :))







"The fire in your eyes
Keeps me alive"

2013. június 10., hétfő

Hűűűűűűűűűű

Tegnap este csokihabos piskótát kaptunk desszertként, ami felidézte ezt:


Hogy ez mi? Kéremszépen, ez egy adag kecsketejes tejszíndesszert, fenyőrügyszirupos szamócával. Azám! Namégegyszer a gyengébbek kedvéért: Kecsketejes tejszíndesszert, fenyőrügyszirupos szamócával :)
Éééééés most mit meg nem adnék egy mignonért. Egy "olyanért"... Persze hogy most! Mikor máskor, majd ha meghóttam?! Még ilyet kérdezni is!!!...
Vagy egy ekler (echler?), fánkért... albán krémesért... Jakó féle marcipántortáért, tiramisuért, truffelért, egy olyan picikemaszatos féléért ám(!), aztán egy rigó jancsi, oroszkrémtorta, gesztenyeszív, édeskettes, habosbabosepertúrókrémtorta, képviselõfánk, mmmmmahh, csokiöntettel extra tejszínhabbal, vagy egy gesztenyével és magozott meggyel töltött majd forró csokival leöntött palacsintáért is halni tudnék, esetleg egy snassz gundellért hamár, de nem ugranék el egy chilis, mozart féle forró csoki elől sem, jaaaj amilyet ott az oldtimer shown kortyolgattunk műanyag pohárból, ááááááhhh, de kár hogy nem hoztam el a Csokoládé című filmet... nagy kár.
Most pedig
már késõ,
és tényleg nincs rosszabb
annál
mint amikor
késõ van.

2013. június 9., vasárnap

SSDD

...azaz same shit different day, ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna angolul.
A változatosságot legfőképp a táborból való kitörés jelenti, gondolom Zrínyi is unta már a falakat, a rántottlevest, a citrom mentes teát, vagy ilyesmit.
Nem messze, olyan 100km-re beszéltünk meg talit régen látott és MAGYAR kollégákkal, barátokkal, mivel kiderült hogy épp itt, Kurdisztánban leledzenek ők is.
Érdekes, hogy szinte mindenütt belefut az ember hazánkfiaiba (és most ugye említhetném az angliai tálentum döntő nyerteseit is, gratula nekik, meg minden :))
Egyszer Egyiptomban, Mansourában a szupermarket kihalt, csendes, és a légkondícionálástól hűvös polcai között mászkálva a túloldalról egy lepottyanó és szétplaccsanó üveg hangját hallottam, majd nem is annyira folytottan a kommentet: hogyakurvaistennembasszameg! Hó, hát Te is magyar? Kiderült hogy a Siemensnek üzemelnek be valamiféle erőművet a közelben :)
Épp jó helyre épülődött a kis folyóparti étterem. A tervezője tuti nem tudta hogy pár év múlva ott három magyar fog találkozni, pedig ez már akkor eldöntődött amikor a folyó kialakult... Vagy előtte, de hát ez már ezotéria, misztéria, hisztéria, mifene :)))


Kellemes hely, kint ültünk le a fák alatt, és pillanatok alatt hozták a laz... ööö pisztrángot, mintha vártak volna minket. (De hiszen vártak, nem épp az előbb volt szó arról hogy ez a pillanat már a folyó keletkezése előtt izéecetpávatoll?! :)))
Mint minden jónak persze ennek is törvényszerűen vége kellett hogy érjen, és indult mindenki a maga útján, nekünk két és fél órát kellett visszafelé számolnunk, de kissé hosszabbra nyúlt mert ugye a piknikezők elárasztották az utakat.
No és megálltunk pár helyen, pl. ott sikerült beszerezni echte falusi barackmag belsőt, aminek állítólag igennagyonjó hatása van sokmindenre, de csemegének sem kutya:


Hopp, az az üvegecske pedig kimondottan jóféle gyógyhatású anyagocskákat tartalmaz, ezért aztán hozzácsaptam, merugye ahogy az írás mondja: kis mennyiségben gyógyszer, nagyobb mennyiségben orvosság, én pedig olyan vagyok hogy nem kételkedek soha abban, amiben nem kételkedek (de hülye egy szó ez! miért nem kétségeskedek? vagy mondjuk: nemhiszekbenne? vagy valami ilyesmi :)). Arra azonban nagyon kell ügyelni, hogy szigorúan betartsuk a használati utasítást, miszerint: CSAK ÉS KIMONDOTTAN BELSŐLEG! (Hogy miként lehet muszlimok lakta vidéken ilyesmire szert tenni? Egyszerű a magyarázat: keresztények is élnek itt :)
Este aztán begyógyszereztünk Kistow-val, nehogy leverjen bennünket bármi is az ágyról, merugye első a prevenció. Második a Ferencváros :)
Miután végeztem a napi penzummal, indultam volna a sátrunkba és mit látok:


James (az új paramedic Délafrikából) ül az udvar közepén és szkájpol. Gondolom egyrészt nem akarta zavarni a másik három lakót, másrészt angolul mindenki ért itt. De jó is ez a csodás magyar nyelv!
Bár emlékezzünk az elejére: sosem tudjuk mikor futunk bele hazánkfiaiba. (Hm, ez még akár példabeszéd is lehetne, ha kidolgoznánk :))

2013. június 7., péntek

Na jó, de tudja ezt a gőzmozdony? :)))

Nem kétséges, hogy van túlvilág. Csupán az a kérdés: milyen messze van a belvárostól, és meddig tart nyitva?
Váratlan események adódnak. Az egyik ember kísértetet lát. A másik hangokat hall. A harmadik arra ébred, hogy bilibe lóg a feje. Ugyan hányan akadnak közöttünk, akik még sohasem érezték tarkójukon egy jéghideg kéz érintését, mikor épp egyedül voltak odahaza? (Én ugyan nem, hál' istennek, de hányan igen!) Mi lehet e tapasztalatok mögött? Vagy ha nem mögöttük, hát előttük? Igaz-e, hogy egyesek képesek a jövőbe látni, vagy szellemekkel társalogni? És van-e rá mód, hogy az ember a halála után is zuhanyozhasson?… Csupa lélekbe markoló, időszerű kérdés.(Annak, aki nem olvasta volna a könyvet :))
Csapjunk bele:

A TEKERCSEK
A tudósok még bizonyára emlékeznek rá, hogy jó egynéhány évvel ezelőtt egy pásztor, midőn az akabai öbölben bóklászott, egy barlangot talált, s abban számos óriási agyagedényt, valamint két jegyet a jégrevühöz. Az edényekből hat pergamen tekercs került elő ősi, megfejthetetlen írással; ezeket a mit sem sejtő pásztor a maga ártatlanságában darabonként hétszázötvenezer dollárért adta el a múzeumnak. Két esztendő múlva az agyagedények egy philadelphiai zálogházban tűntek fel. Egy esztendő múlva maga a pásztor tűnt fel ugyanabban a zálogházban. Egyikért sem jelentkezett a gazdája. Az archeológusok eredetileg az időszámításunk előtti 4000. esztendőre datálják a tekercsek keletkezését, vagyis azutánra, hogy az izraelitákat jótevőik lemészárolták.
Az írás a sumer, arámi és babilóniai keveréke, és vagy egy ember hosszú időn keresztül végzett munkája, vagy többeké, akik viszont ugyanazt a ruhát viselték. A tekercsek eredeti voltát újabban többen kétségbe vonják, mivel a "Chrysler" szó többször előfordul a szövegben, és az a néhány töredék, amelyet végre lefordítottak, igencsak különös stílusban tárgyalja a közismert vallásos témákat.
A. H. Bauer kutató régész mindazonáltal kijelentette, hogy bár a leletek abszolút hamisításnak tűnnek, mégis, valószínűleg a történelem eddigi legnagyobb szabású archeológiai leletével állunk szemben, eltekintve attól az esettől, mikor a saját mandzsettagombjai kerültek elő egy jeruzsálemi sír feltárásánál. Az alábbiakban a töredékek lefordított szövegét közöljük:

EGY...
Az Úr pedig fogadást tőn a Sátánnal, hogy kipróbálná Jób hűségét, és az Úr, Jób számára teljesen érthetetlen módon, kupán vágta Jóbot, aztán meg fültövön csapta és végül belökte egy sűrű szószba, hogy ragacsossá tegye és elcsúfítsa, majd leöldöste Jób marhájának egytizedét, Jób pedig így kiálta fel:
- Mi okból ölted meg marháimat? Mikor olyan nehezen jut hozzá az ember. Most aztán szűkiben vagyok a marhának és honnét akasszak le újabbakat?
Az Úr pedig előkapott két kőtáblácskát, és Jób orrát közéjük csippentette. Ezt látván, Jób felesége sírva fakadt, az Úr pedig elküldte az irgalom angyalát, aki egy pólóütővel fejbe kólintotta, és a tíz csapás közül reá bocsájtott hatot, egytől hatig bezárólag, és Jób pipa volt, a felesége dettó, és megszaggatta a köntösét, de megstoppolni nem volt hajlandó.
És Jób legelői hamarosan kiszáradának és a nyelve a szájpadlásához tapadt, úgyhogy valahányszor az "empíriokriticizmus" szót kiejtette, kiröhögték.
És egyszer az Úr, miközben épp csapásokat mért hűséges szolgájára, véletlenül túlságosan közel ment Jóbhoz, aki elkapta a nyakát és mondá:
- Aha! Most megvagy! Miért sanyargatod Jóbot, mi? No, ki vele!
És az Úr felelé:
- Izé, te.. . eriszd már el a nyakamat!
De Jób nem könyörült rajta, hanem így szóla:
- Amíg Te meg nem jelentél, jól ment a sorom. Volt mirhám és fügefám temérdek és egy tarka kabátom meg két tarka nadrágom. És most tessék.
És mondá az Úr és hangja mennydörgött:
- Én, aki az eget és a földet alkottam, számadással tartozom-é neked az én útjaimról? Te mit teremtettél, hogy engem kérdőre vonni merészelsz?
- Ez nem válasz - felelé Jób. - És ha már annyira mindenhatónak vallod magadat, jobb, ha tőlem tudod meg, hogy a tabernákulumot egy l-lel írják.
Majd Jób térdre veté magát és így kiálta az Úrhoz:
- Tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség. Jó állás. Ne baszd el.

KETTŐ...
És fölkele Ábrahám az éjszaka közepén és mondá egyetlen fiának, Izsáknak:
-Álmot láték és az Úr hangja azt mondá, hogy áldoztassék fel egyetlen fiam, úgyhogy vedd a gatyádat.
És Izsák remege és mondá:
- És erre te mit szóltál? Úgy értem, mikor ő kirukkolt a dologgal?
- Hát mit mondtam volna? - kérdé Ábrahám. - Ott állok hajnali kettőkor alsónadrágban a Világegyetem Teremtőjével. Kezdjek el veszekedni?
- És azt megmondta, miért akar engem föláldozni? - kérdezte Izsák atyjától. És Ábrahám mondá:
- A hivők nem kérdeznek. Na, induljunk, mert holnap nehéz napom lesz.
És Sára, aki hallá Ábrahám tervét, felettébb ideges lőn és mondá:
- És honnét tudod, hogy az Úr mondá, és nem, teszem azt, az egyik felebarátod, aki elhatározta, hogy jól megviccel, hisz az ilyen viccek utálatosak az Úr előtt, márpedig aki rászedi felebarátját, azt az Úr a pokolra küldi, akár fedezni tudja az útiköltséget, akár nem.
És felelé Ábrahám:
- Mert tudom, hogy az Úr mondá. Mély, zengő, kitűnő minőségű hangja volt, márpedig a pusztában senkinek nem búg így a hangja.
És Sára mondá:
- És te véghezvinnéd-é ezt a marhaságot?
És Ábrahám felelé:
- Tartok tőle, hogy igen, hisz nincs rosszabb, mint kételkedni az Úr szavában, különös tekintettel az ország jelenlegi gazdasági helyzetére.
És Ábrahám elvitte Izsákot egy bizonyos helyre, és hozzáfogott, hogy föláldozza, de az utolsó pillanatban az Úr megállítá Ábrahám kezét és mondá:
- Hát lett volna szíved megtehetni?
És Ábrahám felelé:
- Hiszen te mondád...
- Na és, ha én mondám? - szóla az Úr. - Te meg rögtön beugrasz minden marhaságnak?
Ábrahám pedig röstelkedék.
- Izé... nem egészen...
- Én viccesen javaslom néked, hogy áldoznád fel Izsákot, te meg mindjárt rohansz is.
És Ábrahám térdre borula:
- Az a helyzet, hogy sose vagyok benne biztos, mikor tréfálsz.
És az Úr mennydörgé:
- Semmi humorérzéke. Hihetetlen.
- De hát nem bizonyítja-é, hogy szeretlek, hogy hajlamos voltam odaadni egyetlen fiamat, hogy eleget tegyek a te szeszélyednek?
És az Úr felelé:
- Csak azt bizonyítja, hogy egyesek minden szamárságra hajlandók, ha egy zengő, jó minőségű hangtól kapják az utasítást.
És ezzel az Úr pihenni küldé Ábrahámot, és meghagyá, hogy másnap ismét jelentkezzék.

HÁROM...
És úgy esett, hogy egy emberre, aki ingeket árult, nehéz idők jártak. Sem az árui nem voltak kelendők, sem az üzlet nem virágzott. És ő imádkozott és mondá:
- Uram, miért bocsátál rám ekkora szenvedést? Összes ellenségeim eladják az ő portékájukat, csak én nem. Pont most, a szezon közepén. Az ingeim jófélék. Nézd ezt a nylont. Van közte elölgombolós,nyitott nyakú, egyiket se viszik. Pedig én megtartottam a te parancsolataidat. Miért nincs meg nekem a megélhetésem, mikor az öcsém százezreket vág zsebre a gyerekruha-konfekcióban?
Az Úr pedig meghallgatá az embert s mondá:
- Ami az ingeidet illeti...
- Hallgatlak, Uram - mondta az ember, és térdre borult.
- Tegyél egy krokodilt a zsebek fölé.
- Hogy mondod, Uram?
- Csak tedd, amit mondok. Nem fogod megbánni.
És az ember egy kis krokodilt varrt mindegyik ingre, s ímé, a portékáját vinni kezdték, mint a cukrot, és ő örvendezett nagy örvendezéssel, ellenségei között pedig volt sírás és fogaknak csikorgatása, s egyikük mondá:
-Az Úr irgalmas. Selymes fűre fektet engem. A baj csak az, hogy nem tudok fölkelni.

Törvények és példabeszédek:
A bűnözés törvénybe ütköző cselekedet, kiváltképp, ha partedliben követik el.
És együtt fekszik majd az oroszlán és a borjú, de a borjú nem fog jól aludni.
Akivel nem végez kard vagy éhínség, azt elviszi a dögvész, úgyhogy kár is megborotválkozni.
A született gonoszok bizonyára tudnak valamit.
Aki szereti a bölcsességet, az igaz ember az Úr előtt, aki viszont szárnyassal kínálja a vendégeit, az lehetetlen fráter.
Ó, Uram, ó, Uram! Mit csináltál már megint? (Dezsényi Katalin fordítása)

2013. június 6., csütörtök

:)

Ezen röhög viháncol és kacarász ma este minden sejtem:

Pffff....

Mari néni (gy.k.: David a QHSE tisztünk) ma ismét túljutott az agymenés K2-es csúcsán.
Az még csak hagyján hogy a reggeli diliház közepén itt lobogtatott egy observation card-ot (van ez magyarul is csak úgy el kellene magyaráznom azt hogy mi a nyűves galambdúc lenne ez, azt pedig most inkább nem :)), miszerint az egyik csapatunk az aknakutatók előtt merészelt kitűzni pár pontot. Az nem zavarta hogy még a spicli (mármint aki a jelentést írta) is megemlíti: farmland-en történt mindez. Mert a proszídzser így, meg úgy, meg amúgy, sőt, mi lenne ha és a többi hülyeség mind felmerült, Kistow csak mosolygott (ő volt a bűnös :)), én pedig megfelelő komolysággal bólogattam, mert ismerem a mondást már vagy huszonharminc éve: a megértés mindennemű lehetősége kizárt, ha olyan tömeggel állunk szemben, akik áruházi katalógusokból vett fogalmakkal érvelnek.
De a legújabb húzása, na ez Darwin-díjas (illetve csak lenne, ha magára gyújtaná a sátrat). Az történt ugyanis, hogy minden lakóközösség kapott egy kést, jelesül arra az esetre ha kigyulladna a sátor. Az ajtónál. Márminthogy a sátor gyulladna ki és épp az ajtónál. Ekkor ugye kibontjuk a tokból a kést, és kivágjuk hátul a sátrat, végrehajtva egy németesen rugalmas elszakadást a lángoktól, vagyis menekülést.
A dolog először is ott kapott léket, hogy a kés a gyári csomagolásában himbálódzik az egyik keresztrúdon. Aki már kűzdött ilyen ööö... hogyismondjam, vastag és kemény műanyaggal körbevett, befóliázott, körbeolvasztott, rázsugorított cuccal (borotvát, fejhallgatót, apró mütyüröket, ilyesmiket csomagolnak így előszeretettel), az tudja hogy komoly előkészületek és megfelelő szerszámkészlet (egy kés :)) nélkül azt kinyitni kb. olyan reménytelen vállalkozás, mint vizet fakasztani holmi sziklákból. (Jóvan, neki sikerült, okos vagy, és azóta?)
Elképzelem a jelenetet: sötét van, alszik a banda, aztán tűz üt ki valahogy és az ajtó lángokban áll. Fekete-fehér és némafilmekben látható rémülettel az arcunkon a sátor hátsó traktusába húzódunk, kétségbeesetten tátogunk segítségért. A lángok egyre feljebb csapnak ott elöl! Mivel én hátul lakom, van időm menteni a legfontosabbat: kiveszem a bőröndből a Chivas-t. Sajnos Kistow és Fernando ilyesmire már nem képes mivel ők az ajtónál alszanak, oda a nívea testápoló és a ho-shi-min papucs, de legalább még élnek. A helyzet egyre rosszabb, a lángok már a tetőt nyaldossák, ó borzalom, szűzek boldogítója, ne hagyj el minket!!!

Namost, ha ez történne, akkor megvárjuk amíg leég a fél sátor, fejünkre dobunk egy törölközőt merazé a belőtt séró nehogymá pörkölődjön, és kisétálunk a keletkezett résen át. Kés meg anyámkínja... jó hogy kötélhágcsót, mentőmellényt nem kaptunk :)
Azt meg sem említettem hogy ott pöffeszkedik két böhömnagy tűzoltókészülék az ágy lábánál akkora kapacitással, amivel nemhogy egy hatméteres vacak sátrat, de egy egész lakóparkot meg lehetne menteni.
Namégegyszer: pfffff....

És még csak délután 2 óra lesz...
Kávézzunk :)

Halk

india zene, szantál illatú füstölő, két mécses (a kék cseresznyevirágos mandalás lepedő sosem gyűrődik - ez is egy apró csodája az életnek), csend, zenés csend,
egy ponton érintés, csak egy apró ponton és mégis...
lassú
...
várakozás
arra ami itt van körülöttem, bennem, benne,
elmondhatatlan
Shakti
fekete piros
ruha nélkül szégyenlõsen mellém bújik a bánat
ruha nélkül szégyentelenül mellém bújik a boldogság.

Déjà vu

Hehe, itt van a tudományos magyarázat: A déjà vu /ˈdeʒa ˈvy/ (franciául: „már láttam”) vagy paramnézia az a jelenség, amikor valaki úgy érzi, hogy az éppen történő helyzetet már korábban átélte, az adott esemény korábban már megtörtént volna vele, ugyanakkor a korábbi átélés körülményei vagy akár megtörténtének ténye bizonytalanok. Érdekes, hogy déjà vu élményének későbbi felidézésekor maga az érzés meglehetősen pontosan körülírható, ugyanakkor annak felidézése, hogy milyen valós körülmények váltották ki az érzést, ugyanolyan bizonytalan, mint maga a képzeletbeli, "már átélt" szituáció.

Azt viszont nem magyarázzák el hogy mi van olyankor ha én ezt, ami itt pár pillanattal korábban történt az AutoCAD Map 2014 felületén, már hónapokkal vagy évekkel ezelőtt megálmodtam :)
Tudomány... eh, közelében sincs még a tudásnak ;)




Zene!


"Elvágyódva innen, jegyet adni másnak"

Jegyet ide, ahol olyan jól éreztem magam... és még gyönyörű is, már akinek ugye :)



(Algéria, 2009. 06. 08.
Angol nyelvlecke, kezdőknek.
Kettőkor elindultunk északra, mehettünk már vagy 20km-t a sivatagban amikor hirtelen (suddenly) jobbra húz az autó. Defekt. Öt (five) méterre egy lapos rész, addig elgurulok lassan (slowly). Megállok. A katonák segítenek. Egyik követ tesz a hátsó (rear) kerék elé és mögé. Másik már lazítja a jobb elsőn a kerékcsavarokat, miközben az emelő lapját bedobom az első (front) tengely alá. Ez egy 60cmx60cm-es fogantyúval ellátott erős fémlap (jackplate), felületénél fogva megakadályozza hogy az emelő (jack) belesüllyedjen a homokba (sand). Befekszem a kocsi alá, eligazítom a talpat és ráhelyezem az emelőt. A Land Cruiseré nem hidraulikus és emiatt kissé macerásabb, de nehezebben is megy tönkre és ha valaki Isten (God) háta mögé settenkedik bohóckodni, akkor jobb ha ezt szem előtt tartja. A difi mellett a híd alá igazítom az emelő recés fejét, összekapcsolom a hajtórudakat és tekerni kezdem hogy emelje az autót.
Minden forró (fuckin' hot). A homok, a kocsi, a levegő (air). Kesztyű nélkül még a pótkereket sem lehet megfogni, mert odasül a tenyér és az ujjak. Nem sokat kell emelni, már pörögnek kifelé a csavarok, rossz kerék le, új fel, csavarok a helyükön, már engedem is le az emelőt ahogy a tizedes (corporal) meghúzta mind az ötöt, a kampós hajtókarral kirántom a Toyota alól a fémlappal együtt, megy minden a helyére, motor indít, légkondi maximumon, sukran dzsázílán (this is arabic) a katonáknak, háfván válaszolják mosolyogva, erre hozzárakom még a barraka laufik-ot is és megyünk tovább.)






"valaki mondja meg mi az hogy elmúlt,
Valaki mondja meg hol marad?"