Régesrégesrégesrégi...
Algéria.
Szahara.
Valahol a semmi közepén.
Ki kellett szaladnunk megnézni valamit Viktorral, aki eddig csak úton vezetett. Gondoltam tanuljon kis offródozást és beleültettem a kormányállásba, miután elmagyaráztam neki -máltai a srác és van vitorlása- hogy ez ugyanúgy megy majd, mintha az ő hajóján utaznánk, a tengeren.
A hullámok vagy laposak vagy nagyok lesznek, néha lomhán gördülők, néha meredek tarajosak, csak arra figyeljen hogy nekünk nincsen tőkesúlyunk.
Nem is volt veszélyes (különben én vezetek :)), tényleg nyugis a terep és ahol lehetett követtük a nyomokat.
Azért döccent néha, akkor átmentem redneckbe, csak hogy nyugtassam, hiszen semmi vész addig, amíg a kerekek a seggünk alatt és nem a fejünk felett pörögnek...
A háttérben arabjaink beszélgetnek, néha pedig én je-je-zek, mintegy bátorítólag. :D
Ó, és itt egy másik 2010-ből, Kurdisztánból, séta a hegyi patak medrében (másutt nem lehetett :)):
Most pedig a délelőtti kávé mellé :)
Persze úgyis elfújja mind.
