Hátrafordul, eligazítás:
neve, fegyverzet fölsorolása, kommunikáció fölsorolása, beleértve a nyomkövető rendszert, életmentős cucc, golyóálló és sisak hátul, kísérő kocsi mogottünk, nem szállok ki csak ha ő nyitja az ajtót, követem mint az árnyék, minden a szokásos.
Vadiúj totoja, jól megy nekik. Basraban egy kocsiért (emberestől ugye) napi 5000 friss ropogós dollárt fizettünk, egyszerű, szép kerek szám, belefért minden. Bő másfél hét és egy új kocsit vehettek...
A sofőr tolat, a hátsó kamera képe a konzolon, zöld segédcsíkok a parkoláshoz, ma már megszokott dolog.
Azon viszont elképedtem tegnap amikor a két dokink pakolta a cucccait -hey, morfium akad-e?!- és teszteltek valami vackot, ami ékes amerikai angolsággal meglehetősen tiszta gépbaritonon mondogatta: check airway.... check breathing...
Húazannya gondoltam, na ilyen kellene minden autóba, hiszen ha balesetbe futunk bele akkor kinek jut azonnal eszébe a stressz alatt hirtelen minden az eü tanfolyamról? Csak annak aki gyakorolja. Viszont ha elővenné az elsősegély dobozt és a kinyitásakor egy nyugodt hang elkezdené sorolni mit csináljon, tuti egyszerűbb lenne az élet. Ma már ezt egy csipbe bele lehet programozni, nem nagy ügy...
Gurultunk az ellenőrző pont felé, nyugodt voltam mert ugyan a vízumom már egy hete vagy hogy lejárt, de lezsírozták Takatak ezredessel (nem pont ez a neve ám, de hasonló :)). Szóval ha nagy gáz lenne, őt kell hívnom, ha kis gáz, azt elintézik a srácok.
A checkpoint charlie most üres, meg sem állítanak, kifelé egyszerű. Közvetlenül utána át kell vágnunk az araszoló kamionok között balra, mert nem a főúton gurulunk majd, hanem megcélozzuk srévizavé a hegyvonulatot, ami igazán csak dombvonulat és a google earth szerint nem több mint 150m magasan emelkedik ki a pusztából. Halkan surrognak a gumik a döngölt földúton, néha kavicsok pattannak ki a kerék alól, jobbra-balra mélynövésű búza sárgul, sok helyen már csak a tarló fogad minket, nagyszerű.
Néha elhúzunk egy-egy öntözött hagyma parcella mellett, okra (vagy mi az ördög)és dinnyeföld mellett, mindenütt kis csatornákban terelgetett víz. Ami vízkutat jelent a közelben, ami gondot jelent számunkra, mert 120m-nél nem mehetnek közelebb majd a vibrók.
Jobbra a távolban olajfinomítók, gyűjtőállomások sorakoznak, balra a távolban épp dolgozik egy mélyfúró berendezés. Nem véletlenül lesz itt 3D, a már feltárás alatt is működő olajmezőn: pontosan fel szeretnék térképezni azt hogy mi is bújkál ott lent, pár ezer méterrel alattunk.
Végre nekiszaladunk a meredeknek, erőlködés nélkül feljutunk és nyugatra fordulunk a gerincet követő kitaposott nyomon. Amikor a második kis földből emelt körkörös sánc mellett megyünk el, megjegyzem hogy az ugye military cucc volt hajdanán-danán. Igen - feleli az én emberem- Szaddam idején amolyan határ húzódott itt és ezekben posztoltak katonák (nem blogot - tegyük hozzá). Normális esetben aknamezőt telepítettek köré, na nem azért mert virág nem maradt volna meg itt sokáig, de a kurdok néha odacsaptak... Gondolom azóta fölszedték, de inkább kissé odébb állunk meg pár kép erejéig. szólnak is hogy ne nagyon menjek el az útról.
Ahogy látom mindenki örül annak hogy megálltunk, előkerülnek a cigarettás dobozok, nevetnek amikor mondom hogy az mind női cigi nálunk. Miért? Mert vékony. :)
Lövök pár képet, távolban a torony: ahogy végez egyik lyukkal, megy a másikra - épp mint valami rossz szerető. A táborunk az egyik ilyen általa korábban elhagyott helyen lesz, ott a múlt évben fejezték be a fúrást és most majd a mi konténerlakóparkunk települ az ő konténerlakóparkuk helyére. Nem kell legalább kerítést, szögesdrótot, sáncot, őrtornyot, lámpákat telepítenünk. Ennyivel is gyorsabb lesz a fészekrakás, mivel nagyon ég már a talpunk alatt a talaj: amíg nem indul el az első geodéta brigád, addig csak költjük a pénzt...
Ilyen lesz a terep, nem igazán vészes ha nem ázik föl a talaj. Itt nem fog, legalábbis novemberig ez olyan biztos, mint ahogy az, hogy a tehénszar mindig lapjára esik.
Itt pedig látszik a távolban a folyó, amely mentén a múlt évben hadakoztunk. Akkor 4-5km-enként metszette egy-egy vonalunk, most 300 méterenként kell átlőni rajta, nem beszélve a kiskertekről, hajajj!
Még egy pillantás dél felé és mivel az óra is dél felé járt, elindultunk haza. Mármint Erbilbe haza.
az ellenőrző pontnál kis probléma volt csak, a srácok lekezelték azzal hogy kapott a katona egy palack hűvös ásványvizet, mindenki boldog volt és van annál szebb dolog ha mindenki boldog? Naugye! :)
Most pedig... valami...
