És még mindig főzünk!

Még egy hét itthon, aztán jön az angolai koszt.
De addig még...
Az azért látható, hogy minden itthon, általam elkészített ehető dolog baromi egyszerű, szuvidálni, vagy oroszkrémtortát előállítani tuti nem fogok.
Ilyen faék egyszerűségű a resztelt-, vagy magyarul pirított máj is, ami nagy kedvenc.

Persze a resztelt is magyar kifejezés, merugye a német rösten (pirítani) igéből származó jelző, de sokáig én is azt hittem, hogy a kettő nem ugyanaz.
Ebben nagy szerepet játszhatott az, hogy anyám olajban tocsogó "főtt" máján nőttem fel, de ez sem tudta kiégetni belőlem ezen nagyszerű étel szeretetét.

Akkor hát pirítsunk.
Májat.

Legyen friss, emellett coca, én ezt preferálom és ugye most az fog történni, amit én akarok.
Vagy szeretek.
Leöblítem, szárítom, majd 1.5-2 centi körüli szeletekre vágom, mert rossznyelvek szerint az ennél keskenyebb kiszárad sütés közben. A lényeg, hogy nagyjából egyforma vastagságú legyen minden szelet, így egyszerre sül át.
Természetesen a hártyás, meg mindenféle csöves, vezetékes részt kivágom.

Hagyma.
Mint sok más jóféle magyar ételnek, ennek is az alapja. Jól láthatók az arányok:

Felét kockáztam, mehetett a forró zsírba (naná, hogy nem olajba!), mellé nyomtam egy nagy gerezd fokhagymát is.

A hagyma másik felét félkarikára vágtam, mert úgy guszta, valami hirtelen ötlettől vezérelve egy paradicsomot is belekockáztam.

Felöntöttem fehérborral, a tetejére került egy babérlevél, amit később kivettem, illetve egy apró csipet kakukkfű és őrölt kömény.

Borsőrlőből durvára eresztett bors, de egyelőre az várakozó vágányon pihent.

Ahogy a hagyma megfelelőre párolódott, zutty bele a máj, majd piros fűszerpaprika és jól összeforgattam.

Érkezett a bors, a hőmérsékletet felnyomtam 140 fokra és sűrűn kevergettem, közban a majoranna felkészült.

Amikor a főzőkanállal el tudtam vágni egy szeletet, és már nem volt véres a belseje, látszott az, hogy egyenletesen átsült, rászórtam a majorannát.
Sokat.

Jól elkevertem, aztán lekaptam a tűzről és megsóztam.

A többi történelem.
(Főtt krumplival és csemege ubival.)

Mennyiségek nincsenek, mert nálam ebben az esetben érzésre működik a dolog, bátran essen neki, aki akar és úgy készítse el, ahogy neki ízlik.



Zene!