Olaszosat

Én nem mondom azt, hogy a férfiak jobban főznek, talán csak azt, hogy mivel kevesebbszer kapaszkodnak a fakanálba, akkor pedig a saját kedvenceiket készítik el, ezért jobban odafigyelnek a részletekre.*
Persze mint mindenben, ebben sem szabad általánosítani.

Még pár napom maradt itthon, legyen hát olaszos.
Pecorinót továbbra is eléggé necces beszerezni itt a végeken, rendelni már nem érdemes (különben is volt már 2 carbonara nap), maradt az amatriciana, arra jó lesz a Grana Padano is.

Ez is faékegyszerűséggel elkészíthető étel és imádom.
Persze nálunk még a hentesnél sem kapunk guanciale-t, vagy pancettát, itt a pofaszalonnát is füstölik, jó lesz tehát a bacon is (csak ne legyen füstölt).
Itthon szerencsére mindig akad reszelt sajt, paradicsomkonzerv és tétta.

Első lépésként olívaolaj, a bacon és kis coca zsír (mivel ebből a bacon-ből nem sok olvadna ki) kerül a serpenyőbe és pirítódik.
A megfelelő időben kerül bele őrölt bors, a falon függő szárított paprikából kávéskanálnyi apróra darabokra tört "pehely", pár keverés után pedig az apróra vágott hagyma és a fokhagymanyomóból az abba való.
Aztán felöntöm fehérborral és titkos rúnákat rajzolok a levegőbe a fakanállal: párolódj!

Amikor elfőtte a bort, érkezik a paradicsom.

Imádom az olasz paradicsomkonzerveket, az egészet is és a hámozottat is. Az itthoni konzervek édeskés íze helyett a savanykás dominál, és számomra az jelenti a paradicsomot.
Nyáron, amikor a mamma kertjében abban dúskálunk, akkor a szósz is abból a friss és ízletes paradicsomból készül, naná!

Közben felrakom a vizet (enyhén sózva) a tésztának, és mire az al dente lesz, besűrűsödik a paradicsom is, jöhet bele a Barilla.
Néha más fajtát választok, most ezt kívántam meg (pl. a carbonarat is tagliatellével imádom).
Nem adok hozzá extra főzővizet, mint egyes receptek említik, úgy merem a tésztát, hogy jusson hozzá annyi amennyi kell.

Nem keverem be itt sajttal sem a serpenyőben, majd a végén, itt, a tányéron.
(Ha fogy róla, újra megszórom :))

Recept.
Az akad elég a neten, én arra jöttem rá, hogy akkor lesz valami tökéletes, ha úgy finomítok az elkészítés során felmerülő (rész)időkön, arányokon, anyagokon, hogy kialakuljon az ízekből összeálló azon harmónia, amely számomra a legmegfelelőbb.
Így hát....

Zene!




* Főleg, ha a párjuk mindent oda- és előkészít.