Idegen országba utazva mindig ez az első szó, amit a nyelvükön megtanulok.
Hogy miért?
Mert ott én vagyok az idegen - mondhatnám.
Vagy azt is, hogy sunyi geci vagyok és hátha így mindenféle ejjnyebejnye nélkül elenged a helyi fakabát, ha mondjuk 51-gyel berongyolok az 50-es táblánál a faluba.
Persze ez nem igaz, mivel azt úgyis a végén mondanám, "köszönöm"-mel eléggé furcsa lenne diskurzust kezdeni, hogyaszongya:
- Tudja miért állítottam meg?
- Köszönöm!
Naugye!
Nincs mit tenni, marad az első...
Nézzük sorba, merre jártam, bár lehet, hogy nem pontosan emlékszem mindenre. Egy köszönés, egy fotó, nagyjából időrendben (rengeteg helyen jártam többször is, nem részletezem), ha jó lesz úgy. Persze fonetikusan ott, ahol egzotikus az írás.
Tunézia:
Sukrán, cifrázva Sukrándzsázílán.
Anglia:
Thank you, vagy thank you very much, esetleg thanks a ton, bár itt tuti akad több is.
Szíria:
Sukrán, csakúgy mint Tunéziában.
Algéria:
Sukrán, csakúgy mint Tunéziában.
Törökország:
Tesekür, vagy tesekür ederim.
Türkmenisztán:
Sag bolun
Egyiptom:
Sukrán, csakúgy mint Tunéziában.
Omán:
Sukrán, csakúgy mint Tunéziában.
Pakisztán:
Tásákűr, ez asszem pastu, hasonlít a törökhöz.
Kurdisztán:
Spas
Grúzia:
Mádlóba
Irak:
Sukrán, csakúgy mint Tunéziában.
Marokkó:
Sukrán, csakúgy mint Tunéziában.
Egyesült Arab Emirátusok:
Sukrán, csakúgy mint Tunéziában.
Afganisztán:
Tesekür, tiszta törökös... vagy pastus?
Németország:
Danke, a többit tudjuk ugye...
Etiópia:
Ameseghinalehu
Olaszország:
Grazie
Franciaország:
Merci
Azerbajdzsán:
Csok szágol
Ghána:
Medáászi
Angola:
Obrigádó, nőknél obrigádá
Most kb. itt tartok...
Köszönöm :)
Zene!
The nihght chichago died