Ez jutott eszembe, amikor egy fekete, nem átlátszó műanyag tatyóba rejtve átadta kedvenc campbossom (múlt év nyara óta itt van, egyetlen szabadnap nélkül) a dobozt.
Mint titkos szerető, úgy hussant be és a kezembe nyomta, hogy ezt Mr. Li tartogatta a szekrénye tetején, és azzal el is tűnt.
Pedig még csak a meglepetés lélekben kikerekedett szemei mögül néztem rá, hogy mi szél hozta hirtelen ide, majd kinyitva a szatyrot elkezdett kiszélesedni a pofámon a vigyor, mivel megpillantottam a tartalmát. De ekkor már messze járt, így aztán megköszönni már csak délután tudtam.
Persze ismer, tudja mit jelent ez nekem, pontosan tudja...
Ezért aztán csak jön és megy.
Mint pár napja, az esti szokásos "HSE alley" partin, ahol hirtelen megjelent, valakinek a kezébe nyomott egy bontatlan fekete címkés sétáló jánost és már el is tűnt.
Mivel nagyjából egyszerre vált a két csapat, a másnap reggel elutazókat és az épp érkezetteket összetrombitálja a főnök egy ilyesfajta körlevéllel:
Gents,
There will be a small gathering in HSE alley this evening, after the Ops Meeting, to drum out the old guard and welcome the returnees. Bring a bottle or can and if you have it, some sausage or similar.
G.
Vacsira épp rákállat volt, kínaira vettem a témát. Egy pillanatra úgy tűnt, mintha arctámadó bújt volna meg a tányéromon, de elhessegetettem az érzést.
Hiába na, az Alien '79 óta kísért.
A HSE alley két sor konténerrel lejjebb húzódik, így csak kiléptem az ajtómon, balra a kerítés mellett elslisszantam és már ott is álltam a padból készült hosszú "asztal" előtt. A konténerek közrezárta "sikátor" a kirakott műanyag székekkel épp megfelelő egy kis esti traccspartira.
Ma megint csodás a naplemente a 32 fokban:
Akadt hűtött bor, sör, mogyi, valaki kerített kínai pattogatott kukoricát és ugye a jános is befigyelt.
Közben néha elhussant egy-egy patkány a kivilágított placcon az esti nyugalomban, igazi békés hangulatot teremtve, egyben teret adva az emlékezésnek.
(Igaz, sivatagban az ugróegér szokott vizitálni esténként, de hát itt ez van...)
Szóval a "bár".
Vagyis A Bár.
(Nosztalgia: on.)
Szeizmikus csoport a világban nem létezhetett anélkül!
Kivétel volt a magyar, de ugye otthon mindig akadt presszó, bár, mifene, ahova esténként beülhetett a szépreményű geofizikás, mivel mindig városokba települt a csoport és "ibuszlakások"-ban került szállás, ma ezeket apartmanoknak hívják.
Na de próbálta volna ezt megtenni mondjuk itt:
Így aztán minden csoportnál egy darab guruló putri a sok iroda-, lakó-, étkező, tusoló és egyéb kiszolgáló konténer mellett bárrá alakult, kanapékkal, fotelokkal, zenegéppel, bárpulttal, hűtőszekrénnyel és ami a legfőbb, darts táblával.
Esténként itt lazult a csapat, a felszolgálók (mert az is volt ám!) néha megjelentek egy-egy tálca pizza falatkával, nasi-nasival azért, hogy még otthonosabb legyen a hely. Emellett a kultúra is helyet kapott, voltak pl. kvíz nájtok és darts nájtok, amikor csapatok szerveződtek és egymás ellen folyt a hajrá, mutassuk meg azt, hogy ki a legény a gáton!
A kvíz nájtok sokszor egy-egy országról szóltak, így aztán amikor Szíriában egyetlen magyarként először csatlakoztam a Western Geophysical ottani csoportjához, a csopvez szeme felragyogott: csináljunk Magyarország kvízt.
Erre valamelyik tanult kolléga benyögte: oké, lekapcsoljuk a villanyt és káposztát eszünk.
Mondtam neki, hogy azok a románok és a németek te arizonai tahó, mindenki nevetett, de tuti fogalmuk nem volt arról, hogy Magyarországot eszik, vagy isszák: főleg amerikaiak alkották az internacionálét, elvétve egy-két angol, kanadai, holland és francia tevékenykedett ott, szerény személyem mellett.
A bárban szabályok voltak, amelyeket illett betartani, hacsak nem akart az ember súlyos sörökkel fizetni.
Merugye volt a free beer, amit a cég fizetett és esténként ez egyet, jelesebb napokon kettőt jelentett, a többiért bukszába kellett nyúlni.
Első ott tartózkodásom során (akkor 7 hét munka és 3 hét szabad volt a beosztás) két kartonnal sikerült megajándékoznom őket, én pedig 200 dollárral lettem könnyedebb.
Az első egy dartsz nájthoz volt köthető, elhajítottam azt a szart - életemben addig nem játszottam ilyet -, az eltalálta a fém gyűrűt, és a nyíl a padlón koppant, mire azonnal hangos üdvrivalgásba tört ki a lelkes közönség: case of beer, case of beer!
Vagyis potya sör nekik... Mivel az egyik szabály a szép hosszú listán az volt, hogy ha valaki a padlót találja el, az fizet egy karton sört.
Ügyes, mondaná Kohn bácsi.
Aztán volt még egy szabály, ha valami oknál fogva kiesel egy körből, megint egy karton sör. Tehettem én arról, hogy épp szerdára esett az a heti egyszeri 10 perc, amikor a műholdas telefonon lehetőség adódott beszélni a családdal?
Valamint a darts night is...
Case of beer, case of beer! - csesszétek meg.
Végülis a szabályok egyszerűek voltak, de egy irányba hatottak: valahogy ingyen sörhöz jutni valami balfék által.
Ha például az alábbi képen látható harangocskát megkongatta valaki, azonnal felcsendült a case of beer:
Ó, a háttérben a falon pedig néhány bekeretezett rajzom, többnyire karikatúrák a csoport életéből, ezt eddig nem is figyeltem...
Egy másik bár, ez már Egyiptomban, mindenki hozta az országa zászlaját:
Esténként így valahogy...
Távol mindentől...
De piszok vidáman...
Zene!
(És az a mozgás... az a klipp...)
