A rákok

A rákok, a rákok,
A rákok angyalok...

Mondja a régi nóta, a Csárdásrákkirálynőben, ha jól emlékszem.
Csak úgy lehet, mert az biztos, hogy mennyeiek, és itt Angolában akad belőlük bőven az aprótól az elég nagy méretűig.

Először a tengerp az óceán - mert ez mégiscsak az Atlanti - partján futottam össze velük:

Ilyen barlang-lakásokban éltek, és első blikkre nem nagyon sok ehetőt láttam rajtuk:

Aztán a Futila-beach resort étlapján felfedeztem valamit, nosza, jöjjön a puding rák próbája, ha már úgyis vacsi idő volt:

Ezután nem volt megállás és azóta sincs. Folyamatosan kapjuk, mondjuk minden második napon érkezik valamilyen formában, vagy a kínai térfélre, vagy a mi ebédlőnkbe.
Mint szárazföldi parasztgyereknek, először nagy szám volt, fotóztam is veszettül, hogy hű, meg há, mert eddig ilyet csak moziban láttam.
Ma már csak pakolom a tányérra, mert azért hiába na, imádom.

Akkor jöjjön pár fotó, bár ahogy a költő mondotta volt: "még nézni is tereh"...

P.S.:
Tegnap este már nem esett, ennek megfelelően tűrhetőre sikeredett a naplemente:

Zene!