Na mer'

Röviden:
Legyen különleges.
De hiszen minden nő az!
Na jó, de nem nőiesen különleges, hanem különlegesen különleges.
És az milyen?
Fogalmam sincs.
Hát akkor?
Majd tudom én azt.

Bővebben:
Azt mondja nekem ma a zűrhalyóm miközben együtt reggelliztünk (valami bounduelle vörösbab csípős mexikói mártásban-t melegített nekem, ő pedig kakaót vajazott kaláccsal, amelyre még vastagon pakolt abból a finoman folyós házi kajszi dzsemből), szóval azt mondja:
- Ha nem különleges, akkor mitől lenne az?
Éppen azon gondolkodtam -immár nem először- hogy mi az ördögöt művel a kakaóval (szigorúan házitejből, frissen készítve - na az sem volt egyszerű eset amíg olyat találtam neki), na és a többi mindennel, közben a sötétebb szemű babokat válogattam mert azért nem voltam elájulva ettől a reggelitől, valljuk be. De ma reggel a lét lépcsőinek úgy a 8. fokán ébredtem, ami nem is olyan rossz főleg ha figyelembe vesszük hogy mennyi pintytojást kellene egymás mellé rakni ahhoz, hogy hazáig érjen a sor.
A babválogatás, a kakaó hovatűnés és a pintytojások valami nagyobbra cserélésének és az ezzel együtt járó darabszámcsökkenés függvényének kidolgozása közben a csendben -amit csak a finom, alig hallható és elegánsan kivitelezett kakaó szürcsentések törtek meg pontosan 7.874474110447888133475 másodpercenként (ja, ez a kedvenc száma)- szinte mellbevágott a zűrhalyóm kijelentése:
- Ha nem különleges akkor mitől lenne az?
Először a tojás méretváltozása következtében kialakuló mennyiségi változófüggvény kidolgozását hagytam abba, aztán a kakaóhovatűnés fontos kérdését ejtettem, majd két láthatóan sötétebb bab villáratűzése után (bevallom ez utóbbi már csak időhúzás volt) felemeltem a fejem, átnéztem a bőrrel bevont kormányon (három színű cérnával varrot, ezt kiemelte a zűrhalyóm az átalakulása után, hm, valamiféle büszkeséggel a hangjában), rá a műszerfalra mert oda sejtettem a vizuális szenzorainak egy részét, és azt mondtam:
- Az nyilvánvaló.
Olyan hangot hallottam mint amikor ember orrán száján visszaprüszköli az éppen beszippantott kakaót, majd modoros köhécselés és torokköszörülés után azt mondta (barokkos, de pergamenszagú kiejtéssel):
- O!
Így, rövid o-val. Tudtam hogy magyarázatot vár, de juszt sem szólaltam meg, kerestem a következő sötétebb színű babot.
És hirtelen rájöttem... tudja mit keresek, és azt is tudja, hogy mikor remeg meg az antrlenom, csak azt nem tudja hogy miért.
Zavarban voltam... mert azt hiszem én sem tudnám megmondani mikor és miért érzem meg a különlegeset... Ezért hát azt mondtam neki, tudod mit? Megyünk lőni, kipróbálhatod a plazmavetőd új ikergenerátorainak hűtését különböző üzemmódokban!
Csörömpöltek az étkészlet darabjai ahogy lesöpört mindent, csukta a renillantronokat, és már emelkedtünk is a cirrokumuluszok felé, amelyek ilyenkor nem is olyan megszokottak a Zöldfoki szigetektől északnyugatra, közben pedig felrakta kedvenc alvósutazós zenémet: