2018. június 10., vasárnap

"Előre, sohase hátra"

Azért néha lehet hátra is, gondolom én. Mint amikor könyvet olvasok: sosem tudom azt, hogy előre, avagy hátra visz majd...
Mármint a történet.
Ami akár olyasmi is lehet, mint mondjuk a nyomok a homokon: visznek valahova, de ha nem vigyázunk és jön egy kis szél, akkor eltűnnek úgy, mintha soha nem is léteztek volna...



Induljunk hát, lássuk, mi történt pár éve hasonló időszakban, mert ugyanaz a nap eléggé ritka. 2009 elé nem megyünk, mert az ööö... hogy is mondjam... olyan, amilyen.

Legyen hát 2009 nyara az első:
Algériából jelentem

A következő évben Irakban, pontosabban Kurdisztánban evett a fene:
Egy szokványos nap

Aztán 2011-ben bár főként Marokkó volt terítéken, de Irakban kezdtem itt épp:
Indulás haza

De legyen akkor már egy marokkói körkép is.

2012-ben ismét Irakban kóboroltunk, pontosabban:
Basrától északra

Persze ebben az évben szinte végig Afganisztán volt terítéken, ezért hát:
Költözünk

2013-ban újra Kurdisztán, és egy:
Találkozás

A következő évben még mindig ugyanott, épp Mosul mellett dolgoztunk, amikor még nem is sejtettük azt, hogy mi kezdődik: Mosulban

2015, szomorú év...
Egy barát emléke

2016-ban keletre vitt a sors:
Baku környékén

2017-ben pedig jött Törökország, pontosabban: Diyarbakir



Most pedig most van, épp mangót eszem bicskával:



Hozzá pedig zene szól, mi más, mint: