Valamelyik este a Westendben azt játszottam hogy marslakót keresek (földönkívülit, na), merugye Ben Quick óta (ó, az sem ma volt :)) tudjuk hogy közöttünk járnak és az a hely nagyon jó ilyesféle keresgélésre. Hatalmas a tömeg, rengeteg ember (és marslakó) jön megy és nem kell mást tennünk, mint támaszkodni a korláton és csak nyitva tartani a szemünket. Fent voltam a harmadik szinten, és az alattam húzódó emeletet tartottam megfigyelés alatt (naná, mert az átlagember (és marslakó) sosem néz felfelé, de ez éjdzsentes titok ám, nem elkotyogni!).
Ott ült mindjárt egy alattam, úgy két óra irányában a szögletes barna bőrfotelben: öltöny, fehér ing, napszemüveg, és a telefonjával baszakodott és bár nem tudtam kivenni, de nyilván sms-t írt egy másik marslakónak. Csakis földönkívüli lehetett, mert ember nem visel sötét helyen napszemüveget, főleg nem sms íráshoz. Egyet kipipáltam.
Aztán feltűnt egy terhes nő. Ilyenek nincsenek manapság, tuti hogy marslakó.
Jött egy göndör, hátul hosszú hajú, oldalt és elöl rövidre vágott frizurájú, a 80-as évek elejére vagy a hetvenes évek végére saccoltam, amolyan Slades lemezborítón látható fejjel, zöld halásznadrágban, fekete sport cipőszerűségben. Ma már ilyenek nincsenek, csak ugye a marslakók nem haladnak a korral, tuti hogy ő is az volt.
Aztán balról érkezett egy öregúr egy bombázó csajjal, nonszensz, marslakók.
A legalsó szinten az éttermek előtti egyik asztalnál ülve apáca csipegetett a tálcáról, vele szemben egy piros kockás inget viselő nő ült, bányásznak néztem volna, esetleg farmernak valami ausztrál sorozatból, de tudom hogy itt ilyenek nem léteznek, hát ők is lebuktak.
Aztán jött egy bombázó csipőjű lompos járású (mint a juhászkutya, tudjátok, olyan vonszolósan viszi a seggét) lány valami leninsapka szerűségben, ő még megúszta volna a felismerést, de rám mosolygot, pfff... marslakó, mert más nem tenne ilyet.
Észrevettem egy anyát a lányával, a mama fittebb és csinosabb és szexibb volt mint a lánya, kész lebuktak, marslakók.
Aztán bármerre néztem, felfedeztem mindig valami furcsát, egyre félelmetesebb lett a hely, nem néztek ugyan felém, de rám gondoltak, adták-vették az üzeneteket mint King Rémkoppantójában, és próbáltam találni egy, csak egy embert, de nem sikerült és egyre szaporább léptekkel igyekeztem a parkoló felé, az automatánál egy rovarszemű nőstény fordította felém csáprágós fejét, közben hatalmas karmokkal piszkálta ki a mellettem álló gépből a visszajárót, remegő kézzel fizettem és átkoztam magam amiért minden cuccom a kocsiban maradt, de nem állított meg senki amint szinte rohanva értem oda ahol parkoltam, kinyitottam az ajtót, beugrottam és az első dolog az volt hogy bekapcsoltam az álcázót. Ellenőriztem a reaktorokat, a plazmagenerátorokat, a fotonhajtóműveket, lassan felemelkedtem az aszfaltról és két betonoszlop között kirepültem a parkolóból. Valahol a Gellérthegy fölött jártam már és csak akkor kezdtem megnyugodni, bár még mindig kissé idegesen figyeltem a kijelzőket, de minden felderítő műszer zöldet mutatott. Pffff...
Zene!
Persze úgyis elfújja mind.
2013. június 21., péntek
2013. június 20., csütörtök
A geofizika diszkrét bája
Mert az oké hogy távol vagyunk otthontól, családtól, néha még lőnek is ránk, de az hogy ugyanolyan minden nap hat héten át, az kicsit megviseli az embert. Ezért néha lopunk kis színt a szürkeségbe, hetente egyszer bbq estet tartunk, önként jelentkező mindig akad, hiszen tőlünk jóval nyugatabbra addig nem ember a gyerek, amíg nem tud steak-et sütni. Faszénen :)
Minden az elején kezdődik (ha csak nem a közepébe csöppenünk a dolgoknak), megérkezik a cucc, lessünk csak bele az első dobozba: echte tenderloin file, egyenesen Braziliából (nem argentin, nem argentin... ne kötözködjünk, Afganisztánban meg kell becsülni mindent :)). Illetve hát az amerikai katonai tábor boltjából érkezett, de azért onnan is elég szép utat tesz meg, hogy a sivatagba jusson:
No és a másik dobozban mi van? Hm, valami furcsaság, ilyen otthon nem terem a kertben az tuti! Se szeme, se lába, de ha nem mozog, meg lehet enni - ahogy a népszerű kínai közmondás tartja:
Andy (aki kanadai) nekilátott az előkészítésnek, ami ugye a pácolás, mégpedig nem másban mint a titkos receptje alapján készült szószban (mivel titkos, ennél többet nem tud meg senki róla, sorry). Ebben állt -dehogy állt, feküdt... na jó, pihent- a steak több mint egy napon át, Cobus pedig -aki délafrikai- isteni majonézes krumplisalátát rittyentett később hozzá:
Aztán elkezdődött a sütés, amelynél professzor Jo Libanonból, valamint mindenféle titkos kenceficéi (na erről sem tudunk meg semmit) asszisztáltak, a munkát pedig a parázs végezte (igen, az ott a háttérben ruhaszárító, készülhet jó fotó annélkül? :)):
Közben emelkedett a hangulat, előkerültek a szivarok (titkos helyekről, naná :)), és mint látszik a doki kinyitotta az ambulancia ajtaját is, biztos ami biztos:
Merugye spirituszban* sem volt hiány, colemanokban jég között a többi (a beszerzésük itt aztán tényleg szupertitkos forrásokból lehetséges, szóval... :)). Úgy tűnik rendben megy az alapozás, fogyogat a serital és a zsíroldó:
Hogy aztán jól csússzon az úri népnek a standard csajkás kaja: steak, kukorica, krumplisaláta és egyéb saláta (persze van repeta, amennyi belefér):
No és abból a furcsaságból is valami istencsászáros dolog kerekedett (nem mozgott, megettük :)):
Hát így... hetente egyszer van aki templomba megy, van aki horgászni, van aki pihen, kertet ás, barkácsol. Nekünk ez jelenti az ünnepet. Legalábbis egy éjszaka erejéig...
(Ez a buli még Afganisztánban történődött (ez a magyar folyamatos múlt, én találtam ki :)), de kb. ilyen a menetrendje mindenütt, persze sok függ a resource managertől no és a beszerezhető dolgoktól. Marokkóban pl. rendszeresen kaptunk galambot. Egyiptomban csontos karajt. Türkmenisztánban magyar bacont. Pakisztánban kínait. Ománban... hát ott baromi nagy pizzákat a Pizza Hut-ból. Grúziában isteni virsliket. Algériában hamburgert (nem a Pizza Hut-ból :)). De számomra, ha visszagondolok az évek során eltöltött péntekekre, a legeslegeslegeslegjobban bejövős a jacked potatoes, persze csak ha úgy készül ahogy a séfünk csinálta, Egyiptomban, hajj!)
* Aki jobban megnézi a piafelhozatalos fotón a seritalt és utánajár, valami ilyesmit talál:
KINI Entreprises Ltd is a Ugandan based firm distributing alcoholic and non-alcoholic beverages (private brand) worldwide. Our main market is currently Africa but we are rapidly expanding our clientele. The grand majority of our products are produced in Germany, while our spirits are distilled and bottled in Scotland and our carbonized soft drinks are produced in Dubai.
És hogy miként került ide Afganisztánba? Na az a rejtély titka :)
Minden az elején kezdődik (ha csak nem a közepébe csöppenünk a dolgoknak), megérkezik a cucc, lessünk csak bele az első dobozba: echte tenderloin file, egyenesen Braziliából (nem argentin, nem argentin... ne kötözködjünk, Afganisztánban meg kell becsülni mindent :)). Illetve hát az amerikai katonai tábor boltjából érkezett, de azért onnan is elég szép utat tesz meg, hogy a sivatagba jusson:
No és a másik dobozban mi van? Hm, valami furcsaság, ilyen otthon nem terem a kertben az tuti! Se szeme, se lába, de ha nem mozog, meg lehet enni - ahogy a népszerű kínai közmondás tartja:
Andy (aki kanadai) nekilátott az előkészítésnek, ami ugye a pácolás, mégpedig nem másban mint a titkos receptje alapján készült szószban (mivel titkos, ennél többet nem tud meg senki róla, sorry). Ebben állt -dehogy állt, feküdt... na jó, pihent- a steak több mint egy napon át, Cobus pedig -aki délafrikai- isteni majonézes krumplisalátát rittyentett később hozzá:
Aztán elkezdődött a sütés, amelynél professzor Jo Libanonból, valamint mindenféle titkos kenceficéi (na erről sem tudunk meg semmit) asszisztáltak, a munkát pedig a parázs végezte (igen, az ott a háttérben ruhaszárító, készülhet jó fotó annélkül? :)):
Közben emelkedett a hangulat, előkerültek a szivarok (titkos helyekről, naná :)), és mint látszik a doki kinyitotta az ambulancia ajtaját is, biztos ami biztos:
Merugye spirituszban* sem volt hiány, colemanokban jég között a többi (a beszerzésük itt aztán tényleg szupertitkos forrásokból lehetséges, szóval... :)). Úgy tűnik rendben megy az alapozás, fogyogat a serital és a zsíroldó:
Hogy aztán jól csússzon az úri népnek a standard csajkás kaja: steak, kukorica, krumplisaláta és egyéb saláta (persze van repeta, amennyi belefér):
No és abból a furcsaságból is valami istencsászáros dolog kerekedett (nem mozgott, megettük :)):
Hát így... hetente egyszer van aki templomba megy, van aki horgászni, van aki pihen, kertet ás, barkácsol. Nekünk ez jelenti az ünnepet. Legalábbis egy éjszaka erejéig...
(Ez a buli még Afganisztánban történődött (ez a magyar folyamatos múlt, én találtam ki :)), de kb. ilyen a menetrendje mindenütt, persze sok függ a resource managertől no és a beszerezhető dolgoktól. Marokkóban pl. rendszeresen kaptunk galambot. Egyiptomban csontos karajt. Türkmenisztánban magyar bacont. Pakisztánban kínait. Ománban... hát ott baromi nagy pizzákat a Pizza Hut-ból. Grúziában isteni virsliket. Algériában hamburgert (nem a Pizza Hut-ból :)). De számomra, ha visszagondolok az évek során eltöltött péntekekre, a legeslegeslegeslegjobban bejövős a jacked potatoes, persze csak ha úgy készül ahogy a séfünk csinálta, Egyiptomban, hajj!)
* Aki jobban megnézi a piafelhozatalos fotón a seritalt és utánajár, valami ilyesmit talál:
KINI Entreprises Ltd is a Ugandan based firm distributing alcoholic and non-alcoholic beverages (private brand) worldwide. Our main market is currently Africa but we are rapidly expanding our clientele. The grand majority of our products are produced in Germany, while our spirits are distilled and bottled in Scotland and our carbonized soft drinks are produced in Dubai.
És hogy miként került ide Afganisztánba? Na az a rejtély titka :)
Olvasni is engedd...
Tegnap este felfedeztem a torrentről letöltött elektronikus könyveket a külső vinyón (több száz író rengeteg munkája), így aztán egyszerre olvastam Ciolkovszkijt, Einsteint, Isaac Babelt és Fa Nándort. Bár Nándiról ugye mindenki tudja hogy körbehajózta a földet, a könyve valamilyen oknál fogva nem került eddig a kezembe (technikailag most sem :)).
Végigolvastam hát, de a másik három is ott kavargott végig a hajója fölött az indiai óceán fagyos és viharos éjszakájában, mint áttetszõ hatalmas halfarkasok: a Holdon ébredés, egy levél a porosz akadémiának '33 környékén, és a Lovashadsereg.
Persze, otthon sincs sok könyvünk most, amolyan átutazóban... még polc sincs... de azért ott van minden a kezünk ügyében, ami kell:
Végigolvastam hát, de a másik három is ott kavargott végig a hajója fölött az indiai óceán fagyos és viharos éjszakájában, mint áttetszõ hatalmas halfarkasok: a Holdon ébredés, egy levél a porosz akadémiának '33 környékén, és a Lovashadsereg.
Persze, otthon sincs sok könyvünk most, amolyan átutazóban... még polc sincs... de azért ott van minden a kezünk ügyében, ami kell:
2013. június 19., szerda
Este
Az imént megszólalt a sziréna, amiből ugye nekünk kettő van: az egyik vinnyog mint a fábaszorult fa szú, persze jóval hangosabban, a másik olyan rendes békebeli légiriadósos hogyaszongya: jaaaaajjjjjjjaaaaaajjjjjaaaaaajjj.
Az előbbi a mi tűzriadó szignálunk, az utóbbi a katonák tűz van babám zenéje, vagyis hogy rossz fiúk ólálkodnak a környéken. Ez most a második fajta volt, a jajjgatósos, na és balról hátulról jött ahol a század katona táborozik.
Kinéztem az ajtón, az összes geofizikus (ezek érdekes népek, őseik barlanglakó informatikusok lehettek akik aztán valamilyen jobbhanemtudunkróla módon kereszteződtek a lajhárral) kirontott mint anno Zínyi a törökre és most ott toporgott és szaladgált a kivilágított főterünkön, kiváló célpontot mutatva mindenféle jött-ment orvlövésznek. Hogy kicsit javítsak az adrenalin szintjükön még odaordítottam:
- We're under attack!!!
Aztán persze lekapcsoltam a villanyokat és a légkondit az irodában ahogy előírták ilyen esetre (hogy a légkondit miért, azt máig nem tudom: melegben lapuljon az ember az asztal/ágy alatt?), de nem lőttek sehonnan így nem izgultunk, Mr. Tarak folytatta az adatfeldolgozást a monitor fényénél, én pedig a geofizikusokon röhögtem hogy mit is nyeletlenkednek ottan (ez a Misimackóból). Közben feltűnt pár hálóinges helyi úriember is sietős léptekkel (már amennyire ezt a hálóing és a homokon csattogó Ho-Si-Minh papucsok lehetővé tették) a tűzriadó pont felé tartva. Azt hiszem a muzikális hallásuk alulképzett szirénaügyileg.
Jones a vezetõ geofizikus éppen befejezte a felizgató köröket és forszázzsal meglódult a pm iroda ajtaja felé, a keze már majdnem elérte a kilincset amikor abbamaradt a szirénázás.
Nnna... próbariadó.
Hát ilyen egy szokványos este itt, híradó és időjárás jelentés nélkül, de legalább jön a rádió Dabas és a kecskeméti Gong is :)
Az előbbi a mi tűzriadó szignálunk, az utóbbi a katonák tűz van babám zenéje, vagyis hogy rossz fiúk ólálkodnak a környéken. Ez most a második fajta volt, a jajjgatósos, na és balról hátulról jött ahol a század katona táborozik.
Kinéztem az ajtón, az összes geofizikus (ezek érdekes népek, őseik barlanglakó informatikusok lehettek akik aztán valamilyen jobbhanemtudunkróla módon kereszteződtek a lajhárral) kirontott mint anno Zínyi a törökre és most ott toporgott és szaladgált a kivilágított főterünkön, kiváló célpontot mutatva mindenféle jött-ment orvlövésznek. Hogy kicsit javítsak az adrenalin szintjükön még odaordítottam:
- We're under attack!!!
Aztán persze lekapcsoltam a villanyokat és a légkondit az irodában ahogy előírták ilyen esetre (hogy a légkondit miért, azt máig nem tudom: melegben lapuljon az ember az asztal/ágy alatt?), de nem lőttek sehonnan így nem izgultunk, Mr. Tarak folytatta az adatfeldolgozást a monitor fényénél, én pedig a geofizikusokon röhögtem hogy mit is nyeletlenkednek ottan (ez a Misimackóból). Közben feltűnt pár hálóinges helyi úriember is sietős léptekkel (már amennyire ezt a hálóing és a homokon csattogó Ho-Si-Minh papucsok lehetővé tették) a tűzriadó pont felé tartva. Azt hiszem a muzikális hallásuk alulképzett szirénaügyileg.
Jones a vezetõ geofizikus éppen befejezte a felizgató köröket és forszázzsal meglódult a pm iroda ajtaja felé, a keze már majdnem elérte a kilincset amikor abbamaradt a szirénázás.
Nnna... próbariadó.
Hát ilyen egy szokványos este itt, híradó és időjárás jelentés nélkül, de legalább jön a rádió Dabas és a kecskeméti Gong is :)
Hogyaza!
Először fölállt a hátamon a szőr, aztán egy hátraarcos nagyugrással kivetődtem a fűből a kavicsra, mert jobb a békesség. Épp pár napja ijesztgették a népeket itt a kígyókkal, főleg az itt Kurdisztánban előforduló fajokkal. Ugye léteznek a mérgesek és a nem mérgesek. A mérgeseket könnyű felismerni keskeny szájukról és állandóan összeráncolt szemöldökükről. Közülük az igazán mérges az, amelyik az erdőszélen földhöz vágja a kalapját, köpködi és megtapossa.
Akkor, az este folyamán többek között szó esett valami olyasmiről is, hogy él itt egy olyan faj ami némiképp hasonlít a csörgőkígyóra, csak épp más hangot adva hívja fel a figyelmet arra, hogy hékomám, ne közelebb, mert ütök ám de hirtelen! Leginkább olyasmire számíthatunk -magyarázta a doki-, mint amikor két papírlapot összedörzsölük... olyan zizegős, zsizsegős, izős, na.
Így aztán nem kellett percekig azon agyalnom hogy mi a fene mocorog ott a fűben előttem, de nem ám! Szédületes mire képes az ember ha arról van szó, hogy az irháját mentse! :)))
Ez a fotó még Marokkóban készült, Gábor (vagy Vincent, mert együtt autóztak a bulldózer kreálta nyomon) követte el, amint az egyik kobra szereti a másik kobrát. Megenni.
Az alábbi viperát pedig én fotóztam még anno Algériában, szépséges :)
Aztán: tegnap egeret láttak az egyik sátorban, ahol pedig egér van ott hamarosan kígyó is lesz, tartja a népi mondás mindenfelé, ahol egerésző kígyókat láttak valamikor. Ezt mi sem erősíti meg jobban, mint az iménti kaland, mert ez a kerítésen belül történt. Tehát a kígyók már itt vannak, na nem a kamrában mert ott az oroszok ugye, de meglehetősen közel.
Szerencsére a dokinknál akad ellenméreg, ez valamennyire megnyugtató. Bár univerzálisnak hívja, az már nem annyira :)
Akkor, az este folyamán többek között szó esett valami olyasmiről is, hogy él itt egy olyan faj ami némiképp hasonlít a csörgőkígyóra, csak épp más hangot adva hívja fel a figyelmet arra, hogy hékomám, ne közelebb, mert ütök ám de hirtelen! Leginkább olyasmire számíthatunk -magyarázta a doki-, mint amikor két papírlapot összedörzsölük... olyan zizegős, zsizsegős, izős, na.
Így aztán nem kellett percekig azon agyalnom hogy mi a fene mocorog ott a fűben előttem, de nem ám! Szédületes mire képes az ember ha arról van szó, hogy az irháját mentse! :)))
Ez a fotó még Marokkóban készült, Gábor (vagy Vincent, mert együtt autóztak a bulldózer kreálta nyomon) követte el, amint az egyik kobra szereti a másik kobrát. Megenni.
Az alábbi viperát pedig én fotóztam még anno Algériában, szépséges :)
Aztán: tegnap egeret láttak az egyik sátorban, ahol pedig egér van ott hamarosan kígyó is lesz, tartja a népi mondás mindenfelé, ahol egerésző kígyókat láttak valamikor. Ezt mi sem erősíti meg jobban, mint az iménti kaland, mert ez a kerítésen belül történt. Tehát a kígyók már itt vannak, na nem a kamrában mert ott az oroszok ugye, de meglehetősen közel.
Szerencsére a dokinknál akad ellenméreg, ez valamennyire megnyugtató. Bár univerzálisnak hívja, az már nem annyira :)
Pulp fiction(s)
"Olga," at length he said, "why torture yourself in this way? You love me, and could never survive a parting. Take me, therefore, as I am, and love in me just so much as may be worthy of it."
Without raising her head, she made a gesture of refusal.
Nézegettem a könyveket a polcokon, az a faszkalap -mit tegyek, nekem már mindig az lesz mert elcseszte a legelején- Coelho újabb irománnyal gazdagította a hülyék könyvtárát, aztán belefutottam az Aisha, a Próféta szerelmébe, pontosabban a borítójába mert a vörös és fekete gyönyörű mint mindig, na de mit keresett ott az a szamurájkard, legyek négylábú ha értem (el kellene olvasnom hogy megtudjam?), persze amit kerestem az nem bújt sehol, Lángoló part vagy valami ilyesmi, ajándék, nyugi, no és Musashit sem találtam, ellenben Lem összes III. kötetet igen, így sem rossz.
Vonnegut már nem ír, Brautigan sem, aztán Adams, Lem és Mailer is elhallgatott és Ian Wattsontól sem látok egy ideje, pedig tőle akár rosszat is... Hát marad Niall Barr most erre a maradék két hétre, aztán majd jöhet Zajcev könyve ha Gary megkapta az Amazontól, mielõtt elhagyta Texast.
Without raising her head, she made a gesture of refusal.
Nézegettem a könyveket a polcokon, az a faszkalap -mit tegyek, nekem már mindig az lesz mert elcseszte a legelején- Coelho újabb irománnyal gazdagította a hülyék könyvtárát, aztán belefutottam az Aisha, a Próféta szerelmébe, pontosabban a borítójába mert a vörös és fekete gyönyörű mint mindig, na de mit keresett ott az a szamurájkard, legyek négylábú ha értem (el kellene olvasnom hogy megtudjam?), persze amit kerestem az nem bújt sehol, Lángoló part vagy valami ilyesmi, ajándék, nyugi, no és Musashit sem találtam, ellenben Lem összes III. kötetet igen, így sem rossz.
Vonnegut már nem ír, Brautigan sem, aztán Adams, Lem és Mailer is elhallgatott és Ian Wattsontól sem látok egy ideje, pedig tőle akár rosszat is... Hát marad Niall Barr most erre a maradék két hétre, aztán majd jöhet Zajcev könyve ha Gary megkapta az Amazontól, mielõtt elhagyta Texast.
2013. június 18., kedd
Memento mori...
Angel.
Hallgasd...
Négy éve történt, majdnem sikerült lemaradnom mert túlbúkolták a gépet, de a harmadik sorban azért még jutott hely.
You.
Are.
My.
Angel.
A gépen ülve a felhõkre lenézve azon gondolkodtam: valyon milyen lehet meghalni?
Nyugodt, fájdalmas, fájdalommentes, elalvós, házasságos?
Tegnapelõtt Bea rosszul érezte magát, vizet akart tölteni de mellé ment mert akkor már rengeteg poharat látott, így hát a szomszédos ágyon (ez az a szoba ahol a halni várók...) fekvõ segített neki, de mire átadta volna a poharat
Love you love you loveyou loveyou loveyouloveyouloveyou
ráborult az ágyra és halott volt, még egy hangos sóhaj sem...
You are my Angel
come from way above.
Ha megfulladunk az más, még harcolunk, akarjuk azt a következõ lélegzetet, de ha meghalunk akkor már nem kell az utolsó utáni levegõvétel, nincs kínlódás, légszomj, vágyódás a valami után.
Her eyes...
És mivel már régen elváltak, két pici maradt utána. És mivel már négy éve rákos volt, számukra minden nap ajándéknak számított. Kaptak a picik több mint ezernégyszáz napnyi ajándékot, hogy aztán az legyen mindenük.
Ha lenne menyország, akkor 10ezer méterrõl lenézhetnénk rá... õk pedig akik ott vannak, lenézhetnének a Földön maradottakra.
De számukra micsoda kín lenne az...
Angel.
Hallgasd...
Négy éve történt, majdnem sikerült lemaradnom mert túlbúkolták a gépet, de a harmadik sorban azért még jutott hely.
You.
Are.
My.
Angel.
A gépen ülve a felhõkre lenézve azon gondolkodtam: valyon milyen lehet meghalni?
Nyugodt, fájdalmas, fájdalommentes, elalvós, házasságos?
Tegnapelõtt Bea rosszul érezte magát, vizet akart tölteni de mellé ment mert akkor már rengeteg poharat látott, így hát a szomszédos ágyon (ez az a szoba ahol a halni várók...) fekvõ segített neki, de mire átadta volna a poharat
Love you love you loveyou loveyou loveyouloveyouloveyou
ráborult az ágyra és halott volt, még egy hangos sóhaj sem...
You are my Angel
come from way above.
Ha megfulladunk az más, még harcolunk, akarjuk azt a következõ lélegzetet, de ha meghalunk akkor már nem kell az utolsó utáni levegõvétel, nincs kínlódás, légszomj, vágyódás a valami után.
Her eyes...
És mivel már régen elváltak, két pici maradt utána. És mivel már négy éve rákos volt, számukra minden nap ajándéknak számított. Kaptak a picik több mint ezernégyszáz napnyi ajándékot, hogy aztán az legyen mindenük.
Ha lenne menyország, akkor 10ezer méterrõl lenézhetnénk rá... õk pedig akik ott vannak, lenézhetnének a Földön maradottakra.
De számukra micsoda kín lenne az...
Angel.
crapbook
Az úgy indult, hogy mafia war, farmville, cityville, frontier, chiefville...
Aztán hoppáhirtelen: ezek itten ugráltatnak engem! Nnna, azt már nem :)
Eladtam mindent farmville-ben, és csak M.-tól kapott állatokat és fákat tartottam meg. Amíg tele nem lett a térkép, ami ugye most úgy néz ki mint a vízözön után a paradicsom, persze a vadállatok és a szúnyogok nélkül: szelíd barmok, kacsák, ludak, bárányok, macskák, lámák, lovak és csudás növények, virágok, bokrok, gyümölcstől roskadó fák (ja, mer nem szüretelek :)) szemkápráztató egyvelege. Így is marad :)
Frontier valami is volt, itt is eladtam mindent, aztán rájöttem hogy ha lerakok csirkéket, birkákat, akkor ott nem növöget a fű, meg a szikla, meg a fa (mer ezek beleptek ám mindent ha nem ástál mint egy vakond, vagy nem kaszáltál mint egy vakond (mármint egy olyan vakond, aki ért a kaszálás mesterségéhez), vagy nem vágtad a fákat mint egy hód (akit a vakond fogadott föl, merugye nem konyíthat ő sem mindenhez, elég ha kaszálni tud, az sem könnyű olyan rövid kis kaparó vagy ásó lábacskákkal, higgyetek nekem).
Tehát elhelyezgettem a csirkéket és bárányokat (persze úgy hogy körülöttem ne szarjanak össze mindent), a kis maradék pénzből vettem sátrat, hálózsákot, tábortüzet (azt is vettem, mi azzal a baj, majd tán fát gyűjtök meg minden?), kis tavacskát, és egy kávéfőző kannát, leheveredtem a tűz közelébe, oszt ezzel be is végeztem a ténykedést.
A többi játékban is eljutottam az értelmes szintig, de amint átcsapott volna eztiscsináldmeg meg aztiscsináldmegbe, szépen beintettem :)
Egyedül a mafia war maradt, bár ott is van mindenféle előírás, meg noszogatás, meg terelgetés, de ezekre magasról teszek. A maradék munkát pedig elvégzik a botok :)
Ellenben beléptem fotós csoportokba ahol fotóművészek is hozzászólnak a csetlő-botló kezdők munkáihoz, és ez pl. tetszik. Azóta -ha másra még nem is- de figyelek arra hogy a függőleges függőleges, a vízszintes vízszintes, a bableves meg bableves legyen. Hm... egyik mintha nem lenne odatartozó, de dunsztom sincs melyik.
Aztán felfedeztem egy új funkciót: ha húzom az egeret a név fölé, majd a megjelenő popup ablakban az ismerős fölé, akkor ding, egy kattintással ki tudok rúgni bárkit aki telefossa a falat mindenféle falvédős szarsággal. Ez egy. Vagy vallásos szarsággal. Ez kettő.
Egyelőre ennyi a kritérium :)
Ami viszont újabban feltupírozza a szinapszisaimat az a reklám... a rejtett sunyi geci reklám. Először nem is figyeltem, aztán megnéztem a pofát, hm, hát ez nem is ismerősöm, mit írogat ide? Hess!
És akkor ért a meglepetés: ez egy fizetett reklám, el akarja távolítani? Neeem epilepsziás rohamomban kattintgatok összevissza, tűnés!!! Erre még feljön egy ablak, hogyaszongya válasszak me mié nem teccik ez nekem amit önként és dalolva a pofámba nyomnak? Többnyire a szexuális zaklatást szoktam bejelölni, mert olyan nincs hogy kéretlen baszogatás.
Újabban cifrázzák, mert ezután feljön mégegy ablak, milyen reklámokat szeretne. Akar róla beszélni? NEM! ANYÁD! Hülyefészbúk!!! :)
Ami még rendesen fel tud cseszni az az, hogy amikor arab országokban vagyok, akkor a guglitól kezdve minden (pl az ide történő belépés is) arabul akar velem társalogni. Értem én hogy a seggem akarja mindenki nyalni, de nem kell. Nem rossz az pedig, de megválogatom kit engedek közel :))
Gondolom van valamiféle beállítás erre, csak még nem jöttem rá arra hogy mi az... azt hiszem ebben az hátráltat leginkáb, hogy eszembe sem jut keresni :))))
Más ma már nem is bosszant, persze ezek sem, csak rötyögök rajtuk :) Ééééééés akkor a reggeli/délelőtti kávé (ami kihűlt ahogy látom) mellé egy zöld alma (hogy ezt hogy adta ki az agyam... ott volt az ágyam mellett én pedig hoztam magammal :)) éééééééés: Zeneeeeeeeee
Vagy inkább: ez :)
És hogy fotó is legyen:
Aki tudja mi ez... annak jó. Aki nem tudja mi ez... annak is jó. Mit cifrázzam? :)))
Aztán hoppáhirtelen: ezek itten ugráltatnak engem! Nnna, azt már nem :)
Eladtam mindent farmville-ben, és csak M.-tól kapott állatokat és fákat tartottam meg. Amíg tele nem lett a térkép, ami ugye most úgy néz ki mint a vízözön után a paradicsom, persze a vadállatok és a szúnyogok nélkül: szelíd barmok, kacsák, ludak, bárányok, macskák, lámák, lovak és csudás növények, virágok, bokrok, gyümölcstől roskadó fák (ja, mer nem szüretelek :)) szemkápráztató egyvelege. Így is marad :)
Frontier valami is volt, itt is eladtam mindent, aztán rájöttem hogy ha lerakok csirkéket, birkákat, akkor ott nem növöget a fű, meg a szikla, meg a fa (mer ezek beleptek ám mindent ha nem ástál mint egy vakond, vagy nem kaszáltál mint egy vakond (mármint egy olyan vakond, aki ért a kaszálás mesterségéhez), vagy nem vágtad a fákat mint egy hód (akit a vakond fogadott föl, merugye nem konyíthat ő sem mindenhez, elég ha kaszálni tud, az sem könnyű olyan rövid kis kaparó vagy ásó lábacskákkal, higgyetek nekem).
Tehát elhelyezgettem a csirkéket és bárányokat (persze úgy hogy körülöttem ne szarjanak össze mindent), a kis maradék pénzből vettem sátrat, hálózsákot, tábortüzet (azt is vettem, mi azzal a baj, majd tán fát gyűjtök meg minden?), kis tavacskát, és egy kávéfőző kannát, leheveredtem a tűz közelébe, oszt ezzel be is végeztem a ténykedést.
A többi játékban is eljutottam az értelmes szintig, de amint átcsapott volna eztiscsináldmeg meg aztiscsináldmegbe, szépen beintettem :)
Egyedül a mafia war maradt, bár ott is van mindenféle előírás, meg noszogatás, meg terelgetés, de ezekre magasról teszek. A maradék munkát pedig elvégzik a botok :)
Ellenben beléptem fotós csoportokba ahol fotóművészek is hozzászólnak a csetlő-botló kezdők munkáihoz, és ez pl. tetszik. Azóta -ha másra még nem is- de figyelek arra hogy a függőleges függőleges, a vízszintes vízszintes, a bableves meg bableves legyen. Hm... egyik mintha nem lenne odatartozó, de dunsztom sincs melyik.
Aztán felfedeztem egy új funkciót: ha húzom az egeret a név fölé, majd a megjelenő popup ablakban az ismerős fölé, akkor ding, egy kattintással ki tudok rúgni bárkit aki telefossa a falat mindenféle falvédős szarsággal. Ez egy. Vagy vallásos szarsággal. Ez kettő.
Egyelőre ennyi a kritérium :)
Ami viszont újabban feltupírozza a szinapszisaimat az a reklám... a rejtett sunyi geci reklám. Először nem is figyeltem, aztán megnéztem a pofát, hm, hát ez nem is ismerősöm, mit írogat ide? Hess!
És akkor ért a meglepetés: ez egy fizetett reklám, el akarja távolítani? Neeem epilepsziás rohamomban kattintgatok összevissza, tűnés!!! Erre még feljön egy ablak, hogyaszongya válasszak me mié nem teccik ez nekem amit önként és dalolva a pofámba nyomnak? Többnyire a szexuális zaklatást szoktam bejelölni, mert olyan nincs hogy kéretlen baszogatás.
Újabban cifrázzák, mert ezután feljön mégegy ablak, milyen reklámokat szeretne. Akar róla beszélni? NEM! ANYÁD! Hülyefészbúk!!! :)
Ami még rendesen fel tud cseszni az az, hogy amikor arab országokban vagyok, akkor a guglitól kezdve minden (pl az ide történő belépés is) arabul akar velem társalogni. Értem én hogy a seggem akarja mindenki nyalni, de nem kell. Nem rossz az pedig, de megválogatom kit engedek közel :))
Gondolom van valamiféle beállítás erre, csak még nem jöttem rá arra hogy mi az... azt hiszem ebben az hátráltat leginkáb, hogy eszembe sem jut keresni :))))
Más ma már nem is bosszant, persze ezek sem, csak rötyögök rajtuk :) Ééééééés akkor a reggeli/délelőtti kávé (ami kihűlt ahogy látom) mellé egy zöld alma (hogy ezt hogy adta ki az agyam... ott volt az ágyam mellett én pedig hoztam magammal :)) éééééééés: Zeneeeeeeeee
Vagy inkább: ez :)
És hogy fotó is legyen:
Aki tudja mi ez... annak jó. Aki nem tudja mi ez... annak is jó. Mit cifrázzam? :)))
2013. június 16., vasárnap
Töp-töröpp :)
Nem is olyan nehéz: minden evés előtt fél liter víz, aztán saláta és roston csirkemell, mozgás, víz, víz, még több víz, semmi cukor vagy cukros izé kivéve az alma, azt minden nap legalább egyet, és éhesen lefeküdni. Megy ez :)
Pölö itt a mai ebéd, citrusosfűszeresomlós csirkemell, olívás kábozdazsalival:
Azonban ha Felipe nem ide jön vissza, akkor ki lesz az a bátor terminátor? Kardinális kérdés ez bizony mondom néktek, mert én elhúzok július első hetében ha törik, ha szakad, vár London és az erdélyi túra a maffiával :).
Ma elutazott Steve, aki kinézetre olyan mint egy kibökött hells angels figura, amint épp lehuppan közénk valami sosem jelent meg easyrideres plakátról, de ha beszélsz vele kiderül hogy bár tényleg ott áll a Harley a garázsban, de egy végtelenül csendes, nyugis srác, aki érdekesstílusú (szerintem) tájképeket fest. Amikor otthon van. Erdőkről, fákról, patakokról, felhőkről:
Pedig ilyen nála a naplemente az erkélyéről nézve, szinte minden alkonyatkor:
Aztán voltunk bazározni is, feltöltendő a whiskey-kályhát, és szerintem ezek fejfedők. Vagy valamik :)
Aztááááán... hm... más nem is nagyon történt itt az utóbbi időben, ha csak az nem hogy most már többnyire 40 fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, napközben, bár az itt megszokott ezidőtájt. Strandidő :)
Oh, és a munkásaink ilyen rotyvácskákkal járnak dolgozni:
Éééééés... most hogy így felébredtem, jöhet az első kávé, bele egy kis -hmmmm... rum híjján- chivas! :)
Pölö itt a mai ebéd, citrusosfűszeresomlós csirkemell, olívás kábozdazsalival:
Azonban ha Felipe nem ide jön vissza, akkor ki lesz az a bátor terminátor? Kardinális kérdés ez bizony mondom néktek, mert én elhúzok július első hetében ha törik, ha szakad, vár London és az erdélyi túra a maffiával :).
Ma elutazott Steve, aki kinézetre olyan mint egy kibökött hells angels figura, amint épp lehuppan közénk valami sosem jelent meg easyrideres plakátról, de ha beszélsz vele kiderül hogy bár tényleg ott áll a Harley a garázsban, de egy végtelenül csendes, nyugis srác, aki érdekesstílusú (szerintem) tájképeket fest. Amikor otthon van. Erdőkről, fákról, patakokról, felhőkről:
Pedig ilyen nála a naplemente az erkélyéről nézve, szinte minden alkonyatkor:
Aztán voltunk bazározni is, feltöltendő a whiskey-kályhát, és szerintem ezek fejfedők. Vagy valamik :)
Aztááááán... hm... más nem is nagyon történt itt az utóbbi időben, ha csak az nem hogy most már többnyire 40 fok fölé kúszik a hőmérő higanyszála, napközben, bár az itt megszokott ezidőtájt. Strandidő :)
Oh, és a munkásaink ilyen rotyvácskákkal járnak dolgozni:
Éééééés... most hogy így felébredtem, jöhet az első kávé, bele egy kis -hmmmm... rum híjján- chivas! :)
2013. június 14., péntek
Kiskertünkben virágzik a traubiszóda
ajj de ismerős ez a népi dal :) A mi kiskerünkben pedig gyűlik az anyag. Ott lent pálduál, ott, majdnem középen, kicsit balra, azt a kerek és likacsos vackot Lui találta. Az aknakutatók után, az ellenőrzött és megjelölt nyomon belül...
Jó, aki ismeri az tudja hogy szebb időkben egy rakéta fúvókájaként funkcionált, ma már csak egy rozsdásodó vasdarab, mementója egy kifacsart világnak. Na de mégis... nem illett volna legalább félredobni, hamár egyszer kutatunk, keresünk?
Ma a kábelesek úgy megindultak, hogy 5 ponttal többet terítettek be mint a kitűzött. Ráadásul hegynek felfelé. Ráadásul neki az aknamezőnek. Az aknakutatók elmentek ugyan 1191-ig, de a geodéták okosan megálltak 1182-nél, erre mit ad a hülyék istene? A kábelesek előrerongyoltak mint Bugyonnij lovashadserege. Csak tudnám hogyan: pontok nem voltak kijelölve, se zászló, se festék, és még a garminokban sem találhattak semmiféle koordinátát. Tudom, mert én töltöttem fel nekik az adatokat. Bravó fiúk! Hm, holnap lesz kis extra hegymászása a mieinknek. 42 fokban...
Most pedig: bedunyha, zenehallgatásosan.
Ide:
A bal oldali Fernandóé, a jobb Kistowé. No és aki felfedezi a hibát, az... aaaz... kap egy dedikált fotót (majd kitalálom hogy miről :))
Jóccaka!
Jó, aki ismeri az tudja hogy szebb időkben egy rakéta fúvókájaként funkcionált, ma már csak egy rozsdásodó vasdarab, mementója egy kifacsart világnak. Na de mégis... nem illett volna legalább félredobni, hamár egyszer kutatunk, keresünk?
Ma a kábelesek úgy megindultak, hogy 5 ponttal többet terítettek be mint a kitűzött. Ráadásul hegynek felfelé. Ráadásul neki az aknamezőnek. Az aknakutatók elmentek ugyan 1191-ig, de a geodéták okosan megálltak 1182-nél, erre mit ad a hülyék istene? A kábelesek előrerongyoltak mint Bugyonnij lovashadserege. Csak tudnám hogyan: pontok nem voltak kijelölve, se zászló, se festék, és még a garminokban sem találhattak semmiféle koordinátát. Tudom, mert én töltöttem fel nekik az adatokat. Bravó fiúk! Hm, holnap lesz kis extra hegymászása a mieinknek. 42 fokban...
Most pedig: bedunyha, zenehallgatásosan.
Ide:
A bal oldali Fernandóé, a jobb Kistowé. No és aki felfedezi a hibát, az... aaaz... kap egy dedikált fotót (majd kitalálom hogy miről :))
Jóccaka!
M.A.S.H.
Ahogy minden kezdődött:
"Listen," Radar O'Reilly said, his head turning slowly back and forth in the familiar scanning action.
"Listen to what?" Captain Walter Koskiusko Waldowski, the Dental Officer and Painless Pole, asked.
"Henry," Radar O'Reilly said, "is trying for two new cutters."
"I gotta have two more men," Colonel Blake was shouting into the phone, and Radar could hear it.
"What do you think you're running up there?" General Hammond was shouting back, and Radar could hear that, too. "Walter Reed Hospital?"
"Now you listen to me . . ." Colonel Blake was saying.
"Just take it easy, Henry," General Hammond was saying.
"I won't take it easy," Colonel Blake shouted. "If I don't get two . . ."
"All right! All right!" General Hammond shouted. "So I'll send you the two best men I have."
És akkor listen:
The song
"You've gotta understand I'm not working on sick people here. I'm working on hurt young people, with essentially healthy bodies that have been insulted by ammunition."
BJ
"Listen, it's too big a world to be in competition with everyone. The only person who I have to be better than is myself. And in your case, that's enough."
Col. Potter
"Don't mind Pierce and Hunnicutt, they're both first rate surgeons. Sure, they'll show up to role call in their bathrobes. They keep a still in their tent. Once they ran all my underwear up the flagpole. But I want you to understand it's an honor to serve with these men."
Margaret
"Listen," Radar O'Reilly said, his head turning slowly back and forth in the familiar scanning action.
"Listen to what?" Captain Walter Koskiusko Waldowski, the Dental Officer and Painless Pole, asked.
"Henry," Radar O'Reilly said, "is trying for two new cutters."
"I gotta have two more men," Colonel Blake was shouting into the phone, and Radar could hear it.
"What do you think you're running up there?" General Hammond was shouting back, and Radar could hear that, too. "Walter Reed Hospital?"
"Now you listen to me . . ." Colonel Blake was saying.
"Just take it easy, Henry," General Hammond was saying.
"I won't take it easy," Colonel Blake shouted. "If I don't get two . . ."
"All right! All right!" General Hammond shouted. "So I'll send you the two best men I have."
És akkor listen:
The song
"You've gotta understand I'm not working on sick people here. I'm working on hurt young people, with essentially healthy bodies that have been insulted by ammunition."
BJ
"Listen, it's too big a world to be in competition with everyone. The only person who I have to be better than is myself. And in your case, that's enough."
Col. Potter
"Don't mind Pierce and Hunnicutt, they're both first rate surgeons. Sure, they'll show up to role call in their bathrobes. They keep a still in their tent. Once they ran all my underwear up the flagpole. But I want you to understand it's an honor to serve with these men."
Margaret
"Idézet"
MIÉRT KIABÁLUNK AMIKOR DÜHÖSEK VAGYUNK?
Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak ...egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte:
“Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?”
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta:
“Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat.”
“De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is” - kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta:
“Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.
Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi.
A szent folytatta:
“Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást.”
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta:
“Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz.”
És még valami:
- Fogj egy tányért.
- Vágd földhöz.
- Eltört?
- Most kérj tőle bocsánatot.
- Ugyanolyan lett mint azelőtt?
Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak ...egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte:
“Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?”
A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta:
“Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat.”
“De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is” - kérdezte a szent.
A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.
Végül a szent elmagyarázta:
“Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.
Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi.
A szent folytatta:
“Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást.”
Ránézett a tanítványaira és ezt mondta:
“Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz.”
És még valami:
- Fogj egy tányért.
- Vágd földhöz.
- Eltört?
- Most kérj tőle bocsánatot.
- Ugyanolyan lett mint azelőtt?
2013. június 12., szerda
Incoming :)
Most lett kész az első vonalhálózat durván a magentával (az milyen szín?:)) jelzett részen, a hegytől délre :)
Igen, az ott a Kilimandzsáró meg a hava, pontosan 40248 méterre van a csúcs (vagyis inkább a kráter középpontja) a 003-as vonal 1001-es geofonpontjától. Majdnem marathoni táv :)
És még pár kép a hegyről, thanks to Google Earth:
A többi folyamatban, mert megyünk dél felé, észak felé, mindenfelé még. Merugye jön Tanzánia után Kenya, majd Szenegál és aztán Szomália :)
Igen, az ott a Kilimandzsáró meg a hava, pontosan 40248 méterre van a csúcs (vagyis inkább a kráter középpontja) a 003-as vonal 1001-es geofonpontjától. Majdnem marathoni táv :)
És még pár kép a hegyről, thanks to Google Earth:
A többi folyamatban, mert megyünk dél felé, észak felé, mindenfelé még. Merugye jön Tanzánia után Kenya, majd Szenegál és aztán Szomália :)
Még hogy nincsenek :)
Mármint... :)
Lui megtapasztalta Kurdisztánban a hegyekben. Kellett még fél óra a mérés befejezéséhez, de megjelentek a felhők, jöttek, mindent betakartak, kivéve egy kis foltot, felettünk. Aztán amikor azt mondtam ok, kész, bontunk és levittük a műszereket a hegyről, összecsomagoltunk, már kopogott is a szélvédőn az eső.
Plitvicén ugyanígy intézkedtem. Ööö... intézkedtek.
Esett előttünk, esett mögöttünk, esett amíg a kisvonatban ültünk, de amint kiszálltunk, ránk sütött a napocska :)
Tegnap éjjel kettő körül végeztem, vonal leadás miatt extra térképek, no és a halogató taktika miatt felgyülemlett vonalkereszteződés grafikonok elkészítése okán. Ráadásul Jorge a múlt évi napijelentést küldte el, az ország másik végében történt mérésről. Beállítottam ezért az S4-est negyed nyolcra, mivel a client nyolckor küldi el a napijelentést.
Hatkor Mirko a kábeles nép vezére ébresztett, hahó, kellene adat a garminokba. Fasza!
Gondoltam, úgyis mindegy, nyitom az iroda ajtót, azaz nyitnám, de nem tudtam belépni a tömegtől. Meg a sza... ööö... illattól, ami -ezt rögtön megállapítottam- nem igazán hasonlított sem ibolyára, sem havasi gyopárra.
40+ fokon a hegyekben megizzadt férfitestek több napos, ruhába ágyazódottszagá.. illatával mindenkinek volt már dolga ugye? Akkor tudjuk mi a dörgés és a WHATTHEFUCK'SGOINGONHERE und KIFELÉ! egyáltalán nem offenzív kiszólás, már ha az előbbi körülményeket figyelembe vesszük.
Feltöltöttem a GPS-eiket, elhúztak, jöhetett Jorge, akit elkaptam még idefelé jövet az ebédlőnél. Aztaleborultszivarvégit, már megint a petroceltic job jelentését küldted el! Futás, még elérem mielőtt kigurulna a kapun, szalad vissza az irodájába, pffff.
Megvan, adatbázisba bevitel, térképező szoftverrel összekapcsolás, frissítés, nézés, hogyazaaaaaaaaaaa! Most meg az aknamezőn fúrtak, hajajj! Irodája - egyeztetés - jujj - nem jó a vonalszám - azt a fűzfánfütyűlő ménesit a kukalopkodóknak! (Persze mindezt spanyolul ám!)
Kijavítva, elküldve, megnyugodva végre épp emelném a számhoz a teám, amit lányos zavaromban a kávé helyett... amikor megszólal a telefonon aShe sells sanctuary a Cult-tól, és Brian a vezető hegymászónk jelentkezik be a hegyről: mondjam már meg neki azt, hogy meddig mentek előre az aknakutatók, nehogy túlszaladjanak.
Megmondom.
Hátradőlök, fogom a teám, olvasnám a híreket, az egérkurzor csárdást jár. Meg keringőt. Epilepsziás rohamokkal egybekötve. Ó, hogy szakadna rád az ég valami jól megtermett kőtörő kalapács formájában, súgom neki, mosolyogva.
Hát így... és már fél kilenc, csatlakozásom van a reggeli kávé felé, szaladok, le ne késsem :)
És béke, és nyugalom, csak a légkondi zúg...
No és a lényeg: persze hogy vannak :)
Kik? Kik... hát akik nem hagyják hogy baj legyen, nem hagyják hogy ne történjen meg az, aminek meg kell történnie. Ha jól belegondol bárki a történésekbe, ha visszagondolja kicsit, vagy kicsit hosszabban az életét, biztosan fel tud eleveníteni olyan esetet, amikor "véletlenül" ez vagy az történt és emiatt aztán egy másik ez meg az is megtörtént.
Véletlenül...
Ugye hogy ugye? :)
És most hívjuk Vonnegutot:
Így megy ez :)
Kis Reggeli Zene :))
"The fire in your eyes
Keeps me alive"
Lui megtapasztalta Kurdisztánban a hegyekben. Kellett még fél óra a mérés befejezéséhez, de megjelentek a felhők, jöttek, mindent betakartak, kivéve egy kis foltot, felettünk. Aztán amikor azt mondtam ok, kész, bontunk és levittük a műszereket a hegyről, összecsomagoltunk, már kopogott is a szélvédőn az eső.
Plitvicén ugyanígy intézkedtem. Ööö... intézkedtek.
Esett előttünk, esett mögöttünk, esett amíg a kisvonatban ültünk, de amint kiszálltunk, ránk sütött a napocska :)
Tegnap éjjel kettő körül végeztem, vonal leadás miatt extra térképek, no és a halogató taktika miatt felgyülemlett vonalkereszteződés grafikonok elkészítése okán. Ráadásul Jorge a múlt évi napijelentést küldte el, az ország másik végében történt mérésről. Beállítottam ezért az S4-est negyed nyolcra, mivel a client nyolckor küldi el a napijelentést.
Hatkor Mirko a kábeles nép vezére ébresztett, hahó, kellene adat a garminokba. Fasza!
Gondoltam, úgyis mindegy, nyitom az iroda ajtót, azaz nyitnám, de nem tudtam belépni a tömegtől. Meg a sza... ööö... illattól, ami -ezt rögtön megállapítottam- nem igazán hasonlított sem ibolyára, sem havasi gyopárra.
40+ fokon a hegyekben megizzadt férfitestek több napos, ruhába ágyazódott
Feltöltöttem a GPS-eiket, elhúztak, jöhetett Jorge, akit elkaptam még idefelé jövet az ebédlőnél. Aztaleborultszivarvégit, már megint a petroceltic job jelentését küldted el! Futás, még elérem mielőtt kigurulna a kapun, szalad vissza az irodájába, pffff.
Megvan, adatbázisba bevitel, térképező szoftverrel összekapcsolás, frissítés, nézés, hogyazaaaaaaaaaaa! Most meg az aknamezőn fúrtak, hajajj! Irodája - egyeztetés - jujj - nem jó a vonalszám - azt a fűzfánfütyűlő ménesit a kukalopkodóknak! (Persze mindezt spanyolul ám!)
Kijavítva, elküldve, megnyugodva végre épp emelném a számhoz a teám, amit lányos zavaromban a kávé helyett... amikor megszólal a telefonon aShe sells sanctuary a Cult-tól, és Brian a vezető hegymászónk jelentkezik be a hegyről: mondjam már meg neki azt, hogy meddig mentek előre az aknakutatók, nehogy túlszaladjanak.
Megmondom.
Hátradőlök, fogom a teám, olvasnám a híreket, az egérkurzor csárdást jár. Meg keringőt. Epilepsziás rohamokkal egybekötve. Ó, hogy szakadna rád az ég valami jól megtermett kőtörő kalapács formájában, súgom neki, mosolyogva.
Hát így... és már fél kilenc, csatlakozásom van a reggeli kávé felé, szaladok, le ne késsem :)
És béke, és nyugalom, csak a légkondi zúg...
No és a lényeg: persze hogy vannak :)
Kik? Kik... hát akik nem hagyják hogy baj legyen, nem hagyják hogy ne történjen meg az, aminek meg kell történnie. Ha jól belegondol bárki a történésekbe, ha visszagondolja kicsit, vagy kicsit hosszabban az életét, biztosan fel tud eleveníteni olyan esetet, amikor "véletlenül" ez vagy az történt és emiatt aztán egy másik ez meg az is megtörtént.
Véletlenül...
Ugye hogy ugye? :)
És most hívjuk Vonnegutot:
Így megy ez :)
Kis Reggeli Zene :))
"The fire in your eyes
Keeps me alive"
2013. június 10., hétfő
Hűűűűűűűűűű
Tegnap este csokihabos piskótát kaptunk desszertként, ami felidézte ezt:
Hogy ez mi? Kéremszépen, ez egy adag kecsketejes tejszíndesszert, fenyőrügyszirupos szamócával. Azám! Namégegyszer a gyengébbek kedvéért: Kecsketejes tejszíndesszert, fenyőrügyszirupos szamócával :)
Éééééés most mit meg nem adnék egy mignonért. Egy "olyanért"... Persze hogy most! Mikor máskor, majd ha meghóttam?! Még ilyet kérdezni is!!!...
Vagy egy ekler (echler?), fánkért... albán krémesért... Jakó féle marcipántortáért, tiramisuért, truffelért, egy olyan picikemaszatos féléért ám(!), aztán egy rigó jancsi, oroszkrémtorta, gesztenyeszív, édeskettes, habosbabosepertúrókrémtorta, képviselõfánk, mmmmmahh, csokiöntettel extra tejszínhabbal, vagy egy gesztenyével és magozott meggyel töltött majd forró csokival leöntött palacsintáért is halni tudnék, esetleg egy snassz gundellért hamár, de nem ugranék el egy chilis, mozart féle forró csoki elől sem, jaaaj amilyet ott az oldtimer shown kortyolgattunk műanyag pohárból, ááááááhhh, de kár hogy nem hoztam el a Csokoládé című filmet... nagy kár.
Most pedig
már késõ,
és tényleg nincs rosszabb
annál
mint amikor
késõ van.
Hogy ez mi? Kéremszépen, ez egy adag kecsketejes tejszíndesszert, fenyőrügyszirupos szamócával. Azám! Namégegyszer a gyengébbek kedvéért: Kecsketejes tejszíndesszert, fenyőrügyszirupos szamócával :)
Éééééés most mit meg nem adnék egy mignonért. Egy "olyanért"... Persze hogy most! Mikor máskor, majd ha meghóttam?! Még ilyet kérdezni is!!!...
Vagy egy ekler (echler?), fánkért... albán krémesért... Jakó féle marcipántortáért, tiramisuért, truffelért, egy olyan picikemaszatos féléért ám(!), aztán egy rigó jancsi, oroszkrémtorta, gesztenyeszív, édeskettes, habosbabosepertúrókrémtorta, képviselõfánk, mmmmmahh, csokiöntettel extra tejszínhabbal, vagy egy gesztenyével és magozott meggyel töltött majd forró csokival leöntött palacsintáért is halni tudnék, esetleg egy snassz gundellért hamár, de nem ugranék el egy chilis, mozart féle forró csoki elől sem, jaaaj amilyet ott az oldtimer shown kortyolgattunk műanyag pohárból, ááááááhhh, de kár hogy nem hoztam el a Csokoládé című filmet... nagy kár.
Most pedig
már késõ,
és tényleg nincs rosszabb
annál
mint amikor
késõ van.
2013. június 9., vasárnap
SSDD
...azaz same shit different day, ahogy a művelt orosz mondaná, ha tudna angolul.
A változatosságot legfőképp a táborból való kitörés jelenti, gondolom Zrínyi is unta már a falakat, a rántottlevest, a citrom mentes teát, vagy ilyesmit.
Nem messze, olyan 100km-re beszéltünk meg talit régen látott és MAGYAR kollégákkal, barátokkal, mivel kiderült hogy épp itt, Kurdisztánban leledzenek ők is.
Érdekes, hogy szinte mindenütt belefut az ember hazánkfiaiba (és most ugye említhetném az angliai tálentum döntő nyerteseit is, gratula nekik, meg minden :))
Egyszer Egyiptomban, Mansourában a szupermarket kihalt, csendes, és a légkondícionálástól hűvös polcai között mászkálva a túloldalról egy lepottyanó és szétplaccsanó üveg hangját hallottam, majd nem is annyira folytottan a kommentet: hogyakurvaistennembasszameg! Hó, hát Te is magyar? Kiderült hogy a Siemensnek üzemelnek be valamiféle erőművet a közelben :)
Épp jó helyre épülődött a kis folyóparti étterem. A tervezője tuti nem tudta hogy pár év múlva ott három magyar fog találkozni, pedig ez már akkor eldöntődött amikor a folyó kialakult... Vagy előtte, de hát ez már ezotéria, misztéria, hisztéria, mifene :)))
Kellemes hely, kint ültünk le a fák alatt, és pillanatok alatt hozták a laz... ööö pisztrángot, mintha vártak volna minket. (De hiszen vártak, nem épp az előbb volt szó arról hogy ez a pillanat már a folyó keletkezése előtt izéecetpávatoll?! :)))
Mint minden jónak persze ennek is törvényszerűen vége kellett hogy érjen, és indult mindenki a maga útján, nekünk két és fél órát kellett visszafelé számolnunk, de kissé hosszabbra nyúlt mert ugye a piknikezők elárasztották az utakat.
No és megálltunk pár helyen, pl. ott sikerült beszerezni echte falusi barackmag belsőt, aminek állítólag igennagyonjó hatása van sokmindenre, de csemegének sem kutya:
Hopp, az az üvegecske pedig kimondottan jóféle gyógyhatású anyagocskákat tartalmaz, ezért aztán hozzácsaptam, merugye ahogy az írás mondja: kis mennyiségben gyógyszer, nagyobb mennyiségben orvosság, én pedig olyan vagyok hogy nem kételkedek soha abban, amiben nem kételkedek (de hülye egy szó ez! miért nem kétségeskedek? vagy mondjuk: nemhiszekbenne? vagy valami ilyesmi :)). Arra azonban nagyon kell ügyelni, hogy szigorúan betartsuk a használati utasítást, miszerint: CSAK ÉS KIMONDOTTAN BELSŐLEG! (Hogy miként lehet muszlimok lakta vidéken ilyesmire szert tenni? Egyszerű a magyarázat: keresztények is élnek itt :)
Este aztán begyógyszereztünk Kistow-val, nehogy leverjen bennünket bármi is az ágyról, merugye első a prevenció. Második a Ferencváros :)
Miután végeztem a napi penzummal, indultam volna a sátrunkba és mit látok:
James (az új paramedic Délafrikából) ül az udvar közepén és szkájpol. Gondolom egyrészt nem akarta zavarni a másik három lakót, másrészt angolul mindenki ért itt. De jó is ez a csodás magyar nyelv!
Bár emlékezzünk az elejére: sosem tudjuk mikor futunk bele hazánkfiaiba. (Hm, ez még akár példabeszéd is lehetne, ha kidolgoznánk :))
A változatosságot legfőképp a táborból való kitörés jelenti, gondolom Zrínyi is unta már a falakat, a rántottlevest, a citrom mentes teát, vagy ilyesmit.
Nem messze, olyan 100km-re beszéltünk meg talit régen látott és MAGYAR kollégákkal, barátokkal, mivel kiderült hogy épp itt, Kurdisztánban leledzenek ők is.
Érdekes, hogy szinte mindenütt belefut az ember hazánkfiaiba (és most ugye említhetném az angliai tálentum döntő nyerteseit is, gratula nekik, meg minden :))
Egyszer Egyiptomban, Mansourában a szupermarket kihalt, csendes, és a légkondícionálástól hűvös polcai között mászkálva a túloldalról egy lepottyanó és szétplaccsanó üveg hangját hallottam, majd nem is annyira folytottan a kommentet: hogyakurvaistennembasszameg! Hó, hát Te is magyar? Kiderült hogy a Siemensnek üzemelnek be valamiféle erőművet a közelben :)
Épp jó helyre épülődött a kis folyóparti étterem. A tervezője tuti nem tudta hogy pár év múlva ott három magyar fog találkozni, pedig ez már akkor eldöntődött amikor a folyó kialakult... Vagy előtte, de hát ez már ezotéria, misztéria, hisztéria, mifene :)))
Kellemes hely, kint ültünk le a fák alatt, és pillanatok alatt hozták a laz... ööö pisztrángot, mintha vártak volna minket. (De hiszen vártak, nem épp az előbb volt szó arról hogy ez a pillanat már a folyó keletkezése előtt izéecetpávatoll?! :)))
Mint minden jónak persze ennek is törvényszerűen vége kellett hogy érjen, és indult mindenki a maga útján, nekünk két és fél órát kellett visszafelé számolnunk, de kissé hosszabbra nyúlt mert ugye a piknikezők elárasztották az utakat.
No és megálltunk pár helyen, pl. ott sikerült beszerezni echte falusi barackmag belsőt, aminek állítólag igennagyonjó hatása van sokmindenre, de csemegének sem kutya:
Hopp, az az üvegecske pedig kimondottan jóféle gyógyhatású anyagocskákat tartalmaz, ezért aztán hozzácsaptam, merugye ahogy az írás mondja: kis mennyiségben gyógyszer, nagyobb mennyiségben orvosság, én pedig olyan vagyok hogy nem kételkedek soha abban, amiben nem kételkedek (de hülye egy szó ez! miért nem kétségeskedek? vagy mondjuk: nemhiszekbenne? vagy valami ilyesmi :)). Arra azonban nagyon kell ügyelni, hogy szigorúan betartsuk a használati utasítást, miszerint: CSAK ÉS KIMONDOTTAN BELSŐLEG! (Hogy miként lehet muszlimok lakta vidéken ilyesmire szert tenni? Egyszerű a magyarázat: keresztények is élnek itt :)
Este aztán begyógyszereztünk Kistow-val, nehogy leverjen bennünket bármi is az ágyról, merugye első a prevenció. Második a Ferencváros :)
Miután végeztem a napi penzummal, indultam volna a sátrunkba és mit látok:
James (az új paramedic Délafrikából) ül az udvar közepén és szkájpol. Gondolom egyrészt nem akarta zavarni a másik három lakót, másrészt angolul mindenki ért itt. De jó is ez a csodás magyar nyelv!
Bár emlékezzünk az elejére: sosem tudjuk mikor futunk bele hazánkfiaiba. (Hm, ez még akár példabeszéd is lehetne, ha kidolgoznánk :))
2013. június 7., péntek
Na jó, de tudja ezt a gőzmozdony? :)))
Nem kétséges, hogy van túlvilág. Csupán az a kérdés: milyen messze van a belvárostól, és meddig tart nyitva?
Váratlan események adódnak. Az egyik ember kísértetet lát. A másik hangokat hall. A harmadik arra ébred, hogy bilibe lóg a feje. Ugyan hányan akadnak közöttünk, akik még sohasem érezték tarkójukon egy jéghideg kéz érintését, mikor épp egyedül voltak odahaza? (Én ugyan nem, hál' istennek, de hányan igen!) Mi lehet e tapasztalatok mögött? Vagy ha nem mögöttük, hát előttük? Igaz-e, hogy egyesek képesek a jövőbe látni, vagy szellemekkel társalogni? És van-e rá mód, hogy az ember a halála után is zuhanyozhasson?… Csupa lélekbe markoló, időszerű kérdés.(Annak, aki nem olvasta volna a könyvet :))
Csapjunk bele:
A TEKERCSEK
A tudósok még bizonyára emlékeznek rá, hogy jó egynéhány évvel ezelőtt egy pásztor, midőn az akabai öbölben bóklászott, egy barlangot talált, s abban számos óriási agyagedényt, valamint két jegyet a jégrevühöz. Az edényekből hat pergamen tekercs került elő ősi, megfejthetetlen írással; ezeket a mit sem sejtő pásztor a maga ártatlanságában darabonként hétszázötvenezer dollárért adta el a múzeumnak. Két esztendő múlva az agyagedények egy philadelphiai zálogházban tűntek fel. Egy esztendő múlva maga a pásztor tűnt fel ugyanabban a zálogházban. Egyikért sem jelentkezett a gazdája. Az archeológusok eredetileg az időszámításunk előtti 4000. esztendőre datálják a tekercsek keletkezését, vagyis azutánra, hogy az izraelitákat jótevőik lemészárolták.
Az írás a sumer, arámi és babilóniai keveréke, és vagy egy ember hosszú időn keresztül végzett munkája, vagy többeké, akik viszont ugyanazt a ruhát viselték. A tekercsek eredeti voltát újabban többen kétségbe vonják, mivel a "Chrysler" szó többször előfordul a szövegben, és az a néhány töredék, amelyet végre lefordítottak, igencsak különös stílusban tárgyalja a közismert vallásos témákat.
A. H. Bauer kutató régész mindazonáltal kijelentette, hogy bár a leletek abszolút hamisításnak tűnnek, mégis, valószínűleg a történelem eddigi legnagyobb szabású archeológiai leletével állunk szemben, eltekintve attól az esettől, mikor a saját mandzsettagombjai kerültek elő egy jeruzsálemi sír feltárásánál. Az alábbiakban a töredékek lefordított szövegét közöljük:
EGY...
Az Úr pedig fogadást tőn a Sátánnal, hogy kipróbálná Jób hűségét, és az Úr, Jób számára teljesen érthetetlen módon, kupán vágta Jóbot, aztán meg fültövön csapta és végül belökte egy sűrű szószba, hogy ragacsossá tegye és elcsúfítsa, majd leöldöste Jób marhájának egytizedét, Jób pedig így kiálta fel:
- Mi okból ölted meg marháimat? Mikor olyan nehezen jut hozzá az ember. Most aztán szűkiben vagyok a marhának és honnét akasszak le újabbakat?
Az Úr pedig előkapott két kőtáblácskát, és Jób orrát közéjük csippentette. Ezt látván, Jób felesége sírva fakadt, az Úr pedig elküldte az irgalom angyalát, aki egy pólóütővel fejbe kólintotta, és a tíz csapás közül reá bocsájtott hatot, egytől hatig bezárólag, és Jób pipa volt, a felesége dettó, és megszaggatta a köntösét, de megstoppolni nem volt hajlandó.
És Jób legelői hamarosan kiszáradának és a nyelve a szájpadlásához tapadt, úgyhogy valahányszor az "empíriokriticizmus" szót kiejtette, kiröhögték.
És egyszer az Úr, miközben épp csapásokat mért hűséges szolgájára, véletlenül túlságosan közel ment Jóbhoz, aki elkapta a nyakát és mondá:
- Aha! Most megvagy! Miért sanyargatod Jóbot, mi? No, ki vele!
És az Úr felelé:
- Izé, te.. . eriszd már el a nyakamat!
De Jób nem könyörült rajta, hanem így szóla:
- Amíg Te meg nem jelentél, jól ment a sorom. Volt mirhám és fügefám temérdek és egy tarka kabátom meg két tarka nadrágom. És most tessék.
És mondá az Úr és hangja mennydörgött:
- Én, aki az eget és a földet alkottam, számadással tartozom-é neked az én útjaimról? Te mit teremtettél, hogy engem kérdőre vonni merészelsz?
- Ez nem válasz - felelé Jób. - És ha már annyira mindenhatónak vallod magadat, jobb, ha tőlem tudod meg, hogy a tabernákulumot egy l-lel írják.
Majd Jób térdre veté magát és így kiálta az Úrhoz:
- Tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség. Jó állás. Ne baszd el.
KETTŐ...
És fölkele Ábrahám az éjszaka közepén és mondá egyetlen fiának, Izsáknak:
-Álmot láték és az Úr hangja azt mondá, hogy áldoztassék fel egyetlen fiam, úgyhogy vedd a gatyádat.
És Izsák remege és mondá:
- És erre te mit szóltál? Úgy értem, mikor ő kirukkolt a dologgal?
- Hát mit mondtam volna? - kérdé Ábrahám. - Ott állok hajnali kettőkor alsónadrágban a Világegyetem Teremtőjével. Kezdjek el veszekedni?
- És azt megmondta, miért akar engem föláldozni? - kérdezte Izsák atyjától. És Ábrahám mondá:
- A hivők nem kérdeznek. Na, induljunk, mert holnap nehéz napom lesz.
És Sára, aki hallá Ábrahám tervét, felettébb ideges lőn és mondá:
- És honnét tudod, hogy az Úr mondá, és nem, teszem azt, az egyik felebarátod, aki elhatározta, hogy jól megviccel, hisz az ilyen viccek utálatosak az Úr előtt, márpedig aki rászedi felebarátját, azt az Úr a pokolra küldi, akár fedezni tudja az útiköltséget, akár nem.
És felelé Ábrahám:
- Mert tudom, hogy az Úr mondá. Mély, zengő, kitűnő minőségű hangja volt, márpedig a pusztában senkinek nem búg így a hangja.
És Sára mondá:
- És te véghezvinnéd-é ezt a marhaságot?
És Ábrahám felelé:
- Tartok tőle, hogy igen, hisz nincs rosszabb, mint kételkedni az Úr szavában, különös tekintettel az ország jelenlegi gazdasági helyzetére.
És Ábrahám elvitte Izsákot egy bizonyos helyre, és hozzáfogott, hogy föláldozza, de az utolsó pillanatban az Úr megállítá Ábrahám kezét és mondá:
- Hát lett volna szíved megtehetni?
És Ábrahám felelé:
- Hiszen te mondád...
- Na és, ha én mondám? - szóla az Úr. - Te meg rögtön beugrasz minden marhaságnak?
Ábrahám pedig röstelkedék.
- Izé... nem egészen...
- Én viccesen javaslom néked, hogy áldoznád fel Izsákot, te meg mindjárt rohansz is.
És Ábrahám térdre borula:
- Az a helyzet, hogy sose vagyok benne biztos, mikor tréfálsz.
És az Úr mennydörgé:
- Semmi humorérzéke. Hihetetlen.
- De hát nem bizonyítja-é, hogy szeretlek, hogy hajlamos voltam odaadni egyetlen fiamat, hogy eleget tegyek a te szeszélyednek?
És az Úr felelé:
- Csak azt bizonyítja, hogy egyesek minden szamárságra hajlandók, ha egy zengő, jó minőségű hangtól kapják az utasítást.
És ezzel az Úr pihenni küldé Ábrahámot, és meghagyá, hogy másnap ismét jelentkezzék.
HÁROM...
És úgy esett, hogy egy emberre, aki ingeket árult, nehéz idők jártak. Sem az árui nem voltak kelendők, sem az üzlet nem virágzott. És ő imádkozott és mondá:
- Uram, miért bocsátál rám ekkora szenvedést? Összes ellenségeim eladják az ő portékájukat, csak én nem. Pont most, a szezon közepén. Az ingeim jófélék. Nézd ezt a nylont. Van közte elölgombolós,nyitott nyakú, egyiket se viszik. Pedig én megtartottam a te parancsolataidat. Miért nincs meg nekem a megélhetésem, mikor az öcsém százezreket vág zsebre a gyerekruha-konfekcióban?
Az Úr pedig meghallgatá az embert s mondá:
- Ami az ingeidet illeti...
- Hallgatlak, Uram - mondta az ember, és térdre borult.
- Tegyél egy krokodilt a zsebek fölé.
- Hogy mondod, Uram?
- Csak tedd, amit mondok. Nem fogod megbánni.
És az ember egy kis krokodilt varrt mindegyik ingre, s ímé, a portékáját vinni kezdték, mint a cukrot, és ő örvendezett nagy örvendezéssel, ellenségei között pedig volt sírás és fogaknak csikorgatása, s egyikük mondá:
-Az Úr irgalmas. Selymes fűre fektet engem. A baj csak az, hogy nem tudok fölkelni.
Törvények és példabeszédek:
A bűnözés törvénybe ütköző cselekedet, kiváltképp, ha partedliben követik el.
És együtt fekszik majd az oroszlán és a borjú, de a borjú nem fog jól aludni.
Akivel nem végez kard vagy éhínség, azt elviszi a dögvész, úgyhogy kár is megborotválkozni.
A született gonoszok bizonyára tudnak valamit.
Aki szereti a bölcsességet, az igaz ember az Úr előtt, aki viszont szárnyassal kínálja a vendégeit, az lehetetlen fráter.
Ó, Uram, ó, Uram! Mit csináltál már megint? (Dezsényi Katalin fordítása)
Váratlan események adódnak. Az egyik ember kísértetet lát. A másik hangokat hall. A harmadik arra ébred, hogy bilibe lóg a feje. Ugyan hányan akadnak közöttünk, akik még sohasem érezték tarkójukon egy jéghideg kéz érintését, mikor épp egyedül voltak odahaza? (Én ugyan nem, hál' istennek, de hányan igen!) Mi lehet e tapasztalatok mögött? Vagy ha nem mögöttük, hát előttük? Igaz-e, hogy egyesek képesek a jövőbe látni, vagy szellemekkel társalogni? És van-e rá mód, hogy az ember a halála után is zuhanyozhasson?… Csupa lélekbe markoló, időszerű kérdés.(Annak, aki nem olvasta volna a könyvet :))
Csapjunk bele:
A TEKERCSEK
A tudósok még bizonyára emlékeznek rá, hogy jó egynéhány évvel ezelőtt egy pásztor, midőn az akabai öbölben bóklászott, egy barlangot talált, s abban számos óriási agyagedényt, valamint két jegyet a jégrevühöz. Az edényekből hat pergamen tekercs került elő ősi, megfejthetetlen írással; ezeket a mit sem sejtő pásztor a maga ártatlanságában darabonként hétszázötvenezer dollárért adta el a múzeumnak. Két esztendő múlva az agyagedények egy philadelphiai zálogházban tűntek fel. Egy esztendő múlva maga a pásztor tűnt fel ugyanabban a zálogházban. Egyikért sem jelentkezett a gazdája. Az archeológusok eredetileg az időszámításunk előtti 4000. esztendőre datálják a tekercsek keletkezését, vagyis azutánra, hogy az izraelitákat jótevőik lemészárolták.
Az írás a sumer, arámi és babilóniai keveréke, és vagy egy ember hosszú időn keresztül végzett munkája, vagy többeké, akik viszont ugyanazt a ruhát viselték. A tekercsek eredeti voltát újabban többen kétségbe vonják, mivel a "Chrysler" szó többször előfordul a szövegben, és az a néhány töredék, amelyet végre lefordítottak, igencsak különös stílusban tárgyalja a közismert vallásos témákat.
A. H. Bauer kutató régész mindazonáltal kijelentette, hogy bár a leletek abszolút hamisításnak tűnnek, mégis, valószínűleg a történelem eddigi legnagyobb szabású archeológiai leletével állunk szemben, eltekintve attól az esettől, mikor a saját mandzsettagombjai kerültek elő egy jeruzsálemi sír feltárásánál. Az alábbiakban a töredékek lefordított szövegét közöljük:
EGY...
Az Úr pedig fogadást tőn a Sátánnal, hogy kipróbálná Jób hűségét, és az Úr, Jób számára teljesen érthetetlen módon, kupán vágta Jóbot, aztán meg fültövön csapta és végül belökte egy sűrű szószba, hogy ragacsossá tegye és elcsúfítsa, majd leöldöste Jób marhájának egytizedét, Jób pedig így kiálta fel:
- Mi okból ölted meg marháimat? Mikor olyan nehezen jut hozzá az ember. Most aztán szűkiben vagyok a marhának és honnét akasszak le újabbakat?
Az Úr pedig előkapott két kőtáblácskát, és Jób orrát közéjük csippentette. Ezt látván, Jób felesége sírva fakadt, az Úr pedig elküldte az irgalom angyalát, aki egy pólóütővel fejbe kólintotta, és a tíz csapás közül reá bocsájtott hatot, egytől hatig bezárólag, és Jób pipa volt, a felesége dettó, és megszaggatta a köntösét, de megstoppolni nem volt hajlandó.
És Jób legelői hamarosan kiszáradának és a nyelve a szájpadlásához tapadt, úgyhogy valahányszor az "empíriokriticizmus" szót kiejtette, kiröhögték.
És egyszer az Úr, miközben épp csapásokat mért hűséges szolgájára, véletlenül túlságosan közel ment Jóbhoz, aki elkapta a nyakát és mondá:
- Aha! Most megvagy! Miért sanyargatod Jóbot, mi? No, ki vele!
És az Úr felelé:
- Izé, te.. . eriszd már el a nyakamat!
De Jób nem könyörült rajta, hanem így szóla:
- Amíg Te meg nem jelentél, jól ment a sorom. Volt mirhám és fügefám temérdek és egy tarka kabátom meg két tarka nadrágom. És most tessék.
És mondá az Úr és hangja mennydörgött:
- Én, aki az eget és a földet alkottam, számadással tartozom-é neked az én útjaimról? Te mit teremtettél, hogy engem kérdőre vonni merészelsz?
- Ez nem válasz - felelé Jób. - És ha már annyira mindenhatónak vallod magadat, jobb, ha tőlem tudod meg, hogy a tabernákulumot egy l-lel írják.
Majd Jób térdre veté magát és így kiálta az Úrhoz:
- Tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség. Jó állás. Ne baszd el.
KETTŐ...
És fölkele Ábrahám az éjszaka közepén és mondá egyetlen fiának, Izsáknak:
-Álmot láték és az Úr hangja azt mondá, hogy áldoztassék fel egyetlen fiam, úgyhogy vedd a gatyádat.
És Izsák remege és mondá:
- És erre te mit szóltál? Úgy értem, mikor ő kirukkolt a dologgal?
- Hát mit mondtam volna? - kérdé Ábrahám. - Ott állok hajnali kettőkor alsónadrágban a Világegyetem Teremtőjével. Kezdjek el veszekedni?
- És azt megmondta, miért akar engem föláldozni? - kérdezte Izsák atyjától. És Ábrahám mondá:
- A hivők nem kérdeznek. Na, induljunk, mert holnap nehéz napom lesz.
És Sára, aki hallá Ábrahám tervét, felettébb ideges lőn és mondá:
- És honnét tudod, hogy az Úr mondá, és nem, teszem azt, az egyik felebarátod, aki elhatározta, hogy jól megviccel, hisz az ilyen viccek utálatosak az Úr előtt, márpedig aki rászedi felebarátját, azt az Úr a pokolra küldi, akár fedezni tudja az útiköltséget, akár nem.
És felelé Ábrahám:
- Mert tudom, hogy az Úr mondá. Mély, zengő, kitűnő minőségű hangja volt, márpedig a pusztában senkinek nem búg így a hangja.
És Sára mondá:
- És te véghezvinnéd-é ezt a marhaságot?
És Ábrahám felelé:
- Tartok tőle, hogy igen, hisz nincs rosszabb, mint kételkedni az Úr szavában, különös tekintettel az ország jelenlegi gazdasági helyzetére.
És Ábrahám elvitte Izsákot egy bizonyos helyre, és hozzáfogott, hogy föláldozza, de az utolsó pillanatban az Úr megállítá Ábrahám kezét és mondá:
- Hát lett volna szíved megtehetni?
És Ábrahám felelé:
- Hiszen te mondád...
- Na és, ha én mondám? - szóla az Úr. - Te meg rögtön beugrasz minden marhaságnak?
Ábrahám pedig röstelkedék.
- Izé... nem egészen...
- Én viccesen javaslom néked, hogy áldoznád fel Izsákot, te meg mindjárt rohansz is.
És Ábrahám térdre borula:
- Az a helyzet, hogy sose vagyok benne biztos, mikor tréfálsz.
És az Úr mennydörgé:
- Semmi humorérzéke. Hihetetlen.
- De hát nem bizonyítja-é, hogy szeretlek, hogy hajlamos voltam odaadni egyetlen fiamat, hogy eleget tegyek a te szeszélyednek?
És az Úr felelé:
- Csak azt bizonyítja, hogy egyesek minden szamárságra hajlandók, ha egy zengő, jó minőségű hangtól kapják az utasítást.
És ezzel az Úr pihenni küldé Ábrahámot, és meghagyá, hogy másnap ismét jelentkezzék.
HÁROM...
És úgy esett, hogy egy emberre, aki ingeket árult, nehéz idők jártak. Sem az árui nem voltak kelendők, sem az üzlet nem virágzott. És ő imádkozott és mondá:
- Uram, miért bocsátál rám ekkora szenvedést? Összes ellenségeim eladják az ő portékájukat, csak én nem. Pont most, a szezon közepén. Az ingeim jófélék. Nézd ezt a nylont. Van közte elölgombolós,nyitott nyakú, egyiket se viszik. Pedig én megtartottam a te parancsolataidat. Miért nincs meg nekem a megélhetésem, mikor az öcsém százezreket vág zsebre a gyerekruha-konfekcióban?
Az Úr pedig meghallgatá az embert s mondá:
- Ami az ingeidet illeti...
- Hallgatlak, Uram - mondta az ember, és térdre borult.
- Tegyél egy krokodilt a zsebek fölé.
- Hogy mondod, Uram?
- Csak tedd, amit mondok. Nem fogod megbánni.
És az ember egy kis krokodilt varrt mindegyik ingre, s ímé, a portékáját vinni kezdték, mint a cukrot, és ő örvendezett nagy örvendezéssel, ellenségei között pedig volt sírás és fogaknak csikorgatása, s egyikük mondá:
-Az Úr irgalmas. Selymes fűre fektet engem. A baj csak az, hogy nem tudok fölkelni.
Törvények és példabeszédek:
A bűnözés törvénybe ütköző cselekedet, kiváltképp, ha partedliben követik el.
És együtt fekszik majd az oroszlán és a borjú, de a borjú nem fog jól aludni.
Akivel nem végez kard vagy éhínség, azt elviszi a dögvész, úgyhogy kár is megborotválkozni.
A született gonoszok bizonyára tudnak valamit.
Aki szereti a bölcsességet, az igaz ember az Úr előtt, aki viszont szárnyassal kínálja a vendégeit, az lehetetlen fráter.
Ó, Uram, ó, Uram! Mit csináltál már megint? (Dezsényi Katalin fordítása)
2013. június 6., csütörtök
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)