Ülök a homokdűne peremén a korábban kitaposott fotelszerű bemélyedésben és nézem, ahogy megáll a dög, a hidraulika lassan leengedi a talpat, ezt az asztal méretű 15 centi vastag fémlapot, hatalmas erővel sajtolja a homokba, mind a négy kerék megemelkedik, már a teljes gép súlya ránehezedik erre a 3-4 négyzetméternyi felületre, majd beindul a számítógép vezérelte bonyolult elektrohidraulikus rendszer és az egyszerűen "tömegnek" nevezett hatalmas fémtömb egyre gyorsuló ütemű függőleges mozgásba kezd, 5-10 herzről indul és felfut 80-ra, vagyis a végén egy másodperc alatt 80-szor mozdul föl és 80-szor le, ha valaki lemaradt volna erről fizika órán.
A tömeg keltette energia átadódik a közel 30 tonnával nyomott fémlapra, az pedig a talajba küldi a rezgéshullámokat, amelyek szétszaladnak minden irányba valahogy úgy, mint a vízbe hajított kő keltette tovagyűrűző hullámok. Persze általában 4 vibrátor gurul liba...ööö... öö... vibrátor sorban, hogy megtöbbszörözzük az energiát és a korábban említett elektronika gondoskodik arról, hogy mind a négy gép pontosan egy frekvencián "üssön". Nem egyszerű dolog... hiszen a felfutásnak is tökéletes szinkronban kell lennie...
Rezeg minden körülöttem, a homok, a kövek, a seggem. Emlékszem, amikor először álltam egy ilyen nagy dudu mellett és rákezdte, akkor majdnem világgá szaladtam, mert fogalmam sem volt mi történik, de ugye az emberbe programozott ősi ösztönök nyüszítenek néha, hogy: de most aztán futááááááás!!!
Ebben a pillanatban emelkedni kezd a liftoszlopokon a talp, mivel az elektronika leállítja a rezgést és már gördül is tovább a monstrum a következő pontra, amelyet a vezetője kiválaszt a tőle jobbra fent látható GPS nagy, közel 30 centis képernyőjén. Dolgoznak a "money makerek", minden egyes megállás és vibrálás dodót jelent, a havi benyújtott számlánk eléri a három és fél milliót (dollárban), most ez megy 9 hónapon át...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)