Felborultak.

Ez még nem lenne baj, velem is pördült már a Toyota ötöt, mire megálltunk.
Az oldalán.
Kimásztunk a kitört oldalablakon, leporoltuk magunkat, aztán vártuk a mentőcsapatot.

Mivel a sivatagban délelőtt 10 és délután 3 között nincs árnyék - cseszhetjük az olyan szépen megtervezett 3D-t felfogni képes szemünket-, és mivel emiatt aztán nem lehet érzékelni azt, hogy a homok lejt, vagy emelkedik. Ráadásul eltűnnek a szakadék peremek is.
Na és pluszban ezért van minden kocsinkon rollbar - vagy bukócső, kinek ahogy tetszik -, hogy megvédje a népeket ilyen esetekben.
Mint említettem, egyszer ötöt pördült velünk is a Toyota (hárman szorongtunk az ülésen), na aaaz egy fasza vertikális ringlispill volt, lefelé a több mint 300 m magas, meredek homokdombról, de mint akkor, bajunk most sem eshet ha be vagyunk kötve...

A fickó nem volt bekötve.
A doki gumikesztyűben vakarta le a haját, meg egy kis fejbőrt a szarrá ment szélvédőről, de szerencsére ennyivel megúszta...
Szerencsére nem mentek gyorsan.
Szerencsére csak másfél métert zuhantak.
Szerencsére...

Minden nap téma a biztonsági öv a tailgate meetingeken, most megpróbáljuk megértetni velük azt is, hogy mi a különbség a "person" és a "body" között...

Fél óra és megyek ki.
De addig még: zene!