A dolgok változnak ahogy előre sohasem hátra, Iraq halasztódik mert maradni kell.
A csendes nap itt áll felettünk (kék ragyogás a sárga homok felett), forró tea (Green Label) és narancslekvár, ma 9-en elrepülnek hazafelé én pedig még egy extrát maradok majd, napi 50 dodóért ami szintén extra, számolgassunk csak: nem veszik semmi hiszen itt úgy jön a szabadnap, hogy dolgoztál egy napot? No akkor kerestél fél nap szabadot, így négy hétre visz a vonat majd, ajajj, az a fekete vonat :)
Tegnap este a fényes Hold alatt a parkoló kocsikat néztem, sej a mi lobogónkat fényes szellők fújták, a sok mélypiros (vörös?) dune flag (düne zászló) halkan mozgott, csapkodott, lobogott a breezben a lustán hajladozó hosszú fehér műanyag rudak végén, magasan az autók fölött.
Homokban tekergéskor ezek a kocsi orrára szerelt zászlók már akkor figyelmeztetik a szemből érkezőt, amikor a kocsi még nem is látszik, mert ugye ha már látszik, akkor késő.
Nincsenek útburkolati jelek a sivatagban, hát mindenki arra megy, amerre tud (dehogy arra amerre akar, az majd később lesz, de jónéhány kerülő után azért csak el lehet jutni bárhova - vagy nem :)).
Múlt évben történt is csattanás, a kaja beszállítónk kocsijára nem raktak ilyet mert minek... Bang!
Hála a jó időnek megjelentek a skorpiók, hamarosan érkeznek a viperák is.
Vihart sejtek...
Jön Linda (már megint!)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hm? :)