Pedig az imént ment el egy bolíviai, egy perui (aki most Venezuelában él) és Fredy a kolumbiai kávéhozóm (barna zacsis Juan Valdez lapul a bőröndben, és bár nincs felnyitva, mindent beburkol csodás illatával).
Akkor jártam így amikor 1997-ben csatlakoztam a Western Atlashoz, és pár nap, vagy hét után egyik este az ágyban fekve és elmélkedve azt vettem észre, hogy angolul gondolkozom dolgokról.
Nagyonröhögtem magamon :))).
Kiköltöztünk hát ide a hegyekbe a fátyolos hold alá, a távolban pislákoló, hunyorgó, apró falvakat jelző csillagok közé.
A csendben csak a generátorunk halk búgása hallatszik, nincs ricsaj az utcáról, kocsizúgás, tülkölés (ez egy érdekes szó :)).
Van ellenben jó levegő, látjuk a szemközti csúcson Szaddam egykori nyaralóját (vagy tán helyesebb lenne az, hogy "az egykori Szaddam nyaralóját"), még hó borítja a környéket.
Aztán délben piknikeztünk a placcon, élveztük a séf első fogását, ami - hm... amolyan - paradicsomos alapú gyümölcslevesnek tűnt leginkább, benne szőlőszemek és mézédes kajszibefőtt. Ezt rizs és friss zöldségekből készült saláta mellé valami istenien fűszerezett csirkemell tokány követte :)
Éééés most a maradék feketecímkés sétáló Jánosa járja lassú, méltóságteljes táncát, Mary Jane-nel :))))
